Rovarhotel

Április utolsó napján már sötétben érkeztünk hosszú kihagyás után a házhoz és a gyermekek gyors ágyba helyezése után az egyik első dolog, amire figyelmes lettem - útban a tárolóba egy üveg 2011-es balatonboglári Ikon Shiraz-ért - hogy az április elején hirtelen lelkesedésből elkövetett sziklakertépítésünk a hó és fagy ellenére nagyon is sikeres volt, növényeink élnek és virágoznak - nagyon is. Hurrá! 

Könnyen állt rá a szemem: a kert tervezése abszolút napirenden van, ezen a hosszú hétvégén sok minden forog körülötte, így az elmaradt tervezés-bejegyzést is megfogalmazom majd végre, főleg hogy most már a teraszon ücsöröghetek a - vállalom: egyelőre váratlan kinézetű- nádszékeimben (nyugi, a piros műbőrt textillel fogom pótolni, a fújt zöld viszont nagyon dögös, nem?). A három nádszéket eredetileg a ház olasz vonatkozású története előtt tisztelegve zöldre, fehérre és pirosra akartam fújatni, így egymás mellett kiadták volna az 'Il Tricolore'-t, de megfutamodtam az utolsó pillanatban, ezért mindhárman zöldek lettek. Utólag mégis bevállalnám, de már mindegy. 

Szóval a sziklakert szerencsés fennmaradása után a következő dolog amit konstatáltunk az örömteli nyár-feeling volt: a part felöl ideszűrődő esti zenés mulatság (használják még a "diszkó" kifejezést??? - csak vicceltem) rítmusai és a minden képzeletet felülmúló mennyiségű szúnyog az amúgy hermetikusan lezárt házban is, nemhogy körülötte. 

Másnap reggel - ilyen még nem volt- mi szülők ébredtünk elsőnek, amiben szerepe lehetett a még függönytelen keleti fekvésű üveg hálófalnak is (jön a textil-bejegyzés is hamarosan!). 

Az előző este rögtönzött késői multis bevásárlásnak köszönhetően adott volt a bőséges reggeli, a második kávé után pedig megérkezett a kedves kertészmérnök egy utolsó egyeztetésre a tereprendezés előtt.  

A kertkérdésbe ilyetén belemerülve nem volt nehéz rászánni magam az utódok által is lelkesen reklamált kültéri DIY projektre: a Rovarhotel megépítésére. A hétvégi kertészeti kiállításon találkoztam először a Rovarhotel intézményével és azonnal beleszerettünk. A madarak kényeztetésére irányulók mellett ennél kedvesebb és értelmesebb dolgot el sem tudok képzelni, mint saját készítésű kerti építményt. 

Nem jellemző rám hogy máshonnan közvetlenül vételezzek szöveget, mégis inkább idézek itt a Természettár leírásából, mert úgysem tudnám szakszerűbben megfogalmazni hogy miről is van szó - már annak aki egyébként nem tudná már amúgy is: 

"Ízeltlábúakat mindenütt találunk. Egy régóta nem bolygatott kő alatt is nyüzsgő élet folyik, s a kerti komposztáló sok faj számára kész Kánaán. Eszünkbe sem jut, hogy a rovarok is védelemre szorulnak. Sok faj ritka, s más fajok lehetnek ugyan gyakoriak, de egyéb állatok étrendjén szerepelnek.

Alakítsunk ki védelmet számukra, készítsünk rovarhotelt!

A rovarhotelbe nagyon sokféle anyagot építhetünk be, törekedjünk arra, hogy az mind természetes eredetű és környezetbe illő legyen. Az anyagok egyik részét csupán búvóhelynek, másik részét táplálkozó vagy szaporodóhelynek fogják tekinteni." 

...

"A tavasszal épített hotel nyár végére valószínű teljesen benépesül, állandó lakói lesznek a már említett ászkák, futrinkák, és százlábúak mellett a magányos méhek, a közelgő tél miatt pedig ideális telelőhely lesz a lepkéknek, darazsaknak és a katicabogaraknak is.

A hotel egyben élettér is. A hotel anyagának egy részét, mint táplálékot lassan fogyasztják a növény és korhadéklakók, s megjelennek a rájuk vadászó, ragadozó futóbogarak, pókok, melyek majd kordában tartják a szállóvendégeket.

Ha jól dolgoztunk, akkor rovarhotelünk nem csak a kert dísze lesz, de soklábú barátainknak maga a HILTON." 

Hmmm... RovarHilton ... szupi! Itt a sok megmaradt építőanyag, a gyermekek különösen lelkesek. Egy talán tévedésből meghagyott, a ház régi kazánházában szolgált szúvas polc remek alapot biztosított a dologhoz, elhatároztuk, hogy lehetőleg semmit nem szerzünk be: saját és fellelt eszköztárral dolgozunk. 

A korábbi bosszúságunkra itt hagyott műanyag csatornacsövekből lettek a toboztartók (még szerezni kell egy fűrészt a daraboláshoz), a telek alsó végében futó zsákutca általunk kiírtott dzsungeléből maradt bőven gally. A bontott téglák és cserepek is nagy számban rendelkezésre álltak. Íme, így jött létre saját változatunk, melyet egyelőre a zsákutcában, telken kívül helyeztünk el, hogy ne ütközzön a leendő kertkialakítással. 

Nos, ahogy a lányok lassan befejezték a házból száműzött de most kapóra jött minifestékek és az általam rögtönzött sablonok felhasználásával megvalósult 'cégtáblát', immár dupla hangerőre csavarták a közelben felvonult vurstlin a rettenetes tuctucot, szóval bemenekültem és nekiláttunk a délutáni szabadtéri programnak: a legtávolabb eső strand megközelítése kerékpárral és az első idei látogatás a verhetetlenül házias ételeket felvonultató kedvenc Matróztanyánkon :) 

Keszeg hiányában a csülkös pacal tarhonyával is remek évadnyitónak
bizonyult.  Nagypapi pedig "balatoni hekkel" traktálta a csípésektől
meggyötört éhes csemetéket, akik a tulajdonos által rögtönzött halpucolási
gyorstalpalón is részt vettek a konyhán a frissen fogott pontyon prezentálva.
  

ÖSSZEGEZVE: BÁRMILYEN KORÁN JÖTT IS, RÉSZÜNKRŐL: ÉLJEN A NYÁR!

A keszthelyi állomás falán találtam ezt a szuper
halas motívumot. 

Javítások és balfogások

Fura dolog ez a tesztoszteronnal...

Saját autóink tömeges szervízigényéből adódóan egy Bamakót megjárt kölcsön-szörnnyel tettük meg az utat a másfél napnyi gyermekmentes kiruccanásra a házhoz. Egy hőn szeretett gépcsoda nemes belső felületeinek polírozgatása helyett biztosan remek lehet az is, ahogy ez a túlméretes - és a valóban relatív kényelmes ülésektől eltekintve szolídan fapados - izé pattog a dünéken, az autópálya mindenesetre csak mérsékelt élményt nyújt benne; eddig fel sem tűnt, hogy mennyire döcögős.
Viszont hosszú idő óta az egyetlen járműnek bizonyult, ami a sok csapadékot igencsak jól tartó csupasz kerten át fel tudott tolatni a teraszig és így könnyen kipakoltunk pár nagyméretű tételt, amit máskor nehezen hoznánk le az utódokkal, kutyaketreccel, és egyéb csomagokkal megrakott saját gépjárművel. Én pedig cserébe a hátsó lámpáját tolattam le a kölcsönidőszak alatt. Oooops! Mondtam már, hogy mennyire szeretem a hátsó lépcsőnket?

Na, szóval.... e hét végén kerül majd hivatalosan is átadásra a házunk és őszintén szólva nem bánom hogy idáig elhúzódott, mert így felszínre került néhány olyan probléma, ami ha átadás után történik, a mégoly megbízható generálkivitelező is biztosan nehezebben jönne ki újra mindet egyenként orvosolni, illetve várhatnánk velük az egyéves garanciális bejárásig - mert a mi kivitelezőnknél van ilyen is!

A hibák röviden és a teljesség igénye nélkül megsüllyedt térkövet, szellőzés nélkül maradt és már penészedő tárolóhelyiséget, hólapátolásnak nem ellenálló kültéri padló ledvilágítást, látszón maradt de nem felhasznált villanyvezetéket, a ragasztott lábazat által lehúzott festéket érintenek többek közt, csupa már-már vis major apróság, de együtt mégis bosszantó lenne ha ott maradnának.

Az előzőekben unalomig istenített cementlapokon kívül a tömörfa padlónak és az indiai mészkő burkolatnak is jót tett kinek-kinek saját felületkezelő anyaga. Nagyon megkönnyebbültem, hogy szinte nyom nélkül eltűnt a kutyanyalta-gyerekszékhúzogatta fakulás és a kisebb karcolások is (a fotón a még nem egyenletesen beszívódott olajos kezelés foltjai).

Ami viszont nem tűnt el - figyelem, tanulság következik ! - a kanapé és az étkezőszékek lábára az egyik barkácsáruházban vásároltam beszegelhető filctalpakat. Nagyon örültem, hogy milyen praktikus, nem fog lejönni két hét után. Hát le nem jött. Be is nehezen ment, egyenesen szinte egyik sem, pedig profik próbálták. Mire észleltük, hogy a nehezen beütött és így deformálódott szögek feje itt-ott a filcen rossz irányba is átütött, a kanapé súlyától is tuningolva inkább nem részletezem mit tett a padlóval. Nos ezek a 'karcok' ott is maradtak, nem fotóztam, mert sírhatnékom van tőle. De ezt a terméket legfeljebb pillekönnyű puhafa bútorok esetén használja bárki - vagy inkább úgy sem, ha jót akar.

A bútorok pedig ragasztott filctalpat kaptak. És ha Amerikában lennénk, biztos adná magát, hogy beperelje az ember ilyenkor a gyártót.


Az asztalosüzemnek azonban nemhogy lemaradásai vannak, de az eddig precíz, pontos, hibátlan munkát végző kivitelező a legmeghökkentőbb dolgokat követi el.

Már azt sem igazán értettem, hogy a konyha miért nem a saját lábazatát kapta, hanem a nappali zöldesszürkéjét...  csere...

... ám miután épp meggyűlt a bajom a bútorboltomban is az egyik főváros-környéki asztalossal pontosan egy megrendelésre gyártott festett asztallap kapcsán, tulajdonképpen már csak kínomban röhögni tudtam azon a fordulaton, amikor 'odalentről' is átküldték nekem az alábbi fotót, hogy íme az étkezőasztalunk lapja, biztos nem ilyenre gondoltam, de azért esetleg nem lesz-e mégis jó?

NEEEEEM, NEM LESZ JÓ!!!!!  

Hogy a szürkés pácból hogy lett kék lazúr, meg ne kérdezze senki. Illetve valahogy elkeveredhettek az infók, ugyanis volt egy festett kékünk - a gyerekek fürdőjének deszkaburkolatában, amit azonban hasonló rémes árnyalata miatt szintén átfesteni kell. De hogy ez a mű-görög szín hogy került ezek után az asztalomra is, azt nem tudom. Azt viszont sajnos igen, hogy a közelgő közel 10 napos ott tartózkodás alatt még mindig nem lesz végleges étkezőasztalunk. Sebaj, inkább legyen jól megcsinálva.
Ilyesminek kellene lennie - ezzel az öreg felülettel épp egy harmadik asztalos készít egy harmadik asztallapot - a saját budapesti lakásunkba :

De ha már így alakult, még az is lehet, hogy fehérre módosítom. Vagy a pult műkövére. Van két napom...

Itt az ideiglenes lappal és az ideiglenes béna padlógyilkos gyerekszékkel

"Ez minden, amit erről mondani tudok!"....
/Forrest Gump/

Változatos mennyezeteink

Az a helyzet, hogy fáradok. Mondjuk jól bevált bébiszitterünk saját gyermekvállalásából adódó lelépése épp az iskola-óvodakezdést megelőzően egyáltalán nem kedvezett többek között a házfelújítás szemmeltartásának sem.  Főként, hogy most jött el az idő, amikor szívem szerint lehetőleg minden nap a helyszínen tartózkodnék. És kellene is! Mindjárt mondom...

Csak hadd panaszkodjam kicsit! .....mert az sem segít, hogy amikor hetente egyszer le is jutunk, azt garantáltan három gyermekkel tesszük, ami - hát hogy is mondjam - erősen korlátozza az ember koncentrációs készségét. Még akkor is, ha adott esetben az ezért hőssé avanzsált, ám gyerekfelügyeletben nem túl rutinos helyi illetékességű Nagypapa felügyelete alatt állnak a kritikus időben. Dehát a legjobb esetben is arra térünk meg, hogy az elmúlt két órát a gyerekek a TV, azon belül az itthon szolídan démonizált mesecsatornák egyikének hipnotizálásával töltötték és bekebeleztek úgy 5 tábla csokit 3 csomag Haribo-val, mindezt némi cukros-szénsavas üdítővel leöblítve. Az addig vizuálisan leszedált gyerekekbe bevitt indokolatlan mennyiségű energiát a vibráló doboz hazaérkező szülők általi kiiktatása robbantja be, kitör az anarchia, és a tökéletesen kontrollálhatatlan miliőben mindenki mindenkivel összeugrik legalább egyszer. Nagypapa, aki persze elfáradt a gyerekek kreatív lefoglalásában, a haddelhadd kirobbanásakor menekülőre fogja és pihenni tér, mi pedig aznapra már enyhén kimerülten csak a három tündéri, de immár megvadult törpevadember alvásidejét várjuk nagyon. A hétvége fennmaradó része a gyerekek és Nagypapa lelkivilágának helyreállításával telik, azt valahogy senki sem akarja tolerálni, hogy mi is szusszannánk egyet, na de majd pihenünk a házban, ha egyszer elkészül. 

Mert a múlt pénteki 'bejáráson' azért már sok fejleményt láttunk. A bejárati szintet leburkolták a fekete indiai mészkő lapokkal. Sajna a festők mindent hermetikusan letakartak, és amikor az embernek sietnie kell a megbeszéléssel, nem szedeti fel igenis! a fóliát teljesen, így fotózás céljára ezt a kis részletet sikerült csak elcsípnem.

Nagyon várom már az Edelholz hajópadlót. Addig is az mdf lábazatmintákból próbáltam választani. Végül megtagadtam a választást amíg nincsenek színre fújva, mert a szín és a fény ugye még bármit tehet velük.

A falszínekkel két hete küzdünk. A sok falfelület és a józan ész nem engedte végül, hogy akár egy Farrow & Ball, akár egy Oikos festéket használjunk, és még a "mezei" festékek között is, hát szerencsére kiderült végül, hogy az amúgy egyik legkedvezőbb árú festék: a Jupol Gold adja egyben legszebben azt a köves-púderes-F&B-os felületet,  amit szeretnék, de a Tikkurila színeit kellene használnunk hozzá. Az első színpróbánál a minták vagy három árnyalattal világosabbak, mint a színkártyán. Még szerencse, hogy nem hagytam magam: kiderült, hogy nem a megfelelő gépet használták a keverésre. A JUB területi képviselője arról faggat, ki követte el ezt a vétkes cselekedetet. Szerencsére én sem tudom. Az újabb minták már jobban hasonlítanak a kiszemeltekre, de még bizonytalankodom. Ezért nem annyira szeretnek, na de győzködöm magam: "ha fizetsz - ne kérj elnézést", ugye? ugye?

Ez a H161 nem az a H161

Alakul - de merjem-e a mélyebb színt választani?

Mire a vakolat színeihez érünk, a festő kivitelező már megadóbb...

A gyerekfürdőben elkészült a lakatosszerkezetű zuhanyfülke. Az itteni téglakazettás mennyezet megtartása és lefestése a 'koncepció része' volt, de a ház ura nagy erőkkel tiltakozik. Szerintem csak kevés rétegben festették le - egy újabb olyan tétel, amelyiken elmorfondíroztam volna még szívesen, mielőtt gipszkartonoztatok.

És ha már mennyezeteknél tartunk, van egy valóban félresikerült darab. Rusztikusság ide vagy oda, ez inkább olyan, mintha Gaudínak rossz napja lett volna vagy valaki koppintani akarná... Sajna amíg szürke volt a mennyezet nem tűnt fel ez a hullám, így viszont nem tudom mit fognak tudni csinálni vele, de valamit muszáj lesz.

A nappali kazettásra hagyott mennyezete nálunk változatlanul befutó viszont, és a konyha fehérre festett gerendái is szépek.

Ha már a konyhánál tartunk: elkészült a burkolat kerete, de nekem túl vaskos, és a réz színt sem találták még el hozzá. Ezen is dolgozni kell még kicsit.

A beton és corian pult közül végül a betonra esett a választás. Bár még tartok tőle kicsit és kértem mintafelületet, a helyi műköves bácsi az IVANKA (sajnos nagyon magas) árának úgy egytizedéért vállalta a pultot. Annyival csak nem lehet rosszabb! A corian ára a kettő között félúton van valahol.

Végül kültérre kanyarodva - egyeztettünk a kertkivitelezővel, és elkezdték kialakítani a ház körüli térburkolat alapjait, péntekre elvileg már kész teraszunk lesz. Kiváncsi vagyok hogy teljesül a kihívás, hogy az öreg óriás fenyő gyökereire úgy építsék rá a térburkolatot, mintha utóbbi lett volna ott előbb! És képzeljétek, engem még így is szeretnek a kivitelezők, esküszöm! 

Remélem túléli a gyökerek szükséges megnyírbálását

A hátsó homlokzatra még felkerül a díszítőpárkány

Álmatlan éjszakák

Elkövetkeztek azok az idők, amikor éjszaka többször felriadok arra, hogy valami fontosat elfelejtettem egyeztetni, megbeszélni, ami aztán gyakran fajul odáig, hogy nem bírván soha többé elaludni, azonmód nekiülök emailt írni vagy előveszem az adott 'aktát'. 

Tegnap éjszaka például a konyha egyik sarokelemének méretei és elrendezése zaklatott fel és mivel kissé hosszúra nyúlt az esténk is, muszáj volt megállni, hogy ne nyissam ki a számítógépet és vegyem elő a konyhaterveket, végül nagy nehezen és egy hosszan kitartott savászana segítségével  sikerült pirkadatig elnapolni a problémát. 

Ha a múlt heti állapot a befejezés hajrájára való rákészülést sugallta, ez be is vált, mert tegnap a ház egy méhkasra emlékeztetett: szorgos gépészek, kőművesek és burkolók hada kerülgette egymást. 

Nem bánom hogy a burkolók nem kezdtek a hét elején, mert így viszont minden helyiségben átbeszéltük újra a burkolási mintákat. Így a biztos, de azért nagyon várom a jövő hetet amikor már rögzítve is látom őket. 

Véglegesedik néhány további részlet. 

Kiválasztottuk a benti falszíneket. Nagy dilemma volt itt a vágyott felületek és az árak aránya. Ha kisebb a ház, talán bevállalom, hogy csakis Farrow & Ball színeket engedjek a falra. Ezeknek a természetes köves színeknek tényleg nincs párja és minden egyéb festéket legalábbis a F&B színkártya mellett vizsgáltunk, bár így sajnos minden enyhén műanyagnak és harsánynak tűnik. 

Szintén nagyon szerettem volna a nappaliba egy különleges mosott-fényes felületet, amelyet az Oikos festékeivel mindenképpen, de akár a Tikkurila Taika festékével is meg lehetett volna kísérelni, de az az igazság,  hogy ezek ára is jócskán túlmutatott azon a bizonyos tűréshatáron. Így a pigmentekkel bővel megáldott szép mély szín is megteszi majd remélem, illetve még a Tikkurila szín-receptúráját is megpróbáljuk egy ide jobban passzoló, köves-púderesebb hatást keltő, ráadásul jóval kedvezőbb árú festékkel vegyíteni, míg a falak fényét egy harmadik márka utólag felfújt falfényével szeretnénk elérni. 

Nem tudom még, hogy lesz-e antik hatású előszobafalam

Kék-mustra a Farrow & Ball-nál

A színárnyalat és a selyemfény mindenestre marad

Hasonlóan problémás a külső puderszerű lehelet-vakolat elmélete. A fotóról, amit mintának benyújtottam sajnos kiderült: egy olyan régi francia házról készült, melynek felújításakor a közeli márványbánya produktumának örleményét fújták a falra. No comment. A festés nagyon drága lenne. A hagyományos szemcsés vakolóanyagnak egy verziójára mondtam, hogy esetleg ismerkednék vele mintafelületen, de nem szerettem bele. Nincs megállás: fel kell térképeznem a vakolatpiacot, nem nyugszom bele a vereségbe, mert ez a kettő azért lássuk be, nem ugyanaz:

Márványörleménnyel fújt házfal

Jub vakolat

'Hetijelentés'

Nagyon igyekszem türelmesnek lenni, és persze nagyon jó lesz a vénasszonyok nyarán és azon túl még sok éven át élvezni a ház nyújtotta örömöket, de meglehetősen idegörlő a teljes augusztusra ott tervezett nyaralás helyett a heti ingázásra költeni a nyaralás árát, és látni ugyan fejleményeket, de egyben szembesülni azzal, hogy itt mi augusztusban már egy napot sem fogunk eltölteni; bár igazság szerint azzal is: mennyire szép és szerethető lesz ez a ház a végén! 

Íme a heti fejlemények: 

Elkészült Kelet-Közép-Európa valószínűleg legszebb téglafala a leendő terasz lezárásaként. Segített, hogy az építésvezető fejébe vette: bebizonyítja, hogy a számára külsőre csak egy kőművesproduktumot jelentő téglakályhánál ezerszer szebbet tudnak készíteni. Hát tulajdonképp  azt kell mondjam sikerült. A falbeugró szándékosan letisztult formavilága saját érdemem, közepére kerül a még tavaly beszerzett bontott gipsz angyalfej. 

A terasz burkolata még mindig lóg a levegőben. Nagyon szerettem volna természetes követ ide, de még nem találtunk olyat és olyan áron, ami ne jelentene komoly tehertételt tekintve a terasz jelentős méretét.  Így a kivitelező győzköd az antikolt térkő mellett, magam pedig kapaszkodok mindenféle természetes anyagba ami fellelhető; el kell dönteni hamarosan. 

Leier Castrum térkő: 5200.- Ft / m2

Antik bontott kerámia (!) térkő: az ár alku tárgya

Kígyókő lapok: 7200.- Ft / m2

Halad a gépészet, elkezdték elhelyezni a fűtéscsöveket, és megkapta a végleges aljzatot az első helyiség. A tetőt, manzárd födémet szigetelik, felkerült az álmennyezet. 

Elkészült az utcafrontról a bejárathoz vezető híd fémszerkezete. 

A gyerekek persze már az építési területen is találnak elfoglaltságot, azért nekünk elég stresszes az aktuális fejlemények megbeszélése mellett arra is koncentrálni, hogy egyikük se kössön ki fejjel a betonkeverőben, ne verje ki a másik szemét a kardként lobogtatott betonvassal és miért is ne az új szandáljában szánkózna épp valamelyik a sóderdombon. Azért mivel alapjában jól nevelt gyerekek, többnyire beérik az izgalmasabb munkafolyamatok szemlélésével, a munkások faggatásával, az agyagos talajba vésett rajzokkal, vagy a kövekből és kavicsokból készült építményekkel. Azt azért megengedtük, hogy mindenkinek kerüljön kéznyoma a jövőben is látszódó betonba. ..