Április utolsó napján már sötétben érkeztünk hosszú kihagyás után a házhoz és a gyermekek gyors ágyba helyezése után az egyik első dolog, amire figyelmes lettem - útban a tárolóba egy üveg 2011-es balatonboglári
Ikon Shiraz-ért - hogy az április elején hirtelen lelkesedésből elkövetett sziklakertépítésünk a hó és fagy ellenére nagyon is sikeres volt, növényeink élnek és virágoznak - nagyon is. Hurrá!
Könnyen állt rá a szemem: a kert tervezése abszolút napirenden van, ezen a hosszú hétvégén sok minden forog körülötte, így az elmaradt tervezés-bejegyzést is megfogalmazom majd végre, főleg hogy most már a teraszon ücsöröghetek a - vállalom: egyelőre váratlan kinézetű- nádszékeimben (nyugi, a piros műbőrt textillel fogom pótolni, a fújt zöld viszont nagyon dögös, nem?). A három nádszéket eredetileg a ház olasz vonatkozású története előtt tisztelegve zöldre, fehérre és pirosra akartam fújatni, így egymás mellett kiadták volna az 'Il Tricolore'-t, de megfutamodtam az utolsó pillanatban, ezért mindhárman zöldek lettek. Utólag mégis bevállalnám, de már mindegy.
Szóval a sziklakert szerencsés fennmaradása után a következő dolog amit konstatáltunk az örömteli nyár-feeling volt: a part felöl ideszűrődő esti zenés mulatság (használják még a "diszkó" kifejezést??? - csak vicceltem) rítmusai és a minden képzeletet felülmúló mennyiségű szúnyog az amúgy hermetikusan lezárt házban is, nemhogy körülötte.
Másnap reggel - ilyen még nem volt- mi szülők ébredtünk elsőnek, amiben szerepe lehetett a még függönytelen keleti fekvésű üveg hálófalnak is (jön a textil-bejegyzés is hamarosan!).
Az előző este rögtönzött késői multis bevásárlásnak köszönhetően adott volt a bőséges reggeli, a második kávé után pedig megérkezett a kedves kertészmérnök egy utolsó egyeztetésre a tereprendezés előtt.
A kertkérdésbe ilyetén belemerülve nem volt nehéz rászánni magam az utódok által is lelkesen reklamált kültéri DIY projektre: a Rovarhotel megépítésére. A hétvégi kertészeti kiállításon találkoztam először a Rovarhotel intézményével és azonnal beleszerettünk. A madarak kényeztetésére irányulók mellett ennél kedvesebb és értelmesebb dolgot el sem tudok képzelni, mint saját készítésű kerti építményt.
Nem jellemző rám hogy máshonnan közvetlenül vételezzek szöveget, mégis inkább idézek itt a
Természettár leírásából, mert úgysem tudnám szakszerűbben megfogalmazni hogy miről is van szó - már annak aki egyébként nem tudná már amúgy is:
"Ízeltlábúakat mindenütt találunk. Egy régóta nem bolygatott kő alatt is
nyüzsgő élet folyik, s a kerti komposztáló sok faj számára kész Kánaán. Eszünkbe sem jut, hogy a rovarok is védelemre szorulnak. Sok faj ritka,
s más fajok lehetnek ugyan gyakoriak, de egyéb állatok étrendjén szerepelnek.
Alakítsunk ki védelmet számukra, készítsünk rovarhotelt!
A rovarhotelbe nagyon sokféle anyagot építhetünk be, törekedjünk arra,
hogy az mind természetes eredetű és környezetbe illő legyen. Az anyagok egyik
részét csupán búvóhelynek, másik részét táplálkozó vagy szaporodóhelynek fogják
tekinteni."
...
"A tavasszal épített hotel nyár végére valószínű teljesen benépesül,
állandó lakói lesznek a már említett ászkák, futrinkák, és százlábúak mellett a
magányos méhek, a közelgő tél miatt pedig ideális telelőhely lesz a lepkéknek,
darazsaknak és a katicabogaraknak is.
A hotel egyben élettér is. A hotel anyagának egy részét, mint táplálékot
lassan fogyasztják a növény és korhadéklakók, s megjelennek a rájuk vadászó,
ragadozó futóbogarak, pókok, melyek majd kordában tartják a szállóvendégeket.
Ha jól dolgoztunk, akkor rovarhotelünk nem csak a kert dísze lesz, de
soklábú barátainknak maga a HILTON."
Hmmm... RovarHilton ... szupi! Itt a sok megmaradt építőanyag, a gyermekek különösen lelkesek. Egy talán tévedésből meghagyott, a ház régi kazánházában szolgált szúvas polc remek alapot biztosított a dologhoz, elhatároztuk, hogy lehetőleg semmit nem szerzünk be: saját és fellelt eszköztárral dolgozunk.
A korábbi bosszúságunkra itt hagyott műanyag csatornacsövekből lettek a toboztartók (még szerezni kell egy fűrészt a daraboláshoz), a telek alsó végében futó zsákutca általunk kiírtott dzsungeléből maradt bőven gally. A bontott téglák és cserepek is nagy számban rendelkezésre álltak. Íme, így jött létre saját változatunk, melyet egyelőre a zsákutcában, telken kívül helyeztünk el, hogy ne ütközzön a leendő kertkialakítással.
Nos, ahogy a lányok lassan befejezték a házból száműzött de most kapóra jött minifestékek és az általam rögtönzött sablonok felhasználásával megvalósult 'cégtáblát', immár dupla hangerőre csavarták a közelben felvonult vurstlin a rettenetes tuctucot, szóval bemenekültem és nekiláttunk a délutáni szabadtéri programnak: a legtávolabb eső strand megközelítése kerékpárral és az első idei látogatás a verhetetlenül házias ételeket felvonultató kedvenc Matróztanyánkon :)
 |
Keszeg hiányában a csülkös pacal tarhonyával is remek évadnyitónak
bizonyult. Nagypapi pedig "balatoni hekkel" traktálta a csípésektől
meggyötört éhes csemetéket, akik a tulajdonos által rögtönzött halpucolási
gyorstalpalón is részt vettek a konyhán a frissen fogott pontyon prezentálva.
|
ÖSSZEGEZVE: BÁRMILYEN KORÁN JÖTT IS, RÉSZÜNKRŐL: ÉLJEN A NYÁR!
 |
A keszthelyi állomás falán találtam ezt a szuper
halas motívumot. |
