A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házvásárlás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házvásárlás. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 6., péntek

A kert császárnője

Itt az ideje, hogy szóljak végre a kertről is, hiszen nem kis szerepet játszott az ingatlannal való szerelembe esésben. Egyrészt környékbeli viszonylatban lenyűgöző a mérete - mintegy 890 m2 - illetve a ház lakatlan voltához és a tulajdonos ritka jelenlétéhez képest már egykori állapotában is ápolt és kertszerű volt. Látszott rajta, hogy őt is szerették, gondozták.



Az egyik első kérdésünk a tulajhoz arra a különleges fára vonatkozott, amely egyébként a kert  meghatározó eleme: zöld, diószerű termése volt, és nagy, már-már egzotikus küllemű levelei. Nem tudta, hogy honnan kerülhetett oda, de azt igen, hogy nagyon gyorsan megnőtt, és tavasszal fürtös lila virágokat hoz. Nosza, az ilyen kihívások mellett nem szoktam elsétálni, az azóta már többször jól bevált online növényhatározó segítségével fény derült a fa személyazonosságára, ő a császárfa, melynek magja minden bizonnyal a Festetics-kastély parkjából kerülhetett oda a természeti erők által. Egy amúgy egész érdekes növénykultúrtörténeti szösszenetet a fanatikus érdeklődők számára mellékelek a császárfáról a bejegyzés végén, addig is a kert többi részéről....


A kert végében egy csodálatos fenyő áll, szerintem legalább 20m magas, de vállalom: nem erősségem a mérték becslés. Tréfás anekdota azóta, hogy a szomszéd szolgalmi út sajnos-klasszikus pléhgarázsainak egyik tulaja komolyan azt a megjegyzést tette a kert előzetes rendezése kapcsán, hogy "végre valaki kiírtja ezt a monstrumot". Hát ez a valaki egész biztosan nem mi leszünk, sokkal inkább örülünk az őt lakó és immár tulajdonostársakká avanzsált számos szárnyas famíliának, akik viszont évről évre számunkra sokkal szimpatikusabb öko-szemléletű építkezést folytatnak, mint bádogvárosi miliőt megidéző szomszédaik.


A kerten túl a vasút mentét, és a vasúton túl az újrahasznosításra váró régi kemping területét -egyben számunkra a horizontot- a Balatont legalábbis sugalló nyárfák népesítik be.

Az óriásfenyő egy unokatestvére a ház kert felöli sarkánál lakik, mellette pedig az északi szomszéd felé fajtájukhoz mérten szintén termetesre nőtt tuják védelmezik a házat.


Egy félig-meddig már elhalt birsalma fától meg kellett válnunk, és némi bodzát, valamint a császárfát is fojtogató futó gyomot és borostyánt is eltávolítottunk. Szintén muszáj volt megválni a kemence tetején basáskodó abszolút méreteket elért terülő tujától, és néhány mogyoró bokortól. A kertet a háztól szeparáló buxus sort ki kellett emelni, de megtartottuk földlabdásan, ha túléli a telet, új helyre kerül.

Amikor a kert császárfa uralta új képét körülbelül elképzeltük, tudtuk, hogy 'régi ismerőseinkkel' fogjuk folytatni a tervezést, akikkel már korábban is bebizonyosodott, jól tudunk együttműködni........  (folyt.köv.)

---------------------------

És még a beígért paulownia-story:

Ennek a fának tulajdonképpen annyi előnyös tulajdonsága van, hogy szinte tündérmesébe illik. Csoda hogy nem hallhatunk felőle gyakrabban, vagy hogy nem fordul elő több helyen, bár mióta nekünk is van, azóta máshol is megakadt rajta a szemünk.


A császárfa Kínában őshonos, a hagyomány szerint kislányok születésekor ültették, mert a fa olyan gyors növésű, hogy együtt érték el a kifejlett kort a gyermekkel. Amikor a lány férjhez ment, kivágták a fát is, a különösen könnyű és értékes faanyagból hozományként szolgáló használati tárgyakat, bútorokat készítettek, minthogy egyebek közt erre is kíválóan alkalmas.
Japánba is átkerülve a paulowniából készült koto hangszer megszólaltatásában való jártasság a gésák megannyi erénye közé tartozott. 
A fa magjait a 'buborékos műanyag' és polisztirol golyók elődjeként porcelánok csomagolására, a dobozok bélelésére használták, így már egész korán elterjedhetett a kereskedelmi karavánok jóvoltából. 

'Hivatalosan' a XIX. században került Európába, latin nevét (Paulownia tomentosa) Anna Pavlovna Romanova orosz cárkisasszony nevéből, némi németesítéssel kapta, a tomentosa jelző a levelek és a rügyek szőrösségére utal, utóbbiak már ősztől díszítik a fát.

Nézzünk némi statisztikát: 10-25 méteresre nő ez a fa, melyből az első pár esztendőben mindjárt évi 3-4 métert letud, később némileg lassul a növekedése. Először 4-8 éves kora körül nyílnak halvány lila virágai, 10-30 centiméteres fürtőkben. Termése 3-4 cm átmérőjű, száraz, tojás formájú kapszula, mely számos apró magot rejt.  Ezek tél végén repülnek ki a felpattanó magházakból. 
15-40 cm átmérőjű levelei szintén fiatal korában nagyobbak, míg érett korba lépve visszafogottabb paraméterekkel bírnak. Rendszeresen nyesve állandó friss hajtásain akár 60 centisek is lehetnek levelei a kertészek örömére.



Túlzott fagyra csak ifjú korában érzékeny, viszont a trópusi klímát is elviseli. Talaj és csapadék tekintetében is jól tűri a szélsőséges viszonyokat, így ez a fa gyakorlatilag bárhol megél, esetleg csak a nála is magasabb fák konstans árnyéka hozhatja zavarba. Mélyen, de nem  terebélyesen gyökeresedik, ezért jó viszonyban van akár közvetlen szomszédaival is, illetve gyökérzetéről akkor is képes újra hajtani, ha történetesen porig égne; ha szükséges, élete során akár hétszer is tökéletesen reprodukálhatja saját magát.


Hazánkban többnyire parkok, díszkertek szoliterfája, pedig hasznosításának lehetőségei is alig ismernek határokat.
A már említett ókori asztalosipari és 'csomagolástechnológiai' felhasználás folyományaként ma népszerű alapanyaga többek közt bútoroknak, vonós-húros hanszereknek, surf deszkáknak, és különfajta dobozoknak, a Japánoknál maradva ma is gyártják belőle a hagyományos magas talpú fapapucsot, a getát.


Mindezeken túl a következő csodákra képes még:
Gyors növekedése miatt több helyen, így Kínában, Ausztáliában és az  USA-ban forradalmasította  az erdőgazdálkodást, hiszen önreprodukciós képességének köszönhetően akár hétszer termelhetnek ki egy azon fát újratelepítés nélkül, amely már 4-5 év alatt eléri a megfelelő paramétereket.  
A levegő páratartalmának növelésével befolyásolni képes a mikroklímát, megköti a port és légszennyeződést.


A gyökerek magas nitrogéntartalma miatt megfelelő sűrűségben ültetve adott növénykultúrában jelentősen javítja a köztes termesztésű bab, búza, szőlő, gyapot, köles, stb.. hozamát.
Termesztik komposztnak, takarmánynak, mivel leve koncentrált ásványi, protein és szénhidrát tartalommal bír. És persze nagy mennyiségű tüzifát is ad.
Kínában szinte minden részéből gyógyszert is készítenek hörghurut ellen, a levél és gyümölcs főzete állítólag visszaadja az ősz haj eredeti színét.  Hmmm, ez alkalom adtán akár majd jól is jöhet....





2010. szeptember 16., csütörtök

Szerelem első látásra

... és akkor, amikor nem is kerestük, egyszer csak váratlanul ott volt Ő!
Kedvenc balatoni „szülővárosunkat” (én ott is csak bevándorló voltam) gyakran látogatjuk felmenőinkből kifolyólag. Ha korábban felmerült mint helyszín, kizárólag a két kedvenc utcánk jött szóba, amelyek bár nem esnek feltétlenül útba, jövet-menet nem hagytuk ki, hogy keresztülautózzunk rajtuk. Keszthelyen nincs közvetlen Balaton parti ingatlan. Sajnos. Bár ha lenne is..., így könnyebb. Mert a kedvenc utcák így csak a lehető legközelebb vannak a vízhez: vitorlás kikötő – bicikli út – vasút – utca. Zöld, csöndes, minimális forgalom, a múltkor láttam egy 5-6 éves forma gyereket egyedül biciklizni.  

Day 0, Hétfő: Budapest felé indulunk haza, amikor a kedvenc utca egyik kedvenc épületén ott fityeg az eladó tábla. Első meglepetésünkben flegmán tovább is hajtanánk, de megálljt vezényelek, egy telefont elvégre megér a dolog. A kedves hölgy a ház és telek kedvező paraméterein túl egy különösen kedvező vételárat is megnevez, így hamarosan újratárcsázom és még arra a hétre megbeszéljük a háztűznézőt. Egy lendülettel hívom Építész ismerősünket, nem érne-e rá véletlenül aznap elszakadni szeretett vitorlásától.

Day 3, Csütörtök: Építésszel érkezem a 20 éve lakatlan házhoz. Említett idillben 890 m2 telek. Utcafronton kívül a telek aljában a következő házig futó zsákutca. 20-30 méteres csodás fenyők, egy ismeretlen egzotikus díszfa és csak mérsékelt gaz a kertben, a tulajdonos azért karbantartotta. A háztól nem lehetne többet várni 20 év elhagyatottságot követően, DE a jó hír: ha ilyen állapotban maradt, szerkezetileg minden bizonnyal kitünően sikerült anno, ezt minden egyéb is igazolja. Minimális vizesedés leamortizálódott külső elvezetés miatt. Picike alapterület, három szint, helyenként fura megoldások. Szuper kis kilátás a kertre a hangulatos manzárd szoba teraszáról – stipistop, ez a háló lesz! A hely hangulata nem csak engem ragad magával, Építész is lelkes, igen, nagyon is szívesen foglalkozna vele. Csodás kis ékszerdoboz, relatív jó állapotban (kapásból fix tetőcsere, szigetelés és egyebek mellett persze), rengeteg lehetőséggel, kedvező áron, a családfő mindent eldöntő látogatását meg is beszélem még a hétvégére.

Day 6, Vasárnap: Nemhiába vagyunk együtt majdnem 10 éve, budapesti lakásunkhoz hasonlóan itt is egymásra nézve tudtuk tulajdonképpen már az eladó táblánál, kollektíve beleszerettünk, és kész. Így férjem sem csalódott a látottakban a csütörtöki lelkesítő beszámolót követően, a vonzalom az vonzalom, kezet rázott, megvettük! Úristen, mibe vágtunk bele, de majd kibújunk a bőrünkből.

Day 7, Hétfő: A szerződéskötés megbeszélt időpontja már fél órája eltelt, sehol senki, egyre mélyebben vesszük a levegőt. A kapuból hangos szóváltás hallatszik, az idős tulajdonos testvérpár veszekszik odakint, jöttömre közli a könnyező hölgy, sztornó az egész, nem tudnak megegyezni. Felmérem a reménytelennek tűnő szituációt, nincs mese, itt valami csodát kell tenni. Férjem zsebkendőt osztogat, vállakat simogatunk-veregetünk, betessékelünk, leültetünk. Egy órája tart az adok-kapok, valamelyik délutáni TV-showban érzem magam, de jól vizsgázunk mediátorként, valamikor a második órában enyhülnek az indulatok, a vagdalkozás nosztalgiázó csipkelődéssé szelidül, megtörténik a csoda: aláírjuk a szerződést, egy utolsó részlet pár héten belül, addig azért még nem kiabáljuk el az egészet. Ez tényleg velünk történik?