Szóval sor került a Zitával való első találkozásunkra, és elég sokat haladtunk máris, elkezdett tisztulni a kép, bár egy drasztikusabb változásjavaslattal indult, amitől először megijedtünk, utólag már örülünk neki.
Amit biztosan tudtunk vázolni, mint elképzelést, az a palatető (ár függvényében palaszerű), a rusztikus felületű kőburkolatok, minél több természetes anyag, a ház klasszikus keretei között saját felfedezésű, régi és modern bútorok, némi geg itt-ott, na és a jó minőség - ésszerű árak áhított kombinációja. Ja, és a régóta gyűjtögetett fotók, képek amelyek következtetni engedhetnek az elképzelt stílusra.
Minthogy a belsőt illik a ház külsejéhez igazítani, utóbbit vizsgálva fény derült azokra a külső anomáliákra, amelyeket már mi is érzékeltünk, de nem tudtuk nevükön nevezni. Zita rámutatott az okokra és lehetséges megoldásokra, amennyiben például a kert felöl a függőleges tengelyt hangsúlyozandó jobban láthatóvá kellene tenni a manzárd homlokzatot, a kőbalusztrád helyett esetleg kovácsoltvas korlátok alkalmazásával. Az ablakokat javasolta ívesről szögletesre, esetleg sötét keretre cserélni. Felhívta a figyelmet, hogy a tetőnél ragaszkodjunk az eredeti formákhoz, mert azok jelenleg meglehetősen tökéletesek, viszont apróbb változásokkal is nagyon el lehet rontani. Átbeszéltük az előtetők kívánatos formavilágát és anyagait, a vakolat jellegét, a lehetséges színeket és külső burkolatokat.
Eddig – bármennyire tartottunk is tőle - a balusztrádra a ház egyik fő stílusjegyeként gondoltunk, egyelőre elképzelhetetlen volt számomra a kovácsoltvas, de éreztem, továbbra is érdemes Zita a bizalomra, így kiálltam családom és az építész szkeptikus kardoskodását, és megnyertem azt a két napot az ügynek, amíg Zita elkészült az ihletadó látványrajzokkal. Íme a fa, kő, kovácsoltvas korlát opciók:
Nem tudom ki mit választott volna, minket rövid barátkozást követően a kovácsoltvas a sötét ablakkeretekkel, az eltérő színű szuterén szint teljesen meggyőzött. A ház leendő ura főleg a korlát mintájáért rajong, ami szerintem is tökéletes középút a klasszikus és modern között, azért szokásomhoz híven még nézelődök majd. Before-after, íme:
Minthogy a bejárat alacsonyabban van az utcafrontnál, egy lugas vagy két tuja lenne hivatott a pokolba szállás feelingje helyett a tekintetet fölfele vonzani, a kocsibeálló mellett pedig tényleg jó ötlet az alcsonynak szánt kerítést burkolt pad-beugrókkal feldobni, ami funkcionálisan is jól jöhet. Sajnos az utcafronti, de onnan nem látható szuterénszoba falának üvegfallá varázsolását férjem leszavazta, pedig tényleg látványos lehetne, küzdöttem is volna érte, ha történetesen a hálószobáról van szó, de mivel gyerekszoba lesz, talán tényleg nem annyira praktikus.
A nappali és étkező közé említettem, hogy szeretnék valamilyen elválasztást, de ami mégsem zárja el teljesen a két teret, a megoldás rögtön érkezett: egy-egy oszlop a faltól kis távolságra, zseniális, és egy csomó lehetséges verziót felvet.
Amikor kérésként elhangzott, hogy nevezzünk meg egy tárgyat, színt, formát, stílust, valamit, ami vezérmotívum lehet a tervezésnél, és én csak gondolkodási időt tudtam kérni, a Férfi a rá jellemző gyakorlatiassággal rávágta, hogy „Balaton”. Az elsőre tág fogalomkört Zita mégis jól összehangolta a megismert elképzeléseinkkel és elkészült az első koncepcióterv, ami pont olyan elegánsan-finoman-balatonosan vidékies, mint ahogy elképzeltem, esetleg csak egy árnyalatnyit haloványabb-rusztikusabb annál, ígyhát reklamáltam néhány élénkebb színfoltot és némi csillogást, mármint fényes felületet.
Szuper a kiszemelt tömörfa svédpadló, a lehetséges hidegburkolat verziók. Egyébként a burkolatoknál került sor a kályha, mint központi elem lehetséges anyagára, de tartozom még a kályha-story konklúziójával, így ezt a kérdéskört a következő bejegyzésre hagyom.
Sajnos a hirtelen ránktört oviszünet és egy irodafelújítás nem kedvez a blogírásnak, de igyekszem pótolni a lemaradást....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése