Balaton, Balaton, te csodás

A rövid téli szünetet követően újra beindult a munka a ház körül, ezért izgalommal néztünk elébe az aktuális látogatásnak. Kivételesen az északi part felöl érkeztünk, és ahogy Akarattyánál megnyílt a horizont a Tihanyi-öbölre, a tó a napos-szeles időben a címet is ihlető valószerűtlenül kék árnyalatokban -szó szerint- ragyogott. Sajnos időre kellett mennünk, ezért nem tudtunk megállni a varászlatos vizuális élményt szemléltető fotó kedvéért, így viszont mire előkaptam a telefonomat, az idill előtt irigyen összezárt a parti nyárfasor. 

Bár helyi megfigyelőink jelentései előrevetítették a pozitív fejleményeket, mégis az egyetlen "nyomasztó" fordulat tárult először szemünk elé, az immár 'kábé' huszonnyolcadik, a ház magasságával vetekedő törmelékhegy. 

Öröm az ürömben, hogy remélhetőleg ez az utolsó kupac is egyben, mely azért gyűlt ilyen szépen össze ismét, mert befejeződött a kemence bontása. Ebből újra felhízlalták a csodás téglák mennyiségét, és legalábbis a téglakályhára már biztosan elegendő lesz. Bár a kemencét pótló, az utcafronti támasztást beteljesítő második tároló és a flórakosaras támfalrendszer kiépítése még ezután következik, korábban elképzelhetetlen nagyságú tér nyílt meg az utca és a ház között. Íme, előtte, utána:

A házban az alsó szinten befejeződött a szerelőbeton kialakítása, és egyben kezd testet ölteni a helyiségek leendő atmoszférája. Akad ugyan ok itt is némi aggodalomra az egyik szoba fényviszonyainak tekintetében, bár egyedüliként itt nem került még kialakításra a leendő nyílászáró helye, amely történetesen egy dupla üvegajtó, tehát még sokat javulhat a helyzet. 

Elkészült a leendő lépcsőház belső fal íve, nagyon szépen sikerült és azonnal meg is örültem az ideális helynek egy hangulatos lerakó, kisasztal számára, a megfelelő hangulatvilágítással, ami még jótékonyan hízlalja is a teret, optikailag. Rögtön lelomboztak azzal, hogy egy merevítő oszlop még épp oda lenne ideális, ahol a jelenlegi átmeneti támasztóoszlop is van. Erre kénytelen voltam kiadni az építésvezetőnek a nemes kihívást, hogy a statikussal fejüket összedugva lesznek kedvesek máshol támasztani, az íves beugró lehetőleg az enyém, stipistop! 

Bár még nincs rajta a tető, az emeleten megépült a leendő konyha-étkezőnek helyet adó tér. Itt is történt jó és kevéssé jó fejlemény is. A jó hír, hogy sikerült megnyerni a térnek azt a plusz fél métert, ami helyet enged majd a ház ura egyetlen konyhai vesszőparipájának, a 90 cm széles amerikai hűtőnek. Hurrá! Így és most derült ki azonban, ami a tervekről tulajdonképpen akár számomra is kiderülhetett volna - de még boldogabb lettem volna, ha erre az építész hívja fel a figyelmünket, mert lehet, hogy másképp terveztettem volna ha történetesen tudok róla-, hogy a konyha-étkező mennyezete ferde, melyet nem is szerencsés kiegyenesíteni, mivel az alacsonyabbik rész csak kb 2,10 m magas. A fő épületrész ereszétől az új   falak koszorújáig a dőlésszög kicsi, nem is látom egyelőre hogy fog ez kinézni, de egyáltalán nem örültem a váratlan fejleménynek. Egy kósza gondolat erejéig egy üvegtető villant fel lelki szemeim előtt, de ilyen eszement és költségnövelő ötleteket már nem engedek elhatalmasodni magamon, azon kívül napkollektorokat terveztünk ide, szóval hamar elűztem a télikert-ihletést.

Ha már a konyhánál tartunk, megrajzoltam a minap a konyha tervét, hogy leadhassuk az árajánlatkérést a belső asztalosmunkákhoz. Így immár a pontos méretek birtokában a konyha elhelyezkedését a valós térben próbáltuk felmérni. Az építésvezetők gyöngye ekkor lopta be magát végképp a szívembe, minthogy felajánlotta, hogy lécekből megépítik a leendő konyha 3D-s körvonalait, így legközelebbi látogatásunkkor gyakorlatilag pontosan láthatom mettől meddig ér majd a konyhám és milyen lesz a térérzet vele. Nem találok szavakat, tényleg....

Szóval haladgatunk, legközelebb nagyon várjuk a tető bontását (no ezt talán nem is annyira), de még jobban az új tető épülését, szépülését, illetve addig is tovább haladnak a belső munkákkal. 

A kert császárnője

Itt az ideje, hogy szóljak végre a kertről is, hiszen nem kis szerepet játszott az ingatlannal való szerelembe esésben. Egyrészt környékbeli viszonylatban lenyűgöző a mérete - mintegy 890 m2 - illetve a ház lakatlan voltához és a tulajdonos ritka jelenlétéhez képest már egykori állapotában is ápolt és kertszerű volt. Látszott rajta, hogy őt is szerették, gondozták.

Az egyik első kérdésünk a tulajhoz arra a különleges fára vonatkozott, amely egyébként a kert  meghatározó eleme: zöld, diószerű termése volt, és nagy, már-már egzotikus küllemű levelei. Nem tudta, hogy honnan kerülhetett oda, de azt igen, hogy nagyon gyorsan megnőtt, és tavasszal fürtös lila virágokat hoz. Nosza, az ilyen kihívások mellett nem szoktam elsétálni, az azóta már többször jól bevált online növényhatározó segítségével fény derült a fa személyazonosságára, ő a császárfa, melynek magja minden bizonnyal a Festetics-kastély parkjából kerülhetett oda a természeti erők által. Egy amúgy egész érdekes növénykultúrtörténeti szösszenetet a fanatikus érdeklődők számára mellékelek a császárfáról a bejegyzés végén, addig is a kert többi részéről....

A kert végében egy csodálatos fenyő áll, szerintem legalább 20m magas, de vállalom: nem erősségem a mérték becslés. Tréfás anekdota azóta, hogy a szomszéd szolgalmi út sajnos-klasszikus pléhgarázsainak egyik tulaja komolyan azt a megjegyzést tette a kert előzetes rendezése kapcsán, hogy "végre valaki kiírtja ezt a monstrumot". Hát ez a valaki egész biztosan nem mi leszünk, sokkal inkább örülünk az őt lakó és immár tulajdonostársakká avanzsált számos szárnyas famíliának, akik viszont évről évre számunkra sokkal szimpatikusabb öko-szemléletű építkezést folytatnak, mint bádogvárosi miliőt megidéző szomszédaik.

A kerten túl a vasút mentét, és a vasúton túl az újrahasznosításra váró régi kemping területét -egyben számunkra a horizontot- a Balatont legalábbis sugalló nyárfák népesítik be.

Az óriásfenyő egy unokatestvére a ház kert felöli sarkánál lakik, mellette pedig az északi szomszéd felé fajtájukhoz mérten szintén termetesre nőtt tuják védelmezik a házat.

Egy félig-meddig már elhalt birsalma fától meg kellett válnunk, és némi bodzát, valamint a császárfát is fojtogató futó gyomot és borostyánt is eltávolítottunk. Szintén muszáj volt megválni a kemence tetején basáskodó abszolút méreteket elért terülő tujától, és néhány mogyoró bokortól. A kertet a háztól szeparáló buxus sort ki kellett emelni, de megtartottuk földlabdásan, ha túléli a telet, új helyre kerül.

Amikor a kert császárfa uralta új képét körülbelül elképzeltük, tudtuk, hogy 'régi ismerőseinkkel' fogjuk folytatni a tervezést, akikkel már korábban is bebizonyosodott, jól tudunk együttműködni........  (folyt.köv.)

---------------------------

És még a beígért paulownia-story:

Ennek a fának tulajdonképpen annyi előnyös tulajdonsága van, hogy szinte tündérmesébe illik. Csoda hogy nem hallhatunk felőle gyakrabban, vagy hogy nem fordul elő több helyen, bár mióta nekünk is van, azóta máshol is megakadt rajta a szemünk.

A császárfa Kínában őshonos, a hagyomány szerint kislányok születésekor ültették, mert a fa olyan gyors növésű, hogy együtt érték el a kifejlett kort a gyermekkel. Amikor a lány férjhez ment, kivágták a fát is, a különösen könnyű és értékes faanyagból hozományként szolgáló használati tárgyakat, bútorokat készítettek, minthogy egyebek közt erre is kíválóan alkalmas.
Japánba is átkerülve a paulowniából készült koto hangszer megszólaltatásában való jártasság a gésák megannyi erénye közé tartozott. 

A fa magjait a 'buborékos műanyag' és polisztirol golyók elődjeként porcelánok csomagolására, a dobozok bélelésére használták, így már egész korán elterjedhetett a kereskedelmi karavánok jóvoltából. 

'Hivatalosan' a XIX. században került Európába, latin nevét (Paulownia tomentosa) Anna Pavlovna Romanova orosz cárkisasszony nevéből, némi németesítéssel kapta, a tomentosa jelző a levelek és a rügyek szőrösségére utal, utóbbiak már ősztől díszítik a fát.

Nézzünk némi statisztikát: 10-25 méteresre nő ez a fa, melyből az első pár esztendőben mindjárt évi 3-4 métert letud, később némileg lassul a növekedése. Először 4-8 éves kora körül nyílnak halvány lila virágai, 10-30 centiméteres fürtőkben. Termése 3-4 cm átmérőjű, száraz, tojás formájú kapszula, mely számos apró magot rejt.  Ezek tél végén repülnek ki a felpattanó magházakból. 

15-40 cm átmérőjű levelei szintén fiatal korában nagyobbak, míg érett korba lépve visszafogottabb paraméterekkel bírnak. Rendszeresen nyesve állandó friss hajtásain akár 60 centisek is lehetnek levelei a kertészek örömére.

Túlzott fagyra csak ifjú korában érzékeny, viszont a trópusi klímát is elviseli. Talaj és csapadék tekintetében is jól tűri a szélsőséges viszonyokat, így ez a fa gyakorlatilag bárhol megél, esetleg csak a nála is magasabb fák konstans árnyéka hozhatja zavarba. Mélyen, de nem  terebélyesen gyökeresedik, ezért jó viszonyban van akár közvetlen szomszédaival is, illetve gyökérzetéről akkor is képes újra hajtani, ha történetesen porig égne; ha szükséges, élete során akár hétszer is tökéletesen reprodukálhatja saját magát.

Hazánkban többnyire parkok, díszkertek szoliterfája, pedig hasznosításának lehetőségei is alig ismernek határokat.

A már említett ókori asztalosipari és 'csomagolástechnológiai' felhasználás folyományaként ma népszerű alapanyaga többek közt bútoroknak, vonós-húros hanszereknek, surf deszkáknak, és különfajta dobozoknak, a Japánoknál maradva ma is gyártják belőle a hagyományos magas talpú fapapucsot, a getát.

Mindezeken túl a következő csodákra képes még:

Gyors növekedése miatt több helyen, így Kínában, Ausztáliában és az  USA-ban forradalmasította  az erdőgazdálkodást, hiszen önreprodukciós képességének köszönhetően akár hétszer termelhetnek ki egy azon fát újratelepítés nélkül, amely már 4-5 év alatt eléri a megfelelő paramétereket.  

A levegő páratartalmának növelésével befolyásolni képes a mikroklímát, megköti a port és légszennyeződést.

A gyökerek magas nitrogéntartalma miatt megfelelő sűrűségben ültetve adott növénykultúrában jelentősen javítja a köztes termesztésű bab, búza, szőlő, gyapot, köles, stb.. hozamát.

Termesztik komposztnak, takarmánynak, mivel leve koncentrált ásványi, protein és szénhidrát tartalommal bír. És persze nagy mennyiségű tüzifát is ad.

Kínában szinte minden részéből gyógyszert is készítenek hörghurut ellen, a levél és gyümölcs főzete állítólag visszaadja az ősz haj eredeti színét.  Hmmm, ez alkalom adtán akár majd jól is jöhet....

Derű és ború, avagy decemberi melankólia

Az építkezés fejleményeiről nem számoltam be az utóbbi időben, főképp némi csalódottság okán, ugyanis naivitásomat ezúton már elismerve bevallom, reménykedtem benne, hogy esetleg a Karácsonyt már a dácsán tölthetjük. November eleje táján egyértelművé vált ennek teljesen reménytelen volta. A kemence manuális bontása, az alapok utólagos megépítése - hogy is mondjam találóan - pepecs melónak bizonyult. A házból - látványosan legalábbis - csak kifele jött minden, azt hiszem minden rekordot megdöntöttünk törmelék mennyiségben.

Mostanra megépült a kétszintnyi hozzáépítés, kibontásra kerültek a bontandó belső válaszfalak, beépítették a szükséges áthidalókat. Nem is tudom, fura látvány az egész. Bár eddig csak lakásokat újítottunk fel, és tudtuk, hogy ez nagyobb falat, mégis a ház jelenlegi kibelezett állapotában mintha maga is egyfajta derűváró kiszolgáltatottsággal állna egyik lábáról a másikra, hogy most mi is lesz vele.... 

Mégis, mikor a minap az építész-statikus megkérdezte nem lett-e volna kézenfekvőbb ledózerolni, hamar el is hallgatott gyilkos tekintetemet látva. Még nálam jóval materiálisabb férjem sem bánta meg egy pillanatig sem eddig, hogy vállalva a plusz költségeket mentjük a ház menteni érdemes értékeit.

Ahogy fogy a kemence, keramikus apósomat minden alkalommal könnyek kerülgetik, és fejét csóválva sajnálkozik a lebontásán. Valóban különlegesség volt a maga nemében, és szorgalmasan fotóztunk is minden fázisban, hogy legalább eképp fennmaradjon az utókornak. A bontás közben meghatottságunktól övezve előkerült az eredeti alapozáskor befalazott több üveg korabeli bor és pezsgő, sajnos már nem fenntartható állapotban. 

Bár még mindig fenntartom, hogy lehetett volna tempósabban is haladni, a kivitelező csapat különösen alapos munkát végez, és valóban csak most, az ünnepek előtt tették le a lantot, addig derekasan állták a sarat és a hideget, gettó-szerű benzines hordóknál melegedve időnként.

Az alapokat a régi iskolán edződött statikussal hadban állva erősítették meg például, mert szinte hihetetlen, de ők voltak óvatosabbak. Mi is ezt támogattuk persze, mert oké, hogy nyaraló, de nem öt-tíz évre szánjuk. Így aztán méteres szakaszokban az épület alá ásva és betonozva egyben közel 80 centit nyertünk a belmagasságnak, így teljes értékű szint lett az alsó szint is, ha kívül a talajszintet nem is lehet minden oldalon hozzáigazítani. 

A kezdetektől bábáskodó profi építésvezető szívügyeként kezelte a ház sorsát, és mindenben értette mit szeretnénk. Csak az utolsó etapban merültek fel gondok, mivel előléptetése kapcsán új építésvezetőt nyertünk egy jóval tapasztalatlanabb és eddig legalábbis érzékelhetően kevésbé agilis fiatalember személyében, ennek kapcsán úgy érzem egy-két csatám lesz még az új évben a folytatásnál. 

Így például most először kellett kikelnem magamból, amikor kiderült, hogy a nem kis időbeli- és anyagi áldozat árán bevállalt manuális kemence bontásból kinyert gyönyörű tégláimat, amelyeket a ház története és az eredeti tulajdonosok előtt is tisztelegve meghatározó látványelemekhez tervezünk felhasználni, teljesen érdemtelen helyekre is beépítették, jelentősen megcsapolva az addig jól használhatónak tűnő készleteket. 

Az új esztendőben folytatjuk hát a tetővel, amely a döntés értelmében terméspala lesz, és talán most már a ténylegesen látványos elemek következnek, amíg az előrejelzések szerint április-május környékén végül birtokba vehetjük a birodalmat...

Külsőségek és belsőségek - 2.rész

... a "közösségi szint" burkolatainak kiválasztásakor megengedtünk magunknak némi rugalmasságot a minőség és időtállóság javára, azért az eltökélt költségtakarékosság jegyében ez esetben is alapos piackutatás történt, mivel megmagyarázhatatlanul nagy a szórás az árakban, és ezt nem mindig indokolja a matériák kvalitása. Alapelv volt még, hogy lehetőleg hazai terméket válasszunk.

Az előtérbe tervezett fekete-szürke antik hatású kőburkolat esetében sajnos máris megdőlt a hazai források elmélete. Nem értem, miért nem gyártanak ilyesmit az itteni bazaltból, hiszen éppen ilyen csodaszép felületet adna. Így ide elfogadható áron a tető fedésére is rímelő portugál pala lapot találtunk. Az előteret meghatatározza még a feketére lakkozott bejárati ajtó, a szürke beltéri ajtók és mdf lábazat, a téglakályha bontott-tégla felülete, és a lépcsőkön használt szizál padlószőnyeg borítás. Ide kerülnének a moziszékek is, és a plakátok közül is biztosan ezt a teret színesíti majd az egyik.
Kisebb vita kerekedett a lépcsőforduló fura fülkéjének megtartása körül, ami valóban csak akkor hatásos, ha valami különösen találó tárgy kerül bele dekoráció gyanánt...

...talán idepróbálom a didgeridoonkat, amúgy pedig örömmel fogadunk tippeket.... különben befalazódik. 

A nappali-konyha-étkező negyvenpár négyzetmétere az Edelholz füstölt-strukturált tömör tölgyfa padlóját kapja, ami már feltétlenül megegyezik a hazai termékek iránti hűség elvével. Meglepően elérhető az ára és történetesen az egyik legszebb tömörfa padló a piacon fellelhetők között - szerintem. 

Ide kerülnek a bontott gipsz épületdíszek polcnak, megjelenik a grafit-fekete franciaablakok karakterisztikája, valamint a téglakályha, megfelelően megvilágítva. 

A bútorokkal még hadilábon állok. Zita talált nekem egy amúgy kellemesen kortalan megjelenésű 70es évekbeli kanapét, amelyik beillik majd az "olvasó beugróba", ez kap majd egy jellegzetesebb kárpitot. A fő társalgórész ülőbútorai viszont még nem tudom hogy állnak össze. Gondoltam a teljesen semleges formájú Ikea családra, vagy különböző stílusú régi-új kanapé-fotelekre, azonos kárpittal összehangolva, de még nem találtam rá egy meghatározó darabra. 

Szívem szerint nem raknék ide tárolóbútort, de egy öt tagú család esetében, amelynek minden tagja együtt szeret "lógni" a nappaliban, ez teljességgel megoldhatatlan, így ez is igényel még némi átgondolást. 

Szintén sokat kutattam a megfelelő oszlopok után a nappali és étkező elválasztására. Igazán szerettem volna egy ütős, eredeti bontott-antik darabot, de idővel egyre valószerűtlenebbnek tűnik, hogy megtalálom azt, ami méretben, stílusban is idepasszol, és más tekintetben is elérhető. Van egy helyben fellelt opció, a jelenlegi tulajdonosa vagy felmenői által talán épp valamely Festetics-ingatlanból, önkéntes jelleggel kibontott vas kandelláber, és azt sem mondom, hogy végképp elvetettük, de ha forráskritikát is gyakorolunk (és nem a Festeticsekre gondoltam), nos, még meglátjuk... valahogy amúgy sem passzol. 

Egyelőre a saját válogatásomban megjelenített indiai minta alapján készülő "mű" (értsd gipsz vagy fa) megoldás a valószínű, de megnézzük az ajánlatokat, mintákat. 

A konyhábútor az alsó szint fürdőburkolatához hasonlóan régi bontott deszkákból állna össze, csak itt fehérre hangolva. A beton pult megvalósulása megfelelő kivitelező és ár függvénye. Rá kell még találnom a megfelelő mozaikburkolatra és az aukciós oldalon talált székekhez passzoló étkezőasztalra.

A nappali-konyha-étkező összképének rákfenéje a fal-mozaik-bútorok kékjeinek-szürkéinek összehangolása lesz, vagy legalábbis ez az én személyes mumusom, amihez feltétlenül segítségre lesz szükségem....

Külsőségek és belsőségek - 1.rész

Kicsit visszaugorva az időben most írnék akkor arról, hogy álltak végül össze a belső terek tervei.

Szóval 1-2 hetente "konzultáltunk" a "stylist"-tal, és egy-egy ilyen - egyébként időnként igen vidámra sikerült, de kellően intenzív - tête-a-tête alkalmával hosszasan ötleteltünk, átnéztük mindkettőnk előző találkozás óta összegyűjtött dolgait. Utána ki-ki ismét nekiült - Zita a kreatív oldalról rakta össze, amit az újonnan megbeszéltekből érdemesnek talált a kiemelésre vagy ha én kértem vizuális megerősítést egy-egy ötletéhez. Én pedig infó-, forrás-, ár- és képvadászat által próbáltam szűkíteni a kört, közben emailben, telefonon csereberéltünk felmerült ötleteket, képeket, újabb forrásokat.

Épp annyi segítséget kaptam, amennyire szükségem volt, ami pedig nem vált be, azon könnyen túlléptünk, szerencsére volt még miből meríteni. Rengeteg jó ötletet és ihletet kaptam annak megvalósításához, amiben magam is hiszek: hogy lehet féktelen anyagi ráfordítás nélkül, csupán kreatív ötletekkel és némi merészséggel megalapozni a ház ránk szabott, egyedi hangulatát. Kezdtem magabiztosságra szert tenni a különféle stílusú és korú tárgyak gondolati vegyítésében és annak megtervezésében, hogy a helyiségek funkciójuk szerint önálló karakterrel is bírjanak, de mégis egységes maradjon a kép.

Aztán úgy alakult, hogy hamarabb kellett leadni valami kézzelfoghatót a kivitelezőnek, minthogy igazán a végére értünk volna, például a gyerekek terei még szinte érintetlen állapotban voltak, így szokásos lendületemmel nekiültem, és a részletes leírások mellett saját vizuális kreációval is megörvendeztettem a - le a kalappal - zavarba egyáltalán nem jött építésvezetőt. 

Íme.

A külső

Tehát van itt púderes vakolat, sötét nyílászárók, lakkozott bejárati ajtó, az ismétlődő kovácsoltvas minta, előtető opciók, beton párkányok, teraszok és lépcső. 

A kerti nagy teraszra még keresem a szép, de megfizethető sötét színű természetes követ. Bontott kockakő az autóbeállónak és tűkocka járda, némi díszkavics, és persze a visszatérő bontott tégla - kerti út, és a terasz szomszéd felé emelendő válaszfalának formájában.
(Hú és még tartozok a kerttervezéssel is!)

Gyerekek, gyerekek...

A gyerekek előterében megmarad az eredeti téglafal, persze javítva, tisztítva, olajozva. Adta magát ide a korábban beszerzett "Casino" neon és ez tovább inspirált némi gengszteres hangulatot. Nagyon értékeltem férjem lelkesedését, akinek nevéhez a "zongoralakk-fekete" és pink lakkozott ajtók ötlete fűződik (ha megnőnek majd átfesthetik). A teljes szint a Berry Floor "smoked oak" laminált padlóját kapja, szürke mdf lábazattal, selyemfényű mennyezettel. Szecessziós / art deco falikarokra még vadászok. A lépcsők szizál padlószőnyeg burkolatot kapnak. 

A lányszoba fehér falaira léc falkazetták kerülnek, a mennyezeti világítást gipszrozettákba süllyesztett izzók adják majd. Fehérre festett felújított régi bútorok, saját kárpitozású antik fotelek, na jó, összességében azért a sugalltnál kevesebb rózsaszín, de mindenképpen sok színes textil. 

A fiúszobában teret kap némi ipari hangulat: vintage műszaki rajzok kerülnek az egyik falra, a sötétszürke lábazati rész ugyanezen a szakaszon fóliázott, írható lesz. Nem tudom hosszabb távon is sikerül-e kiengesztelnem a fiúgyereket egy Puskás plakáttal, miután az Ikea zöld-fehérben kapható kanapéjának viccből bedobott ötletét lelkesen magáévá tette, majd a helyette beszerzett szuper kis barna kord retro fotelt apuka szólta le, de nagyon, a füle hallatára. Egyébiránt a bútorokat meglévő Ikea ágy és aukciós oldalon "guberált", tetszőlegesen egymásba rakható fém szerszámtároló- és, borosrekeszek adják, a beépített szekrény egy régi szétbontott elődjétől örökölt festett ajtókat kap. Még némi szín és gyerekesség elfér majd textilek formájában. 

A gyerekfürdő terve legalább annyira jó lett, mint amilyen nehezen állt össze. Kérdés nélkül idekívánkozott a korábban már mutatott bontott lakatosszerkezetből álló zuhanyfal. Azért is volt ez nehéz, mert a gyerekek ugye nem lesznek örökké azok - sajnos, és egy burkolatot mégiscsak nehezebben bont le az ember x év múlva. Szerettem volna valami szellős, nyárias hangulatot, a gyerekek szintjén is értelmezhető eleganciával. Mivel nagyon tetszett nekem a fotózott deszkafelület a koncepció tervben, több holtvágány után Zitának jött a remek ötlete, hogy tegyük fel a fürdőfalra parapetmagasságig: különféle régi bontott deszkák felületkezelve, több színnel festve, összecsiszolva, csónaklakkal lekenve. 10-15 cm-es kiugrását egy betonpárkány zárná, remek pakolóhelyet is adva. Burkoló helyett így asztalos kell majd ide, de könnyen lehet, hogy összességében még jobban is járunk, látványban mindenképp. A hozzápasszoló padlón is sokat molyoltunk, de a legegyszerűbb lesz megint igazán szép: a zuhany falaira is felfutó, színezett bézs beton vagy mikrocement. Matt kőstukkó festés a falakon, régi, festett konzol vagy komód mosdószekrény, modern fali csaptelep és még keresem a megfelelő falikart és csillárt, amikbe bele kell valahol szeretni. Voilá.


Nem akartam ennyit írni, így most folyt köv... 

Beindul a gépezet

Noha felborul az időrend - komoly lemaradásom a mozgalmas szeptembernek tudható be - elébe kell vágjak a dolgoknak, mert nagyon izgalmas, hogy elindult a felújítás. 

A szuperül együttműködő kivitelezőcsapat nagy lendülettel kezdte bontani a bontandókat. 

Utoljára jelen állapotában lefotóztam a téglaégető belső járatait. Továbbra is nagyon sajnáljuk, hogy le kell bontani, de valóban kérdéses volt a szerkezet állapota, és a rendkívül alacsony belmagasság miatt bizonytalan és költséges lett volna egy használható pince/tároló céljára felhasználni. Viszont már most kiderült, hogy a téglák valóban kiváló minőségűek, így kérésünkre - bár bizonyosan lassítja valamelyest a folyamatokat -  a műgonddal kiemelt téglák később fennmaradhatnak kerti fal és -út formájában, a fotókat pedig majd talán plakátosítjuk és kiállítjuk a helyére kerülő tárolóban.

A korábbi szuterén szintet kiteljesítendő megkezdődött az alapok feltárása. Persze a mai értelemben előírt alap nemlétezőnek bizonyult, így bár a régi iskolán edződött statikus nem is erőltette volna, a megerősítés mellett döntöttünk, főként, hogy az eddigi alig kétméteres belmagasságból egy élhető belső teret szeretnénk nyerni, így nagyságrendileg 80 cm letöltése szükséges. 

Előkerült a már eddig is keresett rakott kút a ház belsejében, ami azért is szerencsés, mert a kialakítandó lépcsőt épp oda kell terhelni. Még jó, hogy az eladó hölgy annak idején egy gyerekkori balesetből kifolyólag jól emlékezett a helyére. 

Némi értékmentést még tudtam végezni a romok között, így megmentjük későbbi felhasználásra a fém ablakkereteket, régi szép ajtótokot esetleg könyvespolcnak, egy régi bútor érdekes részeit, néhányat az eredeti burkolatokból emlékbe, találtam egy rakás női magazint a 60-as évekből, pár meglehetősen retro csillárt, elrakattam a nagyon jó állapotú deszkapadló faanyagát, és néhány szabályos betontömböt is megőriztünk polcnak a leendő kültéri téglafalba. 

A törmelék mennyisége előtt derűs értetlenséggel állnak a szomszédok, dehát a belső letöltés,  valamint a volt garázs alapjának, a válaszfalaknak és a telek szélességét kitevő kemencének a bontása bizony ijesztő méretű halmokat eredményez. Még szerencse, hogy legalább a földes része jól jött a szomszédban, ahol viszont feltölteni kellett egy telekrészt :)