..vagy inkább még mindig csak majdnem. Az Eon malmai lassan őrölnek, a bekötésig még mindenféle papírok, aláírások is váratnak magukra. A gépészet is ennek megfelelően csúszott kicsit, de kemény fellépésünkre elkezdték nyomás alá helyezni a rendszert, mivel hát van nekünk ugye egy kályhánk, ami képes fűteni a rendszert, akár melegvízet is előállítani. Pénteki érkezésünkkor így már hívogató fények vártak, mert a megfelelő fokozatossággal, de elkezdték a kályhát rakni.
A 20 éve fűtetlen épület persze nem adja magát könnyen, így ottalvásról még nem volt szó, a gyerekek szintjén csak 9 fok volt a hétvégén, de a rendszerben keringetett víz már 20 C-ra kúszott fel, a kályha dolgozik derekasan.
A mai amúgy is borús napon családomtól magamrahagyottan indultam neki az autópályának, miközben továbbra is súlyosan nyomasztott a tömörfapadló kérdése.
Azóta vagy százszor néztem meg a kapott fotókat, az összegyűjtött anyagokat, beszéltem többször az illetékesekkel, de úgy tűnt, nem lehet fájdalommentesen korrigálni a fektetési hibát, és ma kellene színt vallanom.
Elveszett lelkiállapotomban érkezéskor felvérteztem magam lelkes apósommal; a háznál épp a biztonságtechnikai szerelvényezés folyt. Leragadtunk ennél a témánál, valamint némi műkő- és térburkolat kérdéseknél, így jó idő eltelt, mire szembe találtam magam: a csodával:
... na nem a mopsz fenekére gondolok, és nem is a gerendába fúrt
lámpára - az mi, különben is.??? - "for Christ's sake!"
ha viszont ebben nem látod a szépséget, kérlek
ne olvasd tovább, rossz blogon keresgélsz !!!....
Ha ez az oszlop szerepelt volna a hónapokon át kutatott "webirodalomban", biztosan nem is keresek tovább. A sok megálmodott de meg nem talált-, a számos kizárt- vagy nem kivitelezhető-, a túl bonyolult-, vagy túl költséges verziók után a végül fehér zománcfelület alá ötletelt alapanyag kiválasztása -teljesen véletlenül- annyira jól sikerült, hogy az építésvezető -bár remélte hasonló reakciómat-, nem merte biztosra venni: teljesen levett a lábamról a nem várt felület. Fel sem merült többé a lefestése: szerelem első látásra, és kész - épp így, ahogy van:
Hogy az "acél-vízvezetékcső-és-beton" oszlop tette-e velem - nem tudom, de ezek után békét kötöttem a keresztberakott füstölt rusztikus tölgypadlóval is. A korábban kapott fényképek ellenében matt cognac-olajos mély-meleg felülete végül is nem kurtította le annyira a szerencsére így is nagyvonalú teret. Nem állítom, hogy soha többé nem jut eszembe: mi lett volna ha?, de békét köthetek vele, azt hiszem - ahogy Dan kapitány is tette idővel...
Egy kisebb baki azért megint történt: a terasz korlátját az oszlopok közé kellett volna ékelni, de valamiért kívülről az oszlopok köré építette a lakatos. Bentről ez a tér megnövekedése miatt előnyös, de kintről épp az oszlopok századfordulós szofisztikáltságát vágta agyon. Kérdéses, hogy ki lehet-e venni. De az ördög ott van a részletekben: ez így nem az igazi.
A többit képekben feliratokkal:
Felkerültek a francia-erkély korlátok...
... és a terasz korlátok - noha "öregkoromra" úgy tűnik tériszonyom lett
Helyére lelt az Artkraft angyal
Szintén megbékéltem a térburkolat mintájával: játékos...
...és a lehullott levelektől már-már patinás
A konyhába beállításra került a leszállított hűtő, de
még nem kapott szép keretet a "Gaudí-falburkolat"
Odavagyok a beltéri ajtókért - és a frissen
felmosott indiai mészkőért
A nyílászárók a márványkockáknak
is jól állnak - és a GSI szaniterének..
Nem rossz a szőnyegpadló, de nem is olyan, mint amit három hét utánajárással kiválasztottunk - vesszenek a hollandok!
Vakuval s anélkül sem adja vissza a többitől egyedül eltérő
fuxiás-bordós lányszoba ajtószínt a fotó - de szuper lett!
A konyha-étkező és nappali közös terénél szerettük volna a két funkciót valamennyire elszeparálni, de a tér megosztása nélkül. Ekkor merült fel az oszlopok ötlete, amibe azonnal belekapaszkodtam, mert egyrészt nagyon tetszett, de mint kihívásba is, hiszen ki kellett még találni az anyagát, formáját. Persze a fotógyűjtés előbb megkezdődött, minthogy a tér többi jellemzője kialakult volna, így sokféle verzió összegyűlt, hogy legyen miből meríteni.
Van itt mindenféle anyag és forma, ez is mutatja, hogy bármilyen stílusú térre adoptálható a gondolat. Ha nem teret választ el, csak funkciót vált a fal mentén vagy dekorációként áll a sarokban - akkor is nagyon hatásos, és ha nem is oszlop, csak egy arra hajazó váza vagy méretes kerámia posztamens, szintén nagyon karakteres lehet.
A hazai kínálatban találtam csodálatos de végül elvetett vaskandelábereket és faragott faoszlopokat antiklerakatokban, a kerámiaváltozat pedig csak keramikus rokonom egyébirányú leterheltsége miatt hiúsult meg, így végül betonból készülnek a homlokzati oszlopokhoz húzó beltéri változatok, és fehér zománc festéket kapnak a kerámiás hatás kedvéért.
