Gyerekmunkások

Az elmúlt időszakban néha nehéz volt a gyerekeket lefoglalni, pontosabban távoltartani néhány helyszíntől vagy eseménytől, főleg hogy szép csendesen elmúlt a strandidő. Pedig próbálkoztunk, például a gyenesdiási kalandparkkal, ami szuper szórakozásnak bizonyult még az ezúttal mászásban passzív minekünk is, mindenkinek ajánlom.

Működött a csapatépítő effekt és ezután már itthon is felbátorodtak.

Közben pedig alakultak a burkolatok. Az "elipszis" és a járda kavicságyat kapott..

..aztán elkészült a térkburkolat. Az ember akármennyit tervez előre, mindig akad valami amiről mégis hirtelen és kompromisszumokkal kell dönteni. A természetesség jegyében eredetileg tervezett bazalt kockák kapcsán sajnos kiderült, hogy ami Budapesten minden sarkon fellelhető, az a Dunántúlon nem létezik: a bontott macskakő intézménye. Az új pedig drága és épp a patinája hiányzik. Mindent átgondolva, mégis maradt a térkő, és ahhoz, hogy ne a kerti járdára költsük el a büdzsének egy jó hányadát, szűkre szabtuk a keretet. Mivel volt már bontott téglánk, és a terasz drágább antikolt szürke térköve, attól tartottunk legjobban, hogy egy harmadik anyag, szín, forma nagyon (bocsánat)  idiótán fog kinézni. Ezért minél semlegesebb felületet kerestem, vagy olyat, ami legalább az egyikre hasonlít, így lyukadtam ki a téglakőnél, ezen belül a Leier Patio térkövére találtam agyagbarna színben, ami az eddigiek közül még a lehető legtermészetesebb, árban nagyon kedvező és mázli, hogy ráadásul még készleten is volt az egyik helyi forgalmazónak. A járda kanyargóssága miatt a kivitelező mindenképpen halszálka mintát javasolt, amitől megint csak megijedtünk kicsit, de végül szerintem jó lett, mert beleolvad a környezetébe. A délutáni séta során ma mohát gyűjtöttem az "antikoláshoz".

Akadt gyereksegítség is a térburkolat fektetéshez. 

A császárfa alatti elipszis alakú "terasz" szerepelt a tervekben, de épp a burkolatárak miatt kis híján megdőlt. Aztán feláldozva egy fűzkunyhót mégis létrejött, főleg mert én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy az milyen szuper placc lesz a gyerekeknek, vagy akár egy vasárnap reggeli családi piknikhez a formálisabb felső terasszal szemben.

Ez be is igazolódott, mert amint kicsit is járható lett a felülete, a gyerekek egyre több tevékenységet kezdtek áthelyezni ide. 

Azért csapatépítés ide vagy oda, a közösségi közlekedés okoz néha feszültségeket.
Biztos nem tőlem látták, hogy a forgalomban nem megfelelően részt vevőket
tettlegesen (is) számon kell kérni! 

A kőművesek és a kertépítők többnyire derűs szimbiózisban üzemeltek, azért néha egymás lába alatt voltak....

Készül a veteményeshez vezető lépcső

A nap végén a fiúgyermek segédmunkásnak jelentkezett és másnap már az őszre
vásárolt új bakancsban igyekezett új hőseire hajazni

...ebben szerepet játszott a bobcatvezetési opció is...

Az elipszis burkolata újabb kihívás elé állított. Ide mindvégig akácrönk tipegőt terveztünk, pár hete a kertépítő is hozott mintákat. Én találtam már idő előtt megfelelő forrást a környéken, amit meglepő módon a kivitelező nem ismert. Abban maradtunk, hogy összevetjük a minőséget és az árat, hogy az alapján dönthessünk. Én Veszprémben találtam forgalmazót, ahol többféle méretben és minőségben tartják a terméket, a viszonylag frissen fűrészelt vegyes méretű változat nagyon kedvező áron kapható (ha valaki ilyesmiben gondolkodna érdemes figyelni, hogy egész kicsi 5-6 cm átmérőjű darabok ne legyenek benne és kéreg se legyen rajta). A kivitelező ezzel szemben egy osztályozott, érettebb fából, tökéletesen egyforma átmérőjű rönkökből készült, fózolt élű verziót talált, de több, mint 3-szoros áron. Számomra a választás nem volt kétséges, legfőbb érvük, hogy egész más hatást kelt majd valahogy nem győzött meg. Szóval jött a természetesebb, de kaotikusabb hatást keltő nem osztályozott, nem öregített, nem fózolt, de értelmes árú, vegyes méret 12-22 cm átmérővel, kéreg nélkül, osztályozott kaviccsal kitöltve (játszótéri nosztalgia).

Gyereksegítségben itt sem volt hiány, sőt végül a kavics betöltését kizárólag családilag végeztük,
ami túlórázás árán is a burkolat lerakásának befejezésére ösztönözte a kertépítőket.
Azért kaptak érte szilváslepényt is.

És íme a végeredmény: "B" terasz akácrönk burkolattal, kerti úttal, téglafallal. Egyelőre sokféle is meg nem is, mi nagyon szeretjük, és még jobban hogy a saját kezünk munkája is benne van...

Sajnos mire észbe kaptam levágták a császárfa legalsó, a terasz fölé több helyen romantikusan "belógó" legnagyobb levelű ágait, mondván "nem lehet tőle közlekedni".  Néha tényleg sorscsapás, ha az emberek jót akarnak! 

A 'gyerekvasút' bácsi azóta is minden reggel csóválja a fejét, "pedig biztos volt benne, hogy kisvasút lesz..." 

Kerti ihletések 2.rész: Esőkert és veteményes

Tudtuk, hogy nem akarunk sem medencét, sem tavat, patakot, vízesést vagy hasonlókat, de a Balaton látványának hiányában mégis szerettünk volna valamit a kertbe, ami a vízes hangulatot közvetíti. A designtényezőn túl a kert talajának első perctől nyílvánvaló agyagos-víztartó adottságait figyelembe véve megfogott minket amikor menet közben először hallottunk az esőkert fogalmáról.

Az esőkert a kert legmélyebb pontján kialakított meder, ami kevésbé puccos néven nevezhető akár szikkasztónak is, vagy - a kertépítő által találóan átkeresztelve - vádinak, ahova eleterelhetjük az elszivárogni egyébként nem tudó csapadékvizet. Tulajdonképp egy kisebb tómeder, amely ökológiailag megtelve és szárazon is életképes. A természetben is megtalálható jelenség a kialakításon túl nem épít mesterséges folyamatokra, ezért hosszabb távon is hihetően  életképes és nagyon kevés gondozást igényel.

Nem is gondolnánk milyen sok növény
szereti ezt a környezetet

A közelmúltban szerencsétlenül előkerült újabb rétegvíz csak megerősítette a vádink létjogosultságát, így az újragondolt drainezést és az esővíz kivezetését már úgy alkíttattuk ki, hogy a kert aljában egyébként is állandóan nedvesebb területhez még ők is közvetlenül hozzájáruljanak.

Aki nem a föld alatt vezeti oda, művi patakmederben
is terelgetheti az esővízet az esőkertbe. 

Az esőkertet akár láthatatlanná is tehetjük, ha beültetjük nedves talajt kedvelő növényekkel, ezek felszívják, illetve gyökérzetükkel megszűrik az esővízünket. De kő-, kavicsmederrel kialakítható egy tóra hajazó képződmény is, amely körül így is-úgy is burjánzó élővilág alakul ki: a hálás növényeken túl pedig pillangók, gyíkok, békák, rovarok fogják élvezni a vízparti burjánzást. Állítólag a szúnyogok viszont nem jobban mint egyébként, mivel a gyors beszívódás okán nem keletkezik vízfelüket, bár sajnos írtás hiányában így is jelen vannak. A víz pedig nélküle megállna, legfeljebb nem ott és nem úgy, ahol mi akarjuk.

Ovisok is elkezdhetik....

_______________________

A veteményes iránti igényünk szintén egy korai stádiumban megfogalmazódott, és a praktikumon túl a stílusosság jegyében már régóta gyűlnek a képek az emelt ágyásokról, amit kiszemeltem. Az ágyások anyagán nem kellett sokáig gondolkoznunk, mert a téglaégető kemence bontásából bőven van még téglánk, így ebből készülnek, azért íme néhány alternatív változat, ha már összegyűltek, hátha másnak is jól jön majd.

A mi veteményesünk leginkább erre hasonlít majd,
de körbevesszük egy fallal és a környező terepszint alá
süllyesztjük

Az egyik legszebb példát a keszthelyi rendház mellett találtuk

A miénk pedig jelenleg ebben a fázisban van, épp az alapjait öntik, de a tervekről majd a következőben...:

Az Arts & Crafts kert

Bár már nekiültem ennek a bejegyzésnek jópárszor, csak nem akart megszületni, mert mindig akadt valami, ami prolongálta a kert kivitelezését és elvette a kedvem a részletekben való publikus elmerüléstől.

Pedig a ház megvásárlásának, felújításának első perctől ihletője volt a telek lankás fekvésébe látott leendő kert. Nem csak ezért történt, hogy már akkor készíttettünk egy kerttervet, amikor még a ház terve is csak készülőben volt. Úgy adódott, hogy a sok bába közt elveszett a gyerek: az építészek közül valahogy nem akadt gazdája a házat közvetlenül körülvevő építészeti elemeknek, mint pl. a támfal az utca felé, autóbeálló, teraszok. Ezeken felül a kertet tervezni persze korai volt, nem is tudtuk még pontosan mit akarunk, így semmiképp nem hibáztatom az egyébként nagyon tehetséges tájépítész párt azért, hogy végül nem az eredeti tervek alapján készül maj el a kert, főleg mert az építményekkel nagyon sokat segítettek és a növények nagy része is teljesen passzol.

Forrás: reillydesigns.com

Képek persze gyűltek a fejemben és a fotórepertoárban, de ezeket úgy tűnik kevés sikerrel mutogattam. Ezért ahogy egyre inkább fenntartásaim voltak a túl kiszámítható eredeti tervvel kapcsolatban, már néha görcsösen kerestem a világhálón és a szakirodalomban, hogy valami nevén nevezhető irányzatot tudjak megjelölni magamnak és a leendő kivitelezőnek.

Aztán a kitartó keresés meghozta az eredményt: amit kerestem, ahhoz fogható kerteket az amerikai Arts & Crafts mozgalom keretében műveltek.

_______________________________

Bradfor-on-Avon, Anglia:
Iford Manor's Peto Garden

Az Arts and Crafts mozgalom Angliában a korábbi viktoriánus merevség és szabályosság, az ipari tömeggyártás ellentételezéseként alakult ki a XIX. sz közepe táján, és visszanyúlt a középkor és a reneszánsz nosztalgikus ideáljaihoz. Az Angliában jellemző vidékies "cottage" köré épülő természetes kert gyökereit csak jó 50 évvel követő amerikai irányzat - amely egyébként American Craftsmen néven önállóan is létezett - az "újvilághoz" méltón kevesebb romantikus túlkapással, de annál több eleganciával operál és sokkal-sokkal letisztultabb a szigetországban megnyilvánuló olasz és japán hatások és a kerti műtárgyak tekintetében. Építészetileg forradalmi megjelenésű 'bungalow'-k köré épült kertekről van szó, illetve városi parkokról, melyek az adott korban valódi élménylétesítmények voltak.

New Jersey, USA: Greenwood Gardens / Forrás: Elle Decor

Bradfor-on-Avon, Anglia: Iford Manor's Peto Garden

A Gamble házat 1908-ban tervezték a Greene-fivérek

Ha valakinek a bungaló szó hallatán holmi négerkunyhó lebegne a szeme előtt, ki kell ábrándítsam. Az eredeti Bungalow a XX. század hajnalán az amerikai Art decot megelőző Craftsmen korszakban nyaraló funkcióval született ugyan, de tükrözi a korszakra jellemző gazdasági megerősödést, a "kalyibák" tehát egyáltalán nem nélkülözték a nagyvonalúságot és a mainál mindenképpen természetközelibb életmódot sugalltak: a kertekben éltek, nem csak dísznek használták.

Ezek a bungalow-k főként Californiában, Pasadena környékén terjedtek el, legalábbis  történelmileg is jelentős formában, a Greene fivéreknek köszönhetően.

Írország, Garinish Island Gardens

A ház a kertbe integrálódik, a növények körbeölelik, de nem takarják el az épületet és a bejáratot, ahogy maga a kert is az eredeti tájképbe olvad. Asszimetria, többteraszos kialakítás jellemzi.

Mohák, páfrányok és örökzöldek, valamint művészien elrendezett kövek adják a keleties hangulatot. 

Természetes, informális ösvények kötik össze a növénycsoportokat és funkciókat.

Kerítések helyett szárazan rakott kő- és téglafalak keltenek természetes hatást.

A pihenőrészeket vízes elemek, gyakran elnagyolt benyomást keltő árnyat adó pergolák és lugasok övezik-fedik, melyeket clematisok, rózsák, holdvirág, vagy egyéb futó növények borítanak.

Az évelők közül kasvirág, méhbalzsam és díszfűvek tarkítják, főleg keleti származású gyümölcs- és díszfákat ültettek, az alakzatok változatosságát pedig formára nyírt örökzöldek erősítik. (Még több arts&crafts növény itt. )

Hihetetlen lehet, de a fenti burjánzáson túl is van még ami inspirálja leendő kertünk tervezését, a folytatásban ezek következnek és hogy persze mit lehet mindezen finomítani, szóval lesz mit követni még, ahogy végre elindulhat a kert rendezése.....