2011. december 25., vasárnap

Derű és ború, avagy decemberi melankólia

Az építkezés fejleményeiről nem számoltam be az utóbbi időben, főképp némi csalódottság okán, ugyanis naivitásomat ezúton már elismerve bevallom, reménykedtem benne, hogy esetleg a Karácsonyt már a dácsán tölthetjük. November eleje táján egyértelművé vált ennek teljesen reménytelen volta. A kemence manuális bontása, az alapok utólagos megépítése - hogy is mondjam találóan - pepecs melónak bizonyult. A házból - látványosan legalábbis - csak kifele jött minden, azt hiszem minden rekordot megdöntöttünk törmelék mennyiségben.

Mostanra megépült a kétszintnyi hozzáépítés, kibontásra kerültek a bontandó belső válaszfalak, beépítették a szükséges áthidalókat. Nem is tudom, fura látvány az egész. Bár eddig csak lakásokat újítottunk fel, és tudtuk, hogy ez nagyobb falat, mégis a ház jelenlegi kibelezett állapotában mintha maga is egyfajta derűváró kiszolgáltatottsággal állna egyik lábáról a másikra, hogy most mi is lesz vele.... 

Mégis, mikor a minap az építész-statikus megkérdezte nem lett-e volna kézenfekvőbb ledózerolni, hamar el is hallgatott gyilkos tekintetemet látva. Még nálam jóval materiálisabb férjem sem bánta meg egy pillanatig sem eddig, hogy vállalva a plusz költségeket mentjük a ház menteni érdemes értékeit.

Ahogy fogy a kemence, keramikus apósomat minden alkalommal könnyek kerülgetik, és fejét csóválva sajnálkozik a lebontásán. Valóban különlegesség volt a maga nemében, és szorgalmasan fotóztunk is minden fázisban, hogy legalább eképp fennmaradjon az utókornak. A bontás közben meghatottságunktól övezve előkerült az eredeti alapozáskor befalazott több üveg korabeli bor és pezsgő, sajnos már nem fenntartható állapotban. 
Bár még mindig fenntartom, hogy lehetett volna tempósabban is haladni, a kivitelező csapat különösen alapos munkát végez, és valóban csak most, az ünnepek előtt tették le a lantot, addig derekasan állták a sarat és a hideget, gettó-szerű benzines hordóknál melegedve időnként.

Az alapokat a régi iskolán edződött statikussal hadban állva erősítették meg például, mert szinte hihetetlen, de ők voltak óvatosabbak. Mi is ezt támogattuk persze, mert oké, hogy nyaraló, de nem öt-tíz évre szánjuk. Így aztán méteres szakaszokban az épület alá ásva és betonozva egyben közel 80 centit nyertünk a belmagasságnak, így teljes értékű szint lett az alsó szint is, ha kívül a talajszintet nem is lehet minden oldalon hozzáigazítani. 
A kezdetektől bábáskodó profi építésvezető szívügyeként kezelte a ház sorsát, és mindenben értette mit szeretnénk. Csak az utolsó etapban merültek fel gondok, mivel előléptetése kapcsán új építésvezetőt nyertünk egy jóval tapasztalatlanabb és eddig legalábbis érzékelhetően kevésbé agilis fiatalember személyében, ennek kapcsán úgy érzem egy-két csatám lesz még az új évben a folytatásnál. 

Így például most először kellett kikelnem magamból, amikor kiderült, hogy a nem kis időbeli- és anyagi áldozat árán bevállalt manuális kemence bontásból kinyert gyönyörű tégláimat, amelyeket a ház története és az eredeti tulajdonosok előtt is tisztelegve meghatározó látványelemekhez tervezünk felhasználni, teljesen érdemtelen helyekre is beépítették, jelentősen megcsapolva az addig jól használhatónak tűnő készleteket. 
Az új esztendőben folytatjuk hát a tetővel, amely a döntés értelmében terméspala lesz, és talán most már a ténylegesen látványos elemek következnek, amíg az előrejelzések szerint április-május környékén végül birtokba vehetjük a birodalmat...






2011. november 29., kedd

Külsőségek és belsőségek - 2.rész

... a "közösségi szint" burkolatainak kiválasztásakor megengedtünk magunknak némi rugalmasságot a minőség és időtállóság javára, azért az eltökélt költségtakarékosság jegyében ez esetben is alapos piackutatás történt, mivel megmagyarázhatatlanul nagy a szórás az árakban, és ezt nem mindig indokolja a matériák kvalitása. Alapelv volt még, hogy lehetőleg hazai terméket válasszunk.


Az előtérbe tervezett fekete-szürke antik hatású kőburkolat esetében sajnos máris megdőlt a hazai források elmélete. Nem értem, miért nem gyártanak ilyesmit az itteni bazaltból, hiszen éppen ilyen csodaszép felületet adna. Így ide elfogadható áron a tető fedésére is rímelő portugál pala lapot találtunk. Az előteret meghatatározza még a feketére lakkozott bejárati ajtó, a szürke beltéri ajtók és mdf lábazat, a téglakályha bontott-tégla felülete, és a lépcsőkön használt szizál padlószőnyeg borítás. Ide kerülnének a moziszékek is, és a plakátok közül is biztosan ezt a teret színesíti majd az egyik.
Kisebb vita kerekedett a lépcsőforduló fura fülkéjének megtartása körül, ami valóban csak akkor hatásos, ha valami különösen találó tárgy kerül bele dekoráció gyanánt...


...talán idepróbálom a didgeridoonkat, amúgy pedig örömmel fogadunk tippeket.... különben befalazódik. 


A nappali-konyha-étkező negyvenpár négyzetmétere az Edelholz füstölt-strukturált tömör tölgyfa padlóját kapja, ami már feltétlenül megegyezik a hazai termékek iránti hűség elvével. Meglepően elérhető az ára és történetesen az egyik legszebb tömörfa padló a piacon fellelhetők között - szerintem. 
Ide kerülnek a bontott gipsz épületdíszek polcnak, megjelenik a grafit-fekete franciaablakok karakterisztikája, valamint a téglakályha, megfelelően megvilágítva. 
A bútorokkal még hadilábon állok. Zita talált nekem egy amúgy kellemesen kortalan megjelenésű 70es évekbeli kanapét, amelyik beillik majd az "olvasó beugróba", ez kap majd egy jellegzetesebb kárpitot. A fő társalgórész ülőbútorai viszont még nem tudom hogy állnak össze. Gondoltam a teljesen semleges formájú Ikea családra, vagy különböző stílusú régi-új kanapé-fotelekre, azonos kárpittal összehangolva, de még nem találtam rá egy meghatározó darabra. 
Szívem szerint nem raknék ide tárolóbútort, de egy öt tagú család esetében, amelynek minden tagja együtt szeret "lógni" a nappaliban, ez teljességgel megoldhatatlan, így ez is igényel még némi átgondolást. 
Szintén sokat kutattam a megfelelő oszlopok után a nappali és étkező elválasztására. Igazán szerettem volna egy ütős, eredeti bontott-antik darabot, de idővel egyre valószerűtlenebbnek tűnik, hogy megtalálom azt, ami méretben, stílusban is idepasszol, és más tekintetben is elérhető. Van egy helyben fellelt opció, a jelenlegi tulajdonosa vagy felmenői által talán épp valamely Festetics-ingatlanból, önkéntes jelleggel kibontott vas kandelláber, és azt sem mondom, hogy végképp elvetettük, de ha forráskritikát is gyakorolunk (és nem a Festeticsekre gondoltam), nos, még meglátjuk... valahogy amúgy sem passzol. 


Egyelőre a saját válogatásomban megjelenített indiai minta alapján készülő "mű" (értsd gipsz vagy fa) megoldás a valószínű, de megnézzük az ajánlatokat, mintákat. 


A konyhábútor az alsó szint fürdőburkolatához hasonlóan régi bontott deszkákból állna össze, csak itt fehérre hangolva. A beton pult megvalósulása megfelelő kivitelező és ár függvénye. Rá kell még találnom a megfelelő mozaikburkolatra és az aukciós oldalon talált székekhez passzoló étkezőasztalra.


A nappali-konyha-étkező összképének rákfenéje a fal-mozaik-bútorok kékjeinek-szürkéinek összehangolása lesz, vagy legalábbis ez az én személyes mumusom, amihez feltétlenül segítségre lesz szükségem....





2011. szeptember 29., csütörtök

Külsőségek és belsőségek - 1.rész

Kicsit visszaugorva az időben most írnék akkor arról, hogy álltak végül össze a belső terek tervei.

Szóval 1-2 hetente "konzultáltunk" a "stylist"-tal, és egy-egy ilyen - egyébként időnként igen vidámra sikerült, de kellően intenzív - tête-a-tête alkalmával hosszasan ötleteltünk, átnéztük mindkettőnk előző találkozás óta összegyűjtött dolgait. Utána ki-ki ismét nekiült - Zita a kreatív oldalról rakta össze, amit az újonnan megbeszéltekből érdemesnek talált a kiemelésre vagy ha én kértem vizuális megerősítést egy-egy ötletéhez. Én pedig infó-, forrás-, ár- és képvadászat által próbáltam szűkíteni a kört, közben emailben, telefonon csereberéltünk felmerült ötleteket, képeket, újabb forrásokat.

Épp annyi segítséget kaptam, amennyire szükségem volt, ami pedig nem vált be, azon könnyen túlléptünk, szerencsére volt még miből meríteni. Rengeteg jó ötletet és ihletet kaptam annak megvalósításához, amiben magam is hiszek: hogy lehet féktelen anyagi ráfordítás nélkül, csupán kreatív ötletekkel és némi merészséggel megalapozni a ház ránk szabott, egyedi hangulatát. Kezdtem magabiztosságra szert tenni a különféle stílusú és korú tárgyak gondolati vegyítésében és annak megtervezésében, hogy a helyiségek funkciójuk szerint önálló karakterrel is bírjanak, de mégis egységes maradjon a kép.

Aztán úgy alakult, hogy hamarabb kellett leadni valami kézzelfoghatót a kivitelezőnek, minthogy igazán a végére értünk volna, például a gyerekek terei még szinte érintetlen állapotban voltak, így szokásos lendületemmel nekiültem, és a részletes leírások mellett saját vizuális kreációval is megörvendeztettem a - le a kalappal - zavarba egyáltalán nem jött építésvezetőt. 

Íme.

A külső


Tehát van itt púderes vakolat, sötét nyílászárók, lakkozott bejárati ajtó, az ismétlődő kovácsoltvas minta, előtető opciók, beton párkányok, teraszok és lépcső. 


A kerti nagy teraszra még keresem a szép, de megfizethető sötét színű természetes követ. Bontott kockakő az autóbeállónak és tűkocka járda, némi díszkavics, és persze a visszatérő bontott tégla - kerti út, és a terasz szomszéd felé emelendő válaszfalának formájában.
(Hú és még tartozok a kerttervezéssel is!)

Gyerekek, gyerekek...


A gyerekek előterében megmarad az eredeti téglafal, persze javítva, tisztítva, olajozva. Adta magát ide a korábban beszerzett "Casino" neon és ez tovább inspirált némi gengszteres hangulatot. Nagyon értékeltem férjem lelkesedését, akinek nevéhez a "zongoralakk-fekete" és pink lakkozott ajtók ötlete fűződik (ha megnőnek majd átfesthetik). A teljes szint a Berry Floor "smoked oak" laminált padlóját kapja, szürke mdf lábazattal, selyemfényű mennyezettel. Szecessziós / art deco falikarokra még vadászok. A lépcsők szizál padlószőnyeg burkolatot kapnak. 


A lányszoba fehér falaira léc falkazetták kerülnek, a mennyezeti világítást gipszrozettákba süllyesztett izzók adják majd. Fehérre festett felújított régi bútorok, saját kárpitozású antik fotelek, na jó, összességében azért a sugalltnál kevesebb rózsaszín, de mindenképpen sok színes textil. 


A fiúszobában teret kap némi ipari hangulat: vintage műszaki rajzok kerülnek az egyik falra, a sötétszürke lábazati rész ugyanezen a szakaszon fóliázott, írható lesz. Nem tudom hosszabb távon is sikerül-e kiengesztelnem a fiúgyereket egy Puskás plakáttal, miután az Ikea zöld-fehérben kapható kanapéjának viccből bedobott ötletét lelkesen magáévá tette, majd a helyette beszerzett szuper kis barna kord retro fotelt apuka szólta le, de nagyon, a füle hallatára. Egyébiránt a bútorokat meglévő Ikea ágy és aukciós oldalon "guberált", tetszőlegesen egymásba rakható fém szerszámtároló- és, borosrekeszek adják, a beépített szekrény egy régi szétbontott elődjétől örökölt festett ajtókat kap. Még némi szín és gyerekesség elfér majd textilek formájában. 


A gyerekfürdő terve legalább annyira jó lett, mint amilyen nehezen állt össze. Kérdés nélkül idekívánkozott a korábban már mutatott bontott lakatosszerkezetből álló zuhanyfal. Azért is volt ez nehéz, mert a gyerekek ugye nem lesznek örökké azok - sajnos, és egy burkolatot mégiscsak nehezebben bont le az ember x év múlva. Szerettem volna valami szellős, nyárias hangulatot, a gyerekek szintjén is értelmezhető eleganciával. Mivel nagyon tetszett nekem a fotózott deszkafelület a koncepció tervben, több holtvágány után Zitának jött a remek ötlete, hogy tegyük fel a fürdőfalra parapetmagasságig: különféle régi bontott deszkák felületkezelve, több színnel festve, összecsiszolva, csónaklakkal lekenve. 10-15 cm-es kiugrását egy betonpárkány zárná, remek pakolóhelyet is adva. Burkoló helyett így asztalos kell majd ide, de könnyen lehet, hogy összességében még jobban is járunk, látványban mindenképp. A hozzápasszoló padlón is sokat molyoltunk, de a legegyszerűbb lesz megint igazán szép: a zuhany falaira is felfutó, színezett bézs beton vagy mikrocement. Matt kőstukkó festés a falakon, régi, festett konzol vagy komód mosdószekrény, modern fali csaptelep és még keresem a megfelelő falikart és csillárt, amikbe bele kell valahol szeretni. Voilá.


Nem akartam ennyit írni, így most folyt köv... 

2011. szeptember 27., kedd

Beindul a gépezet

Noha felborul az időrend - komoly lemaradásom a mozgalmas szeptembernek tudható be - elébe kell vágjak a dolgoknak, mert nagyon izgalmas, hogy elindult a felújítás. 

A szuperül együttműködő kivitelezőcsapat nagy lendülettel kezdte bontani a bontandókat. 

Utoljára jelen állapotában lefotóztam a téglaégető belső járatait. Továbbra is nagyon sajnáljuk, hogy le kell bontani, de valóban kérdéses volt a szerkezet állapota, és a rendkívül alacsony belmagasság miatt bizonytalan és költséges lett volna egy használható pince/tároló céljára felhasználni. Viszont már most kiderült, hogy a téglák valóban kiváló minőségűek, így kérésünkre - bár bizonyosan lassítja valamelyest a folyamatokat -  a műgonddal kiemelt téglák később fennmaradhatnak kerti fal és -út formájában, a fotókat pedig majd talán plakátosítjuk és kiállítjuk a helyére kerülő tárolóban.



A korábbi szuterén szintet kiteljesítendő megkezdődött az alapok feltárása. Persze a mai értelemben előírt alap nemlétezőnek bizonyult, így bár a régi iskolán edződött statikus nem is erőltette volna, a megerősítés mellett döntöttünk, főként, hogy az eddigi alig kétméteres belmagasságból egy élhető belső teret szeretnénk nyerni, így nagyságrendileg 80 cm letöltése szükséges. 


Előkerült a már eddig is keresett rakott kút a ház belsejében, ami azért is szerencsés, mert a kialakítandó lépcsőt épp oda kell terhelni. Még jó, hogy az eladó hölgy annak idején egy gyerekkori balesetből kifolyólag jól emlékezett a helyére. 


Némi értékmentést még tudtam végezni a romok között, így megmentjük későbbi felhasználásra a fém ablakkereteket, régi szép ajtótokot esetleg könyvespolcnak, egy régi bútor érdekes részeit, néhányat az eredeti burkolatokból emlékbe, találtam egy rakás női magazint a 60-as évekből, pár meglehetősen retro csillárt, elrakattam a nagyon jó állapotú deszkapadló faanyagát, és néhány szabályos betontömböt is megőriztünk polcnak a leendő kültéri téglafalba. 


A törmelék mennyisége előtt derűs értetlenséggel állnak a szomszédok, dehát a belső letöltés,  valamint a volt garázs alapjának, a válaszfalaknak és a telek szélességét kitevő kemencének a bontása bizony ijesztő méretű halmokat eredményez. Még szerencse, hogy legalább a földes része jól jött a szomszédban, ahol viszont feltölteni kellett egy telekrészt :)



2011. július 8., péntek

A kályha: 2. rész

Arra mindenképp jó volt a történeti áttekintés, hogy óhatatlanul inormációt nyertem a cserépkályha működési elvéről, aminek utánajárni ilyen irányú műszaki érdelődés hiányában nem füllött a fogam.

A magamfajta totális laikusok kedvéért: a cserépkályha titka abban rejlik, hogy más fatüzelésű berendezésekkel ellentétben nem igényel folyamatos táplálást, lényege, hogy egy rövid, intenzív felfűtést követően hosszabb időn át adja le a meleget. A kályha belsejében kiépített járatok elősegítik, hogy a hő ne rövid úton távozzon, hanem alaposan átjárja a kályhát, anno is elég volt a cselédnek reggelente jól  befűteni.


Ha már itt tarunk, a cserépkályha - bár ez a módszer tökéletesen gazdaságtalan - többnyire azért épült közvetlenül a fal mellé, hogy egyszeri cselédünk ura megzavarása nélkül, a szoba falán túlról gyújthasson be, amíg amaz másik oldalára fordul hajnaltájt. Egyébként a kályha akkor tölti be tökéletesen funkcióját, ha körbejárható és minden irányba képes meleget sugározni.

A korábbi design-körképet követően – főként kőburkolata miatt - egyre inkább az amerikai verzió vonzott minket, melynek rejtelmeibe jobban beleásva magam fény derült a ’masonry heater’ /vagy ’masonry stove’ hazai megfelelőjére is: ’tömegkálhya’, az eredetihez hívebb verzióban ’téglakályha’ néven fut és - hurrá!- létezik itthon szakavatott kivitelező. 
Tömegkályha elnevezése azért alakulhatott ki, mert ez a kályha kb 2-2.5 tonnát nyom. A cserépkályhához viszonyítva ez az egyik előnye, hiszen tömegénél fogva több hőt képes tárolni, de lássuk a pozitívumokat sorjában:
  • Tehát nem csak a tégla, de a lényegesen több samott beépítése miatt is több hő tárolására képes, hosszabb időn keresztül
  • Nagyon gazdaságos, 80% fölötti hatásfokával a 10-15 kg fa hőjét 16-24 órán át egyenletesen sugározza
  • A tűztér fölött van egy másodlagos, felső égőtér, ahonnan a fából felszabaduló füstök és gázok csak teljes kiégésük után tudnak továbbáramlani, és amely mellesleg megfelelő kialakítás esetén sütőtérként funkcionál: kenyér, hús, pizza, sütemény: remek téli ellfoglaltság!
  • A másodlagos tűztérnek köszönhetően rendkívül tiszta, 2-300 fokkal magasabb hőfokú az égés, nincs károsító savas kicsapódás, füstlerakódás
  • A viszonylag nagy tűzteret megfelelően hozzáférhetővé tévő üvegajtóval van egy kandallóhatás, ugyanakkor a minimális hamu miatt csak 1-2 hetente kell üríteni, így rendkívül tiszta is
  • A szuper-tiszta égés miatt miatt tulajdonképp örök életű, nem szükséges 10-15 évente átrakni
  • 5-6 nap alatt megépíthető, égetett téglából, de tetszőleges burkolattal ellátható, feltéve ha az jó hővezető, illetve kaphat akár egy festett vakolatot is
  • Kell hozzá a megtervezett konstrukció, a pontos méretezés, a jó minőségű tűztér anyagok, a dilatáció kialakitása, megfelelő tömítés a belső mag és a burkolat között, és a  levegő megfelelő helyen, megfelelő mennyiségben történő adagolása.



Mi azt találtuk ki még mindehhez, hogy egy hőcserélő segítségével a padlófűtést is rácsatlakoztatjuk a rendszerre, tehát a kazánnak csak akkor kellene rásegíteni a fűtésre, ha a kályha nincs befűtve vagy nem biztosít kellő hőfokot.
A kiszemelt kivitelező – bár annak híve, hogy a kályha minden külső energiaforrástól független maradjon – megerősítette ennek kivitelezhetőségét és megadta a megfelelő hőcserélő rendszer kritériumait és beszerzésének forrását.

Ami a külsőt illeti, még mindig nem kiforrott a dolog a környező burkolatok véglegesítésének hiányában. Szép és hangulatos simán a tégla, de egyelőre valahogy nem passzol.  Így elkezdtünk azután nyomozni, hogy fizikai tulajdonságok tekintetében mely kövek alkalmasak a feladatra. Eredetileg jellemzően szappankövet használnak hozzá, de ez itthon nem fellelhető, illetve bár lenne olyan forgalmazó, aki beszerezné, nem szívesen használnék ennyire idegen anyagot. Az egyik kedvenc ’kőboltom’-ban azt mondták, a kígyókőről tudják, hogy jó hővezető, ezt ajánlják, de ez sem hazai portéka. Ugyanitt találtam egy érdekes bazalt felületet, mely bár török, Badacsony környékének bazaltvulkanikus tanuhegyei között csak kell találjunk hazai változatot.
Az inputokkal felvértezve engedtem kövtekező vidéki munka-túrájára férjemet, melynek során az egyik hazai nemzeti park szakértőjét kérdezte meg a témáról. Megtudtuk, hogy a szappankő és a kígyókő maximum népnyelvi fordulatok lehetnek, így nem született róluk hivatalos álláspont. A bazalt viszont igen, jó hővezető, tehát megfelelhet a célnak. Egy gyors böngészésből megtudtam, hogy a márvány hővezetési tényezői is megegyeznek a bazaltéval, ha valóban megfelel, mindenesetre nagyobb színválasztékot enged...

Nekem az egyszerűség jegyében azért mégis tetszik a simán vakolt-festett változat. Érdekes lehet, de utána kellene néznem, hogy a márvány hatásra hajazó, de annál bizonyára jóval kedvezőb árfekvésű velencei stukkó festés lélegzik-e eléggé ide, de a Farrow & Ball öko-festékei biztosan megfelelnek a célra.


Hát innen haladunk tovább, illetve következik a kínálat feltérképezése, ugyanis 1-1,5 cm vastagságot bír el a kályha, indulhat a burkolólap- és festékkutatás.

2011. július 7., csütörtök

A ’Stylist’: Az első konzultáció

Azért a Tarantino-epizódcím-ízű cinizmus, mert bár nem vagyok nyelvész, ha valamiért neki kellett volna ülnöm, biztosan szimpatikusabb verziót találok az enteriőr stylist szakma elnevezésére, de nem így történt, kár érte.
Szóval sor került a Zitával való első találkozásunkra, és elég sokat haladtunk máris, elkezdett tisztulni a kép, bár egy drasztikusabb változásjavaslattal indult, amitől először megijedtünk, utólag már örülünk neki.
Amit biztosan tudtunk vázolni, mint elképzelést, az a palatető (ár függvényében palaszerű), a rusztikus felületű kőburkolatok, minél több természetes anyag, a ház klasszikus keretei között saját felfedezésű, régi és modern bútorok, némi geg itt-ott, na és a jó minőség - ésszerű árak áhított kombinációja. Ja, és a régóta gyűjtögetett fotók, képek amelyek következtetni engedhetnek az elképzelt stílusra.

Minthogy a belsőt illik a ház külsejéhez igazítani, utóbbit vizsgálva fény derült azokra a külső anomáliákra, amelyeket már mi is érzékeltünk, de nem tudtuk nevükön nevezni. Zita rámutatott az okokra és lehetséges megoldásokra, amennyiben például a kert felöl a függőleges tengelyt hangsúlyozandó jobban láthatóvá kellene tenni a manzárd homlokzatot, a kőbalusztrád helyett esetleg kovácsoltvas korlátok alkalmazásával. Az ablakokat javasolta ívesről szögletesre, esetleg sötét keretre cserélni. Felhívta a figyelmet, hogy a tetőnél ragaszkodjunk az eredeti formákhoz, mert azok jelenleg meglehetősen tökéletesek, viszont apróbb változásokkal is nagyon el lehet rontani. Átbeszéltük az előtetők kívánatos formavilágát és anyagait, a vakolat jellegét, a lehetséges színeket és külső burkolatokat.
Eddig – bármennyire tartottunk is tőle - a balusztrádra a ház egyik fő stílusjegyeként gondoltunk, egyelőre elképzelhetetlen volt számomra a kovácsoltvas, de éreztem, továbbra is érdemes Zita a  bizalomra, így kiálltam családom és az építész szkeptikus kardoskodását, és megnyertem azt a két napot az ügynek, amíg Zita elkészült az ihletadó látványrajzokkal. Íme a fa, kő, kovácsoltvas korlát opciók:



Nem tudom ki mit választott volna, minket rövid barátkozást követően a kovácsoltvas a sötét ablakkeretekkel, az eltérő színű szuterén szint teljesen meggyőzött.  A ház leendő ura főleg a korlát mintájáért rajong, ami szerintem is tökéletes középút a klasszikus és modern között, azért szokásomhoz híven még nézelődök majd. Before-after, íme:


Minthogy a bejárat alacsonyabban van az utcafrontnál, egy lugas vagy két tuja lenne hivatott a pokolba szállás feelingje helyett a tekintetet fölfele vonzani, a kocsibeálló mellett pedig tényleg jó ötlet az alcsonynak szánt kerítést burkolt pad-beugrókkal feldobni, ami funkcionálisan is jól jöhet. Sajnos az utcafronti, de onnan nem látható szuterénszoba falának üvegfallá varázsolását férjem leszavazta, pedig tényleg látványos lehetne, küzdöttem is volna érte, ha történetesen a hálószobáról van szó, de mivel gyerekszoba lesz, talán tényleg nem annyira praktikus.


A nappali és étkező közé említettem, hogy szeretnék valamilyen elválasztást, de ami mégsem zárja el teljesen a két teret, a megoldás rögtön érkezett: egy-egy oszlop a faltól kis távolságra, zseniális, és egy csomó lehetséges verziót felvet.  


Amikor kérésként elhangzott, hogy nevezzünk meg egy tárgyat, színt, formát, stílust, valamit, ami vezérmotívum lehet a tervezésnél, és én csak gondolkodási időt tudtam kérni, a Férfi a rá jellemző gyakorlatiassággal rávágta, hogy „Balaton”. Az elsőre tág fogalomkört Zita mégis jól összehangolta a megismert elképzeléseinkkel és elkészült az első koncepcióterv, ami pont olyan elegánsan-finoman-balatonosan vidékies, mint ahogy elképzeltem, esetleg csak egy árnyalatnyit haloványabb-rusztikusabb annál, ígyhát reklamáltam néhány élénkebb színfoltot és némi csillogást, mármint fényes felületet.


Szuper a kiszemelt tömörfa svédpadló, a lehetséges hidegburkolat verziók. Egyébként a burkolatoknál került sor a kályha, mint központi elem lehetséges anyagára, de tartozom még a kályha-story konklúziójával, így ezt a kérdéskört a következő bejegyzésre hagyom.

Sajnos a hirtelen ránktört oviszünet és egy irodafelújítás nem kedvez a blogírásnak, de igyekszem pótolni a lemaradást....