Megküzdök a mumussal

A szép nagy terek vesztese a gyerekfürdő a lakásban. Valamit valamiért, de az adottságok így alakultak, komolyabb - és tulajdonképpen indokolatlan - átalakítás nélkül, de még így is egy jelenlegi mosdó-zuhany kisebb bővítésével sajna a gyermekpancsolásra csak 2,71 m2 jut.  A jó hír, hogy a mellékhelyiséget nem ide kell beszuszakolni. A rossz, hogy azon kívül hogy kicsi, még cső is. És nincs ablaka.

Nagyon boldoggá tesz, hogy a gyerekeim partnerek a tervezésben. Véleményeznek, bírálnak és a legfontosabb, hogy meglepő határozottsággal tolmácsolják az elképzeléseiket. A szobáikról majd később, de az ott is megmutatkozott három eltérő 'designszemlélet', valamint a tágabb élettér körvonalazódó stílusjegyeivel való összehangolás tovább bonyolította a kérdést.

Úgy döntöttem, hogy miközben összeáll a többi tér és már a források, konkrét beszerzendők után is kajtatok, bátran szembeszállok a legnagyobb kihívásnak ígérkező minifürdő szellemével.

Amíg még az egész nem realizálódott és csak álmodoztam, az első gondolataim fekete-zöld-fehér egzotikus-pálmafás hangulat körül forogtak, ilyesmi (nahát, Leo meg mit summog ott?) :

 

  

Miután fiúgyermekem érzékeltette: hozzá semmi shabby-vintage, inkább afféle techno-kubista vonulatban gondolkozna, minthogy közös területük, inkább lemondtam a pálmákról.

De én sem eresztem könnyen a koncomat, úgy határoztam, hogy az eredeti pálmás-trópusi vonalból megtartom a színeket vezérmotívumnak, de modern formavilágba öntöm őket. A minitérre előirányzott óvatoskodó lakberendezési szabályoknak némileg fittyet hányva inkább a figyelemelterelés: egy-egy látványos fal koncepciójában gondolkoztam. A már boncolgatott geometrikus gondolatok közül az összeforgatott háromszögek mintavilágával szemezek egyelőre és az ominózus art decos színkombináció kibővítésével, kaleidoszkópos szórásban. A  színeket még finomítom, egyelőre egy fellelt fotót használtam az egyszerűség kedvéért. Az élénk mázas kerámia mozaik (van háromszög formában is) és a fehér nyers felületű fal nekem még mindig sugall trópusokat és art decot-t is, legfeljebb modernebb kivitelben. A padlóburkolat szintén geometrikus, de egyszínű grafit a játék kedvéért.

A vitás pont már csak az elrendezés, hogy a két lehetőség közül hova rakjam a mosdót, egyelőre nagyjából mindenki másra szavaz a családban, azt hiszem megkérdezem a gépészeket is miután megkapirgáltuk a falakat, bár a nagyja még a válaszfalaknak is 35-45 cm, nem vicceltek a századelőn.

   

A látványképek fapadosak, de mivel csak magamat és a családot kell velük meggyőznöm, nem kecsegtetek senkit órákon át generálódó fotó realisztikusabb stylingolt csodák kreálásával. Bocsi, meg kell várni a kész-fotókat. A 'kisfürdő' megvilágításról is csak egy minta-fotó, a természetes fény indirekt bevilágítását valahogy így fogom imitálni:

A folytatásban: jó, jó, jön már a konyha; púder-Versailles; és Könyvtárgalériák, ....többek között.

Készen vagyunk (?)

A férjem szerint készen vagyunk. És valóban: ahhoz, hogy ott tudjuk már tölteni végre az első éjszakát csak a gáz bekötése hiányzik. 

Szerintem pedig egy ház sosincs készen, bár ez nem pesszimuzmus, csak a maximalizmusom, mert hát ez van: például el kell kicsit odáznunk a díszítőfestéseket, egy-két bútor is hiányzik még, na és a kert...

A vontatott csoda

Néha tényleg úgy érzem, hogy sosem érünk a végére. Tulajdonképpen nem értem mi a probléma, vagy hogy van-e egyáltalán. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy bármilyen felkészült és profi  legyen egy kivitelező cég ma Magyarországon, egyszerűen nincs hozzászokva az egyenmegoldásoktól eltérő gondolatokhoz? 

Azért vagyok bajban ezzel, mert különösen határozott voltam abban, hogy bármennyire is eltérnek elképzeléseink az átlagostól, ezek nem költséges különcségek, hanem többnyire - logikusan - kimondottan egyszerű, csak épp "design" szempontból átgondoltabb megoldások, és ezt most sem győzöm hangsúlyozni. 

Rettenetesen értékelem a kivitelezőnkben egyrészt hogy az azóta - hú, talán - 'termelési igazgatóvá' avanzsált eredeti építésvezetőnk egy valódi gyöngyszem. Egyszerűen mindent tud, amit egy kivitelezőnek tudnia kell. Minden problémára megrendelőbarát, spontán, maximalista megoldásai vannak. Kicsi küzdelem azért maradt: az immár alá beosztott új építésvezetőnk (a negyedik talán...) ugyanolyan agilis, gondos és lelkes, ámde kissé old-school fiatalember: hamar belenyugszik az alvállalkozók sirámaiba. Pedig ha valamit utálok a hazai szakemberek hozzáállásában az a sablontól eltérő megoldásokra előadott prompt fogszívós fejvakargatás, ami annyit tesz: 'hát ez nagyon bonyolult lesz - és nagyon sokba fog kerülni'. Ha magam alkalmazom, az ilyeneket az első fejvakargatásnál többnyire el is zavarom, nem veszem fel a kesztyűt, mert számomra viszont ez annyit tesz: 'nem szeretem a szakmámat, csak kevés és minél könnyebb munkával szeretnék sok pénzt keresni'.  Így viszont régi istenített-előléptetett gurunkat kénytelen voltam ragaszkodásom tárgyává tenni és harcosan követelni jelenlétét és gondoskodását minden kooperáció és levelezés alkalmával, mert kíméletlenül leszereli a fejcsóválókat és a megoldást is azonnal tálalja hozzá, bármilyen szakterületről legyen is szó. Néha az az érzésem, hogy ha ez a fiatalember nem egy félisten, akkor talán jó zsaru - rossz zsaru játékot játszanak velünk - na jó, ez volt a  'konteó'. Sajnos tényleg nem túl széles az ambíciózus, minőségre és referenciára törekvő hazai szakemberek köre, ezzel tisztában vagyok. 

DE - DE - DE ! Annak ellenére, hogy néha úgy érezzük magunkat, mint az agár a műnyúllal, vagy a falusi kutya a madzagon húzott kolbásszal, a ház bizony azért egyre gyönyörűbb. A különös műgonddal kivitelezett részleteket az időfaktor rovására - és a szerződésben rögzített kötbér mellett - így tulajdonképpen egyáltalán nem bánjuk. 

Az egyik meghökkentő paraméter a beavatott szemtanúk számára az, hogy ez a ház kb. 160 m2 hasznos alapterülettel bír. Többynire legalábbis dupláját tippelik. Köszönet a Tervezőnknek! Na nem a látszatért, hanem a tágas, fényes, élhető terekért! 

A homlokzatot a színek hihetetlenül elegánssá tették - hurrá, máris sikerült kihozni a házból a dédelgetett kúria-feelinget! Ez pedig Zita érdeme.

Csodás lett az újraburkolt márványkocka. Kisebb gond éppen a másodszor festett mosdókomód elhelyezése ide, amely úgy tűnik nem fér be a szegélybe rejtett gépészeti csövektől. Statikus jön pénteken megállapítani, átvezethetjük-e őket egy tartógerendán keresztül. A mosdókomódot ugyanis nem hagyom! Főként, hogy másodszori nekifutásra elnyerte méltó színét is. A pultja majd egyszer fehér kő lesz, addig elviseljük a fehérre festett fát. 

A kék kéksége még mindig dilemma, szürkésebbnek reméltem, de nem babakék, így rendben lesz. 

A falfény épp annyira fényes, amennyire kell - épp csak jelzés értékkel. 

Függőben van még a gyerekfürdő bézs betonburkolata. Eleinte könnyűnek ígérkezett, most az egyetlen hidegburkolat ami lóg a levegőben, pedig mellette az előtérben már fektetnék a szizál padlószőnyeget. Ez kicsit aggaszt, de most nem bosszankodom többet.

És helyet kerestünk összevadászott régi lámpáimak. Sajnos kiderült, hogy még jópár hiányzik. Így továbbra sem unatkozom. 

Változatos mennyezeteink

Az a helyzet, hogy fáradok. Mondjuk jól bevált bébiszitterünk saját gyermekvállalásából adódó lelépése épp az iskola-óvodakezdést megelőzően egyáltalán nem kedvezett többek között a házfelújítás szemmeltartásának sem.  Főként, hogy most jött el az idő, amikor szívem szerint lehetőleg minden nap a helyszínen tartózkodnék. És kellene is! Mindjárt mondom...

Csak hadd panaszkodjam kicsit! .....mert az sem segít, hogy amikor hetente egyszer le is jutunk, azt garantáltan három gyermekkel tesszük, ami - hát hogy is mondjam - erősen korlátozza az ember koncentrációs készségét. Még akkor is, ha adott esetben az ezért hőssé avanzsált, ám gyerekfelügyeletben nem túl rutinos helyi illetékességű Nagypapa felügyelete alatt állnak a kritikus időben. Dehát a legjobb esetben is arra térünk meg, hogy az elmúlt két órát a gyerekek a TV, azon belül az itthon szolídan démonizált mesecsatornák egyikének hipnotizálásával töltötték és bekebeleztek úgy 5 tábla csokit 3 csomag Haribo-val, mindezt némi cukros-szénsavas üdítővel leöblítve. Az addig vizuálisan leszedált gyerekekbe bevitt indokolatlan mennyiségű energiát a vibráló doboz hazaérkező szülők általi kiiktatása robbantja be, kitör az anarchia, és a tökéletesen kontrollálhatatlan miliőben mindenki mindenkivel összeugrik legalább egyszer. Nagypapa, aki persze elfáradt a gyerekek kreatív lefoglalásában, a haddelhadd kirobbanásakor menekülőre fogja és pihenni tér, mi pedig aznapra már enyhén kimerülten csak a három tündéri, de immár megvadult törpevadember alvásidejét várjuk nagyon. A hétvége fennmaradó része a gyerekek és Nagypapa lelkivilágának helyreállításával telik, azt valahogy senki sem akarja tolerálni, hogy mi is szusszannánk egyet, na de majd pihenünk a házban, ha egyszer elkészül. 

Mert a múlt pénteki 'bejáráson' azért már sok fejleményt láttunk. A bejárati szintet leburkolták a fekete indiai mészkő lapokkal. Sajna a festők mindent hermetikusan letakartak, és amikor az embernek sietnie kell a megbeszéléssel, nem szedeti fel igenis! a fóliát teljesen, így fotózás céljára ezt a kis részletet sikerült csak elcsípnem.

Nagyon várom már az Edelholz hajópadlót. Addig is az mdf lábazatmintákból próbáltam választani. Végül megtagadtam a választást amíg nincsenek színre fújva, mert a szín és a fény ugye még bármit tehet velük.

A falszínekkel két hete küzdünk. A sok falfelület és a józan ész nem engedte végül, hogy akár egy Farrow & Ball, akár egy Oikos festéket használjunk, és még a "mezei" festékek között is, hát szerencsére kiderült végül, hogy az amúgy egyik legkedvezőbb árú festék: a Jupol Gold adja egyben legszebben azt a köves-púderes-F&B-os felületet,  amit szeretnék, de a Tikkurila színeit kellene használnunk hozzá. Az első színpróbánál a minták vagy három árnyalattal világosabbak, mint a színkártyán. Még szerencse, hogy nem hagytam magam: kiderült, hogy nem a megfelelő gépet használták a keverésre. A JUB területi képviselője arról faggat, ki követte el ezt a vétkes cselekedetet. Szerencsére én sem tudom. Az újabb minták már jobban hasonlítanak a kiszemeltekre, de még bizonytalankodom. Ezért nem annyira szeretnek, na de győzködöm magam: "ha fizetsz - ne kérj elnézést", ugye? ugye?

Ez a H161 nem az a H161

Alakul - de merjem-e a mélyebb színt választani?

Mire a vakolat színeihez érünk, a festő kivitelező már megadóbb...

A gyerekfürdőben elkészült a lakatosszerkezetű zuhanyfülke. Az itteni téglakazettás mennyezet megtartása és lefestése a 'koncepció része' volt, de a ház ura nagy erőkkel tiltakozik. Szerintem csak kevés rétegben festették le - egy újabb olyan tétel, amelyiken elmorfondíroztam volna még szívesen, mielőtt gipszkartonoztatok.

És ha már mennyezeteknél tartunk, van egy valóban félresikerült darab. Rusztikusság ide vagy oda, ez inkább olyan, mintha Gaudínak rossz napja lett volna vagy valaki koppintani akarná... Sajna amíg szürke volt a mennyezet nem tűnt fel ez a hullám, így viszont nem tudom mit fognak tudni csinálni vele, de valamit muszáj lesz.

A nappali kazettásra hagyott mennyezete nálunk változatlanul befutó viszont, és a konyha fehérre festett gerendái is szépek.

Ha már a konyhánál tartunk: elkészült a burkolat kerete, de nekem túl vaskos, és a réz színt sem találták még el hozzá. Ezen is dolgozni kell még kicsit.

A beton és corian pult közül végül a betonra esett a választás. Bár még tartok tőle kicsit és kértem mintafelületet, a helyi műköves bácsi az IVANKA (sajnos nagyon magas) árának úgy egytizedéért vállalta a pultot. Annyival csak nem lehet rosszabb! A corian ára a kettő között félúton van valahol.

Végül kültérre kanyarodva - egyeztettünk a kertkivitelezővel, és elkezdték kialakítani a ház körüli térburkolat alapjait, péntekre elvileg már kész teraszunk lesz. Kiváncsi vagyok hogy teljesül a kihívás, hogy az öreg óriás fenyő gyökereire úgy építsék rá a térburkolatot, mintha utóbbi lett volna ott előbb! És képzeljétek, engem még így is szeretnek a kivitelezők, esküszöm! 

Remélem túléli a gyökerek szükséges megnyírbálását

A hátsó homlokzatra még felkerül a díszítőpárkány