Kisvasút

"Milyen jópofa, kisvasút lesz a gyerekeknek?" - ezt kérdezte egy erre járó úr ma reggel a kerti járdának elhelyezett vas szegélyek láttán. A gondolatot meglovagolva jól szórakoztunk reggeli közben, az első olyan napon az elmúlt két hétben, amikor senki nem dolgozik a telken. 

A kisvasút és az eladó szomszéd épület

Mert végre gőzerőre kapcsolt a kivitelezés, és annak érdekében, hogy iskolakezdés előtt végére érjünk a kertépítésnek, átlagosan 10-12 ember dolgozik a telken.

A kőművesbrigád tekintetében végül jól sült el a dolog, a zalakarosi kis csapat remekül dolgozik, bár kétségtelenül még lelkesebbek és hatékonyabbak, ha a megbízó is a közelben van, utóbbi nem egyszer még lapátot is ragadott. "Jé, apa dolgozik." - mondta erre egyik gyermekünk, arról a családfőről, aki 14-16 órákat "nemdolgozott" a nyáron naponta, hogy szerdánként a családhoz csatlakozhasson. 

A veteményes volt a kertépítés mumusa. A kertterven nem látszott, hogy az egyébként nem túl bonyolult szerkezet mennyi galibát és költséget generál majd. Annak érdekében, hogy a veteményes egy terepbe süllyesztett objektum lehessen, a kertépítő a négy emelt ágyást egy épített kazettába tervezte. A gond csak az volt, hogy az első számú kőműves próbálkozó anno nem értette, hogy az akkori terepszint fölötti részek jócskán a föld alatt lesznek majdan, így a végül max. 40 cm magasságban kiemelkedő tereptárgyak összességében vagy 1,5 m mély betonalapot kaptak teljesen feleslegesen. Ráadásul a félbehagyott építés miatt a végén majd csak szép bontott téglafelületet láttató építménynek a nem túl lélekemelő betonszerkezetét nézegettük sokáig, ami komoly stresszel járt. Az egyetlen sara eddig a kertépítőnek, hogy ezeket a dolgokat nem voltak képesek normálisan kitűzni, vagy legalább az építés műszaki vezetését ellátni. És utólag a költségek szempontjából is számos megfelelőbb megoldás merült fel. 

Közben azért a kertépítők is nekiláttak, a bobcat napi 8 órában biztosítja az alapzajt és így kezdenek kirajzolódni a végleges terepviszonyok, valamint eltűnt a hulladék, törmelék és egyéb felesleges tételek a területről. Megépült a járda és a császárfa alatti rönktipegő szegélye a már említett laposvas szerkezettel. És átbeszéltük az ültetési tervet, ami nagyon izgalmasnak igérkezik, bár biztos csak tavasszal lesz hatásosabb, nem rögtön ültetés után.  Mivel az ültetés jó esetben még épp befejeződik a fővárosba való visszatérés előtt, úgy döntöttünk a költségeket vetett gyeppel optimalizáljuk a gyepszőnyeg helyett, távollétünkben úgyis ráér majd nőni. 

Jelentős összeget sikerült megtakarítani a bontott építőanyag kereskedőnél fellelt kerítéselemekkel is, így festés után egy teljesen atombiztos szerkezetünk lesz majd a nagyon kedvező beszerzési árért.

Az egyik hozott áldozat a terasz téglafalának meghosszabbítása volt. A háborítatlan jószomszédi viszony érdekében úgy tűnt ezt nem lehet megúszni, főként mivel eladó a szomszéd épület és ki tudja leendő tulajdonos milyen bővítési gondolatokkal áll elő. Mivel ez épp a szakemberhiány közepette merült fel, erre a munkára az eredeti falat is készítő generálkivitelezőt hívtuk vissza, akik a 7 m hosszú és 4 m magas falat meg is építették pikk-pakk három nap alatt, na és persze ugyanolyan szépen, mint eredetileg.

Szóval így haladunk és mivel a nyár egyik pozitív folyományaként szolíd számítógépundorra tettem szert, és elég nagy hajrában is vagyunk, elképzelhető, hogy csak fotóriportokkal jelentkezem majd a következő hetekben ami még a nyárból visszavan. 

Kerti ihletések 2.rész: Esőkert és veteményes

Tudtuk, hogy nem akarunk sem medencét, sem tavat, patakot, vízesést vagy hasonlókat, de a Balaton látványának hiányában mégis szerettünk volna valamit a kertbe, ami a vízes hangulatot közvetíti. A designtényezőn túl a kert talajának első perctől nyílvánvaló agyagos-víztartó adottságait figyelembe véve megfogott minket amikor menet közben először hallottunk az esőkert fogalmáról.

Az esőkert a kert legmélyebb pontján kialakított meder, ami kevésbé puccos néven nevezhető akár szikkasztónak is, vagy - a kertépítő által találóan átkeresztelve - vádinak, ahova eleterelhetjük az elszivárogni egyébként nem tudó csapadékvizet. Tulajdonképp egy kisebb tómeder, amely ökológiailag megtelve és szárazon is életképes. A természetben is megtalálható jelenség a kialakításon túl nem épít mesterséges folyamatokra, ezért hosszabb távon is hihetően  életképes és nagyon kevés gondozást igényel.

Nem is gondolnánk milyen sok növény
szereti ezt a környezetet

A közelmúltban szerencsétlenül előkerült újabb rétegvíz csak megerősítette a vádink létjogosultságát, így az újragondolt drainezést és az esővíz kivezetését már úgy alkíttattuk ki, hogy a kert aljában egyébként is állandóan nedvesebb területhez még ők is közvetlenül hozzájáruljanak.

Aki nem a föld alatt vezeti oda, művi patakmederben
is terelgetheti az esővízet az esőkertbe. 

Az esőkertet akár láthatatlanná is tehetjük, ha beültetjük nedves talajt kedvelő növényekkel, ezek felszívják, illetve gyökérzetükkel megszűrik az esővízünket. De kő-, kavicsmederrel kialakítható egy tóra hajazó képződmény is, amely körül így is-úgy is burjánzó élővilág alakul ki: a hálás növényeken túl pedig pillangók, gyíkok, békák, rovarok fogják élvezni a vízparti burjánzást. Állítólag a szúnyogok viszont nem jobban mint egyébként, mivel a gyors beszívódás okán nem keletkezik vízfelüket, bár sajnos írtás hiányában így is jelen vannak. A víz pedig nélküle megállna, legfeljebb nem ott és nem úgy, ahol mi akarjuk.

Ovisok is elkezdhetik....

_______________________

A veteményes iránti igényünk szintén egy korai stádiumban megfogalmazódott, és a praktikumon túl a stílusosság jegyében már régóta gyűlnek a képek az emelt ágyásokról, amit kiszemeltem. Az ágyások anyagán nem kellett sokáig gondolkoznunk, mert a téglaégető kemence bontásából bőven van még téglánk, így ebből készülnek, azért íme néhány alternatív változat, ha már összegyűltek, hátha másnak is jól jön majd.

A mi veteményesünk leginkább erre hasonlít majd,
de körbevesszük egy fallal és a környező terepszint alá
süllyesztjük

Az egyik legszebb példát a keszthelyi rendház mellett találtuk

A miénk pedig jelenleg ebben a fázisban van, épp az alapjait öntik, de a tervekről majd a következőben...:

Rovarhotel

Április utolsó napján már sötétben érkeztünk hosszú kihagyás után a házhoz és a gyermekek gyors ágyba helyezése után az egyik első dolog, amire figyelmes lettem - útban a tárolóba egy üveg 2011-es balatonboglári Ikon Shiraz-ért - hogy az április elején hirtelen lelkesedésből elkövetett sziklakertépítésünk a hó és fagy ellenére nagyon is sikeres volt, növényeink élnek és virágoznak - nagyon is. Hurrá! 

Könnyen állt rá a szemem: a kert tervezése abszolút napirenden van, ezen a hosszú hétvégén sok minden forog körülötte, így az elmaradt tervezés-bejegyzést is megfogalmazom majd végre, főleg hogy most már a teraszon ücsöröghetek a - vállalom: egyelőre váratlan kinézetű- nádszékeimben (nyugi, a piros műbőrt textillel fogom pótolni, a fújt zöld viszont nagyon dögös, nem?). A három nádszéket eredetileg a ház olasz vonatkozású története előtt tisztelegve zöldre, fehérre és pirosra akartam fújatni, így egymás mellett kiadták volna az 'Il Tricolore'-t, de megfutamodtam az utolsó pillanatban, ezért mindhárman zöldek lettek. Utólag mégis bevállalnám, de már mindegy. 

Szóval a sziklakert szerencsés fennmaradása után a következő dolog amit konstatáltunk az örömteli nyár-feeling volt: a part felöl ideszűrődő esti zenés mulatság (használják még a "diszkó" kifejezést??? - csak vicceltem) rítmusai és a minden képzeletet felülmúló mennyiségű szúnyog az amúgy hermetikusan lezárt házban is, nemhogy körülötte. 

Másnap reggel - ilyen még nem volt- mi szülők ébredtünk elsőnek, amiben szerepe lehetett a még függönytelen keleti fekvésű üveg hálófalnak is (jön a textil-bejegyzés is hamarosan!). 

Az előző este rögtönzött késői multis bevásárlásnak köszönhetően adott volt a bőséges reggeli, a második kávé után pedig megérkezett a kedves kertészmérnök egy utolsó egyeztetésre a tereprendezés előtt.  

A kertkérdésbe ilyetén belemerülve nem volt nehéz rászánni magam az utódok által is lelkesen reklamált kültéri DIY projektre: a Rovarhotel megépítésére. A hétvégi kertészeti kiállításon találkoztam először a Rovarhotel intézményével és azonnal beleszerettünk. A madarak kényeztetésére irányulók mellett ennél kedvesebb és értelmesebb dolgot el sem tudok képzelni, mint saját készítésű kerti építményt. 

Nem jellemző rám hogy máshonnan közvetlenül vételezzek szöveget, mégis inkább idézek itt a Természettár leírásából, mert úgysem tudnám szakszerűbben megfogalmazni hogy miről is van szó - már annak aki egyébként nem tudná már amúgy is: 

"Ízeltlábúakat mindenütt találunk. Egy régóta nem bolygatott kő alatt is nyüzsgő élet folyik, s a kerti komposztáló sok faj számára kész Kánaán. Eszünkbe sem jut, hogy a rovarok is védelemre szorulnak. Sok faj ritka, s más fajok lehetnek ugyan gyakoriak, de egyéb állatok étrendjén szerepelnek.

Alakítsunk ki védelmet számukra, készítsünk rovarhotelt!

A rovarhotelbe nagyon sokféle anyagot építhetünk be, törekedjünk arra, hogy az mind természetes eredetű és környezetbe illő legyen. Az anyagok egyik részét csupán búvóhelynek, másik részét táplálkozó vagy szaporodóhelynek fogják tekinteni." 

...

"A tavasszal épített hotel nyár végére valószínű teljesen benépesül, állandó lakói lesznek a már említett ászkák, futrinkák, és százlábúak mellett a magányos méhek, a közelgő tél miatt pedig ideális telelőhely lesz a lepkéknek, darazsaknak és a katicabogaraknak is.

A hotel egyben élettér is. A hotel anyagának egy részét, mint táplálékot lassan fogyasztják a növény és korhadéklakók, s megjelennek a rájuk vadászó, ragadozó futóbogarak, pókok, melyek majd kordában tartják a szállóvendégeket.

Ha jól dolgoztunk, akkor rovarhotelünk nem csak a kert dísze lesz, de soklábú barátainknak maga a HILTON." 

Hmmm... RovarHilton ... szupi! Itt a sok megmaradt építőanyag, a gyermekek különösen lelkesek. Egy talán tévedésből meghagyott, a ház régi kazánházában szolgált szúvas polc remek alapot biztosított a dologhoz, elhatároztuk, hogy lehetőleg semmit nem szerzünk be: saját és fellelt eszköztárral dolgozunk. 

A korábbi bosszúságunkra itt hagyott műanyag csatornacsövekből lettek a toboztartók (még szerezni kell egy fűrészt a daraboláshoz), a telek alsó végében futó zsákutca általunk kiírtott dzsungeléből maradt bőven gally. A bontott téglák és cserepek is nagy számban rendelkezésre álltak. Íme, így jött létre saját változatunk, melyet egyelőre a zsákutcában, telken kívül helyeztünk el, hogy ne ütközzön a leendő kertkialakítással. 

Nos, ahogy a lányok lassan befejezték a házból száműzött de most kapóra jött minifestékek és az általam rögtönzött sablonok felhasználásával megvalósult 'cégtáblát', immár dupla hangerőre csavarták a közelben felvonult vurstlin a rettenetes tuctucot, szóval bemenekültem és nekiláttunk a délutáni szabadtéri programnak: a legtávolabb eső strand megközelítése kerékpárral és az első idei látogatás a verhetetlenül házias ételeket felvonultató kedvenc Matróztanyánkon :) 

Keszeg hiányában a csülkös pacal tarhonyával is remek évadnyitónak
bizonyult.  Nagypapi pedig "balatoni hekkel" traktálta a csípésektől
meggyötört éhes csemetéket, akik a tulajdonos által rögtönzött halpucolási
gyorstalpalón is részt vettek a konyhán a frissen fogott pontyon prezentálva.
  

ÖSSZEGEZVE: BÁRMILYEN KORÁN JÖTT IS, RÉSZÜNKRŐL: ÉLJEN A NYÁR!

A keszthelyi állomás falán találtam ezt a szuper
halas motívumot. 

Javítások és balfogások

Fura dolog ez a tesztoszteronnal...

Saját autóink tömeges szervízigényéből adódóan egy Bamakót megjárt kölcsön-szörnnyel tettük meg az utat a másfél napnyi gyermekmentes kiruccanásra a házhoz. Egy hőn szeretett gépcsoda nemes belső felületeinek polírozgatása helyett biztosan remek lehet az is, ahogy ez a túlméretes - és a valóban relatív kényelmes ülésektől eltekintve szolídan fapados - izé pattog a dünéken, az autópálya mindenesetre csak mérsékelt élményt nyújt benne; eddig fel sem tűnt, hogy mennyire döcögős.
Viszont hosszú idő óta az egyetlen járműnek bizonyult, ami a sok csapadékot igencsak jól tartó csupasz kerten át fel tudott tolatni a teraszig és így könnyen kipakoltunk pár nagyméretű tételt, amit máskor nehezen hoznánk le az utódokkal, kutyaketreccel, és egyéb csomagokkal megrakott saját gépjárművel. Én pedig cserébe a hátsó lámpáját tolattam le a kölcsönidőszak alatt. Oooops! Mondtam már, hogy mennyire szeretem a hátsó lépcsőnket?

Na, szóval.... e hét végén kerül majd hivatalosan is átadásra a házunk és őszintén szólva nem bánom hogy idáig elhúzódott, mert így felszínre került néhány olyan probléma, ami ha átadás után történik, a mégoly megbízható generálkivitelező is biztosan nehezebben jönne ki újra mindet egyenként orvosolni, illetve várhatnánk velük az egyéves garanciális bejárásig - mert a mi kivitelezőnknél van ilyen is!

A hibák röviden és a teljesség igénye nélkül megsüllyedt térkövet, szellőzés nélkül maradt és már penészedő tárolóhelyiséget, hólapátolásnak nem ellenálló kültéri padló ledvilágítást, látszón maradt de nem felhasznált villanyvezetéket, a ragasztott lábazat által lehúzott festéket érintenek többek közt, csupa már-már vis major apróság, de együtt mégis bosszantó lenne ha ott maradnának.

Az előzőekben unalomig istenített cementlapokon kívül a tömörfa padlónak és az indiai mészkő burkolatnak is jót tett kinek-kinek saját felületkezelő anyaga. Nagyon megkönnyebbültem, hogy szinte nyom nélkül eltűnt a kutyanyalta-gyerekszékhúzogatta fakulás és a kisebb karcolások is (a fotón a még nem egyenletesen beszívódott olajos kezelés foltjai).

Ami viszont nem tűnt el - figyelem, tanulság következik ! - a kanapé és az étkezőszékek lábára az egyik barkácsáruházban vásároltam beszegelhető filctalpakat. Nagyon örültem, hogy milyen praktikus, nem fog lejönni két hét után. Hát le nem jött. Be is nehezen ment, egyenesen szinte egyik sem, pedig profik próbálták. Mire észleltük, hogy a nehezen beütött és így deformálódott szögek feje itt-ott a filcen rossz irányba is átütött, a kanapé súlyától is tuningolva inkább nem részletezem mit tett a padlóval. Nos ezek a 'karcok' ott is maradtak, nem fotóztam, mert sírhatnékom van tőle. De ezt a terméket legfeljebb pillekönnyű puhafa bútorok esetén használja bárki - vagy inkább úgy sem, ha jót akar.

A bútorok pedig ragasztott filctalpat kaptak. És ha Amerikában lennénk, biztos adná magát, hogy beperelje az ember ilyenkor a gyártót.


Az asztalosüzemnek azonban nemhogy lemaradásai vannak, de az eddig precíz, pontos, hibátlan munkát végző kivitelező a legmeghökkentőbb dolgokat követi el.

Már azt sem igazán értettem, hogy a konyha miért nem a saját lábazatát kapta, hanem a nappali zöldesszürkéjét...  csere...

... ám miután épp meggyűlt a bajom a bútorboltomban is az egyik főváros-környéki asztalossal pontosan egy megrendelésre gyártott festett asztallap kapcsán, tulajdonképpen már csak kínomban röhögni tudtam azon a fordulaton, amikor 'odalentről' is átküldték nekem az alábbi fotót, hogy íme az étkezőasztalunk lapja, biztos nem ilyenre gondoltam, de azért esetleg nem lesz-e mégis jó?

NEEEEEM, NEM LESZ JÓ!!!!!  

Hogy a szürkés pácból hogy lett kék lazúr, meg ne kérdezze senki. Illetve valahogy elkeveredhettek az infók, ugyanis volt egy festett kékünk - a gyerekek fürdőjének deszkaburkolatában, amit azonban hasonló rémes árnyalata miatt szintén átfesteni kell. De hogy ez a mű-görög szín hogy került ezek után az asztalomra is, azt nem tudom. Azt viszont sajnos igen, hogy a közelgő közel 10 napos ott tartózkodás alatt még mindig nem lesz végleges étkezőasztalunk. Sebaj, inkább legyen jól megcsinálva.
Ilyesminek kellene lennie - ezzel az öreg felülettel épp egy harmadik asztalos készít egy harmadik asztallapot - a saját budapesti lakásunkba :

De ha már így alakult, még az is lehet, hogy fehérre módosítom. Vagy a pult műkövére. Van két napom...

Itt az ideiglenes lappal és az ideiglenes béna padlógyilkos gyerekszékkel

"Ez minden, amit erről mondani tudok!"....
/Forrest Gump/