Már majdnem...

..vagy inkább még mindig csak majdnem. Az Eon malmai lassan őrölnek, a bekötésig még mindenféle papírok, aláírások is váratnak magukra. A gépészet is ennek megfelelően csúszott kicsit, de kemény fellépésünkre elkezdték nyomás alá helyezni a rendszert, mivel hát van nekünk ugye egy kályhánk, ami képes fűteni a rendszert, akár melegvízet is előállítani. Pénteki érkezésünkkor így már hívogató fények vártak, mert a megfelelő fokozatossággal, de elkezdték a kályhát rakni. 

A 20 éve fűtetlen épület persze nem adja magát könnyen, így ottalvásról még nem volt szó, a gyerekek szintjén csak 9 fok volt a hétvégén, de a rendszerben keringetett víz már 20 C-ra kúszott fel, a kályha dolgozik derekasan.

Hívogató meleg fények...  

Plakátot a plakátgalériából

Bár eredeti elhatározásom szerint már sokkal több leendő berendezési tárggyal kellene rendelkeznünk, azért idő közben eszközöltünk pár beszerzést.

Még tavaly ősszel, régi kerti kődíszek után kutatva vittek el az épületbontással foglalkozó kis céghez, ahol egy kisebb kerti gipsz vázán kívül 4 db székre sikerült szert tennem. A momentán bájosan szocreál jegyekkel bíró székekben azonnal fantáziát láttam, a felújításuktól csak az eddig kapott árajánlatok tántorítottak el, de azt hiszem majd inkább vidéken keresek szakembert kedvezőbb feltételekben reménykedve.

... és egy lehetséges karakter

...illetve még ki kell találnom, hogy passzolnak-e az eredeti terv szerint nagyméretű ipari-rusztikus asztal mellé szánt Ghost székek közé, avagy máshol kell nekik helyet találni.

Karácsonyi ajándékot keresve találtam rá a Várkonyi plakátgalériára. Minthogy amúgy is oda vagyunk a plakátokért, nem volt nehéz azonnal egy jövőbeni tematikus al-gyűjteményt látni a „Dolgozóké a Balaton” plakátban. A karácsonyi ajándékátadást követően a következő hónapokban a galéria tulajdonos Várkonyi Ádám további darabokkal örvendeztetett meg minket, így a villa leendő fala újabb díszekkel gazdagodott.

(A lelkes galériatulajdonos "sajnos" kiváló partnernek bizonyult életem párja számára, így azóta a „profi” plakátgyűjtés irányába is tett egy lépést, amennyiben már nem csak a falra, hanem saját gyűjteménye bővítésére, a ’fiókba’ is vásárolt plakátot, noha ebben közrejátszik az is, hogy én magam a 40-60’as évek mozgalmi plakátjai iránti rajongását különös perverziónak tartom. Most kialakítandó irodájába is nehezen tudtam rábeszélni, hogy két propaganda darab közé legalább oldás gyanánt bekerüljön az a rég a helyét kereső óriás méretű fotó-plakát, melyen Keith Richards a „Who the fuck is Mick Jagger?” feliratú polóban pózol. Na jó, annyira nem is kellett rábeszélni.)

Az utóbbi hetekben épp az ominózus iroda berendezése kapcsán kezdtem böngészni az aukciós oldalakat, és ott találtam a ház egyik újabb leendő berendezésére, az art deco ihletésű üvegpolcra, amelybe szintén mindketten beleszerettünk.

A szép formájú art deco asztalt a moziszékek kiegészítésének szántam az előtérbe. 

Állítólag a sebes kezű önkormányzat a februári beadást követően pénteken postára adta az építési engedélyt. Én most már csak akkor hiszem, ha látom is, de ha így van, végre felpöröghetnek az események minden tekintetben, így a berendezés-kincs-vadászat is folytatódhat. 

Az első beszerzések

Mostani lakásunknak van egy krónikus betegsége. Amikor anno a totális felújítás végére értünk – egy héttel második gyermekünk születése előtt – arra maradt energiánk és időnk, hogy egy pár „átmeneti” bútort beszerezzünk, mondván, idővel mindent szépen lecserélünk a majdan gondosan kiválogatott darabokra. Ez ma 3 éve történt, és nemhogy az átmeneti darabok nem lettek lecserélve, de ezek átmenetiségére hivatkozva a többi egyéb kiegészítő sem került soha kiválasztásra. 

Így a mai napig ferde szemmel méregetjük a túl keskeny franciaágyat, a nyáron meleg – télen hideg, többé stílusában sem rajongott fekete bőr ülőgarnitúrát, a fémlábaikkal karistoló konyhaszékeket és a bogárfogáson kívül esztétikai szempontokat biztosan nem szolgáló világítótesteket. És például a mai napig sincs rendes olvasólámpánk a hálóban, textilek csak elvétve lágyítják a szögletes idomokat, és a dohányzóasztal helye is üresen tátong. Véglegesek csak az ide gyártott, zömében beépített bútorok, bútorlapból, melyek a hiányzó körítés nélkül összességében szolidan műanyag hatást keltenek.

Így már elhangzott az első ön-ultimátum: „soha többet furnér, laminált, és egyéb ’mintha-fák’, kivéve ha a praktikum vagy az adott tárgy karaktere ezt feltétlenül megköveteli”.

Illetve okulva fenti tévedéseinkből eltökéltem, hogy ezúttal apránként, de kitartóan, igenis elkezdünk előre beszerezni szívünkek kedves bútorokat, tárgyakat, így leltem rá az első kincsekre:

Előszobánk feltehetően nem lesz túl nagy méretű, most sem az, gondot jelent több ember egyidejű készülődése, ez a hiányosság inspirálta az első beszerzést: Ebay-n találtam a ’20as évekből származó moziszék párra, ami bár „elcsépeltnek” tűnhet, mindenképp praktikus, és ők még szerintem kimondottan szépek is.

A másik aukciós beszerzésem egy, a ’70es évekből származó kagylócsillár, amely ugyan nem az ikonikus ’Fun’ Panton-lámpa, viszont ennek megfelelően az ára is kedvezőbben alakult, és igazoltan valódi Capiz kagylókkal díszített, szép állapotú, még az eredeti tartalék kagylókat is mellékelték hozzá. Az ő helye minden bizonnyal  a hálószobában lesz, de még kerülhet a nappaliba vagy az étkezőbe is, a többiek függvényében kialakul.

Az artKRAFT honlapján találtam rá következő csodákra, illetve az előzetes email-es érdeklődést követően nem is bírtam ki sokáig, hogy ne látogassak el személyesen, így további csemegékre is szert tettem:

Az öt darab, XIX. századi bérházról származó homlokzatdíszbe már a honlapról beleszerettem, élőben még jobban tetszettek, helyük – ha nem a homlokzaton – a nappaliban lesz, új szereposztásban, polcként. 

Hasonló témakör az ugyanarról az épületről való kő angyalfej, aki még bárhova kerülhet, de valóban gyönyörű.

Hab a tortán a működő „Casino” neonfelirat, feltételezem a 70-es- 80-as évekből, aminek szintén képlékeny a helye, de semmiképp nem tudtam otthagyni, részben mert casino igazgatói hátterrel a családban a téma adta magát, másrészt szeretjük a szolíd gegeket. Így a Casino helye még bárhol lehet, de biztosan meghatározó lesz.

Mint adott berendezési tárgyat megemlíteném még a családi örökségként kapott keleti szőnyegeket, melyek legnagyobb darabja a jelenleg zajló restaurálást követően a nappaliban vagy a vendég-dolgozószobában pompázhat remélhetőleg felélénkült régi színeivel és fényében.

A szeptemberi büdzsébe még belefért a Goa leárazásán talált lebegőpolc. Az egzotikus-rusztikus vonal az étkezőbe vagy a fürdőszobába passzolhat majd.

Talán eddig is kiderült, hogy tökéletesen eklektikus közös szemlélettel kezdtünk neki a gyűjtögetésnek. Az empírtól a minimálig, az ipari designtól a klasszikus formákig sok minden szóba jön, illetve ezen belül személyes preferenciák színesítik a palettát – és nehezítik is a válogatást. Közös pont, hogy szeretjük az egyedi, trend-független tárgyakat, amelyekhez ideálisan személyes kötődés is társul valamilyen formában.

Na és elvárás még a minőség mellett a megfizethető ár. Ez persze relatív, és az ember ha beleszeret valamibe sok őrültségre is képes, de van típusonként egy tűréshatár, amin túl már kimeríthetetlen források esetén is inkább jótékony célra fordítanám a különbözetet .... design és minőség ide vagy oda.