Kerti huncutságok: Kordonfa

Az utolsó hetek elképesztő hajrájában odáig jutottunk, hogy a növények nagy részét kihelyezték és részben kiültetésre kerültek, hogy jóvá tudjam hagyni látványilag is a gyűjteményt. 

A növények zömét a kertépítő vadászta össze, a pálmaházból azonban személyesen válogattuk a növényeket Attila segítségével. 

Illetve tavasz óta készülünk, de így éppen időben jutottunk el augusztus utolsó hetében Kovács Gyula pórszombati erdészhez, aki elképesztő gyűjteménnyel, mintegy 1800 fajtával rendelkezik régi őshonos magyar gyümölcsfákból, melyek közül sok szó szerint a kipusztulás határán áll, gyakran egy-egy utolsó ismert példányról vett vesszőkből olt fákat az utókornak. Ezek olyan fajták, amelyek se metszést, se vegyszereket nem igényelnek, csak nőnek és lesz rajtuk bio gyümölcs. Jó, majd csak pár év múlva, dehát nem érünk rá?  

Íme a göcseji bőralma, a kalotaszegi nyári fehér alma és a
szeptemberi érésű őrvidéki bobovec alma, aztán a nyári- és őszikörte, 
a szomolyai csersznye, a hosszú szilva, a birs és a naspolya.
És még három mogyoró a vasúti sín eltakarása végett

Íme még egy kisfilm 2 részben Kovács Gyula valóban áldásos tevékenységéről:

A gyümölcsfák kapcsán egy nézetkülönbség adódott az oltványok atyja és a kertépítőnk között. Igyekeztünk a hosszúkás kert szomszéd felöli kerítését változatosan befuttatni, hogy ne legyen falszerű, így merült fel, hogy a veteményes mellé két kordonfát nevelünk. A módszer ellenzői szerint ez egy újkeletű kertészeti hóbort, de ez korántsincs így.  

Az "espalier" technikája egészen a fáraókig és a Római Birodalomba nyúlik vissza, melyet aztán a középkori Európában fejlesztettek művészi tökélyre. A 2D-sre átprogramozott fa várak, kolostorok relatív kicsi udvarában a dekoraspektuson túl kézzelfogható praktikummal bírt a helykihasználás terén. 

Népszerűvé vált továbbá olyan klimatikus viszonyok között is, ahol a napsütéses órák száma relatív csekély - így például Angliában - mivel a falak elé nevelt fák így tökéletesen védett fekvésbe kerülnek és a fal által felvett majd leadott hő kiegészíti a nap energiáját.

Vissza az ellenzőkre. A helyzet az, hogy a módszerrel kétségtelenül beavatkozunk a fa normál növekedési folyamatába, bár szerintem túlzó gondolat, hogy olyan lenne ez mint a gúzsba kötött kínai női lábak. A sérelmezett erőszak a fa megtévesztésében is megnyilvánul, gyakorlatilag elhitetjük vele, hogy idősebb mint amennyi. Miközben természetes felfelé törekvését "keretek között" tartjuk, a lombképző hajtásokat pedig folyamatosan lemetszük a nyár folyamán, a fa jobb híján éveket "megspórolva" minden erejével a gyümölcshozamra fog koncentrálni. Így megfelelő bánásmód mellett fürtökben lóg majd rajta a termés. Úgy legyen. 

Ezek miatt a beavatkozások miatt ellenezhette a fák atyja is a módszert, amit - tekintve motivációit - őszintén meg is tudok érteni. Mégis úgy döntöttünk, kísérletezünk kicsit egy-egy alma és körtefával, mert szerintem a hagyományos metszés semmivel sem különb, főleg amilyen rondára tudják időnként megcsonkítani a fákat. Egyébként pedig a szőlőt is éppen ezzel a módszerrel műveljük, ugyebár. Nem beszélve a bonsairól. 

Kordonfát egyébiránt nem csak gyümölcsfákból nevelhetünk, a kimondottan intenzív növekedésű hárs, gyertyán, stb.. fákból is csodás kordon nevelhető, akár sövény vagy futó-kúszó növények helyett is (még lakótelepeken is alkalmazzák). Persze a déli fekvés megkerülhetetlen és az öntözés sem árt neki, főleg ilyen nyarakon. 

Egy hazai példa az 'új' Deák téren. A fotón nem
látszanak a koronák fémvázai, de én ma láttam
őket a saját szememmel.

Aki szeretne próbálkozni ilyesmivel, a Youtube keresőjébe az espalier szót beírva szemléletes útmutatókat találhat, a Wikipedián pedig megtalálható a kompatibilis fajták névsora is. 

Visszatérve a saját kertünkre csak annyit, hogy az utolsó nyári napokban családunk gyakorlatilag integrálódott a kertépítők soraiba, a felnőtt férfiakból álló csapat a gyerekekkel együtt konkrétan megkönnyezte a búcsúzkodást. Mi azóta két nappal iskolakezdés előtti visszatérésünkkel mély víz jelleggel kénytelenek voltunk gyorsan visszazökkeni a fővárosi miliőbe (az átállásról, vidéki életről majd még később), a kertépítők pedig még dolgoznak, íme egy rakás fotó ottlétünkkor és azóta: 

Az előkertünk két különböző fázisban. És hogy mi lesz belőle pontosan? 

Erről majd egy következőben...

Az első adag növény sötétedés után érkezett, ezért a másnap reggel
olyan volt, mint a Mikulás-várás: pizsamában, papucsban, kávéval
robogtam ki a kertbe gyönyörködni. Az áfonyabokor terméssel érkezett:)
És csak gyűltek a növények...

A teherautón a mama kedvencei: 
a gyerekek és  a csüngő japán akác

ilyen lesz ha nagyobb lesz: a Sophora japonica pendula

Bobcat segítségével került a császárfára 

a sokáig keresett háromszemélyes fészekhinta

Betti, a kertterv elkövetője, vagy huszonnyolcszor rendezte át a
papíron már átbeszélt növényeket és egy nagy adagot elvitetett,
hogy újakat rendeljen helyettük. Művészi állűrök, és kicsit
zavarták őt a megrendelő kérései is, de kétségtelenül nagyon alapos. 
Illetve a terv megvalósulva is zseniális, így minden mást elnézek.

Ronda beton kútakna before...

... egy kis varjúhájszőnyeg ...

... és voilá: beton eltűntetve

A téglafalra kapaszkodnak majd a kúszó hortenziák, alattuk
összenő a palástfű. A falat korallberkenye sövény váltja fel,
a kerítés mentén lejjebb pedig kúszó kivi takar majd a szomszédtól

Kerti hobbimunkálataim eddigi egyetlen terepe: a ház
melletti rézsű is kap némi tuningot, a betonfal reméljük
hamar eltűnik a lecsüngő növények alatt. 

Végre zöld mindenfelé. És Betti még mindig pakol...

A rengeteg növényt szinte elnyeli a kert,
mintha sose lettek volna annyian...

A veteményes is kezd kivirulni.  A fekete bádogfedéssel még barátkozom, 

de hosszú távon ez volt az egyetlen épkézláb megoldás a tégla védelmére. 

Innen nézve a bejáratot két oldalról gránátalma és füge őrzi majd,  

a veteményes mellett a kerítés felöl lesznek a kordonfák. 

A túloldalon a felsőbb régiókba vezető tölgy lépcső mellett és azon túl 

a bogyós gyümölcsök bokrai és fűszerkert testesítik meg az "ehető kert" koncepcióját.

És íme az azóta a kertépítők által küldött fotók. A szikkasztó tószerűen kialakítva, amibe benyúlnak a kerti zuhany pallói. A kertépítők előző munkaterületéről örököltünk némi gyepszőnyeget, a fennmaradó területet már bevetették. Mire az önkéntes távolmaradás után visszatérünk pár napra - ezúttal gyermekek nélkül, évfordulót ünnepelni - a hónap végén, már gyepkezdemény is lesz.

Gyerekmunkások

Az elmúlt időszakban néha nehéz volt a gyerekeket lefoglalni, pontosabban távoltartani néhány helyszíntől vagy eseménytől, főleg hogy szép csendesen elmúlt a strandidő. Pedig próbálkoztunk, például a gyenesdiási kalandparkkal, ami szuper szórakozásnak bizonyult még az ezúttal mászásban passzív minekünk is, mindenkinek ajánlom.

Működött a csapatépítő effekt és ezután már itthon is felbátorodtak.

Közben pedig alakultak a burkolatok. Az "elipszis" és a járda kavicságyat kapott..

..aztán elkészült a térkburkolat. Az ember akármennyit tervez előre, mindig akad valami amiről mégis hirtelen és kompromisszumokkal kell dönteni. A természetesség jegyében eredetileg tervezett bazalt kockák kapcsán sajnos kiderült, hogy ami Budapesten minden sarkon fellelhető, az a Dunántúlon nem létezik: a bontott macskakő intézménye. Az új pedig drága és épp a patinája hiányzik. Mindent átgondolva, mégis maradt a térkő, és ahhoz, hogy ne a kerti járdára költsük el a büdzsének egy jó hányadát, szűkre szabtuk a keretet. Mivel volt már bontott téglánk, és a terasz drágább antikolt szürke térköve, attól tartottunk legjobban, hogy egy harmadik anyag, szín, forma nagyon (bocsánat)  idiótán fog kinézni. Ezért minél semlegesebb felületet kerestem, vagy olyat, ami legalább az egyikre hasonlít, így lyukadtam ki a téglakőnél, ezen belül a Leier Patio térkövére találtam agyagbarna színben, ami az eddigiek közül még a lehető legtermészetesebb, árban nagyon kedvező és mázli, hogy ráadásul még készleten is volt az egyik helyi forgalmazónak. A járda kanyargóssága miatt a kivitelező mindenképpen halszálka mintát javasolt, amitől megint csak megijedtünk kicsit, de végül szerintem jó lett, mert beleolvad a környezetébe. A délutáni séta során ma mohát gyűjtöttem az "antikoláshoz".

Akadt gyereksegítség is a térburkolat fektetéshez. 

A császárfa alatti elipszis alakú "terasz" szerepelt a tervekben, de épp a burkolatárak miatt kis híján megdőlt. Aztán feláldozva egy fűzkunyhót mégis létrejött, főleg mert én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy az milyen szuper placc lesz a gyerekeknek, vagy akár egy vasárnap reggeli családi piknikhez a formálisabb felső terasszal szemben.

Ez be is igazolódott, mert amint kicsit is járható lett a felülete, a gyerekek egyre több tevékenységet kezdtek áthelyezni ide. 

Azért csapatépítés ide vagy oda, a közösségi közlekedés okoz néha feszültségeket.
Biztos nem tőlem látták, hogy a forgalomban nem megfelelően részt vevőket
tettlegesen (is) számon kell kérni! 

A kőművesek és a kertépítők többnyire derűs szimbiózisban üzemeltek, azért néha egymás lába alatt voltak....

Készül a veteményeshez vezető lépcső

A nap végén a fiúgyermek segédmunkásnak jelentkezett és másnap már az őszre
vásárolt új bakancsban igyekezett új hőseire hajazni

...ebben szerepet játszott a bobcatvezetési opció is...

Az elipszis burkolata újabb kihívás elé állított. Ide mindvégig akácrönk tipegőt terveztünk, pár hete a kertépítő is hozott mintákat. Én találtam már idő előtt megfelelő forrást a környéken, amit meglepő módon a kivitelező nem ismert. Abban maradtunk, hogy összevetjük a minőséget és az árat, hogy az alapján dönthessünk. Én Veszprémben találtam forgalmazót, ahol többféle méretben és minőségben tartják a terméket, a viszonylag frissen fűrészelt vegyes méretű változat nagyon kedvező áron kapható (ha valaki ilyesmiben gondolkodna érdemes figyelni, hogy egész kicsi 5-6 cm átmérőjű darabok ne legyenek benne és kéreg se legyen rajta). A kivitelező ezzel szemben egy osztályozott, érettebb fából, tökéletesen egyforma átmérőjű rönkökből készült, fózolt élű verziót talált, de több, mint 3-szoros áron. Számomra a választás nem volt kétséges, legfőbb érvük, hogy egész más hatást kelt majd valahogy nem győzött meg. Szóval jött a természetesebb, de kaotikusabb hatást keltő nem osztályozott, nem öregített, nem fózolt, de értelmes árú, vegyes méret 12-22 cm átmérővel, kéreg nélkül, osztályozott kaviccsal kitöltve (játszótéri nosztalgia).

Gyereksegítségben itt sem volt hiány, sőt végül a kavics betöltését kizárólag családilag végeztük,
ami túlórázás árán is a burkolat lerakásának befejezésére ösztönözte a kertépítőket.
Azért kaptak érte szilváslepényt is.

És íme a végeredmény: "B" terasz akácrönk burkolattal, kerti úttal, téglafallal. Egyelőre sokféle is meg nem is, mi nagyon szeretjük, és még jobban hogy a saját kezünk munkája is benne van...

Sajnos mire észbe kaptam levágták a császárfa legalsó, a terasz fölé több helyen romantikusan "belógó" legnagyobb levelű ágait, mondván "nem lehet tőle közlekedni".  Néha tényleg sorscsapás, ha az emberek jót akarnak! 

A 'gyerekvasút' bácsi azóta is minden reggel csóválja a fejét, "pedig biztos volt benne, hogy kisvasút lesz..."