A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hollywood Regency. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hollywood Regency. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 22., szerda

Hollywood Regency - 2.rész: William Haines

Dorothy „vetélytársa” a stílusteremtés babérjaira William Haines volt, aki maga is (némafilmes) hollywoodi sztárként invesztálta tőkéjét és stílusérzékét a belsőépítészetbe. A kollegák között népszerű antik üzlet tulajdonosából hamar a kor keresett stylistja lett, miután „másságára” hivatkozva az akkor még kevéssé toleráns Hollywood választás elé állította. Persze maradtak barátai a szakmában, munkásságát szinte teljes egészében a sztár-klientúrára építette.


Vérbeli színészként nem adta fel végleg eredeti mesterségét, munkáit rezidenciának beillő irodájában valóságos performance keretében mutatta be a válogatott vendégeknek.
A New York-i elit európai gyökerekhez kötött, klasszikusabb ízlésével szemben a karizmatikus Billy Haines - aki 1900. január 2-ai születésűként a 20. század igaz gyermekeként aposztrofálta magát -  jóval kevésbé drámai irányzatot képviselt, így a neoklasszicista kezdeteket már nagyon korán felváltotta a modernizmus.



Bútortervezőként kedvelte a különleges felületeket, ő alkalmazta először azokat az elemeket, amelyek a Hollywood Regencyt a mai napig fémjelzik: a társasági életnek teret engedő széles szófák, a főként textileken, tapétákon megjelenő kínai-ázsiai motívumok, áttetsző akriltárgyak, lakkozott fémpikkely felületek, bambuszlábú kisbútorok, teknőspáncél díszítés, posztamens-lábú üvegasztalok, és különösen kedveltek voltak egyedi és személyreszabott világítótestei, melyeknek forradalmi vonása volt, hogy nem látszottak a vezetékek.

Az "Ice" falilámpa
Töretlen népszerűségét a stílus és praktikum, a formalitás és kényelem közötti egyensúly eredményezte, amellyel alapjaiban reformálta meg Hollywood külcsínjét. Mindazonáltal nem a sznobériának tervezett, valóban érdekelte, hogy élnek az emberek, melyek a valós szükségleteik; jellegzetesen padlószinthez húzó bútorai például az embert tették meghatározóbbá a bútoroknál.  




George Cukor 1939-ben épült Los Angeles-i otthona ...

Az 1949-ben épült Los Angeles-i Brody House ...
..., mely eredeti berendezésével 2010-ben kelt el közel 15M $-ért 






Az utolsó évekig, 73 éves koráig dolgozott, egyik utolsó munkája 1969-ben a londoni Winfield House volt, amely 1955 óta az USA angliai követsége, illetve az akkori nagykövet Walter Annenberg saját pennsylvaniai otthona 1972-ben. 

( )
William Haines bútorok közül néhány még mostanság is rendelhető.






(( ))
Ahogy gyűjtögettem az infókat, nem tudtam nem észrevenni néhány szembetűnő hasonlóságot néhány eredeti Haines bútor és az Ikea termékei között; sose gondoltam volna... 


2011. május 17., kedd

Hollywood Regency - 1.rész: Dorothy Draper

Az inspirációk között azért is kezdtem az infógyűjtést a Hollywood Regencynél, mert szerintem - korát megelőzve - az első igazán eklektikus irányzat volt, tökéletesen nyitott a különböző korok és stílusok befogadásának terén, amelyből hihetetlen, de káosz helyett lezser, nagyvonalú elegancia született. Nem véletlenül örök visszatérő születése óta.

Vitatott, hogy az elnevezés ellenére nem épp New Yorkból indult-e, az mindenestre bizonyos, hogy a ’30-as évek Amerikájának védjegye lett. Az akkor friss és könnyed francia art deco barokkal upgrade-elt átirataként, neoklasszicista inspirációval ötvözte az ókori görög-római művészet és építészet pompáját, merített a regencyből, ázsiai anyagok és motívumok, korábban nem alkalmazott felületek tették nagyon modernné, illetve mindezt idővel egyre inkább megihletette az akkor még csak bimbózó, de máris trenddé vált Hollywood nagyvilági csillogása. 

Persze ha az „art deco”, mint megnevezés nem virágkorát követően negyven évvel került volna a köztudatba, akkor lehet, hogy a hollywood regencyt is csak amerikai art deconak nevezik. De a 30-as években még nem létezett elnevezés a Franciaországból importált irányzatra, így az ambíciózus Dorothy Draper, aki felsőosztálybeli barátnői budoárjának csinosítása helyett első nőként közelített az enteriőrtervezéshez üzleti szemlélettel, joggal kapott az alkalmon, hogy tevékenysége egyre népszerűbb produktumát saját brand névvel  illesse. A „The Draper touch” által megérintett nagyszabású terekben a túlméretes bútorok dús-mintás luxus kárpitokban pompáztak, a forradalmian vegyített élénk színek és minták között hagyományos részleteket dobott fel a fa fekete lakkozása vagy a kristályos csillogás. Keze nyomán születtek mai napig klasszikusként ismert szövetminták és bútordarabok és olyan híres szállodák igyekeznek megőrizni az általa anno megalapozott image-üket, mint a New York-i Carlyle vagy a chicagói Drake Hotel. 










"Te is fiam, Carrie..."





Folyt. köv.....