Elő-epilógus

Úgy terveztem, hogy ezt a bejegyzést a legvégére hagyom - talán csak a tavasszal esedékes kertépítés követte volna még - és bár azért most már kiszámíthatóan elkészül a házunk és hamarosan meg is osztom azt is, mégis előbb időszerűvé vált a végére szánt slusszpoén. 

Egy házépítés - bocsánat: felújítás - rengeteg változással jár az ember életében. Kétségtelenül vannak dolgok, amik komoly lelki terhet rónak az egész családra, még akkor is, ha mindent megteszünk hogy ne hagyjuk őket eluralkodni: a menet közben óhatatlanul gyarapodó költségek,  a hibák, a csúszások, az állandóan felmerülő újabb nehézségek.

Mégis elmondhatom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert a fentiek viharfelhőitől kísérve is erősebben, derűlátóbban, izgatottabban jöttünk ki az egészből, mint gondolatban remélhettük az elmúlt majd' másfél év után. 

Mert igen, van egy csomó pozitívum: tulajdonképpen egy komoly életmódváltozásnak nézünk elébe - lesz egy olyan hely, ami úgy tűnik tökéletes menedék lesz mindentől, ami amúgy szeretett nagyvárosi létünkben a démonokat jelenti. A nyugodtabb körülmények között töltött fesztelen együttlét pedig azt gondolom megfizethetetlen egy család életében. És én, aki korábban mindig abban reménykedtem, hogy egész életemben utazhatok, nem cserélném el ezt a fészket évi két tengerentúli nyaralásért (na jó, legfeljebb ha az év felét máshol tölthetném). És persze csak mindaddig, amíg a ház fenntartása nem veszélyezteti a családi egyensúlyt, na és amíg megtehetjük, hogy nem elsősorban takarítani és karbantartani járunk oda.

A fenti nehézségek így végül mind csak tapasztalatok, amikből tanul az ember. 

És attól függetlenül, hogy persze nem biztos, hogy mindenki épp így csinálta volna, azt gondolom: mégiscsak értéket teremtettünk azáltal, hogy a lebontás helyett megtartottuk ami az eredetiből szép és jó volt és újat is ezek tisztelete mellett próbáltunk hozzáadni.

Az elején arról írtam bejegyzést, hogy milyen tárgyakra kezdtem vadászni már ideje korán (már ha létezik ilyen). Annak hogy nem folytattam többek közt az volt az oka, hogy a keresgélések közepette meglehetősen sok olyan tárgy gyűlt össze, ami egyre nyilvánvalóbban nem a házba kívánkozott. Mikor megunta a férjem, hogy nem tud beállni a garázsba (jogos: a kocsijának több díszítőeleme bánta), béreltünk egy duplagarázst a közelben. A garázs idén nyárra tarthatatlanná vált: vagy eladom, vagy elajándékozom az egészet, vagy kezdek egyebet a gyűjteményemmel. Előbbi kettő azért sem volt indokolt, mert sok darabot elkezdtem felújítgat(tat)ni, megszeretni, kezdett az egésznek kialakulni valami arculata, amit már nem akartam veszni hagyni. Persze kisebb vagyon is állt már benne - azt hiszem ez a pillanat volt a "point of no return". 

Helyet kezdtem keresni a gyűjtemény- és ezzel valamiféle bolt-galéria számára. Sok jó, de kompromisszumokkal teli helyiséget megnéztem, amik vagy túl drágák, vagy túl messze voltak, és volt álom-lehetőség is, ami a család javára hiusúlt meg. Bár a végül meglelt hely is sok megalkuvással indult, az az igazság hogy vélhető ideiglenességében is megszerettem. 

Vesződtem névvel, arculattal, értékesítési csatornákkal, de ennek mélységeibe már csak azért sem megyek bele, hogy legyen valami, amit megtartok magamnak. Szóval végül megszületett a 

, ami még sokat alakulhat, de jelenleg leginkább egy weben működő, de bemutatóteremként fizikailag is látogatható afféle "bútor concept galéria" ambícióval bír. Mindenevő létemre még sok minden letisztulásra vár, de a "concept" a dologban mindenképpen az eklektika: hogy legyünk bátrabbak a stíluskeveréssel, hogy ha kellő ihletet kaptunk a blogokból és magazinokból, használjuk is azt otthon, valamint az értékmentés: hogy a régi dolgokat megbecsüljük, használjuk modernül. Kortalan, lehetőleg egyedi formavilágú bútorokat, kiegészítőket gyűjtök, átdolgozom, felújítom őket és így szeretném ha mások is szeretnék őket. 

Van egy csomó tervem és ötletem, amikkel szeretném majd többé tenni ezt, mint egy bolt, de erről majd folyamatában. Illetve hogy mindebből mi lesz, az most már a közönségen múlik elsősorban. 

Készül még a weboldal, a tábla a helyiség elé és a profi fotóssal is kerülgetjük egymást, de íme addig is néhány kép, amik ha nem is profik, azért a hangulatot talán érzékeltetik. 

Szóval ha mindez tetszik, addig is amíg a web felület elkészül, lehet jönni látogatóba és vásárolni is keddenként 9:30-tól 15:00-ig vagy más, megbeszélt időpontban. 

Bár még csak ismerkedek az intézménnyel, lehet szeretni facebook-on itt: http://www.facebook.com/motrovintage , ahol egyébként megtalálhatóak az elérhetőségek is és igyekszem majd az újdonságokat feltenni. 

Hát ez volt a reklám helye. Amúgy a motro.hu weboldalon is fogok blogolni eklektika témakörben és lesz lexikon is stílusokról, tervezőkről, stb...  de ha a Villa Celottiban a felújítás nyomon követése tetszett inkább, szeretnék mindenkit megnyugtatni: ebben a témában is visszatérek, ugyanis a közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy a fővároson belül is kénytelenek leszünk költözni hamarosan, így aztán jön - jön - jön  az újabb blog amit az ingatlanpiac feltárásával indítok majd: 5 tagú család bombajó stílusos tágas lakást keres a XI. - XII. - II. kerületben - talán még az V. - ki tudja? 

Mennyi "vas" lehet még elegáns?

Ahogy elbogarásztam az ipari / loft berendezések világában, sok darab nagyon megtetszett mindkettőnknek. A teljesen eklektikus koncepcióba persze bele is illene, de mégsem mertem nagy erőkkel belevágni a vásárlásba, mert egyelőre féltem attól, hogy fog és milyen mennyiségben ízlésesen illeszkedni az addig a fejemben lévő kastély-minimál-keleti-rusztikus-glamúros katymaszba.

Ahogy körülnéztem, kicsit megnyugodtam, egy-két bútorral nyugodtan eshetünk szerelembe, mert egyrészt szinte minden helyiségben megtalálja a helyét, másrészt úgy tűnik teljes harmóniában megfér a többi kedvenccel is. 

Íme néhány példa: 

Konyhában és étkezőben minden stílusban és mennyiségben:

A nappaliban is rendben

A fürdőben már nem is kérdés miből lesz a zuhanyfal

A 'home office'-nak kimondottan jól áll

A praktikus komód minden helyiségben kötelező

És még a hálószoba is szereti

Az első beszerzések

Mostani lakásunknak van egy krónikus betegsége. Amikor anno a totális felújítás végére értünk – egy héttel második gyermekünk születése előtt – arra maradt energiánk és időnk, hogy egy pár „átmeneti” bútort beszerezzünk, mondván, idővel mindent szépen lecserélünk a majdan gondosan kiválogatott darabokra. Ez ma 3 éve történt, és nemhogy az átmeneti darabok nem lettek lecserélve, de ezek átmenetiségére hivatkozva a többi egyéb kiegészítő sem került soha kiválasztásra. 

Így a mai napig ferde szemmel méregetjük a túl keskeny franciaágyat, a nyáron meleg – télen hideg, többé stílusában sem rajongott fekete bőr ülőgarnitúrát, a fémlábaikkal karistoló konyhaszékeket és a bogárfogáson kívül esztétikai szempontokat biztosan nem szolgáló világítótesteket. És például a mai napig sincs rendes olvasólámpánk a hálóban, textilek csak elvétve lágyítják a szögletes idomokat, és a dohányzóasztal helye is üresen tátong. Véglegesek csak az ide gyártott, zömében beépített bútorok, bútorlapból, melyek a hiányzó körítés nélkül összességében szolidan műanyag hatást keltenek.

Így már elhangzott az első ön-ultimátum: „soha többet furnér, laminált, és egyéb ’mintha-fák’, kivéve ha a praktikum vagy az adott tárgy karaktere ezt feltétlenül megköveteli”.

Illetve okulva fenti tévedéseinkből eltökéltem, hogy ezúttal apránként, de kitartóan, igenis elkezdünk előre beszerezni szívünkek kedves bútorokat, tárgyakat, így leltem rá az első kincsekre:

Előszobánk feltehetően nem lesz túl nagy méretű, most sem az, gondot jelent több ember egyidejű készülődése, ez a hiányosság inspirálta az első beszerzést: Ebay-n találtam a ’20as évekből származó moziszék párra, ami bár „elcsépeltnek” tűnhet, mindenképp praktikus, és ők még szerintem kimondottan szépek is.

A másik aukciós beszerzésem egy, a ’70es évekből származó kagylócsillár, amely ugyan nem az ikonikus ’Fun’ Panton-lámpa, viszont ennek megfelelően az ára is kedvezőbben alakult, és igazoltan valódi Capiz kagylókkal díszített, szép állapotú, még az eredeti tartalék kagylókat is mellékelték hozzá. Az ő helye minden bizonnyal  a hálószobában lesz, de még kerülhet a nappaliba vagy az étkezőbe is, a többiek függvényében kialakul.

Az artKRAFT honlapján találtam rá következő csodákra, illetve az előzetes email-es érdeklődést követően nem is bírtam ki sokáig, hogy ne látogassak el személyesen, így további csemegékre is szert tettem:

Az öt darab, XIX. századi bérházról származó homlokzatdíszbe már a honlapról beleszerettem, élőben még jobban tetszettek, helyük – ha nem a homlokzaton – a nappaliban lesz, új szereposztásban, polcként. 

Hasonló témakör az ugyanarról az épületről való kő angyalfej, aki még bárhova kerülhet, de valóban gyönyörű.

Hab a tortán a működő „Casino” neonfelirat, feltételezem a 70-es- 80-as évekből, aminek szintén képlékeny a helye, de semmiképp nem tudtam otthagyni, részben mert casino igazgatói hátterrel a családban a téma adta magát, másrészt szeretjük a szolíd gegeket. Így a Casino helye még bárhol lehet, de biztosan meghatározó lesz.

Mint adott berendezési tárgyat megemlíteném még a családi örökségként kapott keleti szőnyegeket, melyek legnagyobb darabja a jelenleg zajló restaurálást követően a nappaliban vagy a vendég-dolgozószobában pompázhat remélhetőleg felélénkült régi színeivel és fényében.

A szeptemberi büdzsébe még belefért a Goa leárazásán talált lebegőpolc. Az egzotikus-rusztikus vonal az étkezőbe vagy a fürdőszobába passzolhat majd.

Talán eddig is kiderült, hogy tökéletesen eklektikus közös szemlélettel kezdtünk neki a gyűjtögetésnek. Az empírtól a minimálig, az ipari designtól a klasszikus formákig sok minden szóba jön, illetve ezen belül személyes preferenciák színesítik a palettát – és nehezítik is a válogatást. Közös pont, hogy szeretjük az egyedi, trend-független tárgyakat, amelyekhez ideálisan személyes kötődés is társul valamilyen formában.

Na és elvárás még a minőség mellett a megfizethető ár. Ez persze relatív, és az ember ha beleszeret valamibe sok őrültségre is képes, de van típusonként egy tűréshatár, amin túl már kimeríthetetlen források esetén is inkább jótékony célra fordítanám a különbözetet .... design és minőség ide vagy oda.