A bociház

Így nevezték el a gyerekek a szigetelés felrakásának fázisában leledző épületet. A foltok okán elhumorizált kinézet azonban nagyon is látni engedteti házunk végső körvonalait. A belső terek alakulásával, a villanyszerelési munkák megkezdésével talán lassan elhisszük, hogy előbb-utóbb birtokba vehetjük a csodálatosnak ígérkező épületet. 

Az elmúlt hetek természetesen lázas tervezéssel teltek. Számolatlan idegörlő órát töltöttem el például a csaptelepek és szaniterek kiválasztásával, hogy az esztétikum és megfelelő stílus mellett ésszerű árakon szerezzük be a házbavalókat. Az első rémület akkor ért, amikor a gyerekfürdőbe szánt egymedencés duplamosdóról kiderült, hogy ezek ára valamiért nem duplája, hanem sokszorosa a normál mosdóknak. Mivel nem szoktam könnyen feladni, tovább kutattam, és az öntött márvány szanitereket forgalmazó Marmite-nál az előzőeknél amúgy is jóval kedvezőbb áru darabot ráadásul akciós áron találtam, így az ijedtséget előidéző áraknak úgy az ötödéért sikerült hozzájutnom. Ez volt az egyik nagy beszerzési sikerélményem. A többi tétel esetében is valóságos kis piacelemzések következtek,  a hatalmas kínálatban nehéz nem elveszni. A kompromisszumok jegyében elvetésre kerültek a manzárdba elképzelt arany színű szerelvények, de az egyébként nagyon hangulatos falba süllyesztett mosdó csaptelepeket is az árat alattomosan megduplázó fal mögötti tartozék miatt vetettem el.  

A  nappali szint wc-jébe a fekete palaburkolathoz feketére szinterezendő antik falikutat vásároltam.

Marmite Nicole 1200 mm matt mosdó

Ramon Soler Gaudi csaptelep

Ilyesmi mosdópult készül a fentiekhez

Kicsi falikút az Ódon-fon Kft-től 

A burkolatok terén majdnem végleges volt a lista, de a manzárd zuhanyzóba kinézett kőmozaiktól féltem, hogy a lyukacsos szerkezetű travertin impregnálással sem állja majd a sarat, és a padló burkolata is függőben volt. Szemeztünk egy zöld palával, de a forgalmazó maga ajánlott másik kőkereskedőt, mert a szállítás annyira megdrágította volna a kis alapterületre szánt anyagot. 

Az ajánlott kőkereskedésben aztán rendre bele is szerettem a kevés rózsaszínnel is átszőtt fehér márvány kockákba és -téglákba, ráadásul a bejárati szint fekete palája helyett ugyanitt találtam egy fekete indiai mészkövet, amely a bazaltnál is keményebb anyagot takar, így kevésbé sérülékeny a felülete, ráadásul a korábban talált palánál kedvezőbb az ára. 

Az építésvezetővel közösen jártunk a tömörfa padló gyártójánál, ahol a technikai paraméterek tisztázása mellett megerősítést nyert a nappali-étkező-konyhába választott felület. Ugyan a padlófűtéssel nem tűnt kompatibilisnek a szélesebb, 18-20 cm-es lap, fejet hajtottam a 16 centis pallóknak. Nagyon büszke voltam gyermekeim apjára, aki bár a részletekkel korábban csak mértékkel foglalkozott, az elénktárt 50-60 felületből szokásos határozottságával odasétált és egyből rámutatott az általam is választott változatra. 

Kiválasztottam a szizál padlószőnyeget, amelyről úgy döntöttünk, hogy a kertkapcsolat ellenére a gyerekek szintjére tervezett laminált padlót is váltsa ki, annyival szebb, hangulatosabb és természetesebb. Persze a forgalmazónál többször is megfordultam és kipakoltattam a fél kollekciót az udvarra a sötét raktárból, mire hozzáigazítottam az árnyalatot mindhárom szint tervezett matériáihoz. 

Aktualitását megelőzve a berendezéssel sem tudtam nem foglalkozni, így komoly energiákat emészt fel egy-egy megfelelő darab levadászása. Mióta elkötelezett rajongója lettem a vatera/apróhirdetések - vidéki lomipiacok - kreatív antikosok intézményeinek, nehezen tudom elképzelni, hogy egy-egy bútorra öt számjegyen felül fizessek, sőt sportot űzök abból is, hogy bizonyos darabok szigorúan négy számjegybe férjenek bele, hiszen a szállítás, szükséges felújítás, átalakítás a mégoly filléres beszerzési árat úgyis megtöbbszörözheti. Így viszont garantáltan egyedi darabok keletkeznek, és mindhez személyes élmény kapcsolódik. 

A manzárd hálószobájába van már egy ágyunk, és a hozzá választott aranysárga szövet. Keresem még az éjjeliszekrényeket, és a keskeny konzol-fésülködő-dolgozóasztalt a karakteres székkel - talán ide veszek egy Ghost széket végre. 

A nappali-étkező a legnehezebb dió. DE! Rátaláltam az oszlopokra! Bár miután kiörvendeztem magam hogy a csodás, bontott, eredetileg sváb tornác-tartó oszlopok hossza eléri a belmagasság 280 cm-ét, a házban tudatosult bennem, hogy épp ott egy áthidaló gerenda áll keresztben, így tulajdonképp csak 210 cm-t kell felhasználnom belőlük. A férjem ekkor le akarta fújni a beruházást, mondván, hogy eredeti állapotukban szépek és csak eltorzítanánk az arányaikat, de a kivitelező cég feje megynugtatta, az arányok jók maradnak némi kozmetikázást követően. 

A fehér deszka konyhabútornak szeretném nekitolni a multifunkciósnak szánt gigantikusra tervezett egyedi étkezőasztalt, amely az antik kereskedésben fellelt gyönyörű kékeszöld színben pompázó öntöttvas lábakat kapja. Hozzá még tavaly találtam a kárpitos-nádtámlás székeket. 

Zita - aki változatlanul ihletet adó gondolatokkal mentorálja a projektet ha jajveszékelek - találta a szuper kék-drapp bútorszövetet a kedvenc textil-outletben a leendő modernebb hangvételű kanapénak, bár maga az alany még nincs meg, kihagyhatatlan vétel volt. 

Miután felújíttattam a lányoknak vásárolt parasztágyakat, rájöttem, hogy még egy beavatkozás szükséges: fehérre kell festeni őket. Van egy félig felújított szép láda (melynek új lábai jó eséllyel valami élénk színt kapnak majd) és két fotel is ide, amelyekre a kárpitos most teszi fel az esetleg függönyként is megjelenő lenes-virágos szövetet. Az antiklerakatban kicsit drágán, de tűréshatáron belül egy szép sarokvitrint is találtam nekik. Bár vettem ide két nagyon szép formájú szekrényt, még a felújításuk előtt rájöttem, hogy nem zárnám el a fényt, magas szekrény helyett inkább több komódot keresek majd ide. Így van két eladó szekrényem. 

A fiúszoba modernebb vonulatot vett. Mivel kicsit sötétebb a többinél, hófehérek maradnak a falak, csak a beépített szekrény kap tapétaajtót, illetve a folytatólagos falszakasszal együtt egészfalas felnagyított fekete-fehér régi fociplakát kerül ide. Ennek érdekében Puskás és Albert Flórián antikvár könyveket vásároltam, de a gyerekem is az ötödik fotóra mutat rá, hogy ez a tutira méltó a nagyításra, így ez még alakul. Engedtem a Fradi-szívnek, így a gombtalanított Ikea ágy zöldre fényezésére már megtaláltuk a lelkes szakembert. Még feldobom majd valamivel a kord retro fotelt, és egy régi-új polcos szekrény is a trófeák között van. Parasztasztalból lesz majd íróasztal kevés átalakítással - fekete-fehér csíkos láb talán, az eltérő stílust kompenzálandó.  

Az egyszerűbb de érdekes régi lámpákat is gyűjtögetem, a helyük körülbelül tervezett, de azért van ami majd menet közben alakul ki, és mennyi kell még, atyaég!

Külsőségek és belsőségek - 3.rész

El sem hiszem, hogy november óta vagyok adós a harmadik szint vizuális inputjával, hát íme a szülői szekcióról született elképzelések - tavaszidézőként - csokorba szedve:

A harmincpárnégyzetméteres manzárdban egy dolgot az elejétől tűzön-vízen át eltökéltem, hogy a torony belső, negyed körcikk íve bizony az egész a zuhanyzóm lesz. Az élhető lakótér javára a "maradék" fürdő egész kicsi, így a túloldalán marad hely a könyvtárnak is. A tető alatt helyet kapó gardróbszekrények sokat könnyítenek a térrendezésen. A teraszajtó kintebb helyezésével újabb egy-két négyzetmétert kapunk és némi télikert feelinget. 

A hangulatnál itt klasszikusabb elemek keverednek újabb gegekkel. Mivel a zuhanyzó fala egyszerű fehér kőmozaikkal lesz burkolva, nem volt kihagyható a poén, a mennyezetre valamilyen módon kerüljön freskó hangulatú kép. Egyelőre nem született még döntés, hogy ez print+plexi vagy vízálló festés formájában kerül kivitelezésre, előbbi talán jobban érzékelteti, hogy nem kell túl komolyan venni...  Jó lenne ide arany vagy sárgaréz színű zuhany- és csaptelepet találni, pontosabban mindezt ésszerű áron. A padló sötétszürke vagy vöröses természetes kő lesz. 

A fürdő apró méretét burkolat helyett szintén egy faliképpel próbálnánk feldobni, hátha sikerül tágítania a teret. A mosdószekrény antik komódból alakul majd át, és ide is jól jönnek majd az arany kiegészítők. A padló fehér természetes kő.

A háló szizál padlószőnyeget és fehér falkazettát kap, a gardróbokat tapéta-ajtó hivatott takarni. A színek még nem kiforottak, de az egyik falszakasz talán valamilyen formában mintás lesz. Két nagy könyvszekrény kerül beépítésre, helyet kap egy konzol-íróasztal székkel, és valamelyik a kedvenc  foteleim közül. 

Nos, persze mindebben úgyis lesz még egy csomó változás, de ez a kiindulási alap, reméljük ennél minden csak szebb és jobb lesz. A felújítandó ágyat mindenesetre már beszereztem, bár jelenleg még kissé méltatlan helyzetben várja jobb sorsát. Korábban egy zárdában lakott, remélem ez csak jó ómen lehet a házaséletünkre nézve. Neki mindenesetre az előzőnél garantáltan mozgalmasabb élete lesz. Ha csak a három gyerek rendszeres látogatásából indulok ki, már akkor is :) 

Plakátot a plakátgalériából

Bár eredeti elhatározásom szerint már sokkal több leendő berendezési tárggyal kellene rendelkeznünk, azért idő közben eszközöltünk pár beszerzést.

Még tavaly ősszel, régi kerti kődíszek után kutatva vittek el az épületbontással foglalkozó kis céghez, ahol egy kisebb kerti gipsz vázán kívül 4 db székre sikerült szert tennem. A momentán bájosan szocreál jegyekkel bíró székekben azonnal fantáziát láttam, a felújításuktól csak az eddig kapott árajánlatok tántorítottak el, de azt hiszem majd inkább vidéken keresek szakembert kedvezőbb feltételekben reménykedve.

... és egy lehetséges karakter

...illetve még ki kell találnom, hogy passzolnak-e az eredeti terv szerint nagyméretű ipari-rusztikus asztal mellé szánt Ghost székek közé, avagy máshol kell nekik helyet találni.

Karácsonyi ajándékot keresve találtam rá a Várkonyi plakátgalériára. Minthogy amúgy is oda vagyunk a plakátokért, nem volt nehéz azonnal egy jövőbeni tematikus al-gyűjteményt látni a „Dolgozóké a Balaton” plakátban. A karácsonyi ajándékátadást követően a következő hónapokban a galéria tulajdonos Várkonyi Ádám további darabokkal örvendeztetett meg minket, így a villa leendő fala újabb díszekkel gazdagodott.

(A lelkes galériatulajdonos "sajnos" kiváló partnernek bizonyult életem párja számára, így azóta a „profi” plakátgyűjtés irányába is tett egy lépést, amennyiben már nem csak a falra, hanem saját gyűjteménye bővítésére, a ’fiókba’ is vásárolt plakátot, noha ebben közrejátszik az is, hogy én magam a 40-60’as évek mozgalmi plakátjai iránti rajongását különös perverziónak tartom. Most kialakítandó irodájába is nehezen tudtam rábeszélni, hogy két propaganda darab közé legalább oldás gyanánt bekerüljön az a rég a helyét kereső óriás méretű fotó-plakát, melyen Keith Richards a „Who the fuck is Mick Jagger?” feliratú polóban pózol. Na jó, annyira nem is kellett rábeszélni.)

Az utóbbi hetekben épp az ominózus iroda berendezése kapcsán kezdtem böngészni az aukciós oldalakat, és ott találtam a ház egyik újabb leendő berendezésére, az art deco ihletésű üvegpolcra, amelybe szintén mindketten beleszerettünk.

A szép formájú art deco asztalt a moziszékek kiegészítésének szántam az előtérbe. 

Állítólag a sebes kezű önkormányzat a februári beadást követően pénteken postára adta az építési engedélyt. Én most már csak akkor hiszem, ha látom is, de ha így van, végre felpöröghetnek az események minden tekintetben, így a berendezés-kincs-vadászat is folytatódhat.