A festett bútorok nehéz műfaja

Aki látott már szépen festett bútort - vagy csak azt látott - el sem tudja képzelni, hogy el lehet szúrni.  Eddig kizárólag az egyik asztalosom volt képes szépet alkotni e tárgykörben, de mivel ő ugye nem festő, nehezen veszem rá az ilyesmire, ha épp nincs asztalosi teendő az adott darabbal. Így a házba szánt festendő bútorokat egy helyi festőre bíztam, aki hát részben félreértette, részben azért elfogadhatóan teljesítette a feladatot, de így sincs lejátszva még a dolog. 

Nehéz kérdés a színválasztás is, mert újabban a festők elfelejtettek manuálisan színt keverni. Nevezd meg a festékboltban a választott színt, kikeverik, aztán vagy olyan lesz mint a színkártyán, vagy nem. Nem is értem. 

Így aztán másodszor is le kell festeni a fedőfesték helyett lazúrba kevert, ráadásul kissé - hát... - hmm.. - harsánypirosra elmászott RAL színt a fürdőszoba komódon. 

Első körben ilyen lett ...

A pult nem kőlap lett, mert azzal riogattak, hogy az eredeti
szerkezetileg összetartó erővel bír és nem szabad levenni.
Így megnézzük hogy vizsgázik a parkettalakkal
kezelt festett fa felület. 

...színében valami ilyesmi lenne a cél

Az ágyaknál sem vált be a vastaglazúr, olyan mintha véletlenül valami hártya került volna rá, a fehér színhez mindenesetre nem sok köze van.  Újrakenni! 

Ha már festett bútoroknál tartunk, az egyik antiklerakatban sokáig szemeztem vele, félre is rakattam, végül túl drágának ítéltem a csodálatos kék saroktékát a lányok szobájába (utólag úgyis túl élénk lett volna színe). A stílusos sarokpolcok szűk kiínálatában elhatároztam, hogy valami teljesen egyedit kreálok kisebb ráfordítással. Az alábbi  tételeket sikerült beszereznem, amelyeket amúgy jelen valójukban sose vennék meg, de azt remélem, hogy egymás fölé helyezve és azonos púderes halványkékeszöldre festve legalább olyan hatásos lesz a kompozíció a kicsit bohémnek szánt térben, mint ihletadó rokonuk.  Remélem nem tévedek nagyot. 

A fotókhoz nézzük a költségvetést is: 

Antiklerakatos sarokvitrin: 80.000.- Ft

VS.

+

+

+

3 db sarokszekrény- és polc a vateráról: 13.000.-

Hozzá a festék:                                               4.500.-

Festő munkadíja:                                           3.000.-

Üvegezés (a ronda sárgát kicserélem):      2.500.-

Összesen:                                                       23.000.- 

Árban már nyertem! Ha ezt nézzük, és hogy még egyedi is lesz, szerintem megéri a ráfordított időt !

A lányszoba lábazatához és kiszemelt textiljéhez is passzolnak majd a fenti darabok

----------------------------------------------------------------------------- 

A házban nagyon nehéz fotózni, mert a festők miatt a nyílászárókon is fólia van - fekete!, így csak remélni tudom, hogy most péntekre majd, mire végeznek, már sokkal látványosabb lesz a fejlődés. 

Múlt héten egy rétegben lefestették a falakat. A nappali kékjét a lefóliázott ablakoktól képtelen voltam megítélni, bizonyos szögekből épp olyan volt mint szerettem volna, de a leárnyékolt részeken helyenként szolídan babakéknek hatott. Reméljük a legjobbakat. 

A ház urának szűrőjén is átment az előtér végül fatároló funkciót kapott és feketére festett beugrója, illetve ugyanitt a látszónak meghagyott, szintén feketére festett áthidaló gerenda.

Miután elmerengtem a robbantott üveg csipkeszerű mintázatán és egy szürke savmart változaton, a hétvégén végignézem kb. ezer darab zuhanyajtó fotót a világhálón, majd arra jutottam, hogy ha már szép burkolatunk van a zuhanyzóban és a mennyezetére is kerül valami geg, lehessen talán belátni inkább, marad a víztiszta biztonsági üveg. Illetve porcelán vagy fehér tejüveg ajtógombokat, antikolt profilokat vadászok hozzá az üveggyártó cég modern króm automatizmusaival szemben. 

És elkészült az ágyunk kárpitozása. Egyelőre csak fotót kaptam a kárpitostól, és valami nekem még nem stimmel, de nem tudom, hogy a valóstól a fotón kicsit elmászott szín-e az, vagy esetleg a gombozás nem kellene rá mégsem a modernizálás jegyében. Összességében azért büszke vagyok arra, hogy kitaláltam rá a fekete-fehér zsinórozást, szerintem jól áll neki. 

A bociház

Így nevezték el a gyerekek a szigetelés felrakásának fázisában leledző épületet. A foltok okán elhumorizált kinézet azonban nagyon is látni engedteti házunk végső körvonalait. A belső terek alakulásával, a villanyszerelési munkák megkezdésével talán lassan elhisszük, hogy előbb-utóbb birtokba vehetjük a csodálatosnak ígérkező épületet. 

Az elmúlt hetek természetesen lázas tervezéssel teltek. Számolatlan idegörlő órát töltöttem el például a csaptelepek és szaniterek kiválasztásával, hogy az esztétikum és megfelelő stílus mellett ésszerű árakon szerezzük be a házbavalókat. Az első rémület akkor ért, amikor a gyerekfürdőbe szánt egymedencés duplamosdóról kiderült, hogy ezek ára valamiért nem duplája, hanem sokszorosa a normál mosdóknak. Mivel nem szoktam könnyen feladni, tovább kutattam, és az öntött márvány szanitereket forgalmazó Marmite-nál az előzőeknél amúgy is jóval kedvezőbb áru darabot ráadásul akciós áron találtam, így az ijedtséget előidéző áraknak úgy az ötödéért sikerült hozzájutnom. Ez volt az egyik nagy beszerzési sikerélményem. A többi tétel esetében is valóságos kis piacelemzések következtek,  a hatalmas kínálatban nehéz nem elveszni. A kompromisszumok jegyében elvetésre kerültek a manzárdba elképzelt arany színű szerelvények, de az egyébként nagyon hangulatos falba süllyesztett mosdó csaptelepeket is az árat alattomosan megduplázó fal mögötti tartozék miatt vetettem el.  

A  nappali szint wc-jébe a fekete palaburkolathoz feketére szinterezendő antik falikutat vásároltam.

Marmite Nicole 1200 mm matt mosdó

Ramon Soler Gaudi csaptelep

Ilyesmi mosdópult készül a fentiekhez

Kicsi falikút az Ódon-fon Kft-től 

A burkolatok terén majdnem végleges volt a lista, de a manzárd zuhanyzóba kinézett kőmozaiktól féltem, hogy a lyukacsos szerkezetű travertin impregnálással sem állja majd a sarat, és a padló burkolata is függőben volt. Szemeztünk egy zöld palával, de a forgalmazó maga ajánlott másik kőkereskedőt, mert a szállítás annyira megdrágította volna a kis alapterületre szánt anyagot. 

Az ajánlott kőkereskedésben aztán rendre bele is szerettem a kevés rózsaszínnel is átszőtt fehér márvány kockákba és -téglákba, ráadásul a bejárati szint fekete palája helyett ugyanitt találtam egy fekete indiai mészkövet, amely a bazaltnál is keményebb anyagot takar, így kevésbé sérülékeny a felülete, ráadásul a korábban talált palánál kedvezőbb az ára. 

Az építésvezetővel közösen jártunk a tömörfa padló gyártójánál, ahol a technikai paraméterek tisztázása mellett megerősítést nyert a nappali-étkező-konyhába választott felület. Ugyan a padlófűtéssel nem tűnt kompatibilisnek a szélesebb, 18-20 cm-es lap, fejet hajtottam a 16 centis pallóknak. Nagyon büszke voltam gyermekeim apjára, aki bár a részletekkel korábban csak mértékkel foglalkozott, az elénktárt 50-60 felületből szokásos határozottságával odasétált és egyből rámutatott az általam is választott változatra. 

Kiválasztottam a szizál padlószőnyeget, amelyről úgy döntöttünk, hogy a kertkapcsolat ellenére a gyerekek szintjére tervezett laminált padlót is váltsa ki, annyival szebb, hangulatosabb és természetesebb. Persze a forgalmazónál többször is megfordultam és kipakoltattam a fél kollekciót az udvarra a sötét raktárból, mire hozzáigazítottam az árnyalatot mindhárom szint tervezett matériáihoz. 

Aktualitását megelőzve a berendezéssel sem tudtam nem foglalkozni, így komoly energiákat emészt fel egy-egy megfelelő darab levadászása. Mióta elkötelezett rajongója lettem a vatera/apróhirdetések - vidéki lomipiacok - kreatív antikosok intézményeinek, nehezen tudom elképzelni, hogy egy-egy bútorra öt számjegyen felül fizessek, sőt sportot űzök abból is, hogy bizonyos darabok szigorúan négy számjegybe férjenek bele, hiszen a szállítás, szükséges felújítás, átalakítás a mégoly filléres beszerzési árat úgyis megtöbbszörözheti. Így viszont garantáltan egyedi darabok keletkeznek, és mindhez személyes élmény kapcsolódik. 

A manzárd hálószobájába van már egy ágyunk, és a hozzá választott aranysárga szövet. Keresem még az éjjeliszekrényeket, és a keskeny konzol-fésülködő-dolgozóasztalt a karakteres székkel - talán ide veszek egy Ghost széket végre. 

A nappali-étkező a legnehezebb dió. DE! Rátaláltam az oszlopokra! Bár miután kiörvendeztem magam hogy a csodás, bontott, eredetileg sváb tornác-tartó oszlopok hossza eléri a belmagasság 280 cm-ét, a házban tudatosult bennem, hogy épp ott egy áthidaló gerenda áll keresztben, így tulajdonképp csak 210 cm-t kell felhasználnom belőlük. A férjem ekkor le akarta fújni a beruházást, mondván, hogy eredeti állapotukban szépek és csak eltorzítanánk az arányaikat, de a kivitelező cég feje megynugtatta, az arányok jók maradnak némi kozmetikázást követően. 

A fehér deszka konyhabútornak szeretném nekitolni a multifunkciósnak szánt gigantikusra tervezett egyedi étkezőasztalt, amely az antik kereskedésben fellelt gyönyörű kékeszöld színben pompázó öntöttvas lábakat kapja. Hozzá még tavaly találtam a kárpitos-nádtámlás székeket. 

Zita - aki változatlanul ihletet adó gondolatokkal mentorálja a projektet ha jajveszékelek - találta a szuper kék-drapp bútorszövetet a kedvenc textil-outletben a leendő modernebb hangvételű kanapénak, bár maga az alany még nincs meg, kihagyhatatlan vétel volt. 

Miután felújíttattam a lányoknak vásárolt parasztágyakat, rájöttem, hogy még egy beavatkozás szükséges: fehérre kell festeni őket. Van egy félig felújított szép láda (melynek új lábai jó eséllyel valami élénk színt kapnak majd) és két fotel is ide, amelyekre a kárpitos most teszi fel az esetleg függönyként is megjelenő lenes-virágos szövetet. Az antiklerakatban kicsit drágán, de tűréshatáron belül egy szép sarokvitrint is találtam nekik. Bár vettem ide két nagyon szép formájú szekrényt, még a felújításuk előtt rájöttem, hogy nem zárnám el a fényt, magas szekrény helyett inkább több komódot keresek majd ide. Így van két eladó szekrényem. 

A fiúszoba modernebb vonulatot vett. Mivel kicsit sötétebb a többinél, hófehérek maradnak a falak, csak a beépített szekrény kap tapétaajtót, illetve a folytatólagos falszakasszal együtt egészfalas felnagyított fekete-fehér régi fociplakát kerül ide. Ennek érdekében Puskás és Albert Flórián antikvár könyveket vásároltam, de a gyerekem is az ötödik fotóra mutat rá, hogy ez a tutira méltó a nagyításra, így ez még alakul. Engedtem a Fradi-szívnek, így a gombtalanított Ikea ágy zöldre fényezésére már megtaláltuk a lelkes szakembert. Még feldobom majd valamivel a kord retro fotelt, és egy régi-új polcos szekrény is a trófeák között van. Parasztasztalból lesz majd íróasztal kevés átalakítással - fekete-fehér csíkos láb talán, az eltérő stílust kompenzálandó.  

Az egyszerűbb de érdekes régi lámpákat is gyűjtögetem, a helyük körülbelül tervezett, de azért van ami majd menet közben alakul ki, és mennyi kell még, atyaég!