A nedves szoba vajon mi?

... ha már elvetésre került az ablakban fürdés és az extenzív szobai páratermelés, régóta dédelgetett kedvencemet vettem elő, a wet room intézményét. Hogy mitől nedves a szoba? A fokozott párát termelő kád és a zuhany -akár a zárt fürdőszobán belül is- külön üvegajtó, üvegfal mögé kerül, így egyfelől a kisebb helyre koncentrált párát könnyebb bent tartani és eltávolítani, másrészt dizájnilag szuper spa hangutot lehet kihozni belőle.

Szóval a gardrób helyet cserélt a fürdővel, és íme, a pengefal mögött a wet room valahogy így fog kinézni. És kezdek kísérletezni a színekkel.

Nem tudom említettem-e, szintén régi vágyam a márvány, ami csak akkor giccses, ha túl használják, amúgy meg kortalan. Szóval menő 'wet roomok' és szerethető márvány fürdő fotók íme:

A folytatásban: Eiffel szekrénye, konyha előzetes, majdnem kész az egyik gyerekszoba...

Az 'en suite' fürdő, a nedves szoba és a márvány I.rész

I.rész - Az elvetett változat

Amikor beszélgetni kezdtünk a lakás megvásárlásáról, bevallom lelkiismeret furdalásom támadt, hogy akkora lenne a hálószobánk, amekkora területen komplett családok élnek. Aztán ahogy elkezdtem funkciót rendelni a terekhez, egyértelmű lett hogy a nagyvonalú alapterületen kénytelen leszek a szülői fürdő + gardrób kérdést is megoldani, ezzel sikerült gyorsan megnyugtatni magam.

Már majdnem...

..vagy inkább még mindig csak majdnem. Az Eon malmai lassan őrölnek, a bekötésig még mindenféle papírok, aláírások is váratnak magukra. A gépészet is ennek megfelelően csúszott kicsit, de kemény fellépésünkre elkezdték nyomás alá helyezni a rendszert, mivel hát van nekünk ugye egy kályhánk, ami képes fűteni a rendszert, akár melegvízet is előállítani. Pénteki érkezésünkkor így már hívogató fények vártak, mert a megfelelő fokozatossággal, de elkezdték a kályhát rakni. 

A 20 éve fűtetlen épület persze nem adja magát könnyen, így ottalvásról még nem volt szó, a gyerekek szintjén csak 9 fok volt a hétvégén, de a rendszerben keringetett víz már 20 C-ra kúszott fel, a kályha dolgozik derekasan.

Hívogató meleg fények...  

Készen vagyunk (?)

A férjem szerint készen vagyunk. És valóban: ahhoz, hogy ott tudjuk már tölteni végre az első éjszakát csak a gáz bekötése hiányzik. 

Szerintem pedig egy ház sosincs készen, bár ez nem pesszimuzmus, csak a maximalizmusom, mert hát ez van: például el kell kicsit odáznunk a díszítőfestéseket, egy-két bútor is hiányzik még, na és a kert...

A vontatott csoda

Néha tényleg úgy érzem, hogy sosem érünk a végére. Tulajdonképpen nem értem mi a probléma, vagy hogy van-e egyáltalán. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy bármilyen felkészült és profi  legyen egy kivitelező cég ma Magyarországon, egyszerűen nincs hozzászokva az egyenmegoldásoktól eltérő gondolatokhoz? 

Azért vagyok bajban ezzel, mert különösen határozott voltam abban, hogy bármennyire is eltérnek elképzeléseink az átlagostól, ezek nem költséges különcségek, hanem többnyire - logikusan - kimondottan egyszerű, csak épp "design" szempontból átgondoltabb megoldások, és ezt most sem győzöm hangsúlyozni. 

Rettenetesen értékelem a kivitelezőnkben egyrészt hogy az azóta - hú, talán - 'termelési igazgatóvá' avanzsált eredeti építésvezetőnk egy valódi gyöngyszem. Egyszerűen mindent tud, amit egy kivitelezőnek tudnia kell. Minden problémára megrendelőbarát, spontán, maximalista megoldásai vannak. Kicsi küzdelem azért maradt: az immár alá beosztott új építésvezetőnk (a negyedik talán...) ugyanolyan agilis, gondos és lelkes, ámde kissé old-school fiatalember: hamar belenyugszik az alvállalkozók sirámaiba. Pedig ha valamit utálok a hazai szakemberek hozzáállásában az a sablontól eltérő megoldásokra előadott prompt fogszívós fejvakargatás, ami annyit tesz: 'hát ez nagyon bonyolult lesz - és nagyon sokba fog kerülni'. Ha magam alkalmazom, az ilyeneket az első fejvakargatásnál többnyire el is zavarom, nem veszem fel a kesztyűt, mert számomra viszont ez annyit tesz: 'nem szeretem a szakmámat, csak kevés és minél könnyebb munkával szeretnék sok pénzt keresni'.  Így viszont régi istenített-előléptetett gurunkat kénytelen voltam ragaszkodásom tárgyává tenni és harcosan követelni jelenlétét és gondoskodását minden kooperáció és levelezés alkalmával, mert kíméletlenül leszereli a fejcsóválókat és a megoldást is azonnal tálalja hozzá, bármilyen szakterületről legyen is szó. Néha az az érzésem, hogy ha ez a fiatalember nem egy félisten, akkor talán jó zsaru - rossz zsaru játékot játszanak velünk - na jó, ez volt a  'konteó'. Sajnos tényleg nem túl széles az ambíciózus, minőségre és referenciára törekvő hazai szakemberek köre, ezzel tisztában vagyok. 

DE - DE - DE ! Annak ellenére, hogy néha úgy érezzük magunkat, mint az agár a műnyúllal, vagy a falusi kutya a madzagon húzott kolbásszal, a ház bizony azért egyre gyönyörűbb. A különös műgonddal kivitelezett részleteket az időfaktor rovására - és a szerződésben rögzített kötbér mellett - így tulajdonképpen egyáltalán nem bánjuk. 

Az egyik meghökkentő paraméter a beavatott szemtanúk számára az, hogy ez a ház kb. 160 m2 hasznos alapterülettel bír. Többynire legalábbis dupláját tippelik. Köszönet a Tervezőnknek! Na nem a látszatért, hanem a tágas, fényes, élhető terekért! 

A homlokzatot a színek hihetetlenül elegánssá tették - hurrá, máris sikerült kihozni a házból a dédelgetett kúria-feelinget! Ez pedig Zita érdeme.

Csodás lett az újraburkolt márványkocka. Kisebb gond éppen a másodszor festett mosdókomód elhelyezése ide, amely úgy tűnik nem fér be a szegélybe rejtett gépészeti csövektől. Statikus jön pénteken megállapítani, átvezethetjük-e őket egy tartógerendán keresztül. A mosdókomódot ugyanis nem hagyom! Főként, hogy másodszori nekifutásra elnyerte méltó színét is. A pultja majd egyszer fehér kő lesz, addig elviseljük a fehérre festett fát. 

A kék kéksége még mindig dilemma, szürkésebbnek reméltem, de nem babakék, így rendben lesz. 

A falfény épp annyira fényes, amennyire kell - épp csak jelzés értékkel. 

Függőben van még a gyerekfürdő bézs betonburkolata. Eleinte könnyűnek ígérkezett, most az egyetlen hidegburkolat ami lóg a levegőben, pedig mellette az előtérben már fektetnék a szizál padlószőnyeget. Ez kicsit aggaszt, de most nem bosszankodom többet.

És helyet kerestünk összevadászott régi lámpáimak. Sajnos kiderült, hogy még jópár hiányzik. Így továbbra sem unatkozom. 

A festett bútorok nehéz műfaja

Aki látott már szépen festett bútort - vagy csak azt látott - el sem tudja képzelni, hogy el lehet szúrni.  Eddig kizárólag az egyik asztalosom volt képes szépet alkotni e tárgykörben, de mivel ő ugye nem festő, nehezen veszem rá az ilyesmire, ha épp nincs asztalosi teendő az adott darabbal. Így a házba szánt festendő bútorokat egy helyi festőre bíztam, aki hát részben félreértette, részben azért elfogadhatóan teljesítette a feladatot, de így sincs lejátszva még a dolog. 

Nehéz kérdés a színválasztás is, mert újabban a festők elfelejtettek manuálisan színt keverni. Nevezd meg a festékboltban a választott színt, kikeverik, aztán vagy olyan lesz mint a színkártyán, vagy nem. Nem is értem. 

Így aztán másodszor is le kell festeni a fedőfesték helyett lazúrba kevert, ráadásul kissé - hát... - hmm.. - harsánypirosra elmászott RAL színt a fürdőszoba komódon. 

Első körben ilyen lett ...

A pult nem kőlap lett, mert azzal riogattak, hogy az eredeti
szerkezetileg összetartó erővel bír és nem szabad levenni.
Így megnézzük hogy vizsgázik a parkettalakkal
kezelt festett fa felület. 

...színében valami ilyesmi lenne a cél

Az ágyaknál sem vált be a vastaglazúr, olyan mintha véletlenül valami hártya került volna rá, a fehér színhez mindenesetre nem sok köze van.  Újrakenni! 

Ha már festett bútoroknál tartunk, az egyik antiklerakatban sokáig szemeztem vele, félre is rakattam, végül túl drágának ítéltem a csodálatos kék saroktékát a lányok szobájába (utólag úgyis túl élénk lett volna színe). A stílusos sarokpolcok szűk kiínálatában elhatároztam, hogy valami teljesen egyedit kreálok kisebb ráfordítással. Az alábbi  tételeket sikerült beszereznem, amelyeket amúgy jelen valójukban sose vennék meg, de azt remélem, hogy egymás fölé helyezve és azonos púderes halványkékeszöldre festve legalább olyan hatásos lesz a kompozíció a kicsit bohémnek szánt térben, mint ihletadó rokonuk.  Remélem nem tévedek nagyot. 

A fotókhoz nézzük a költségvetést is: 

Antiklerakatos sarokvitrin: 80.000.- Ft

VS.

+

+

+

3 db sarokszekrény- és polc a vateráról: 13.000.-

Hozzá a festék:                                               4.500.-

Festő munkadíja:                                           3.000.-

Üvegezés (a ronda sárgát kicserélem):      2.500.-

Összesen:                                                       23.000.- 

Árban már nyertem! Ha ezt nézzük, és hogy még egyedi is lesz, szerintem megéri a ráfordított időt !

A lányszoba lábazatához és kiszemelt textiljéhez is passzolnak majd a fenti darabok

----------------------------------------------------------------------------- 

A házban nagyon nehéz fotózni, mert a festők miatt a nyílászárókon is fólia van - fekete!, így csak remélni tudom, hogy most péntekre majd, mire végeznek, már sokkal látványosabb lesz a fejlődés. 

Múlt héten egy rétegben lefestették a falakat. A nappali kékjét a lefóliázott ablakoktól képtelen voltam megítélni, bizonyos szögekből épp olyan volt mint szerettem volna, de a leárnyékolt részeken helyenként szolídan babakéknek hatott. Reméljük a legjobbakat. 

A ház urának szűrőjén is átment az előtér végül fatároló funkciót kapott és feketére festett beugrója, illetve ugyanitt a látszónak meghagyott, szintén feketére festett áthidaló gerenda.

Miután elmerengtem a robbantott üveg csipkeszerű mintázatán és egy szürke savmart változaton, a hétvégén végignézem kb. ezer darab zuhanyajtó fotót a világhálón, majd arra jutottam, hogy ha már szép burkolatunk van a zuhanyzóban és a mennyezetére is kerül valami geg, lehessen talán belátni inkább, marad a víztiszta biztonsági üveg. Illetve porcelán vagy fehér tejüveg ajtógombokat, antikolt profilokat vadászok hozzá az üveggyártó cég modern króm automatizmusaival szemben. 

És elkészült az ágyunk kárpitozása. Egyelőre csak fotót kaptam a kárpitostól, és valami nekem még nem stimmel, de nem tudom, hogy a valóstól a fotón kicsit elmászott szín-e az, vagy esetleg a gombozás nem kellene rá mégsem a modernizálás jegyében. Összességében azért büszke vagyok arra, hogy kitaláltam rá a fekete-fehér zsinórozást, szerintem jól áll neki. 

A volt-nincs burkolat

Három lakás- és házfelújítást követően jutottam el odáig, hogy meg tudjam lépni azt, amitől egyébként az ember mindenféle okokból ódzkodik: felbontattam egy lerakott burkolatot. 

Történt ugyanis, hogy a burkolóval előzőleg megbeszélt és vizuálisan is modellezett burkolatmintát mégis másképp sikerült lerakni. Ugyan a fugázás szempontjából korántsem egyszerű esetet képező márványkockákat technikailag tényleg szépen sikerült kivitelezni, viszont a lerakott minta teljesen más hangulatot ad, mint a megálmodott. Szerintem nagyon tanulságos, hogy hogyan reagál egy ilyen szituációra a másik fél. Bár a generálkivitelező képviseletében az egyik szereplő azt hiszem úgy gondolta, hogy mindenki túlteszi magát az 'apró bakin' az "ebben sajnos félreérthettük egymást" mondattal, az építésvezető azonban őszintén elnézést kért és megerősítette, hogy természetesen fel kell szedni a burkolatot, ha az nem úgy került leraksára, ahogy kértük. Öröm, hogy végre nem nekem kell még rosszul éreznem magam a hiba miatt. 

Ilyen kellett volna legyen a padló burkolása

És ilyen lett... a szabályos lerakás elnyomja a rusztikus hangulatot

Szépen sikerült a fugázás, amitől pedig mindenki tartott kicsit - dehát mégis fel kell szedni

Jövő héten kezdenek a festők, és még mindig játszottunk a felületekkel. Véglegesedtek a belső színek, de eldöntésre várt a falfény kérdése. A festő azzal riogatott, hogy ronda foltos lesz a fal a fénnyel. Szerencsére nem hittem neki, illetve mivel rusztikus, és nem új hatás lenne a cél, azt gondoltam, nem árthat, ha a fény hatására egyenetlen hatású a festés, hiszen épp ilyesmit akartunk elérni, csak az OIKOS sokkal drágább festékével. És igazam volt, nagyon jól néz ki a selyemfényű fal, épp olyan, amilyet szerettem volna, ráadásul előnyösen mélyíti a színeket. 

Jól áll a lépcsőháznak is a falfény

Itt még nem száradt meg a falfény a jobb oldali mintán,
de a végeredmény is majdnem ilyen intenzív

Megérkeztek a színre festett mdf lábazatminták, így azt is sikerült kiválasztani. A 7032-es RAL szín kicsit talán sötétebb és zöldebb mint vártam, de izgalmas, főleg a háló halványszürkéjéhez, ahol ezzel a színnel készül majd a falszínnél hagyományosan világosabb falkazettázás.

És a többi fejlemény:

Megérkezett a hajópadló !

Lerakásra kerültek a műkő párkányok a teraszokra, a belső részeket a helyszínen öntik majd.

Sütét műkő felületek - máris antik hatású

Reméljük megnyirbált gyökereivel is megáll majd a helyén a fenyő