Kertterv újratöltve

Nos, az előző inspirációkon kívül adott volt hát a "kipucolt" terep, a császárfa, és még pár tűlevelű óriás. Mivel elég nagy a kert, szerettünk volna árnyékos és napos, cserjés és gyepes részeket, valamint hogy a végén ne csak a teraszt, hanem az egész kertet használjuk; veteményest és gyümölcsfákat, de díszfákat, sok virágos növényt is, sziklakertet, mű-tó nélküli vízes hangulatot;  illetve a gyerekeknek sem épített játszótereket, hanem a kertbe olvadó búvóhelyes-természetes elemeket. És mindenképp szerettük volna a szomszéd pléh-garászokat kiiktatni a panorámából. Összességében mozgalmas-változatos, természetesnek ható, de nagyon is átgondolt kertre vágytunk, amely önmagában is érték és egy sokadik generációnak is élményt nyújt majd.

Már csak partnert kellett találnunk a dologhoz, mert az eddig tesztelt kivitelzők nem igazán váltották be a reményeket és terv sem volt papírra vetve. Többek ajánlására kerestük meg a Magnólia Art Kft.  szakembereit, akik nem estek kétségbe az arts & crafts megnevezéstől, miután ők is utánajártak, úgy dolgozták át a kerttervet, hogy már első ránézésre tökéletesen lenyűgöztek, mert éppen olyasmit láttam a papíron, amit szerettem volna.

Így néz ki hát a kerttervünk újratöltve veteményessel, vádival, sok gyümölccsel, teraszokkal és lankákkal, természetes anyagokból készülő úttal, támfalakkal és befuttatott díszkapuval, lepkekerttel, fűzalagúttal, fára függyesztett hintával. Máris nagyon szeretem és most, hogy már a kerti építmények készülnek, megkezdődött a növényvadászat közösen a Magnólia szakembereivel, erről írok a következőben...

A kert

Nagyon nehéz most Budapesten "üldögélni", mikor az utolsó simítások zajlanak - és amikkel azért akadnak gondok. Jó lenne elkerülni a további pót- és többletmunkákat, és rettenetesen szeretnénk végre eltölteni az első hétvégénket a házban - lehetőleg a közelgő hosszú hétvégén. Szívem szerint óránként hívnám az építésvezetőt, hogy hogy állnak, ma például tudom hogy a beltéri nyílászárókat szerelték és megesz a kiváncsiság, de tudom, hogy nagyon hajtanak, így stresszelni sem akarom. 

A blogírást utódainkon, rokonainkon és ismerőseinken kívül (utóbbi két kategória a legritkább látogató a blogon amúgy) saját magam kedvéért művelem főleg, mivel segít átgondolni egy-egy témát, ráadásul kimondottan nyugtató hatású. Így mivel egyébként is esedékes volt a kerttörténet, ráadásul épp a kertésznek beígért idevágó gyűjtőmunkát halogatom hetek óta, itt a nagy alkalom... 

A kertet még a kezdet kezdetén megterveztettük, hogy időben kialakuljanak a ház körüli teraszok, járdák, stb... Régi mániám a projekt szemléletű csapatmunka (hú, ez szép volt),  de hiába terveztem el, hogy építész és kerttervező majd afféle kreatív brainstorming keretében kihozza a legjobbat a házunkból, sajnos nem jött létre ez a fajta együttműködés, így a jelenleg rendelkezésre álló anyagok valahogy nem alkotnak még egységet. 

A fiatal tájépítész pártól korábbi megbízások során mindig precíz, átgondolt és kreatív anyagot kaptunk. Mivel legfeljebb amatőr szinten értek hozzá, ha kertről van szó, pár jelzővel tudom körülírni amit szeretnék, kedvenc növényeket megnevezni, sok fotóval spékelve. Ez esetben a vadregényes századfordulós villahangulat volt a meghatározás, némi cottage feelinggel.  Kértünk bujává növő növényzetet, természetes köveket és téglát, tuja- és sövénymentes zöld takarást a szomszédoktól, pár emelt veteményes ágyat, épített játszótér nélküli bújócskázós gyerekparadicsomot. 

A tervek elkészültek, és sok minden testet öltött bennük az elképzeléseinkből. Lett benne sok illatos-virágos cserje, fűzalagút és -kunyhó a gyerekeknek, kertbe illeszkedő veteményesek, a ház lépcsőjét elegánsan továbbnyújtó kő lépcsőfokok. És bár tudtuk, hogy véglegesedni csak a kivitelezés előtt fog sok minden, még így is maradt hiányérzetem, mert valahogy túl szabályos, parkszerű még a terv, de nem tudom megnevezni, hogy mit változtatnék rajta.  

Generálkivitelezőnk összehozott minap egy kertészvállalkozóval, aki a tervek láttán és a házat ismerve, ugyanarra jutott mint mi, és pár olyan javaslattal állt rögtön elő, amik nagyon biztatóak voltak, így a fiatalember elnyerte a bizalmat, hogy belepiszkálhasson a tervekbe, rajta a világ szeme. 

Néhány gazdaságos megoldás, amit a kertben alkalmazunk: az esővíz drain rendszeren történő levezetése a kert öntözésére, melyet kútvíz is kiegészít. Esőkert terve, ahol a kert legmélyebb pontján esős időszakban összegyűlhet a csapadék és ahol vízparti növények veszik fel a többlet mennyiséget. A magas épített falon flórakosarak helyett geotextiles beültetés. És mivel még mindig rengeteg gyönyörű téglánk maradt a kemence bontásából, azt hiszem épülhet egy újabb téglafal a szomszéd pléhgarázsok elé. 

Szóval nagyon várom a kertészek módosításait és az árajánlatot, de magam is ígértem fotók formájában inputot a fentieken túl, íme a gyűjtés: 

Külsőségek és belsőségek - 1.rész

Kicsit visszaugorva az időben most írnék akkor arról, hogy álltak végül össze a belső terek tervei.

Szóval 1-2 hetente "konzultáltunk" a "stylist"-tal, és egy-egy ilyen - egyébként időnként igen vidámra sikerült, de kellően intenzív - tête-a-tête alkalmával hosszasan ötleteltünk, átnéztük mindkettőnk előző találkozás óta összegyűjtött dolgait. Utána ki-ki ismét nekiült - Zita a kreatív oldalról rakta össze, amit az újonnan megbeszéltekből érdemesnek talált a kiemelésre vagy ha én kértem vizuális megerősítést egy-egy ötletéhez. Én pedig infó-, forrás-, ár- és képvadászat által próbáltam szűkíteni a kört, közben emailben, telefonon csereberéltünk felmerült ötleteket, képeket, újabb forrásokat.

Épp annyi segítséget kaptam, amennyire szükségem volt, ami pedig nem vált be, azon könnyen túlléptünk, szerencsére volt még miből meríteni. Rengeteg jó ötletet és ihletet kaptam annak megvalósításához, amiben magam is hiszek: hogy lehet féktelen anyagi ráfordítás nélkül, csupán kreatív ötletekkel és némi merészséggel megalapozni a ház ránk szabott, egyedi hangulatát. Kezdtem magabiztosságra szert tenni a különféle stílusú és korú tárgyak gondolati vegyítésében és annak megtervezésében, hogy a helyiségek funkciójuk szerint önálló karakterrel is bírjanak, de mégis egységes maradjon a kép.

Aztán úgy alakult, hogy hamarabb kellett leadni valami kézzelfoghatót a kivitelezőnek, minthogy igazán a végére értünk volna, például a gyerekek terei még szinte érintetlen állapotban voltak, így szokásos lendületemmel nekiültem, és a részletes leírások mellett saját vizuális kreációval is megörvendeztettem a - le a kalappal - zavarba egyáltalán nem jött építésvezetőt. 

Íme.

A külső

Tehát van itt púderes vakolat, sötét nyílászárók, lakkozott bejárati ajtó, az ismétlődő kovácsoltvas minta, előtető opciók, beton párkányok, teraszok és lépcső. 

A kerti nagy teraszra még keresem a szép, de megfizethető sötét színű természetes követ. Bontott kockakő az autóbeállónak és tűkocka járda, némi díszkavics, és persze a visszatérő bontott tégla - kerti út, és a terasz szomszéd felé emelendő válaszfalának formájában.
(Hú és még tartozok a kerttervezéssel is!)

Gyerekek, gyerekek...

A gyerekek előterében megmarad az eredeti téglafal, persze javítva, tisztítva, olajozva. Adta magát ide a korábban beszerzett "Casino" neon és ez tovább inspirált némi gengszteres hangulatot. Nagyon értékeltem férjem lelkesedését, akinek nevéhez a "zongoralakk-fekete" és pink lakkozott ajtók ötlete fűződik (ha megnőnek majd átfesthetik). A teljes szint a Berry Floor "smoked oak" laminált padlóját kapja, szürke mdf lábazattal, selyemfényű mennyezettel. Szecessziós / art deco falikarokra még vadászok. A lépcsők szizál padlószőnyeg burkolatot kapnak. 

A lányszoba fehér falaira léc falkazetták kerülnek, a mennyezeti világítást gipszrozettákba süllyesztett izzók adják majd. Fehérre festett felújított régi bútorok, saját kárpitozású antik fotelek, na jó, összességében azért a sugalltnál kevesebb rózsaszín, de mindenképpen sok színes textil. 

A fiúszobában teret kap némi ipari hangulat: vintage műszaki rajzok kerülnek az egyik falra, a sötétszürke lábazati rész ugyanezen a szakaszon fóliázott, írható lesz. Nem tudom hosszabb távon is sikerül-e kiengesztelnem a fiúgyereket egy Puskás plakáttal, miután az Ikea zöld-fehérben kapható kanapéjának viccből bedobott ötletét lelkesen magáévá tette, majd a helyette beszerzett szuper kis barna kord retro fotelt apuka szólta le, de nagyon, a füle hallatára. Egyébiránt a bútorokat meglévő Ikea ágy és aukciós oldalon "guberált", tetszőlegesen egymásba rakható fém szerszámtároló- és, borosrekeszek adják, a beépített szekrény egy régi szétbontott elődjétől örökölt festett ajtókat kap. Még némi szín és gyerekesség elfér majd textilek formájában. 

A gyerekfürdő terve legalább annyira jó lett, mint amilyen nehezen állt össze. Kérdés nélkül idekívánkozott a korábban már mutatott bontott lakatosszerkezetből álló zuhanyfal. Azért is volt ez nehéz, mert a gyerekek ugye nem lesznek örökké azok - sajnos, és egy burkolatot mégiscsak nehezebben bont le az ember x év múlva. Szerettem volna valami szellős, nyárias hangulatot, a gyerekek szintjén is értelmezhető eleganciával. Mivel nagyon tetszett nekem a fotózott deszkafelület a koncepció tervben, több holtvágány után Zitának jött a remek ötlete, hogy tegyük fel a fürdőfalra parapetmagasságig: különféle régi bontott deszkák felületkezelve, több színnel festve, összecsiszolva, csónaklakkal lekenve. 10-15 cm-es kiugrását egy betonpárkány zárná, remek pakolóhelyet is adva. Burkoló helyett így asztalos kell majd ide, de könnyen lehet, hogy összességében még jobban is járunk, látványban mindenképp. A hozzápasszoló padlón is sokat molyoltunk, de a legegyszerűbb lesz megint igazán szép: a zuhany falaira is felfutó, színezett bézs beton vagy mikrocement. Matt kőstukkó festés a falakon, régi, festett konzol vagy komód mosdószekrény, modern fali csaptelep és még keresem a megfelelő falikart és csillárt, amikbe bele kell valahol szeretni. Voilá.


Nem akartam ennyit írni, így most folyt köv... 

És lőn engedély!

Bár még várjuk a jogerőre emelkedést, így babonából lehet, hogy nem lenne szabad elkiabálnom, de megkaptuk az építési engedélyt! 

A februári beadást követően meg kellett várnunk a MÁV hozzájárulását, minthogy 6 méteren belül van a telek vége a vasút pályától, majd egyéb szervekre is sor került, ahol többnyire szabadságon vagy kiküldetésen, vagy továbbképzésen tartózkodtak az illetékesek, és hát sajna én sem voltam a helyszínen, hogy többnyire hatékony állhatatosságommal ösztönözzem fürgébb ügyintézésre az érintetteket. De a végére csak révbe értünk - talán. 

Mivel a tervekről menet közben nem írtam, van némi lemaradásom annak megosztásában, hogy végül hogy alakult a dolog. Abban maradtunk, hogy bár bizonyára nagyon sok időt fogunk ott tölteni, nem költözünk semmiképp, ezért alapvetően nyaraló / hétvégi ház funkciót fog betölteni a ház, de akár egy egész nyáron át, netán vendégekkel se legyen szűkös, illetve akkor sem, ha később mégis meggondolnánk magunkat. 

Az volt a cél, hogy minimális hozzáépítéssel jussunk élhető terekhez, és amiben csak lehet és érdemes az eredeti külső formákra alapoznánk. 

A belső 

Az alsó szinten kerül kialakításra a két gyerekszoba / vendégszoba és egy fürdő. Itt lesz még egy tároló, a gépészet, illetve az egyik szobából opcionális kijárat a kertbe. 

A középső szinten egyterű nappali - étkező - konyha, mellékhelyiség és egy gardrób. Itt helyezkedik majd el az ominózus kályha is, amire egy következő bejegyzésben még visszatérek. 

A manzárdban lesz a háló egy fürdővel. A terven még javításra szorul a fürdő, mivel itt a torony beugróját burkolt zuhanyzónak szeretnénk és a fürdő többi részét is tágasabbra képzeltük. 

A külső

A homlokzat alapvetően jó, de akad pár bizonytalanság. Egyrészt a baluszterek kapcsán félünk egy esetlegesen félresikerült formából / anyagból adódó kevéssé kifinomult végeredménytől. Az első homlokzat sem akar valahogy szép lenni, az egészből valahogy hiányzik még valami. 

Mivel a külső finom tökéletlensége mellett a belső kialakításban, a burkolatok kiválasztásában, a belmagasság optikai növelésében, az elképzelt eklektikus  berendezés stilisztikai finomításában úgy éreztem némi útmutatásra szorulok, segítséget kértem...

A makett átka

Amikor már úgy éreztük végképp kifutunk az időből és alig vártuk az újabb, egyben végső fejleményeket, jelentkezett Építész: több egyeztetést követően elkészült a feltehetőleg végleges tervvel.

Ünnepélyes fogadás keretében átnéztük a vázlatokat és meg is voltunk elégedve, a belső elrendezés tekintetében legalábbis, amiről egyelőre szó volt. Nem találtunk hibát, miután én kicsit ráalkudtam, férjem kicsit lealkudott a méretekből, úgy tűnt megszületett az egészséges kompromisszum, Építész korábbi munkáinak is megfelelően felesleges terek nélküli, tágas, de mégsem túl grandiózus, tökéletesen élhető és családcentrikus otthon. Hurrá!

Ám ekkor – mint kalapból a nyulat – Építész előhúzta azt, amit ő adu-ásznak szánt, egy saját készítésű 3D makettet. A puska azonban visszafele sült el, a látvány hatására mindkettőnknek kétely fészkelte magát a szívébe: én teljesen veszni láttam a hangulatot, amit megálmodtam, de vigasztaltam magam, a külső még korrigálható. Nagyobb problémát jelentett férjem dilemmája, aki valamiért papíron nem látta azt, amit így formába öntve annál jobban: ez bizony egy nagy családi ház, nem pedig nyaraló – vissza az egész.

Kert felöli homlokzat (túl sok ablakkal, túl "magyarosan mediterrán" tetővel)

Szuterén: 3 gyerekszoba, gardrob, tároló, fürdő, wc

Fsz: nappali/étkező, konyha, kamra, gardrób, wc, terasz / zöldtető

Manzárd: háló / könyvtár, fürdő, gardrób, terasz

Mindez valamikor november elején történt. A következő hetekben előbb dühös voltam, aztán szégyelltem magam a több hónapnyi időpocsékolásért, majd érdeklődésemet veszítve nem törődtem az egésszel, helyette aktuális otthonunk upgrade-elésébe fogtam, például megrendeltem a hálószobánk új tapétáját, lecseréltem a még az előző lakásból megmaradt gyarmati stílusú előszoba tükröt, beszereztem a karácsonyi dekorációt, és összeírtam mi mindent szeretnék még megvalósítani, hogy megszűnjön az átmenetiség feelingje, valamint az idő múlásával, pontosabban közeledtével, az 1 szoba - 20 m2 - 3 gyermek kérdésköre kezdett foglalkoztatni.

Ha a ház szóbakerült ez idő alatt, főleg ismerőseink kérdései kapcsán, a fő dilemma ugyanaz a maradt: nem tudjuk előre, hogy és mennyit fogjuk használni a házat, és ha valóban csak nyaraló lesz, akkor szabad-e lekötni benne annyi forrást, amennyit... Mivel a jelenlegi állapot és állagmegóvás miatt feltétlenül szükséges valamiféle beavatkozás, felmerült szerkezetkészre építés későbbi befejezéssel (brrrrrr....), tetőcsere a továbbiak későbbi átgondolásával, bontás, eladás, stb..... Persze minthogy egyébként tényleg álmaink háza, utóbbiakra azért gyorsan jöttek a válaszok.

Talán férjem érzelmeinek kevesebb ideje volt a hullámvasútazásra, mindenesetre úgy egy hete újra kezdte feszegetni a ház kérdését, és egy rövid kitérőt követően, amikor átbeszéltük, majd elvetettük apósom beköltöztetését a nagy alapterületű ingatlanra, arra jutottunk, hogy faragunk az igényekből és négyzetméterekből, elvégre egy nyaralóban elfér három gyerek egy szobában, és a tárolókapacitás egy részéről is nyugodt szívvel lemondhatunk. Tehát maradjon minden eredetiben, csak a régi télikert/garázs helyére építünk hozzá kb 20-30 m2-t az alsó és fölé a középső szinten, ami kellően kitágítja a jelenlegi relatív kicsi alapterületet, de nem befolyásolja jelentősen a külsőt, maradjon a századfordulós hangulat! Jöhet az Építész!

Légköri zavarok

Építész estére várt érkezése előtt sikerült kellőképp összekülönbözni. 

Az úgy kezdődött, hogy némi önvizsgálatot gyakorolva konsatáltam, hogy amikor a költözésről beszélek, azt inkább lemondóan, mintsem végtelen lelkesedéssel teszem. Rég elhanyagolt kulturális programokat kezdtem szervezni, a környező élelmiszer láncok és a sarki kisbolt helyett rendszeres látogatója lettem a vásárcsarnoknak, sóhajtozva gyönyörködtem a város nem minden nap konstatált szépségében a Gellért-hegy keleti lejtőiről. Adtam magamnak még egy hetet az intenzív elmélkedésre, majd arra jutottam, nekem bizony nincs boldogság Budapest nélkül, nem költözök. 

Nos ezt sikerült gyanútlanul hazaérkező férjem elé tárni, ami érthetően némi feszültséget váltott ki. Sietve emlékeztettem, hogy a házat eleve is nyaralónak vettük és vázoltam meggyőződésemet, minek értelmében a komplett nyarakat, a hosszított hétvégék többségét, téli, tavaszi szüneteket biztosan ott töltjük még jó darabig, legalább amíg a születendő utód is repülés-kompatibilis nem lesz. Minthogy ez összességében az évnek közel fele, nem biztos, hogy emiatt teljesen vissza kell fogni a terveket. Persze pár funkcióról és négyzetméterről így le tudunk mondani, például az amúgy is vitatott garázs így nem kötelező, a gardrób sem kell, hogy külön helyiség legyen, a gyerekeknek nem szükségesek bálteremnyi szobák. És néhány helyiséget sem tragédia, ha nem azonnal rendezünk be. 

Nem győztem meg.

Estére valamelyest közeledtek az álláspontok és szerencsére Építészt sem sokkoltuk nagyon, mert számára is maradtak még bizonytalanságok. A két alsó szint méretének összehangolását és a helyiségek kiosztását sikerült összehoznunk és véglegesíteni. A szülő-szekció így most a nappali-étkező-konyha szintjére kerül, a gyerekbirodalom a kert szintjére, azzal a kitélellel, hogy az egyik gyerekszobát ideiglenesen hálónak használjuk, amíg a csemeték igényt tartanak éjszakai közreműködésünkre. A háló addig a nappali szintjén gyerekjátszóként üzemelhet, vagy prolongálható a belső kivitelezése, a vendég-dolgozóval együtt.

Így, bár reméltem hogy lesz, egyelőre mégsincs prezentálható terv, de az elbizonytalanodás szellemében átbeszélt változtatások miatt nem nagy baj, hogy Építész  nem kész tervekkel érkezett.

A külsőre vonatkozóan készült néhány skiccelt irányvonal, és bár nekem eredetileg letisztultabb idomok voltak a fejemben, második nekifutásra tulajdonképpen tetszenek a rajzok. Most mindenestre úgyis megint csak várunk a következő fejleményekre, a még idén elkezdhető munkálatok reményét viszont azt hiszem kezdjük feladni... 

A Celottik esete Magyarországgal

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy itáliai fiatalember, bizonyos Celotti, akit az I. Világháború  történései valamiképpen Magyarországra sodortak. A viharos események közepette is megdöbbentően világossá vált számára, hogy hazánk polgárai mennyivel magasabb színvonalon tengetik életüket mint ők odalent délen !!!

Így aztán ahogy tehette, összecsomagolta családját és onnan ki-, ide bevándoroltak, illetve megvásárolták a tófeji kerámiaüzemet, hogy azt téglaégető üzemként működtessék. Nincs részletes információnk a család napi boldogulását, beilleszkedését illetően, mindenesetre a jólét addig tartott, míg a II. Világháborút követően nem államosították a téglaégetőt. 

Az 50’es évekre felcseperedett gyermekük, ifjabb Celotti, Aldo, mindenesetre még kitanulta a téglaégetés fortélyait, és valószínű szerethette is a mesterségét, illetve hosszabb távon próbálhatta megújult alapokra helyezni a család megélhetését, mert a keszthelyi telekre szert téve előbb egy téglaégető kemencét épített, és a házat 54’ben már a saját készítésű téglákból emelte.  

Az építkezés megkezdése megelőzte a tervezést, állítólag a tervező számára nem is voltak világosak a szándékok, de legalább az eredeti tervrajzok íme, fennmaradtak az utókornak. Az mindenesetre biztos, hogy a torony-kúp kivitelezése valahogy elmaradt és a télikertből is sajnos szerelőaknás garázs lett. A téglaégetőt gombatermesztő pinceként tűntették fel, bizonyára a hatóságok megnyugtatása végett, formailag sem hasonlít a végeredmény a tervezettre, és a papírokon szerepelő kémény sincs meg. A kemence eredeti vagy feltételezhető működésével kapcsolatban mindenesetre szívesen vennénk szakértő hozzászólásokat – mielőtt vélhetően borospince képében kap új funkciót.  

Aldo magyar feleségétől sajna idővel elvált és hazaköltözött Olaszországba, és két gyermeke is ráébredt, hogy nagyapjuk ’10-es évek-beli tapasztalataihoz viszonyítva megfordulhatott a trend, így a mama 1991-ig egyedül lakta a házat, de mivel félt egyedül, akkor átköltözött egy lakásba. Az idős hölgy pár éve már nem él, az örökösök pedig úgy határoztak, hogy eladják a házat. A csak nyaranta hazalátogató örökös hölgy kitette az ELADÓ táblát az utcafrontnál egyébként alacsonyabban álló bejárati ajtóra. Bár az Eladó tábla nem ritka a balatoni ingatlanokon, úgy gondoljuk mégis szerencsénk volt, hogy csak egy – vélhetően - ingatlanberuházó előzött meg minket érdeklődésben, akinek viszont szintén szerencsénkre pár méter hiányzott a telek szélességéből megvalósítandó álmához.

Így lett miénk a Celotti ház, és mi szeretjük és értékeljük a történetét, illetve terveink szerint amit lehet a kellő tiszteletadás mellett megóvunk belőle. Kivéve talán az Óz-díszletre hajazó csavart oszlopokat.....