Elkészült a tömegkályha

A kályha a háznak talán az az eleme, amely a legtöbb utánajárást igénylte. Ráadásul a kivitelezés többször is meghiúsult a legkülönfélébb okokból, de hétfőn végre megérkezett a kivitelező, mára pedig el is készült a kályha.
A fennakadást többek közt az is okozta, hogy feltétlenül ragaszkodtunk hozzá: a kályhába kerülő hőcserélő patkó segítségével a kályha biztosítsa elsődlegesen a központi fűtést is. Bár ezt a kályhaépítő szakember nem támogatta szívéből, szakmai kifogás nem merült fel, a gépészetünk már eszerint került megtervezésre, és két hete végre a megfelelő patkót is megtaláltuk, amely ha jól értettem az egyetlen hazai gyártású típus, amely megfelel az EU-s előírásoknak. Utóbbi nélkül pedig történetesen törvényellenes ilyet beszerelni.

Szóval hétfőre minden összeállt és miután kijelöltük a kályha alapját és átbeszéltünk mindent, magára kellett hagynom a szakembert egész hétre. Saját szemünkkel így nem is láttuk a készülő kályhát, de az építésvezető fotózta nekem a fejleményeket.

Azt sajnálom, hogy nem láthattuk a kályha belsejének kialakítását, szerettem volna én is ilyen módon jobban megérteni, átlátni a működését, de talán kapunk még dokumentációt, mert a kályhaépítőnek tanítványa is részt vett az építésben, aki elméletileg fotódokumentálta a lentieknél részletesebben is az építményt.
És a meglévő fotókról az sem látszik jól, hogy alakította át a kályha a térérzetet.

Tetszik a szép régi téglafelület a minimál formákkal. Egyelőre meglátjuk hogy mutat majd a tégla a környezetében, de most nem elképzelhetetlen, hogy festettre változik majd egyszer a felülete.

HÉTFŐ

SZERDA

PÉNTEK

ÉS EGY HÁZ FOTÓ HÉTFŐN:

A kályha: 2. rész

Arra mindenképp jó volt a történeti áttekintés, hogy óhatatlanul inormációt nyertem a cserépkályha működési elvéről, aminek utánajárni ilyen irányú műszaki érdelődés hiányában nem füllött a fogam.

A magamfajta totális laikusok kedvéért: a cserépkályha titka abban rejlik, hogy más fatüzelésű berendezésekkel ellentétben nem igényel folyamatos táplálást, lényege, hogy egy rövid, intenzív felfűtést követően hosszabb időn át adja le a meleget. A kályha belsejében kiépített járatok elősegítik, hogy a hő ne rövid úton távozzon, hanem alaposan átjárja a kályhát, anno is elég volt a cselédnek reggelente jól  befűteni.

Ha már itt tarunk, a cserépkályha - bár ez a módszer tökéletesen gazdaságtalan - többnyire azért épült közvetlenül a fal mellé, hogy egyszeri cselédünk ura megzavarása nélkül, a szoba falán túlról gyújthasson be, amíg amaz másik oldalára fordul hajnaltájt. Egyébként a kályha akkor tölti be tökéletesen funkcióját, ha körbejárható és minden irányba képes meleget sugározni.

A korábbi design-körképet követően – főként kőburkolata miatt - egyre inkább az amerikai verzió vonzott minket, melynek rejtelmeibe jobban beleásva magam fény derült a ’masonry heater’ /vagy ’masonry stove’ hazai megfelelőjére is: ’tömegkálhya’, az eredetihez hívebb verzióban ’téglakályha’ néven fut és - hurrá!- létezik itthon szakavatott kivitelező. 

Tömegkályha elnevezése azért alakulhatott ki, mert ez a kályha kb 2-2.5 tonnát nyom. A cserépkályhához viszonyítva ez az egyik előnye, hiszen tömegénél fogva több hőt képes tárolni, de lássuk a pozitívumokat sorjában:

• Tehát nem csak a tégla, de a lényegesen több samott beépítése miatt is több hő tárolására képes, hosszabb időn keresztül

• Nagyon gazdaságos, 80% fölötti hatásfokával a 10-15 kg fa hőjét 16-24 órán át egyenletesen sugározza

• A tűztér fölött van egy másodlagos, felső égőtér, ahonnan a fából felszabaduló füstök és gázok csak teljes kiégésük után tudnak továbbáramlani, és amely mellesleg megfelelő kialakítás esetén sütőtérként funkcionál: kenyér, hús, pizza, sütemény: remek téli ellfoglaltság!

• A másodlagos tűztérnek köszönhetően rendkívül tiszta, 2-300 fokkal magasabb hőfokú az égés, nincs károsító savas kicsapódás, füstlerakódás

• A viszonylag nagy tűzteret megfelelően hozzáférhetővé tévő üvegajtóval van egy kandallóhatás, ugyanakkor a minimális hamu miatt csak 1-2 hetente kell üríteni, így rendkívül tiszta is

• A szuper-tiszta égés miatt miatt tulajdonképp örök életű, nem szükséges 10-15 évente átrakni

• 5-6 nap alatt megépíthető, égetett téglából, de tetszőleges burkolattal ellátható, feltéve ha az jó hővezető, illetve kaphat akár egy festett vakolatot is

• Kell hozzá a megtervezett konstrukció, a pontos méretezés, a jó minőségű tűztér anyagok, a dilatáció kialakitása, megfelelő tömítés a belső mag és a burkolat között, és a  levegő megfelelő helyen, megfelelő mennyiségben történő adagolása.


Mi azt találtuk ki még mindehhez, hogy egy hőcserélő segítségével a padlófűtést is rácsatlakoztatjuk a rendszerre, tehát a kazánnak csak akkor kellene rásegíteni a fűtésre, ha a kályha nincs befűtve vagy nem biztosít kellő hőfokot.

A kiszemelt kivitelező – bár annak híve, hogy a kályha minden külső energiaforrástól független maradjon – megerősítette ennek kivitelezhetőségét és megadta a megfelelő hőcserélő rendszer kritériumait és beszerzésének forrását.

Ami a külsőt illeti, még mindig nem kiforrott a dolog a környező burkolatok véglegesítésének hiányában. Szép és hangulatos simán a tégla, de egyelőre valahogy nem passzol.  Így elkezdtünk azután nyomozni, hogy fizikai tulajdonságok tekintetében mely kövek alkalmasak a feladatra. Eredetileg jellemzően szappankövet használnak hozzá, de ez itthon nem fellelhető, illetve bár lenne olyan forgalmazó, aki beszerezné, nem szívesen használnék ennyire idegen anyagot. Az egyik kedvenc ’kőboltom’-ban azt mondták, a kígyókőről tudják, hogy jó hővezető, ezt ajánlják, de ez sem hazai portéka. Ugyanitt találtam egy érdekes bazalt felületet, mely bár török, Badacsony környékének bazaltvulkanikus tanuhegyei között csak kell találjunk hazai változatot.

Az inputokkal felvértezve engedtem kövtekező vidéki munka-túrájára férjemet, melynek során az egyik hazai nemzeti park szakértőjét kérdezte meg a témáról. Megtudtuk, hogy a szappankő és a kígyókő maximum népnyelvi fordulatok lehetnek, így nem született róluk hivatalos álláspont. A bazalt viszont igen, jó hővezető, tehát megfelelhet a célnak. Egy gyors böngészésből megtudtam, hogy a márvány hővezetési tényezői is megegyeznek a bazaltéval, ha valóban megfelel, mindenesetre nagyobb színválasztékot enged...

Nekem az egyszerűség jegyében azért mégis tetszik a simán vakolt-festett változat. Érdekes lehet, de utána kellene néznem, hogy a márvány hatásra hajazó, de annál bizonyára jóval kedvezőb árfekvésű velencei stukkó festés lélegzik-e eléggé ide, de a Farrow & Ball öko-festékei biztosan megfelelnek a célra.

Hát innen haladunk tovább, illetve következik a kínálat feltérképezése, ugyanis 1-1,5 cm vastagságot bír el a kályha, indulhat a burkolólap- és festékkutatás.

Folyt köv.... 

A cserépkályha I.rész

Amikor először szóba került a fűtés kérdése, és hogy mennyire legyen passzív-környezettudatos a házunk, minket is csábított a gondolat, hogy a gázt teljesen elhagyjuk. Ahogy elkezdtünk utánajárni, még egy-két - sajnos szokás szerint nem túl színvonalas – „tárgykörű” expóra is kitévedtünk, de főként azt tapasztaltuk, hogy először is jelentős ellentmondásokkal tarkított a különböző cégek, szakemberek véleménye, másrészt a szintén nagy szórást mutató költségvetések, nagyvonalúan felvázolt megtérülési kalkulációk között tökéletesen kérdőjelessé vált, hogy a jelentősen magasabb ráfordítás mellett a relatív magas üzemeltetési költség összességében mitől is annyira előnyös, mert ráadásul a solar fűtés magában kevés, egy pellet fűtés viszont lévén fosszilis, a környezetre is... – hát hmm, ugyanott vagyunk....

A fűtési szezon beköszöntével emlékeztettük magunkat, hogy környezettudat ide vagy oda, a padlófűtést semmiképp sem adjuk, a végső döntés értelmében a gázt próbáljuk kiegészíteni valamilyen alternatív energiával, olyannal, ami ne-adj-isten még látványos-hangulatos is. Minthogy a ház ura mindig szeretett volna kandallót, kissé meglepett, hogy az alternatív fűtés kapcsán kitartóan ragaszkodni látszik a főhelyen megjelenítendő cserépkályhához, mivel utóbbi hallomásból alkalmas lehet a fűtést egészében kisegíteni az egy-helyiséges látvány-kapacitással szemben. Mielőtt elkezdtem volna nagy erőkkel gépész-zsenit hajkurászni, bár ez amúgy is esedékes, felmerült egy kisebb dilemma...

Amellett ugyanis, hogy az ősök fészkében kétségtelenül nosztalgikus a téli estéken szétáradó meleg és faropogás, lelki szemeim előtt óhatatlanul egy olajzöld / őzbarna deprimáló monstrum képe jelent meg. Minthogy nem akartam két lábbal tiporni az illúziókat, illetve kimondottan izgalmas kihívásnak igérkezett, elhatároztam, hogy találok olyan cserépkályhát, ami emelni fogja az egyterű közösségi szint fényét és nem falusiasítja el a dédelgetett „kúria” miliőt.

Minthogy a két cserépkályha múzeum Győrben és Zalaapátiban található, a Zsolnay manufaktúra sem esett hirtelen útba, könyvtárba indulni pedig éppen lusta voltam, egyelőre az internetre vetettem magam vizuális inspirációért, ami elsőre gyatra eredménnyel járt. Kis hazánkban, általánosságban, a már emlegetett olajzöld / őzbarna szörnyeken, ülőpatkás búboskemence-utánérzéseken kívül a készítők még amolyan operett-minimál darabokkal rukkolnak elő, melyek azon túl, hogy szögletesek és ingerszegények, nyilvánvalóan nélkülöznek mindenféle design-szemléletet.

Következtek a nemzetközi vonalak, és minthogy főként az angol-francia front kiábrándítóan csekély eredménnyel járt, most már kénytelen voltam a kályha-storynak is utánaolvasni, mert gondolataimban -legalábbis a számolatlan kastély kapcsán- jelen kellett legyen a cserépkályha-kultúra, hát hova dugták őket?

Már ekkorra is jóval többet időztem a témában a kívánatosnál, de nem hagyott nyugodni a dolog, így előbb-utóbb rájöttem a nehézségek eredetére, nevezetesen, hogy a cserépkályha mint ilyen, leginkább csak a német ajkú közép-európára, illetve a lengyel-cseh-magyar régióra jellemző, míg más országokban vagy másképp, vagy más néven fejlődött, vagy csak részben vették át a hagyományait. Mindenesetre most már ha jól akarok ebből kijönni, utánajárok a világ hagyományainak, hogy legyen miből merítkezni, vagy már csak önképzés céljából is.

Nos az ember azt hihetné, hogy a kályhák története is már megint a rómaiakhoz nyúlik vissza, akik hypocaustum néven a technológia ősét alkalmazták a fürdők, illetve tehetősebb polgárok padlójának és falainak fűtésére. De aztán kiderül, hogy a rafinált kis kínaiak már ie. 10. század környékén feltalálták a hasonló elveken alapuló padló-ágy fűtést, amelyet később Kang ágynak keresztelve használtak éjszaka alvásra, nappal pedig általa és rajta váltak komfortosabbá a házi teendők, minthogy a felület az ’enterieur’ nagy részét uralta.

-----------------------------------------

Szűkebb pátriánknál maradva - a kora-középkorban igazi luxusnak számító padló- és falfűtés a kolostorok, várak, városi elöljárók kiváltsága, amikor is leleményes fazekasok cserépkorsók hőtároló burkolatként való alkalmazásával rájönnek a lakószoba kemencével való fűtésének hatékony módjára. A 13-14. században az osztrák-svájci hegyekben terjed el ez a szobakályha, melyet aztán a lengyel-cseh-magyar régió is átvesz. A 15. században ugrásszerűen fejlődő fajansztechnikával felturbózva lehetővé válik, hogy a kályhacsempék divatja a művészeti irányzatokkal együtt változzon, és  mind a hagyományos paraszti kályhakészítésben, mind a főúri lakokba szánt cserépkályhák között változatos iparművészeti remekek születnek.

-----------------------------------------

A francia polgárok csak a 18-19. század fordulóján kapnak észbe a rokokó mámorából, de a hirtelen trenddé vált fajanszcsodákat azután - Napóleonnal és az empírral együtt - viszonylag hamar elsodorta az újabb korok szele és a távfútés. A korán lezajlott ipari forradalomban edződött francia kerámiaműveseknek a készen kapott technológia mellett tényleg csak a kályhacserepek művészi kidolgozására kellett ügyelniük, így a rövid idő alatt is tökélyre vitték a manufakturális szinten máig fennmaradt iparágat.

-----------------------------------------

A hollandokat elég korán inspirálta a kínai porcelán, melynek kék-fehér színvilágát és motívumait előszeretettel alkalmazták kályháikon is már a 17. században, és csak két évszázaddal később hagyták magukat egy alternatív ornamentika és egy lilább színváltozat által kizökkenteni. Az art nouveau kapcsán még szusszant egyet a kreativitás, majd a 20.századra kimerült, bár szintén máig léteznek a 17. század óta fennálló történelmi kerámia üzemek.

-----------------------------------------

A svédek számára a kényelem netovábbja a falak között hosszan tartható meleg télen, így széles körben üdvözölték a takarékos fafelhasználással üzemelő lakásfűtés kidolgozására felhatalmazott diák 1767-ben bemutatott terveit. A ’kakelugn’ az amúgy azért délebbre már feltalált fűtőeszköz mennyeztig érő tökéletesen henger formájú válozata, amely eleinte skandináv egyszerűggel hófehér volt, később persze az alakja is formálódott, és kerültek rá motívumok is.

-----------------------------------------

A klimatikus adottságokat tekintve az oroszoknál sem meglepő, hogy már a 15. századtól mesék megszemélyesített szereplőjévé vált a kályha. A ház abszolút központját képező kultosított berendezés méreteit sem aprózták el, de funkcióit tekintve is kihoztak belőle minden lehetőt: a fűtésen kívül teret adott a sütés-főzésnek, a teteje pedig hálóhelyként szolgált, talán épp kínai inspirációra...

-----------------------------------------

A felvilágosult Baltikumban megjelent minden európai változat formai-művészeti leképeződése a paramétereiben visszafogottabb, de nagyon jellegzetesen díszített kályhákon, melyek a komplett parasztház-gépészet helyett már "csak" polgári és uralkodói lakok egyes helyiségeinek fűtését voltak hivatottak ellátni.

-----------------------------------------

Britanniában és Észak-Amerikában eleinte inkább vaskályhát használtak, majd ők is átvették a „német kályha” technológiáját, melyről még Mark Twain is lelkendező esszét írt, de formailag inkább oroszos vonalak érvényesültek, hővezetőnek pedig kerámia helyett követ, téglát alkalmaztak. Szimaptikus....

folyt köv a hazai és modern kínálattal ....