Építész estére várt érkezése előtt sikerült kellőképp összekülönbözni.
Az úgy kezdődött, hogy némi önvizsgálatot gyakorolva konsatáltam, hogy amikor a költözésről beszélek, azt inkább lemondóan, mintsem végtelen lelkesedéssel teszem. Rég elhanyagolt kulturális programokat kezdtem szervezni, a környező élelmiszer láncok és a sarki kisbolt helyett rendszeres látogatója lettem a vásárcsarnoknak, sóhajtozva gyönyörködtem a város nem minden nap konstatált szépségében a Gellért-hegy keleti lejtőiről. Adtam magamnak még egy hetet az intenzív elmélkedésre, majd arra jutottam, nekem bizony nincs boldogság Budapest nélkül, nem költözök.
Nos ezt sikerült gyanútlanul hazaérkező férjem elé tárni, ami érthetően némi feszültséget váltott ki. Sietve emlékeztettem, hogy a házat eleve is nyaralónak vettük és vázoltam meggyőződésemet, minek értelmében a komplett nyarakat, a hosszított hétvégék többségét, téli, tavaszi szüneteket biztosan ott töltjük még jó darabig, legalább amíg a születendő utód is repülés-kompatibilis nem lesz. Minthogy ez összességében az évnek közel fele, nem biztos, hogy emiatt teljesen vissza kell fogni a terveket. Persze pár funkcióról és négyzetméterről így le tudunk mondani, például az amúgy is vitatott garázs így nem kötelező, a gardrób sem kell, hogy külön helyiség legyen, a gyerekeknek nem szükségesek bálteremnyi szobák. És néhány helyiséget sem tragédia, ha nem azonnal rendezünk be.
Nem győztem meg.
Estére valamelyest közeledtek az álláspontok és szerencsére Építészt sem sokkoltuk nagyon, mert számára is maradtak még bizonytalanságok. A két alsó szint méretének összehangolását és a helyiségek kiosztását sikerült összehoznunk és véglegesíteni. A szülő-szekció így most a nappali-étkező-konyha szintjére kerül, a gyerekbirodalom a kert szintjére, azzal a kitélellel, hogy az egyik gyerekszobát ideiglenesen hálónak használjuk, amíg a csemeték igényt tartanak éjszakai közreműködésünkre. A háló addig a nappali szintjén gyerekjátszóként üzemelhet, vagy prolongálható a belső kivitelezése, a vendég-dolgozóval együtt.
Így, bár reméltem hogy lesz, egyelőre mégsincs prezentálható terv, de az elbizonytalanodás szellemében átbeszélt változtatások miatt nem nagy baj, hogy Építész nem kész tervekkel érkezett.
A külsőre vonatkozóan készült néhány skiccelt irányvonal, és bár nekem eredetileg letisztultabb idomok voltak a fejemben, második nekifutásra tulajdonképpen tetszenek a rajzok. Most mindenestre úgyis megint csak várunk a következő fejleményekre, a még idén elkezdhető munkálatok reményét viszont azt hiszem kezdjük feladni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése