Az ötcsillagos szálloda *****

Múlt hét vége felé két és fél napot gyermekek nélkül tobzódtunk a birtokon. Na nem mintha pihentünk volna - voltunk vadászaton, nyolc fős - öt fogásos vacsorát adtunk, így épp a tervezett sok alvás, a hévízi lubickolás, meg ilyenek maradtak el. De nem baj! Mert mostantól ezt akár havonta megtehetjük.
Igen, ahogy az utolsó délelőttön a csodás napsütésben az immár majdnem elkészült kertünkben gyönyörködtünk a lépcsőn ülve (végtelen boldogságunkban szemet hunyva a teraszon még zajló garanciális műkő javítás fölött), aznap épp 12 éve kedvenc férjem így szólt:  " Te, tulajdonképpen nekünk van egy ötcsillagos szállodánk. "
És ezzel az egy kis mondattal végre értelmet nyert az egész. Mert egy rakás ismerősünk célozgatott rá, hogy esetleg nem vagyunk teljesen normálisak: a ház árából mennyit utazhatnánk. Azért megjegyzem egyiknek sincs három gyermeke. És hány nyaralás és hosszú hétvége maradt el amiatt, hogy csak tervek voltak, de mindig akadt valami fontosabb és aktuálisabb. Így pedig beülünk az autóba és röpke másfél óra alatt a saját paradicsomunkba csöppentünk. Még csomagot sem kell vinni! Igen, én bizony oda is felszerelkeztem mindennel.
És bár nincs cukorhomok és trópusi tengerpart, sem metropolisztikus kultúrélmények, ott van nyáron a Balaton, télen Hévíz, gyógy-perverzeknek még akár Zalakaros is, a kirándulások, a biciklizés, és még nagyon sok gyerek- és felnőtt program amit többször sem un meg az ember. A környék egyetlen komoly hendikepje a gasztrosilányság. Az éttermek fájdalmasan provinciálisak, de még húst is Budapestről exportálunk ha tehetjük.
Így építő és népszerűsítő jelleggel tavaszig biztosan megszülöm a régóta tervezett 'Keszthelyéskörnyéke-blogot'. Kreatív elmék cím javaslatait addig is szívesen veszem!

De vissza a jelenbe: szóval majdnem kész a kertünk és ZÖLD! Máris kinőtt a fű és minden csodás, csak egy növénybe kötöttem bele. És elvetettem a téli salátákat a veteményesbe! Még hátravan a mulcsozás és az előkert véglegesítése. De az előkert úgyis egy külön bejegyzés. Jöjjenek a fotók:

Fura, hogy mennyivel kisebbnek tűnik így a kert. 

Itt még kicsit ritka a zöldfűszer-szekció és a szomszéd
építészeti csodák is láthatók, de reméljük nem sokáig!

Imádjuk a téglafalat! És szerencsére a négyféle
burkolt felület is jól sült el végül. 

A sajnálatosan gerberára hajazó retro-piros kasvirágváltozat
volt az, amivel nem sikerült megbarátkoznom. 

A fillérekért vásárolt bontott kerítés feketére festve szuper-elegáns!

Az esős napokon állítólag többször megtelt az esőkert alias wadi,
mi csak a gyanúsan megemelkedett szitakötő-populációval
szembesültünk. 

A saláták még nem látszanak, de
nemsokára a veteményes is kizöldül 

-----------------------------------

És megtörtént az anyagpróba is: a konyhába, a fürdőbe és a hálóba is szerencsére minden passzol. Persze a blackout anyaggal majd nem lesz ilyen átlátszó a kedvenc textil-freskóm és szerintem a szürke ikatos marokkói cucc is jól néz ki vele. De mi lesz a fallal? Fessék vagy ne fessék? Találtam egy nagyon szuper tapétát is, kár hogy már sok lenne a minta. Bááár, a színek viszont annyira passzolnak. Hajjaj!

Zoffany's Arden by Melissa White

Zoffany's Arden by Melissa White

Kisvasút

"Milyen jópofa, kisvasút lesz a gyerekeknek?" - ezt kérdezte egy erre járó úr ma reggel a kerti járdának elhelyezett vas szegélyek láttán. A gondolatot meglovagolva jól szórakoztunk reggeli közben, az első olyan napon az elmúlt két hétben, amikor senki nem dolgozik a telken. 

A kisvasút és az eladó szomszéd épület

Mert végre gőzerőre kapcsolt a kivitelezés, és annak érdekében, hogy iskolakezdés előtt végére érjünk a kertépítésnek, átlagosan 10-12 ember dolgozik a telken.

A kőművesbrigád tekintetében végül jól sült el a dolog, a zalakarosi kis csapat remekül dolgozik, bár kétségtelenül még lelkesebbek és hatékonyabbak, ha a megbízó is a közelben van, utóbbi nem egyszer még lapátot is ragadott. "Jé, apa dolgozik." - mondta erre egyik gyermekünk, arról a családfőről, aki 14-16 órákat "nemdolgozott" a nyáron naponta, hogy szerdánként a családhoz csatlakozhasson. 

A veteményes volt a kertépítés mumusa. A kertterven nem látszott, hogy az egyébként nem túl bonyolult szerkezet mennyi galibát és költséget generál majd. Annak érdekében, hogy a veteményes egy terepbe süllyesztett objektum lehessen, a kertépítő a négy emelt ágyást egy épített kazettába tervezte. A gond csak az volt, hogy az első számú kőműves próbálkozó anno nem értette, hogy az akkori terepszint fölötti részek jócskán a föld alatt lesznek majdan, így a végül max. 40 cm magasságban kiemelkedő tereptárgyak összességében vagy 1,5 m mély betonalapot kaptak teljesen feleslegesen. Ráadásul a félbehagyott építés miatt a végén majd csak szép bontott téglafelületet láttató építménynek a nem túl lélekemelő betonszerkezetét nézegettük sokáig, ami komoly stresszel járt. Az egyetlen sara eddig a kertépítőnek, hogy ezeket a dolgokat nem voltak képesek normálisan kitűzni, vagy legalább az építés műszaki vezetését ellátni. És utólag a költségek szempontjából is számos megfelelőbb megoldás merült fel. 

Közben azért a kertépítők is nekiláttak, a bobcat napi 8 órában biztosítja az alapzajt és így kezdenek kirajzolódni a végleges terepviszonyok, valamint eltűnt a hulladék, törmelék és egyéb felesleges tételek a területről. Megépült a járda és a császárfa alatti rönktipegő szegélye a már említett laposvas szerkezettel. És átbeszéltük az ültetési tervet, ami nagyon izgalmasnak igérkezik, bár biztos csak tavasszal lesz hatásosabb, nem rögtön ültetés után.  Mivel az ültetés jó esetben még épp befejeződik a fővárosba való visszatérés előtt, úgy döntöttünk a költségeket vetett gyeppel optimalizáljuk a gyepszőnyeg helyett, távollétünkben úgyis ráér majd nőni. 

Jelentős összeget sikerült megtakarítani a bontott építőanyag kereskedőnél fellelt kerítéselemekkel is, így festés után egy teljesen atombiztos szerkezetünk lesz majd a nagyon kedvező beszerzési árért.

Az egyik hozott áldozat a terasz téglafalának meghosszabbítása volt. A háborítatlan jószomszédi viszony érdekében úgy tűnt ezt nem lehet megúszni, főként mivel eladó a szomszéd épület és ki tudja leendő tulajdonos milyen bővítési gondolatokkal áll elő. Mivel ez épp a szakemberhiány közepette merült fel, erre a munkára az eredeti falat is készítő generálkivitelezőt hívtuk vissza, akik a 7 m hosszú és 4 m magas falat meg is építették pikk-pakk három nap alatt, na és persze ugyanolyan szépen, mint eredetileg.

Szóval így haladunk és mivel a nyár egyik pozitív folyományaként szolíd számítógépundorra tettem szert, és elég nagy hajrában is vagyunk, elképzelhető, hogy csak fotóriportokkal jelentkezem majd a következő hetekben ami még a nyárból visszavan. 

Kertterv újratöltve

Nos, az előző inspirációkon kívül adott volt hát a "kipucolt" terep, a császárfa, és még pár tűlevelű óriás. Mivel elég nagy a kert, szerettünk volna árnyékos és napos, cserjés és gyepes részeket, valamint hogy a végén ne csak a teraszt, hanem az egész kertet használjuk; veteményest és gyümölcsfákat, de díszfákat, sok virágos növényt is, sziklakertet, mű-tó nélküli vízes hangulatot;  illetve a gyerekeknek sem épített játszótereket, hanem a kertbe olvadó búvóhelyes-természetes elemeket. És mindenképp szerettük volna a szomszéd pléh-garászokat kiiktatni a panorámából. Összességében mozgalmas-változatos, természetesnek ható, de nagyon is átgondolt kertre vágytunk, amely önmagában is érték és egy sokadik generációnak is élményt nyújt majd.

Már csak partnert kellett találnunk a dologhoz, mert az eddig tesztelt kivitelzők nem igazán váltották be a reményeket és terv sem volt papírra vetve. Többek ajánlására kerestük meg a Magnólia Art Kft.  szakembereit, akik nem estek kétségbe az arts & crafts megnevezéstől, miután ők is utánajártak, úgy dolgozták át a kerttervet, hogy már első ránézésre tökéletesen lenyűgöztek, mert éppen olyasmit láttam a papíron, amit szerettem volna.

Így néz ki hát a kerttervünk újratöltve veteményessel, vádival, sok gyümölccsel, teraszokkal és lankákkal, természetes anyagokból készülő úttal, támfalakkal és befuttatott díszkapuval, lepkekerttel, fűzalagúttal, fára függyesztett hintával. Máris nagyon szeretem és most, hogy már a kerti építmények készülnek, megkezdődött a növényvadászat közösen a Magnólia szakembereivel, erről írok a következőben...

Kerti ihletések 2.rész: Esőkert és veteményes

Tudtuk, hogy nem akarunk sem medencét, sem tavat, patakot, vízesést vagy hasonlókat, de a Balaton látványának hiányában mégis szerettünk volna valamit a kertbe, ami a vízes hangulatot közvetíti. A designtényezőn túl a kert talajának első perctől nyílvánvaló agyagos-víztartó adottságait figyelembe véve megfogott minket amikor menet közben először hallottunk az esőkert fogalmáról.

Az esőkert a kert legmélyebb pontján kialakított meder, ami kevésbé puccos néven nevezhető akár szikkasztónak is, vagy - a kertépítő által találóan átkeresztelve - vádinak, ahova eleterelhetjük az elszivárogni egyébként nem tudó csapadékvizet. Tulajdonképp egy kisebb tómeder, amely ökológiailag megtelve és szárazon is életképes. A természetben is megtalálható jelenség a kialakításon túl nem épít mesterséges folyamatokra, ezért hosszabb távon is hihetően  életképes és nagyon kevés gondozást igényel.

Nem is gondolnánk milyen sok növény
szereti ezt a környezetet

A közelmúltban szerencsétlenül előkerült újabb rétegvíz csak megerősítette a vádink létjogosultságát, így az újragondolt drainezést és az esővíz kivezetését már úgy alkíttattuk ki, hogy a kert aljában egyébként is állandóan nedvesebb területhez még ők is közvetlenül hozzájáruljanak.

Aki nem a föld alatt vezeti oda, művi patakmederben
is terelgetheti az esővízet az esőkertbe. 

Az esőkertet akár láthatatlanná is tehetjük, ha beültetjük nedves talajt kedvelő növényekkel, ezek felszívják, illetve gyökérzetükkel megszűrik az esővízünket. De kő-, kavicsmederrel kialakítható egy tóra hajazó képződmény is, amely körül így is-úgy is burjánzó élővilág alakul ki: a hálás növényeken túl pedig pillangók, gyíkok, békák, rovarok fogják élvezni a vízparti burjánzást. Állítólag a szúnyogok viszont nem jobban mint egyébként, mivel a gyors beszívódás okán nem keletkezik vízfelüket, bár sajnos írtás hiányában így is jelen vannak. A víz pedig nélküle megállna, legfeljebb nem ott és nem úgy, ahol mi akarjuk.

Ovisok is elkezdhetik....

_______________________

A veteményes iránti igényünk szintén egy korai stádiumban megfogalmazódott, és a praktikumon túl a stílusosság jegyében már régóta gyűlnek a képek az emelt ágyásokról, amit kiszemeltem. Az ágyások anyagán nem kellett sokáig gondolkoznunk, mert a téglaégető kemence bontásából bőven van még téglánk, így ebből készülnek, azért íme néhány alternatív változat, ha már összegyűltek, hátha másnak is jól jön majd.

A mi veteményesünk leginkább erre hasonlít majd,
de körbevesszük egy fallal és a környező terepszint alá
süllyesztjük

Az egyik legszebb példát a keszthelyi rendház mellett találtuk

A miénk pedig jelenleg ebben a fázisban van, épp az alapjait öntik, de a tervekről majd a következőben...: