Plakátot a plakátgalériából

Bár eredeti elhatározásom szerint már sokkal több leendő berendezési tárggyal kellene rendelkeznünk, azért idő közben eszközöltünk pár beszerzést.

Még tavaly ősszel, régi kerti kődíszek után kutatva vittek el az épületbontással foglalkozó kis céghez, ahol egy kisebb kerti gipsz vázán kívül 4 db székre sikerült szert tennem. A momentán bájosan szocreál jegyekkel bíró székekben azonnal fantáziát láttam, a felújításuktól csak az eddig kapott árajánlatok tántorítottak el, de azt hiszem majd inkább vidéken keresek szakembert kedvezőbb feltételekben reménykedve.

... és egy lehetséges karakter

...illetve még ki kell találnom, hogy passzolnak-e az eredeti terv szerint nagyméretű ipari-rusztikus asztal mellé szánt Ghost székek közé, avagy máshol kell nekik helyet találni.

Karácsonyi ajándékot keresve találtam rá a Várkonyi plakátgalériára. Minthogy amúgy is oda vagyunk a plakátokért, nem volt nehéz azonnal egy jövőbeni tematikus al-gyűjteményt látni a „Dolgozóké a Balaton” plakátban. A karácsonyi ajándékátadást követően a következő hónapokban a galéria tulajdonos Várkonyi Ádám további darabokkal örvendeztetett meg minket, így a villa leendő fala újabb díszekkel gazdagodott.

(A lelkes galériatulajdonos "sajnos" kiváló partnernek bizonyult életem párja számára, így azóta a „profi” plakátgyűjtés irányába is tett egy lépést, amennyiben már nem csak a falra, hanem saját gyűjteménye bővítésére, a ’fiókba’ is vásárolt plakátot, noha ebben közrejátszik az is, hogy én magam a 40-60’as évek mozgalmi plakátjai iránti rajongását különös perverziónak tartom. Most kialakítandó irodájába is nehezen tudtam rábeszélni, hogy két propaganda darab közé legalább oldás gyanánt bekerüljön az a rég a helyét kereső óriás méretű fotó-plakát, melyen Keith Richards a „Who the fuck is Mick Jagger?” feliratú polóban pózol. Na jó, annyira nem is kellett rábeszélni.)

Az utóbbi hetekben épp az ominózus iroda berendezése kapcsán kezdtem böngészni az aukciós oldalakat, és ott találtam a ház egyik újabb leendő berendezésére, az art deco ihletésű üvegpolcra, amelybe szintén mindketten beleszerettünk.

A szép formájú art deco asztalt a moziszékek kiegészítésének szántam az előtérbe. 

Állítólag a sebes kezű önkormányzat a februári beadást követően pénteken postára adta az építési engedélyt. Én most már csak akkor hiszem, ha látom is, de ha így van, végre felpöröghetnek az események minden tekintetben, így a berendezés-kincs-vadászat is folytatódhat.