A festett bútorok nehéz műfaja

Aki látott már szépen festett bútort - vagy csak azt látott - el sem tudja képzelni, hogy el lehet szúrni.  Eddig kizárólag az egyik asztalosom volt képes szépet alkotni e tárgykörben, de mivel ő ugye nem festő, nehezen veszem rá az ilyesmire, ha épp nincs asztalosi teendő az adott darabbal. Így a házba szánt festendő bútorokat egy helyi festőre bíztam, aki hát részben félreértette, részben azért elfogadhatóan teljesítette a feladatot, de így sincs lejátszva még a dolog. 

Nehéz kérdés a színválasztás is, mert újabban a festők elfelejtettek manuálisan színt keverni. Nevezd meg a festékboltban a választott színt, kikeverik, aztán vagy olyan lesz mint a színkártyán, vagy nem. Nem is értem. 

Így aztán másodszor is le kell festeni a fedőfesték helyett lazúrba kevert, ráadásul kissé - hát... - hmm.. - harsánypirosra elmászott RAL színt a fürdőszoba komódon. 

Első körben ilyen lett ...

A pult nem kőlap lett, mert azzal riogattak, hogy az eredeti
szerkezetileg összetartó erővel bír és nem szabad levenni.
Így megnézzük hogy vizsgázik a parkettalakkal
kezelt festett fa felület. 

...színében valami ilyesmi lenne a cél

Az ágyaknál sem vált be a vastaglazúr, olyan mintha véletlenül valami hártya került volna rá, a fehér színhez mindenesetre nem sok köze van.  Újrakenni! 

Ha már festett bútoroknál tartunk, az egyik antiklerakatban sokáig szemeztem vele, félre is rakattam, végül túl drágának ítéltem a csodálatos kék saroktékát a lányok szobájába (utólag úgyis túl élénk lett volna színe). A stílusos sarokpolcok szűk kiínálatában elhatároztam, hogy valami teljesen egyedit kreálok kisebb ráfordítással. Az alábbi  tételeket sikerült beszereznem, amelyeket amúgy jelen valójukban sose vennék meg, de azt remélem, hogy egymás fölé helyezve és azonos púderes halványkékeszöldre festve legalább olyan hatásos lesz a kompozíció a kicsit bohémnek szánt térben, mint ihletadó rokonuk.  Remélem nem tévedek nagyot. 

A fotókhoz nézzük a költségvetést is: 

Antiklerakatos sarokvitrin: 80.000.- Ft

VS.

+

+

+

3 db sarokszekrény- és polc a vateráról: 13.000.-

Hozzá a festék:                                               4.500.-

Festő munkadíja:                                           3.000.-

Üvegezés (a ronda sárgát kicserélem):      2.500.-

Összesen:                                                       23.000.- 

Árban már nyertem! Ha ezt nézzük, és hogy még egyedi is lesz, szerintem megéri a ráfordított időt !

A lányszoba lábazatához és kiszemelt textiljéhez is passzolnak majd a fenti darabok

----------------------------------------------------------------------------- 

A házban nagyon nehéz fotózni, mert a festők miatt a nyílászárókon is fólia van - fekete!, így csak remélni tudom, hogy most péntekre majd, mire végeznek, már sokkal látványosabb lesz a fejlődés. 

Múlt héten egy rétegben lefestették a falakat. A nappali kékjét a lefóliázott ablakoktól képtelen voltam megítélni, bizonyos szögekből épp olyan volt mint szerettem volna, de a leárnyékolt részeken helyenként szolídan babakéknek hatott. Reméljük a legjobbakat. 

A ház urának szűrőjén is átment az előtér végül fatároló funkciót kapott és feketére festett beugrója, illetve ugyanitt a látszónak meghagyott, szintén feketére festett áthidaló gerenda.

Miután elmerengtem a robbantott üveg csipkeszerű mintázatán és egy szürke savmart változaton, a hétvégén végignézem kb. ezer darab zuhanyajtó fotót a világhálón, majd arra jutottam, hogy ha már szép burkolatunk van a zuhanyzóban és a mennyezetére is kerül valami geg, lehessen talán belátni inkább, marad a víztiszta biztonsági üveg. Illetve porcelán vagy fehér tejüveg ajtógombokat, antikolt profilokat vadászok hozzá az üveggyártó cég modern króm automatizmusaival szemben. 

És elkészült az ágyunk kárpitozása. Egyelőre csak fotót kaptam a kárpitostól, és valami nekem még nem stimmel, de nem tudom, hogy a valóstól a fotón kicsit elmászott szín-e az, vagy esetleg a gombozás nem kellene rá mégsem a modernizálás jegyében. Összességében azért büszke vagyok arra, hogy kitaláltam rá a fekete-fehér zsinórozást, szerintem jól áll neki. 

A volt-nincs burkolat

Három lakás- és házfelújítást követően jutottam el odáig, hogy meg tudjam lépni azt, amitől egyébként az ember mindenféle okokból ódzkodik: felbontattam egy lerakott burkolatot. 

Történt ugyanis, hogy a burkolóval előzőleg megbeszélt és vizuálisan is modellezett burkolatmintát mégis másképp sikerült lerakni. Ugyan a fugázás szempontjából korántsem egyszerű esetet képező márványkockákat technikailag tényleg szépen sikerült kivitelezni, viszont a lerakott minta teljesen más hangulatot ad, mint a megálmodott. Szerintem nagyon tanulságos, hogy hogyan reagál egy ilyen szituációra a másik fél. Bár a generálkivitelező képviseletében az egyik szereplő azt hiszem úgy gondolta, hogy mindenki túlteszi magát az 'apró bakin' az "ebben sajnos félreérthettük egymást" mondattal, az építésvezető azonban őszintén elnézést kért és megerősítette, hogy természetesen fel kell szedni a burkolatot, ha az nem úgy került leraksára, ahogy kértük. Öröm, hogy végre nem nekem kell még rosszul éreznem magam a hiba miatt. 

Ilyen kellett volna legyen a padló burkolása

És ilyen lett... a szabályos lerakás elnyomja a rusztikus hangulatot

Szépen sikerült a fugázás, amitől pedig mindenki tartott kicsit - dehát mégis fel kell szedni

Jövő héten kezdenek a festők, és még mindig játszottunk a felületekkel. Véglegesedtek a belső színek, de eldöntésre várt a falfény kérdése. A festő azzal riogatott, hogy ronda foltos lesz a fal a fénnyel. Szerencsére nem hittem neki, illetve mivel rusztikus, és nem új hatás lenne a cél, azt gondoltam, nem árthat, ha a fény hatására egyenetlen hatású a festés, hiszen épp ilyesmit akartunk elérni, csak az OIKOS sokkal drágább festékével. És igazam volt, nagyon jól néz ki a selyemfényű fal, épp olyan, amilyet szerettem volna, ráadásul előnyösen mélyíti a színeket. 

Jól áll a lépcsőháznak is a falfény

Itt még nem száradt meg a falfény a jobb oldali mintán,
de a végeredmény is majdnem ilyen intenzív

Megérkeztek a színre festett mdf lábazatminták, így azt is sikerült kiválasztani. A 7032-es RAL szín kicsit talán sötétebb és zöldebb mint vártam, de izgalmas, főleg a háló halványszürkéjéhez, ahol ezzel a színnel készül majd a falszínnél hagyományosan világosabb falkazettázás.

És a többi fejlemény:

Megérkezett a hajópadló !

Lerakásra kerültek a műkő párkányok a teraszokra, a belső részeket a helyszínen öntik majd.

Sütét műkő felületek - máris antik hatású

Reméljük megnyirbált gyökereivel is megáll majd a helyén a fenyő

Változatos mennyezeteink

Az a helyzet, hogy fáradok. Mondjuk jól bevált bébiszitterünk saját gyermekvállalásából adódó lelépése épp az iskola-óvodakezdést megelőzően egyáltalán nem kedvezett többek között a házfelújítás szemmeltartásának sem.  Főként, hogy most jött el az idő, amikor szívem szerint lehetőleg minden nap a helyszínen tartózkodnék. És kellene is! Mindjárt mondom...

Csak hadd panaszkodjam kicsit! .....mert az sem segít, hogy amikor hetente egyszer le is jutunk, azt garantáltan három gyermekkel tesszük, ami - hát hogy is mondjam - erősen korlátozza az ember koncentrációs készségét. Még akkor is, ha adott esetben az ezért hőssé avanzsált, ám gyerekfelügyeletben nem túl rutinos helyi illetékességű Nagypapa felügyelete alatt állnak a kritikus időben. Dehát a legjobb esetben is arra térünk meg, hogy az elmúlt két órát a gyerekek a TV, azon belül az itthon szolídan démonizált mesecsatornák egyikének hipnotizálásával töltötték és bekebeleztek úgy 5 tábla csokit 3 csomag Haribo-val, mindezt némi cukros-szénsavas üdítővel leöblítve. Az addig vizuálisan leszedált gyerekekbe bevitt indokolatlan mennyiségű energiát a vibráló doboz hazaérkező szülők általi kiiktatása robbantja be, kitör az anarchia, és a tökéletesen kontrollálhatatlan miliőben mindenki mindenkivel összeugrik legalább egyszer. Nagypapa, aki persze elfáradt a gyerekek kreatív lefoglalásában, a haddelhadd kirobbanásakor menekülőre fogja és pihenni tér, mi pedig aznapra már enyhén kimerülten csak a három tündéri, de immár megvadult törpevadember alvásidejét várjuk nagyon. A hétvége fennmaradó része a gyerekek és Nagypapa lelkivilágának helyreállításával telik, azt valahogy senki sem akarja tolerálni, hogy mi is szusszannánk egyet, na de majd pihenünk a házban, ha egyszer elkészül. 

Mert a múlt pénteki 'bejáráson' azért már sok fejleményt láttunk. A bejárati szintet leburkolták a fekete indiai mészkő lapokkal. Sajna a festők mindent hermetikusan letakartak, és amikor az embernek sietnie kell a megbeszéléssel, nem szedeti fel igenis! a fóliát teljesen, így fotózás céljára ezt a kis részletet sikerült csak elcsípnem.

Nagyon várom már az Edelholz hajópadlót. Addig is az mdf lábazatmintákból próbáltam választani. Végül megtagadtam a választást amíg nincsenek színre fújva, mert a szín és a fény ugye még bármit tehet velük.

A falszínekkel két hete küzdünk. A sok falfelület és a józan ész nem engedte végül, hogy akár egy Farrow & Ball, akár egy Oikos festéket használjunk, és még a "mezei" festékek között is, hát szerencsére kiderült végül, hogy az amúgy egyik legkedvezőbb árú festék: a Jupol Gold adja egyben legszebben azt a köves-púderes-F&B-os felületet,  amit szeretnék, de a Tikkurila színeit kellene használnunk hozzá. Az első színpróbánál a minták vagy három árnyalattal világosabbak, mint a színkártyán. Még szerencse, hogy nem hagytam magam: kiderült, hogy nem a megfelelő gépet használták a keverésre. A JUB területi képviselője arról faggat, ki követte el ezt a vétkes cselekedetet. Szerencsére én sem tudom. Az újabb minták már jobban hasonlítanak a kiszemeltekre, de még bizonytalankodom. Ezért nem annyira szeretnek, na de győzködöm magam: "ha fizetsz - ne kérj elnézést", ugye? ugye?

Ez a H161 nem az a H161

Alakul - de merjem-e a mélyebb színt választani?

Mire a vakolat színeihez érünk, a festő kivitelező már megadóbb...

A gyerekfürdőben elkészült a lakatosszerkezetű zuhanyfülke. Az itteni téglakazettás mennyezet megtartása és lefestése a 'koncepció része' volt, de a ház ura nagy erőkkel tiltakozik. Szerintem csak kevés rétegben festették le - egy újabb olyan tétel, amelyiken elmorfondíroztam volna még szívesen, mielőtt gipszkartonoztatok.

És ha már mennyezeteknél tartunk, van egy valóban félresikerült darab. Rusztikusság ide vagy oda, ez inkább olyan, mintha Gaudínak rossz napja lett volna vagy valaki koppintani akarná... Sajna amíg szürke volt a mennyezet nem tűnt fel ez a hullám, így viszont nem tudom mit fognak tudni csinálni vele, de valamit muszáj lesz.

A nappali kazettásra hagyott mennyezete nálunk változatlanul befutó viszont, és a konyha fehérre festett gerendái is szépek.

Ha már a konyhánál tartunk: elkészült a burkolat kerete, de nekem túl vaskos, és a réz színt sem találták még el hozzá. Ezen is dolgozni kell még kicsit.

A beton és corian pult közül végül a betonra esett a választás. Bár még tartok tőle kicsit és kértem mintafelületet, a helyi műköves bácsi az IVANKA (sajnos nagyon magas) árának úgy egytizedéért vállalta a pultot. Annyival csak nem lehet rosszabb! A corian ára a kettő között félúton van valahol.

Végül kültérre kanyarodva - egyeztettünk a kertkivitelezővel, és elkezdték kialakítani a ház körüli térburkolat alapjait, péntekre elvileg már kész teraszunk lesz. Kiváncsi vagyok hogy teljesül a kihívás, hogy az öreg óriás fenyő gyökereire úgy építsék rá a térburkolatot, mintha utóbbi lett volna ott előbb! És képzeljétek, engem még így is szeretnek a kivitelezők, esküszöm! 

Remélem túléli a gyökerek szükséges megnyírbálását

A hátsó homlokzatra még felkerül a díszítőpárkány

Fotógyűjtemény: Oszlopok a lakásban

A konyha-étkező és nappali közös terénél szerettük volna a két funkciót valamennyire elszeparálni, de a tér megosztása nélkül. Ekkor merült fel az oszlopok ötlete, amibe azonnal belekapaszkodtam,  mert egyrészt nagyon tetszett, de mint kihívásba is, hiszen ki kellett még találni az anyagát, formáját. Persze a fotógyűjtés előbb megkezdődött, minthogy a tér többi jellemzője kialakult volna, így sokféle verzió összegyűlt, hogy legyen miből meríteni. 

Van itt mindenféle anyag és forma, ez is mutatja, hogy bármilyen stílusú térre adoptálható a gondolat. Ha nem teret választ el, csak funkciót vált a fal mentén vagy dekorációként áll a sarokban - akkor is nagyon hatásos, és ha nem is oszlop, csak egy arra hajazó váza vagy méretes kerámia posztamens, szintén nagyon karakteres lehet.

A hazai kínálatban találtam csodálatos de végül elvetett vaskandelábereket és faragott faoszlopokat antiklerakatokban, a kerámiaváltozat pedig csak keramikus rokonom egyébirányú leterheltsége miatt hiúsult meg, így végül betonból készülnek a homlokzati oszlopokhoz húzó beltéri változatok, és fehér zománc festéket kapnak a kerámiás hatás kedvéért.