A nappali beugrója mindig is heverészős- olvasó saroknak készült, azért stílusát és elrendezését tekintve 'papíron' több változáson ment át. És ez így van, végül egy-egy darab, amibe az ember menet közben beleszeret átírhatja az egész elgondolást. Így volt ez a végül feketére festett erdélyi lisztes szekrénnyel.
Egy szerencsés fordulat kapcsán családom férfitagjai megtáltosodtak és hajlandóak voltak ezt-azt feltenni a falra két hete hétvégén. Illetve véletlenül jutott eszembe a családi örökség egyik darabja: a 130+ éves szőnyeg. Be akartam csak próbálni, de ott is maradt.
Szerintem alakul valamiféle gyarmati hangulat, amit szerettem volna. Azért pár dolog még hiányzik: 1-2 burjánzóbb növény, egy bombasztikus egzotikus asztali lámpa, valami az egy még üres falra.
És pl. a mennyezeti lámpa, ami - nem ér megdöbbeni - egyre inkább fehér, olasz és '50-es évekböl való akar lenni az eklektika jegyében.
 |
| Nagyon szeretem a bambusz lerakót, ami nem tudni hogy eredetileg készült-e így, vagy - ami valószínűbb - egy előző tulajdonosa több helyen valamilyen módszerrel megégette. |
 |
| Az antik szőnyeg megerősítette: több, sok szőnyeg kell még a nappali-étkezőbe. Kezd teljesen átalakulni a hangulata. |
