2010. december 11., szombat

Multi-kid spaces

Tudom, hogy akadnának rá szép magyar szavak is, de a címben foglalt frappáns kifejezésre le kellett csapnom miközben - elkerülendő egy kényszerű költözést szeretett otthonunkból - próbáltam kitalálni hogy fogom, legalább pár évre, három egyedre gyarapodó kis almunkat elhelyezni anélkül, hogy panel-feelinget kölcsönöznék közös szobájuknak. Illetve a vidéki lakban is megoldandó lesz ugyanez a logisztikai kihívás, ráadásul hasonló alapterületen.

Ami egyértelműen szükségesnek tűnik, az a fekhelyek és tárolóhelyek racionalizálása, és mint ilyen kénytelen voltam az emelt- és emeletes ágyak kérdéskörében keresni inspirációt. A gond ugyanis az, hogy ezek intézményét alapvetően nem annyira kedvelem, éppen a szűkösség érzete miatt, amit  klasszikus változataik óhatatlanul sugallnak. A feladat tehát adott, létezik-e olyan megoldás, ami hangulatával, praktikumával képes elolszlatni a térgyilkos benyomást. Íme az eredmény:

OTTHONRA

A galéria-ágy volt az első gondolatom, amit bár nem vetettem még el, nem tudom van-e az a magasság, amellyel az apró csemeték sincsenek a plafonra száműzve, ugyanakkor az alsó rész is elég magas ahhoz, hogy számottevően mentesítse a szoba egyéb részeit. Azért íme néhány értékelhető gondolat (persze a túl rózsaszín, vagy tematikusra mintázott sallangoktól kéretik eltekinteni): 




Meggondolandó lehet a magasított ágy alá csoportosított tároló kapacitás, vagy a felső alól kigördülő alsó ágy :


Mivel a létrát és a túl magas megoldásokat több okból kerülném, a legpraktikusabbnak és –hangulatosabbnak otthonra nekem talán ezek a tároló-lépcsős variációk bizonyultak:




A NYARALÓBA

Alábbi variációk annyira bájosan tengerparti hangulatot árasztanak, hogy a Celotti-gyerekszobába biztosan ilyesmit szeretnék majd. Előnyük, hogy a szuterén szint nem pontosan prognosztizálható, de vélhetően visszafogottabb belmagassága mellett is jól alkalmazhatók, valamint a vendéggyerek funkció.





A DESIGN VÉGETT

Alábbi variációkat bár magunkra vonatkoztatni nem tudom, ötletességük vagy esztétikai értékük miatt kötelező volt benne hagynom, ha már a témánál voltam... 





2010. december 9., csütörtök

A makett átka

Amikor már úgy éreztük végképp kifutunk az időből és alig vártuk az újabb, egyben végső fejleményeket, jelentkezett Építész: több egyeztetést követően elkészült a feltehetőleg végleges tervvel.
Ünnepélyes fogadás keretében átnéztük a vázlatokat és meg is voltunk elégedve, a belső elrendezés tekintetében legalábbis, amiről egyelőre szó volt. Nem találtunk hibát, miután én kicsit ráalkudtam, férjem kicsit lealkudott a méretekből, úgy tűnt megszületett az egészséges kompromisszum, Építész korábbi munkáinak is megfelelően felesleges terek nélküli, tágas, de mégsem túl grandiózus, tökéletesen élhető és családcentrikus otthon. Hurrá!

Ám ekkor – mint kalapból a nyulat – Építész előhúzta azt, amit ő adu-ásznak szánt, egy saját készítésű 3D makettet. A puska azonban visszafele sült el, a látvány hatására mindkettőnknek kétely fészkelte magát a szívébe: én teljesen veszni láttam a hangulatot, amit megálmodtam, de vigasztaltam magam, a külső még korrigálható. Nagyobb problémát jelentett férjem dilemmája, aki valamiért papíron nem látta azt, amit így formába öntve annál jobban: ez bizony egy nagy családi ház, nem pedig nyaraló – vissza az egész.

Kert felöli homlokzat (túl sok ablakkal, túl "magyarosan mediterrán" tetővel)
Szuterén: 3 gyerekszoba, gardrob, tároló, fürdő, wc
Fsz: nappali/étkező, konyha, kamra, gardrób, wc, terasz / zöldtető
Manzárd: háló / könyvtár, fürdő, gardrób, terasz
Mindez valamikor november elején történt. A következő hetekben előbb dühös voltam, aztán szégyelltem magam a több hónapnyi időpocsékolásért, majd érdeklődésemet veszítve nem törődtem az egésszel, helyette aktuális otthonunk upgrade-elésébe fogtam, például megrendeltem a hálószobánk új tapétáját, lecseréltem a még az előző lakásból megmaradt gyarmati stílusú előszoba tükröt, beszereztem a karácsonyi dekorációt, és összeírtam mi mindent szeretnék még megvalósítani, hogy megszűnjön az átmenetiség feelingje, valamint az idő múlásával, pontosabban közeledtével, az 1 szoba - 20 m2 3 gyermek kérdésköre kezdett foglalkoztatni.

Ha a ház szóbakerült ez idő alatt, főleg ismerőseink kérdései kapcsán, a fő dilemma ugyanaz a maradt: nem tudjuk előre, hogy és mennyit fogjuk használni a házat, és ha valóban csak nyaraló lesz, akkor szabad-e lekötni benne annyi forrást, amennyit... Mivel a jelenlegi állapot és állagmegóvás miatt feltétlenül szükséges valamiféle beavatkozás, felmerült szerkezetkészre építés későbbi befejezéssel (brrrrrr....), tetőcsere a továbbiak későbbi átgondolásával, bontás, eladás, stb..... Persze minthogy egyébként tényleg álmaink háza, utóbbiakra azért gyorsan jöttek a válaszok.

Talán férjem érzelmeinek kevesebb ideje volt a hullámvasútazásra, mindenesetre úgy egy hete újra kezdte feszegetni a ház kérdését, és egy rövid kitérőt követően, amikor átbeszéltük, majd elvetettük apósom beköltöztetését a nagy alapterületű ingatlanra, arra jutottunk, hogy faragunk az igényekből és négyzetméterekből, elvégre egy nyaralóban elfér három gyerek egy szobában, és a tárolókapacitás egy részéről is nyugodt szívvel lemondhatunk. Tehát maradjon minden eredetiben, csak a régi télikert/garázs helyére építünk hozzá kb 20-30 m2-t az alsó és fölé a középső szinten, ami kellően kitágítja a jelenlegi relatív kicsi alapterületet, de nem befolyásolja jelentősen a külsőt, maradjon a századfordulós hangulat! Jöhet az Építész!

2010. november 4., csütörtök

A cserépkályha I.rész

Amikor először szóba került a fűtés kérdése, és hogy mennyire legyen passzív-környezettudatos a házunk, minket is csábított a gondolat, hogy a gázt teljesen elhagyjuk. Ahogy elkezdtünk utánajárni, még egy-két - sajnos szokás szerint nem túl színvonalas – „tárgykörű” expóra is kitévedtünk, de főként azt tapasztaltuk, hogy először is jelentős ellentmondásokkal tarkított a különböző cégek, szakemberek véleménye, másrészt a szintén nagy szórást mutató költségvetések, nagyvonalúan felvázolt megtérülési kalkulációk között tökéletesen kérdőjelessé vált, hogy a jelentősen magasabb ráfordítás mellett a relatív magas üzemeltetési költség összességében mitől is annyira előnyös, mert ráadásul a solar fűtés magában kevés, egy pellet fűtés viszont lévén fosszilis, a környezetre is... – hát hmm, ugyanott vagyunk....

A fűtési szezon beköszöntével emlékeztettük magunkat, hogy környezettudat ide vagy oda, a padlófűtést semmiképp sem adjuk, a végső döntés értelmében a gázt próbáljuk kiegészíteni valamilyen alternatív energiával, olyannal, ami ne-adj-isten még látványos-hangulatos is. Minthogy a ház ura mindig szeretett volna kandallót, kissé meglepett, hogy az alternatív fűtés kapcsán kitartóan ragaszkodni látszik a főhelyen megjelenítendő cserépkályhához, mivel utóbbi hallomásból alkalmas lehet a fűtést egészében kisegíteni az egy-helyiséges látvány-kapacitással szemben. Mielőtt elkezdtem volna nagy erőkkel gépész-zsenit hajkurászni, bár ez amúgy is esedékes, felmerült egy kisebb dilemma...

Amellett ugyanis, hogy az ősök fészkében kétségtelenül nosztalgikus a téli estéken szétáradó meleg és faropogás, lelki szemeim előtt óhatatlanul egy olajzöld / őzbarna deprimáló monstrum képe jelent meg. Minthogy nem akartam két lábbal tiporni az illúziókat, illetve kimondottan izgalmas kihívásnak igérkezett, elhatároztam, hogy találok olyan cserépkályhát, ami emelni fogja az egyterű közösségi szint fényét és nem falusiasítja el a dédelgetett „kúria” miliőt.

Minthogy a két cserépkályha múzeum Győrben és Zalaapátiban található, a Zsolnay manufaktúra sem esett hirtelen útba, könyvtárba indulni pedig éppen lusta voltam, egyelőre az internetre vetettem magam vizuális inspirációért, ami elsőre gyatra eredménnyel járt. Kis hazánkban, általánosságban, a már emlegetett olajzöld / őzbarna szörnyeken, ülőpatkás búboskemence-utánérzéseken kívül a készítők még amolyan operett-minimál darabokkal rukkolnak elő, melyek azon túl, hogy szögletesek és ingerszegények, nyilvánvalóan nélkülöznek mindenféle design-szemléletet.

Következtek a nemzetközi vonalak, és minthogy főként az angol-francia front kiábrándítóan csekély eredménnyel járt, most már kénytelen voltam a kályha-storynak is utánaolvasni, mert gondolataimban -legalábbis a számolatlan kastély kapcsán- jelen kellett legyen a cserépkályha-kultúra, hát hova dugták őket?
Már ekkorra is jóval többet időztem a témában a kívánatosnál, de nem hagyott nyugodni a dolog, így előbb-utóbb rájöttem a nehézségek eredetére, nevezetesen, hogy a cserépkályha mint ilyen, leginkább csak a német ajkú közép-európára, illetve a lengyel-cseh-magyar régióra jellemző, míg más országokban vagy másképp, vagy más néven fejlődött, vagy csak részben vették át a hagyományait. Mindenesetre most már ha jól akarok ebből kijönni, utánajárok a világ hagyományainak, hogy legyen miből merítkezni, vagy már csak önképzés céljából is.

Nos az ember azt hihetné, hogy a kályhák története is már megint a rómaiakhoz nyúlik vissza, akik hypocaustum néven a technológia ősét alkalmazták a fürdők, illetve tehetősebb polgárok padlójának és falainak fűtésére. De aztán kiderül, hogy a rafinált kis kínaiak már ie. 10. század környékén feltalálták a hasonló elveken alapuló padló-ágy fűtést, amelyet később Kang ágynak keresztelve használtak éjszaka alvásra, nappal pedig általa és rajta váltak komfortosabbá a házi teendők, minthogy a felület az ’enterieur’ nagy részét uralta.
-----------------------------------------
Szűkebb pátriánknál maradva - a kora-középkorban igazi luxusnak számító padló- és falfűtés a kolostorok, várak, városi elöljárók kiváltsága, amikor is leleményes fazekasok cserépkorsók hőtároló burkolatként való alkalmazásával rájönnek a lakószoba kemencével való fűtésének hatékony módjára. A 13-14. században az osztrák-svájci hegyekben terjed el ez a szobakályha, melyet aztán a lengyel-cseh-magyar régió is átvesz. A 15. században ugrásszerűen fejlődő fajansztechnikával felturbózva lehetővé válik, hogy a kályhacsempék divatja a művészeti irányzatokkal együtt változzon, és  mind a hagyományos paraszti kályhakészítésben, mind a főúri lakokba szánt cserépkályhák között változatos iparművészeti remekek születnek.

-----------------------------------------
A francia polgárok csak a 18-19. század fordulóján kapnak észbe a rokokó mámorából, de a hirtelen trenddé vált fajanszcsodákat azután - Napóleonnal és az empírral együtt - viszonylag hamar elsodorta az újabb korok szele és a távfútés. A korán lezajlott ipari forradalomban edződött francia kerámiaműveseknek a készen kapott technológia mellett tényleg csak a kályhacserepek művészi kidolgozására kellett ügyelniük, így a rövid idő alatt is tökélyre vitték a manufakturális szinten máig fennmaradt iparágat.
-----------------------------------------
A hollandokat elég korán inspirálta a kínai porcelán, melynek kék-fehér színvilágát és motívumait előszeretettel alkalmazták kályháikon is már a 17. században, és csak két évszázaddal később hagyták magukat egy alternatív ornamentika és egy lilább színváltozat által kizökkenteni. Az art nouveau kapcsán még szusszant egyet a kreativitás, majd a 20.századra kimerült, bár szintén máig léteznek a 17. század óta fennálló történelmi kerámia üzemek.
-----------------------------------------
A svédek számára a kényelem netovábbja a falak között hosszan tartható meleg télen, így széles körben üdvözölték a takarékos fafelhasználással üzemelő lakásfűtés kidolgozására felhatalmazott diák 1767-ben bemutatott terveit. A ’kakelugn’ az amúgy azért délebbre már feltalált fűtőeszköz mennyeztig érő tökéletesen henger formájú válozata, amely eleinte skandináv egyszerűggel hófehér volt, később persze az alakja is formálódott, és kerültek rá motívumok is.
-----------------------------------------
A klimatikus adottságokat tekintve az oroszoknál sem meglepő, hogy már a 15. századtól mesék megszemélyesített szereplőjévé vált a kályha. A ház abszolút központját képező kultosított berendezés méreteit sem aprózták el, de funkcióit tekintve is kihoztak belőle minden lehetőt: a fűtésen kívül teret adott a sütés-főzésnek, a teteje pedig hálóhelyként szolgált, talán épp kínai inspirációra...
-----------------------------------------
A felvilágosult Baltikumban megjelent minden európai változat formai-művészeti leképeződése a paramétereiben visszafogottabb, de nagyon jellegzetesen díszített kályhákon, melyek a komplett parasztház-gépészet helyett már "csak" polgári és uralkodói lakok egyes helyiségeinek fűtését voltak hivatottak ellátni.
-----------------------------------------
Britanniában és Észak-Amerikában eleinte inkább vaskályhát használtak, majd ők is átvették a „német kályha” technológiáját, melyről még Mark Twain is lelkendező esszét írt, de formailag inkább oroszos vonalak érvényesültek, hővezetőnek pedig kerámia helyett követ, téglát alkalmaztak. Szimaptikus....