Oszlopszerelem

A mai amúgy is borús napon családomtól magamrahagyottan indultam neki az autópályának, miközben továbbra is súlyosan nyomasztott a tömörfapadló kérdése. 

Azóta vagy százszor néztem meg a kapott fotókat, az összegyűjtött anyagokat, beszéltem többször az illetékesekkel, de úgy tűnt, nem lehet fájdalommentesen korrigálni a fektetési hibát, és ma kellene színt vallanom.

Elveszett lelkiállapotomban érkezéskor felvérteztem magam lelkes apósommal; a háznál épp a biztonságtechnikai szerelvényezés folyt. Leragadtunk ennél a témánál, valamint némi műkő- és térburkolat kérdéseknél, így jó idő eltelt, mire szembe találtam magam: a csodával: 

... na nem a mopsz fenekére gondolok, és nem is a gerendába fúrt
lámpára - az mi, különben is.??? - "for Christ's sake!"

ha viszont ebben nem látod a szépséget, kérlek
ne olvasd tovább, rossz blogon keresgélsz !!!....

Ha ez az oszlop szerepelt volna a hónapokon át kutatott "webirodalomban", biztosan nem is keresek tovább. A sok megálmodott de meg nem talált-, a számos kizárt- vagy nem kivitelezhető-, a túl bonyolult-, vagy túl költséges verziók után a végül fehér zománcfelület alá ötletelt alapanyag kiválasztása -teljesen véletlenül- annyira jól sikerült, hogy az építésvezető -bár remélte hasonló reakciómat-, nem merte biztosra venni: teljesen levett a lábamról a nem várt felület. Fel sem merült többé a lefestése: szerelem első látásra, és kész - épp így, ahogy van: 

Hogy az "acél-vízvezetékcső-és-beton" oszlop tette-e velem - nem tudom, de ezek után békét kötöttem a keresztberakott füstölt rusztikus tölgypadlóval is. A korábban kapott fényképek ellenében matt cognac-olajos mély-meleg felülete végül is nem kurtította le annyira a szerencsére így is nagyvonalú teret. Nem állítom, hogy soha többé nem jut eszembe: mi lett volna ha?, de békét köthetek vele, azt hiszem - ahogy Dan kapitány is tette idővel... 

Egy kisebb baki azért megint történt: a terasz korlátját az oszlopok közé kellett volna ékelni, de valamiért kívülről az oszlopok köré építette a lakatos. Bentről ez a tér megnövekedése miatt előnyös, de kintről épp az oszlopok századfordulós szofisztikáltságát vágta agyon. Kérdéses, hogy ki lehet-e venni. De az ördög ott van a részletekben: ez így nem az igazi. 

A többit képekben feliratokkal: 

Felkerültek a francia-erkély korlátok... 

... és a terasz korlátok - noha "öregkoromra" úgy tűnik tériszonyom lett

Helyére lelt az Artkraft angyal

Szintén megbékéltem a térburkolat mintájával: játékos...

...és a lehullott levelektől már-már patinás

A konyhába beállításra került a leszállított hűtő, de
még nem kapott szép keretet a "Gaudí-falburkolat"

Odavagyok a beltéri ajtókért - és a frissen
felmosott indiai mészkőért

A nyílászárók a márványkockáknak
 is jól állnak - és a GSI szaniterének.. 

Nem rossz a szőnyegpadló, de nem is olyan, mint amit három hét utánajárással kiválasztottunk - vesszenek a hollandok!

Vakuval s anélkül sem adja vissza a többitől egyedül eltérő
fuxiás-bordós lányszoba ajtószínt a fotó - de szuper lett!

Tanmese: hajópadló fektetése hosszú helyiségben

Az alábbi a legnehezebben megírt bejegyzésem a kezdetek óta és az első, amiben segítséget kérek! 

A burkolóiskolában (úgy 30+ évvel ezelőtt) azt tanították: a burkolatot a nyílászárókra merőlegesen kell fektetni. És a hosszú helyiség arányait keresztben fektetett pallókkal kell "helyretenni". Ezt mondta a burkoló, és a véleményét közvetítő építésvezetőnk, mikor kiderült, a mindig is  hosszanti fektetéssel elképzelt és eszerint kommunikált tömörfa hajópadlót keresztben sikerült burkolni.

Nem tudtunk a héten jelen lenni az építkezésen, ezért a várva várt fotókat emailben kaptam. Hamar lehervadt a mosoly az arcomról, mert három komolyabb problémát szúrtam ki azonnal: 

- A szizál padlószőnyeg színe épp annyira tért el a kiválasztottétól, hogy azt nem okozhatta a vaku, vagy a monitor torzító hatása és amennyi eltérés teljesen más hatást eredményez. Íme a kiválasztott kontra kiszállított verziók: 

- A csigalépcsőre burkolt padlószőnyeget rossz irányból indították, így a fokok függőleges oldalán ferde lett a szálirány.

- Az eltökélten reális árú burkolatok között relatív kompromisszumot képező tömörfa hajópadlót a már említett merőleges irányban fektették

Utáltam az egész szituációt. Hogy a lelkes építésvezetőt is el kellett keserítenem és szembesítenem azzal, hogy ha állítólag nem is emlékezett rá, hogy kifejezetten másképp kértem, legalább felhívhattak volna egyeztetni a burkolás megkezdése előtt. Hogy a pár napja körülírt, mesteremberektől tapasztalt közönyt és felszínességet kellett megint megélni. Hogy éreztem: legalább egy kérdésben akkor is kompromisszumot kell majd hoznom, ha megrendelőként nem kellene ilyesmire kényszerülnöm. És hogy egy esetleges verdikt esetén nekem is kellemetlenül kell majd éreznem magam. 

- Felhívtam a szizál forglamazót, hogy a szőnyeg vajon miért nem olyan színű, mint amit megrendeltem. Hivatalosan lehet némi eltérés a színben, de a forgalmazó is elismerte: ezúttal a hollandok egyazon típuskód alatt jelentősen eltérő színt küldtek. Nagy kérdés, hogy tudok-e úgy reklamálni, hogy a szőnyeget már kiszabták. Ezzel a kérdéssel is még foglalkoznom kell. 

- A lépcső burkolatát visszaszedték és újra lerakták, de kiderült, hogy nem sablon alapján szabták ki, szegték le és ragasztották - ahogy a forgalmazó ajánlotta- hanem a helyszínen vágták az élekhez és nem szegték, ami a ragasztás ellenére és lábazat nélkül azt eredményezheti, hogy idővel foszlani kezd a szélekről a szőnyeg. Ismét "hivatalos" levelet kellet írnom a kivitelezőnek és kérni, hogy fenitek ismeretében legyenek kedvesek a garanciáról nyilatkozni.

- A hajópadló kapcsán annyi engedményt tettem, hogy kértem: küldjenek továbi fotókat a teljes burkolt felületről, hangsúlyozva előre azt, hogy nem valószínű, hogy engedményt tudok tenni, mert:  bár valóban általános elmélet a nyílászárókra merőlegesen burkolt felület, a keresztirányú burkolás csíkos hatásúvá teszi a felületet. Mert senki sem kérte a burkoló urat, hogy tegye helyre burkolással a helyiség arányait, hiszen az épp tagolt hosszúságában elegáns. Az alábbi szemléltető fotókat elöljáróban át is küldtem nekik, a különbség még azokon a fotókon is látszik, amelyeken csak részlete látszik a hosszú térnek: 

KERESZTBEN FEKTETETT 'CSÍKOS' FELÜLET:      

      

----------------------------------------------------------------------------------------------

HOSSZANTI, ELEGÁNS BURKOLÁS:

És akkor megkaptam a fotókat és elbizonytalanodtam. Mert nem annyira rossz, mint féltem tőle. De nem is az igazi. Mert ahogy gondoltam: csíkos és túl modern hatású, és összenyomja a teret. És a "nem rossz" elég sovány vigasz, ha az ember ennyit tervezett, ennyit várt a gyártásra és ennyit költött az adott felületre. Attól tartok, hogy itt lesz ez a hajópadló, amire nem fogok tudni jó szemmel nézni soha, és mindig benne lenne az, hogy mennyivel szebb lenne, ha... Mivel úsztatva fektetve az egész rá van ragasztva egy fóliára, gyakorlatilag nem lehetne felszedni és újrafektetni, az egész mennyiség újrarendelése nélkül. Szerencsés-e ennyire kiszúrni a kivitelezővel?  Jó így vagy csak tűrhető? Utálni fogom vagy megszokni? Hogy döntsünk ebben a helyzetben? Azért futok még egy kört a minap emlegetett korábbi építésvezető-gurunkkal.

Egy korábbi koncepciótervről is látszik a más hangulat

Tetézi a hétvégi álmatlan éjszakákat, hogy a statikus úgy döntött: a manzárd fürdőjében nem lehet átvágni a gerendát, így az ottani burkolatot is részben vissza kell szedni, emelvényt építeni, hogy a mosdókomód beférjen. 

Szépek a korlátok, elkészült a díszburkolat, és a műkő felületek is. Bár fentiek miatt sajnos nem tudok most semminek úgy örülni, mint illene. 

Változatos mennyezeteink

Az a helyzet, hogy fáradok. Mondjuk jól bevált bébiszitterünk saját gyermekvállalásából adódó lelépése épp az iskola-óvodakezdést megelőzően egyáltalán nem kedvezett többek között a házfelújítás szemmeltartásának sem.  Főként, hogy most jött el az idő, amikor szívem szerint lehetőleg minden nap a helyszínen tartózkodnék. És kellene is! Mindjárt mondom...

Csak hadd panaszkodjam kicsit! .....mert az sem segít, hogy amikor hetente egyszer le is jutunk, azt garantáltan három gyermekkel tesszük, ami - hát hogy is mondjam - erősen korlátozza az ember koncentrációs készségét. Még akkor is, ha adott esetben az ezért hőssé avanzsált, ám gyerekfelügyeletben nem túl rutinos helyi illetékességű Nagypapa felügyelete alatt állnak a kritikus időben. Dehát a legjobb esetben is arra térünk meg, hogy az elmúlt két órát a gyerekek a TV, azon belül az itthon szolídan démonizált mesecsatornák egyikének hipnotizálásával töltötték és bekebeleztek úgy 5 tábla csokit 3 csomag Haribo-val, mindezt némi cukros-szénsavas üdítővel leöblítve. Az addig vizuálisan leszedált gyerekekbe bevitt indokolatlan mennyiségű energiát a vibráló doboz hazaérkező szülők általi kiiktatása robbantja be, kitör az anarchia, és a tökéletesen kontrollálhatatlan miliőben mindenki mindenkivel összeugrik legalább egyszer. Nagypapa, aki persze elfáradt a gyerekek kreatív lefoglalásában, a haddelhadd kirobbanásakor menekülőre fogja és pihenni tér, mi pedig aznapra már enyhén kimerülten csak a három tündéri, de immár megvadult törpevadember alvásidejét várjuk nagyon. A hétvége fennmaradó része a gyerekek és Nagypapa lelkivilágának helyreállításával telik, azt valahogy senki sem akarja tolerálni, hogy mi is szusszannánk egyet, na de majd pihenünk a házban, ha egyszer elkészül. 

Mert a múlt pénteki 'bejáráson' azért már sok fejleményt láttunk. A bejárati szintet leburkolták a fekete indiai mészkő lapokkal. Sajna a festők mindent hermetikusan letakartak, és amikor az embernek sietnie kell a megbeszéléssel, nem szedeti fel igenis! a fóliát teljesen, így fotózás céljára ezt a kis részletet sikerült csak elcsípnem.

Nagyon várom már az Edelholz hajópadlót. Addig is az mdf lábazatmintákból próbáltam választani. Végül megtagadtam a választást amíg nincsenek színre fújva, mert a szín és a fény ugye még bármit tehet velük.

A falszínekkel két hete küzdünk. A sok falfelület és a józan ész nem engedte végül, hogy akár egy Farrow & Ball, akár egy Oikos festéket használjunk, és még a "mezei" festékek között is, hát szerencsére kiderült végül, hogy az amúgy egyik legkedvezőbb árú festék: a Jupol Gold adja egyben legszebben azt a köves-púderes-F&B-os felületet,  amit szeretnék, de a Tikkurila színeit kellene használnunk hozzá. Az első színpróbánál a minták vagy három árnyalattal világosabbak, mint a színkártyán. Még szerencse, hogy nem hagytam magam: kiderült, hogy nem a megfelelő gépet használták a keverésre. A JUB területi képviselője arról faggat, ki követte el ezt a vétkes cselekedetet. Szerencsére én sem tudom. Az újabb minták már jobban hasonlítanak a kiszemeltekre, de még bizonytalankodom. Ezért nem annyira szeretnek, na de győzködöm magam: "ha fizetsz - ne kérj elnézést", ugye? ugye?

Ez a H161 nem az a H161

Alakul - de merjem-e a mélyebb színt választani?

Mire a vakolat színeihez érünk, a festő kivitelező már megadóbb...

A gyerekfürdőben elkészült a lakatosszerkezetű zuhanyfülke. Az itteni téglakazettás mennyezet megtartása és lefestése a 'koncepció része' volt, de a ház ura nagy erőkkel tiltakozik. Szerintem csak kevés rétegben festették le - egy újabb olyan tétel, amelyiken elmorfondíroztam volna még szívesen, mielőtt gipszkartonoztatok.

És ha már mennyezeteknél tartunk, van egy valóban félresikerült darab. Rusztikusság ide vagy oda, ez inkább olyan, mintha Gaudínak rossz napja lett volna vagy valaki koppintani akarná... Sajna amíg szürke volt a mennyezet nem tűnt fel ez a hullám, így viszont nem tudom mit fognak tudni csinálni vele, de valamit muszáj lesz.

A nappali kazettásra hagyott mennyezete nálunk változatlanul befutó viszont, és a konyha fehérre festett gerendái is szépek.

Ha már a konyhánál tartunk: elkészült a burkolat kerete, de nekem túl vaskos, és a réz színt sem találták még el hozzá. Ezen is dolgozni kell még kicsit.

A beton és corian pult közül végül a betonra esett a választás. Bár még tartok tőle kicsit és kértem mintafelületet, a helyi műköves bácsi az IVANKA (sajnos nagyon magas) árának úgy egytizedéért vállalta a pultot. Annyival csak nem lehet rosszabb! A corian ára a kettő között félúton van valahol.

Végül kültérre kanyarodva - egyeztettünk a kertkivitelezővel, és elkezdték kialakítani a ház körüli térburkolat alapjait, péntekre elvileg már kész teraszunk lesz. Kiváncsi vagyok hogy teljesül a kihívás, hogy az öreg óriás fenyő gyökereire úgy építsék rá a térburkolatot, mintha utóbbi lett volna ott előbb! És képzeljétek, engem még így is szeretnek a kivitelezők, esküszöm! 

Remélem túléli a gyökerek szükséges megnyírbálását

A hátsó homlokzatra még felkerül a díszítőpárkány