Kisvasút

"Milyen jópofa, kisvasút lesz a gyerekeknek?" - ezt kérdezte egy erre járó úr ma reggel a kerti járdának elhelyezett vas szegélyek láttán. A gondolatot meglovagolva jól szórakoztunk reggeli közben, az első olyan napon az elmúlt két hétben, amikor senki nem dolgozik a telken. 

A kisvasút és az eladó szomszéd épület

Mert végre gőzerőre kapcsolt a kivitelezés, és annak érdekében, hogy iskolakezdés előtt végére érjünk a kertépítésnek, átlagosan 10-12 ember dolgozik a telken.

A kőművesbrigád tekintetében végül jól sült el a dolog, a zalakarosi kis csapat remekül dolgozik, bár kétségtelenül még lelkesebbek és hatékonyabbak, ha a megbízó is a közelben van, utóbbi nem egyszer még lapátot is ragadott. "Jé, apa dolgozik." - mondta erre egyik gyermekünk, arról a családfőről, aki 14-16 órákat "nemdolgozott" a nyáron naponta, hogy szerdánként a családhoz csatlakozhasson. 

A veteményes volt a kertépítés mumusa. A kertterven nem látszott, hogy az egyébként nem túl bonyolult szerkezet mennyi galibát és költséget generál majd. Annak érdekében, hogy a veteményes egy terepbe süllyesztett objektum lehessen, a kertépítő a négy emelt ágyást egy épített kazettába tervezte. A gond csak az volt, hogy az első számú kőműves próbálkozó anno nem értette, hogy az akkori terepszint fölötti részek jócskán a föld alatt lesznek majdan, így a végül max. 40 cm magasságban kiemelkedő tereptárgyak összességében vagy 1,5 m mély betonalapot kaptak teljesen feleslegesen. Ráadásul a félbehagyott építés miatt a végén majd csak szép bontott téglafelületet láttató építménynek a nem túl lélekemelő betonszerkezetét nézegettük sokáig, ami komoly stresszel járt. Az egyetlen sara eddig a kertépítőnek, hogy ezeket a dolgokat nem voltak képesek normálisan kitűzni, vagy legalább az építés műszaki vezetését ellátni. És utólag a költségek szempontjából is számos megfelelőbb megoldás merült fel. 

Közben azért a kertépítők is nekiláttak, a bobcat napi 8 órában biztosítja az alapzajt és így kezdenek kirajzolódni a végleges terepviszonyok, valamint eltűnt a hulladék, törmelék és egyéb felesleges tételek a területről. Megépült a járda és a császárfa alatti rönktipegő szegélye a már említett laposvas szerkezettel. És átbeszéltük az ültetési tervet, ami nagyon izgalmasnak igérkezik, bár biztos csak tavasszal lesz hatásosabb, nem rögtön ültetés után.  Mivel az ültetés jó esetben még épp befejeződik a fővárosba való visszatérés előtt, úgy döntöttünk a költségeket vetett gyeppel optimalizáljuk a gyepszőnyeg helyett, távollétünkben úgyis ráér majd nőni. 

Jelentős összeget sikerült megtakarítani a bontott építőanyag kereskedőnél fellelt kerítéselemekkel is, így festés után egy teljesen atombiztos szerkezetünk lesz majd a nagyon kedvező beszerzési árért.

Az egyik hozott áldozat a terasz téglafalának meghosszabbítása volt. A háborítatlan jószomszédi viszony érdekében úgy tűnt ezt nem lehet megúszni, főként mivel eladó a szomszéd épület és ki tudja leendő tulajdonos milyen bővítési gondolatokkal áll elő. Mivel ez épp a szakemberhiány közepette merült fel, erre a munkára az eredeti falat is készítő generálkivitelezőt hívtuk vissza, akik a 7 m hosszú és 4 m magas falat meg is építették pikk-pakk három nap alatt, na és persze ugyanolyan szépen, mint eredetileg.

Szóval így haladunk és mivel a nyár egyik pozitív folyományaként szolíd számítógépundorra tettem szert, és elég nagy hajrában is vagyunk, elképzelhető, hogy csak fotóriportokkal jelentkezem majd a következő hetekben ami még a nyárból visszavan. 

Kertterv újratöltve

Nos, az előző inspirációkon kívül adott volt hát a "kipucolt" terep, a császárfa, és még pár tűlevelű óriás. Mivel elég nagy a kert, szerettünk volna árnyékos és napos, cserjés és gyepes részeket, valamint hogy a végén ne csak a teraszt, hanem az egész kertet használjuk; veteményest és gyümölcsfákat, de díszfákat, sok virágos növényt is, sziklakertet, mű-tó nélküli vízes hangulatot;  illetve a gyerekeknek sem épített játszótereket, hanem a kertbe olvadó búvóhelyes-természetes elemeket. És mindenképp szerettük volna a szomszéd pléh-garászokat kiiktatni a panorámából. Összességében mozgalmas-változatos, természetesnek ható, de nagyon is átgondolt kertre vágytunk, amely önmagában is érték és egy sokadik generációnak is élményt nyújt majd.

Már csak partnert kellett találnunk a dologhoz, mert az eddig tesztelt kivitelzők nem igazán váltották be a reményeket és terv sem volt papírra vetve. Többek ajánlására kerestük meg a Magnólia Art Kft.  szakembereit, akik nem estek kétségbe az arts & crafts megnevezéstől, miután ők is utánajártak, úgy dolgozták át a kerttervet, hogy már első ránézésre tökéletesen lenyűgöztek, mert éppen olyasmit láttam a papíron, amit szerettem volna.

Így néz ki hát a kerttervünk újratöltve veteményessel, vádival, sok gyümölccsel, teraszokkal és lankákkal, természetes anyagokból készülő úttal, támfalakkal és befuttatott díszkapuval, lepkekerttel, fűzalagúttal, fára függyesztett hintával. Máris nagyon szeretem és most, hogy már a kerti építmények készülnek, megkezdődött a növényvadászat közösen a Magnólia szakembereivel, erről írok a következőben...

Az Arts & Crafts kert

Bár már nekiültem ennek a bejegyzésnek jópárszor, csak nem akart megszületni, mert mindig akadt valami, ami prolongálta a kert kivitelezését és elvette a kedvem a részletekben való publikus elmerüléstől.

Pedig a ház megvásárlásának, felújításának első perctől ihletője volt a telek lankás fekvésébe látott leendő kert. Nem csak ezért történt, hogy már akkor készíttettünk egy kerttervet, amikor még a ház terve is csak készülőben volt. Úgy adódott, hogy a sok bába közt elveszett a gyerek: az építészek közül valahogy nem akadt gazdája a házat közvetlenül körülvevő építészeti elemeknek, mint pl. a támfal az utca felé, autóbeálló, teraszok. Ezeken felül a kertet tervezni persze korai volt, nem is tudtuk még pontosan mit akarunk, így semmiképp nem hibáztatom az egyébként nagyon tehetséges tájépítész párt azért, hogy végül nem az eredeti tervek alapján készül maj el a kert, főleg mert az építményekkel nagyon sokat segítettek és a növények nagy része is teljesen passzol.

Forrás: reillydesigns.com

Képek persze gyűltek a fejemben és a fotórepertoárban, de ezeket úgy tűnik kevés sikerrel mutogattam. Ezért ahogy egyre inkább fenntartásaim voltak a túl kiszámítható eredeti tervvel kapcsolatban, már néha görcsösen kerestem a világhálón és a szakirodalomban, hogy valami nevén nevezhető irányzatot tudjak megjelölni magamnak és a leendő kivitelezőnek.

Aztán a kitartó keresés meghozta az eredményt: amit kerestem, ahhoz fogható kerteket az amerikai Arts & Crafts mozgalom keretében műveltek.

_______________________________

Bradfor-on-Avon, Anglia:
Iford Manor's Peto Garden

Az Arts and Crafts mozgalom Angliában a korábbi viktoriánus merevség és szabályosság, az ipari tömeggyártás ellentételezéseként alakult ki a XIX. sz közepe táján, és visszanyúlt a középkor és a reneszánsz nosztalgikus ideáljaihoz. Az Angliában jellemző vidékies "cottage" köré épülő természetes kert gyökereit csak jó 50 évvel követő amerikai irányzat - amely egyébként American Craftsmen néven önállóan is létezett - az "újvilághoz" méltón kevesebb romantikus túlkapással, de annál több eleganciával operál és sokkal-sokkal letisztultabb a szigetországban megnyilvánuló olasz és japán hatások és a kerti műtárgyak tekintetében. Építészetileg forradalmi megjelenésű 'bungalow'-k köré épült kertekről van szó, illetve városi parkokról, melyek az adott korban valódi élménylétesítmények voltak.

New Jersey, USA: Greenwood Gardens / Forrás: Elle Decor

Bradfor-on-Avon, Anglia: Iford Manor's Peto Garden

A Gamble házat 1908-ban tervezték a Greene-fivérek

Ha valakinek a bungaló szó hallatán holmi négerkunyhó lebegne a szeme előtt, ki kell ábrándítsam. Az eredeti Bungalow a XX. század hajnalán az amerikai Art decot megelőző Craftsmen korszakban nyaraló funkcióval született ugyan, de tükrözi a korszakra jellemző gazdasági megerősödést, a "kalyibák" tehát egyáltalán nem nélkülözték a nagyvonalúságot és a mainál mindenképpen természetközelibb életmódot sugalltak: a kertekben éltek, nem csak dísznek használták.

Ezek a bungalow-k főként Californiában, Pasadena környékén terjedtek el, legalábbis  történelmileg is jelentős formában, a Greene fivéreknek köszönhetően.

Írország, Garinish Island Gardens

A ház a kertbe integrálódik, a növények körbeölelik, de nem takarják el az épületet és a bejáratot, ahogy maga a kert is az eredeti tájképbe olvad. Asszimetria, többteraszos kialakítás jellemzi.

Mohák, páfrányok és örökzöldek, valamint művészien elrendezett kövek adják a keleties hangulatot. 

Természetes, informális ösvények kötik össze a növénycsoportokat és funkciókat.

Kerítések helyett szárazan rakott kő- és téglafalak keltenek természetes hatást.

A pihenőrészeket vízes elemek, gyakran elnagyolt benyomást keltő árnyat adó pergolák és lugasok övezik-fedik, melyeket clematisok, rózsák, holdvirág, vagy egyéb futó növények borítanak.

Az évelők közül kasvirág, méhbalzsam és díszfűvek tarkítják, főleg keleti származású gyümölcs- és díszfákat ültettek, az alakzatok változatosságát pedig formára nyírt örökzöldek erősítik. (Még több arts&crafts növény itt. )

Hihetetlen lehet, de a fenti burjánzáson túl is van még ami inspirálja leendő kertünk tervezését, a folytatásban ezek következnek és hogy persze mit lehet mindezen finomítani, szóval lesz mit követni még, ahogy végre elindulhat a kert rendezése.....

A kert császárnője

Itt az ideje, hogy szóljak végre a kertről is, hiszen nem kis szerepet játszott az ingatlannal való szerelembe esésben. Egyrészt környékbeli viszonylatban lenyűgöző a mérete - mintegy 890 m2 - illetve a ház lakatlan voltához és a tulajdonos ritka jelenlétéhez képest már egykori állapotában is ápolt és kertszerű volt. Látszott rajta, hogy őt is szerették, gondozták.

Az egyik első kérdésünk a tulajhoz arra a különleges fára vonatkozott, amely egyébként a kert  meghatározó eleme: zöld, diószerű termése volt, és nagy, már-már egzotikus küllemű levelei. Nem tudta, hogy honnan kerülhetett oda, de azt igen, hogy nagyon gyorsan megnőtt, és tavasszal fürtös lila virágokat hoz. Nosza, az ilyen kihívások mellett nem szoktam elsétálni, az azóta már többször jól bevált online növényhatározó segítségével fény derült a fa személyazonosságára, ő a császárfa, melynek magja minden bizonnyal a Festetics-kastély parkjából kerülhetett oda a természeti erők által. Egy amúgy egész érdekes növénykultúrtörténeti szösszenetet a fanatikus érdeklődők számára mellékelek a császárfáról a bejegyzés végén, addig is a kert többi részéről....

A kert végében egy csodálatos fenyő áll, szerintem legalább 20m magas, de vállalom: nem erősségem a mérték becslés. Tréfás anekdota azóta, hogy a szomszéd szolgalmi út sajnos-klasszikus pléhgarázsainak egyik tulaja komolyan azt a megjegyzést tette a kert előzetes rendezése kapcsán, hogy "végre valaki kiírtja ezt a monstrumot". Hát ez a valaki egész biztosan nem mi leszünk, sokkal inkább örülünk az őt lakó és immár tulajdonostársakká avanzsált számos szárnyas famíliának, akik viszont évről évre számunkra sokkal szimpatikusabb öko-szemléletű építkezést folytatnak, mint bádogvárosi miliőt megidéző szomszédaik.

A kerten túl a vasút mentét, és a vasúton túl az újrahasznosításra váró régi kemping területét -egyben számunkra a horizontot- a Balatont legalábbis sugalló nyárfák népesítik be.

Az óriásfenyő egy unokatestvére a ház kert felöli sarkánál lakik, mellette pedig az északi szomszéd felé fajtájukhoz mérten szintén termetesre nőtt tuják védelmezik a házat.

Egy félig-meddig már elhalt birsalma fától meg kellett válnunk, és némi bodzát, valamint a császárfát is fojtogató futó gyomot és borostyánt is eltávolítottunk. Szintén muszáj volt megválni a kemence tetején basáskodó abszolút méreteket elért terülő tujától, és néhány mogyoró bokortól. A kertet a háztól szeparáló buxus sort ki kellett emelni, de megtartottuk földlabdásan, ha túléli a telet, új helyre kerül.

Amikor a kert császárfa uralta új képét körülbelül elképzeltük, tudtuk, hogy 'régi ismerőseinkkel' fogjuk folytatni a tervezést, akikkel már korábban is bebizonyosodott, jól tudunk együttműködni........  (folyt.köv.)

---------------------------

És még a beígért paulownia-story:

Ennek a fának tulajdonképpen annyi előnyös tulajdonsága van, hogy szinte tündérmesébe illik. Csoda hogy nem hallhatunk felőle gyakrabban, vagy hogy nem fordul elő több helyen, bár mióta nekünk is van, azóta máshol is megakadt rajta a szemünk.

A császárfa Kínában őshonos, a hagyomány szerint kislányok születésekor ültették, mert a fa olyan gyors növésű, hogy együtt érték el a kifejlett kort a gyermekkel. Amikor a lány férjhez ment, kivágták a fát is, a különösen könnyű és értékes faanyagból hozományként szolgáló használati tárgyakat, bútorokat készítettek, minthogy egyebek közt erre is kíválóan alkalmas.
Japánba is átkerülve a paulowniából készült koto hangszer megszólaltatásában való jártasság a gésák megannyi erénye közé tartozott. 

A fa magjait a 'buborékos műanyag' és polisztirol golyók elődjeként porcelánok csomagolására, a dobozok bélelésére használták, így már egész korán elterjedhetett a kereskedelmi karavánok jóvoltából. 

'Hivatalosan' a XIX. században került Európába, latin nevét (Paulownia tomentosa) Anna Pavlovna Romanova orosz cárkisasszony nevéből, némi németesítéssel kapta, a tomentosa jelző a levelek és a rügyek szőrösségére utal, utóbbiak már ősztől díszítik a fát.

Nézzünk némi statisztikát: 10-25 méteresre nő ez a fa, melyből az első pár esztendőben mindjárt évi 3-4 métert letud, később némileg lassul a növekedése. Először 4-8 éves kora körül nyílnak halvány lila virágai, 10-30 centiméteres fürtőkben. Termése 3-4 cm átmérőjű, száraz, tojás formájú kapszula, mely számos apró magot rejt.  Ezek tél végén repülnek ki a felpattanó magházakból. 

15-40 cm átmérőjű levelei szintén fiatal korában nagyobbak, míg érett korba lépve visszafogottabb paraméterekkel bírnak. Rendszeresen nyesve állandó friss hajtásain akár 60 centisek is lehetnek levelei a kertészek örömére.

Túlzott fagyra csak ifjú korában érzékeny, viszont a trópusi klímát is elviseli. Talaj és csapadék tekintetében is jól tűri a szélsőséges viszonyokat, így ez a fa gyakorlatilag bárhol megél, esetleg csak a nála is magasabb fák konstans árnyéka hozhatja zavarba. Mélyen, de nem  terebélyesen gyökeresedik, ezért jó viszonyban van akár közvetlen szomszédaival is, illetve gyökérzetéről akkor is képes újra hajtani, ha történetesen porig égne; ha szükséges, élete során akár hétszer is tökéletesen reprodukálhatja saját magát.

Hazánkban többnyire parkok, díszkertek szoliterfája, pedig hasznosításának lehetőségei is alig ismernek határokat.

A már említett ókori asztalosipari és 'csomagolástechnológiai' felhasználás folyományaként ma népszerű alapanyaga többek közt bútoroknak, vonós-húros hanszereknek, surf deszkáknak, és különfajta dobozoknak, a Japánoknál maradva ma is gyártják belőle a hagyományos magas talpú fapapucsot, a getát.

Mindezeken túl a következő csodákra képes még:

Gyors növekedése miatt több helyen, így Kínában, Ausztáliában és az  USA-ban forradalmasította  az erdőgazdálkodást, hiszen önreprodukciós képességének köszönhetően akár hétszer termelhetnek ki egy azon fát újratelepítés nélkül, amely már 4-5 év alatt eléri a megfelelő paramétereket.  

A levegő páratartalmának növelésével befolyásolni képes a mikroklímát, megköti a port és légszennyeződést.

A gyökerek magas nitrogéntartalma miatt megfelelő sűrűségben ültetve adott növénykultúrában jelentősen javítja a köztes termesztésű bab, búza, szőlő, gyapot, köles, stb.. hozamát.

Termesztik komposztnak, takarmánynak, mivel leve koncentrált ásványi, protein és szénhidrát tartalommal bír. És persze nagy mennyiségű tüzifát is ad.

Kínában szinte minden részéből gyógyszert is készítenek hörghurut ellen, a levél és gyümölcs főzete állítólag visszaadja az ősz haj eredeti színét.  Hmmm, ez alkalom adtán akár majd jól is jöhet....