'Hetijelentés'

Nagyon igyekszem türelmesnek lenni, és persze nagyon jó lesz a vénasszonyok nyarán és azon túl még sok éven át élvezni a ház nyújtotta örömöket, de meglehetősen idegörlő a teljes augusztusra ott tervezett nyaralás helyett a heti ingázásra költeni a nyaralás árát, és látni ugyan fejleményeket, de egyben szembesülni azzal, hogy itt mi augusztusban már egy napot sem fogunk eltölteni; bár igazság szerint azzal is: mennyire szép és szerethető lesz ez a ház a végén! 

Íme a heti fejlemények: 

Elkészült Kelet-Közép-Európa valószínűleg legszebb téglafala a leendő terasz lezárásaként. Segített, hogy az építésvezető fejébe vette: bebizonyítja, hogy a számára külsőre csak egy kőművesproduktumot jelentő téglakályhánál ezerszer szebbet tudnak készíteni. Hát tulajdonképp  azt kell mondjam sikerült. A falbeugró szándékosan letisztult formavilága saját érdemem, közepére kerül a még tavaly beszerzett bontott gipsz angyalfej. 

A terasz burkolata még mindig lóg a levegőben. Nagyon szerettem volna természetes követ ide, de még nem találtunk olyat és olyan áron, ami ne jelentene komoly tehertételt tekintve a terasz jelentős méretét.  Így a kivitelező győzköd az antikolt térkő mellett, magam pedig kapaszkodok mindenféle természetes anyagba ami fellelhető; el kell dönteni hamarosan. 

Leier Castrum térkő: 5200.- Ft / m2

Antik bontott kerámia (!) térkő: az ár alku tárgya

Kígyókő lapok: 7200.- Ft / m2

Halad a gépészet, elkezdték elhelyezni a fűtéscsöveket, és megkapta a végleges aljzatot az első helyiség. A tetőt, manzárd födémet szigetelik, felkerült az álmennyezet. 

Elkészült az utcafrontról a bejárathoz vezető híd fémszerkezete. 

A gyerekek persze már az építési területen is találnak elfoglaltságot, azért nekünk elég stresszes az aktuális fejlemények megbeszélése mellett arra is koncentrálni, hogy egyikük se kössön ki fejjel a betonkeverőben, ne verje ki a másik szemét a kardként lobogtatott betonvassal és miért is ne az új szandáljában szánkózna épp valamelyik a sóderdombon. Azért mivel alapjában jól nevelt gyerekek, többnyire beérik az izgalmasabb munkafolyamatok szemlélésével, a munkások faggatásával, az agyagos talajba vésett rajzokkal, vagy a kövekből és kavicsokból készült építményekkel. Azt azért megengedtük, hogy mindenkinek kerüljön kéznyoma a jövőben is látszódó betonba. ..

Gondok és megoldások

Mivel a kocsim amúgy méretes csomagtartója épp vas asztallábakkal és a szinterezőtől visszakapott falikútakkal volt tele, a ház ura pedig gipszben feküdt otthon, egyedül tornáztam ki a már emlegetett 120 cm széles duplamosdót a garázs mélyéről, majd jobb híján a két üléssor közé döntve helyeztem a kocsiba, hogy elvigyem az asztalosnak, aki majd a régi parasztasztalból mosdóasztalt készít hozzá. Átkeltem a városon: Budáról Isaszegre, majd átkeltem Isaszegről Solymárra, a másik asztaloshoz, aki viszont a másik mosdókomódnak áll épp neki. Mikor a 40 fokban vitézül helytálló bébivel együtt hazaértem pár óra múlva, érkezett a telefon 1. számú asztalostól, hogy a kibontott mosdó keresztben végigrepedt - minden bizonnyal a nem túl átgondolt szállítás következtében. Egy gyors gutaütést követően már épp másik mosdó(k) kényszerű beszerzésének kezdtem utánanézni, mikor az asztalos megnyugtatott: festék- és ragasztóguru ismerőse biztosan meg tudja oldani, én pedig úgy vagyok vele, hogy mivel egy antik mosdóasztalon lesz, engem legalábbis egyelőre bizony nem fog zavarni egy látszó repedés, feltéve ha funkcionálisan nem okoz problémát.

A héten az építésvezetőnk azzal hívott fel, hogy a gépész kivitelező nem hajlandó az egyébként gépészmérnök által megtervezetteknek megfelelően a kályhapatkót a központi fűtésre kapcsolni. Miután konzultációt hívtunk össze a tervet készítő mérnököt is odacsődítve, persze egy semmiség kapcsoló beiktatásával megoldódott a dilemma. Ezek után amikor a szokásos heti bejáráson a gépészkivitelező csípőre téve a kezét elém állt és megkérdezte, hogy fogom kinyitni a konyhaablakot, ha elé terveztem a mosogatót, azt hiszem nem véletlenül nem kérdezett többet. Miközben tekintetemmel legalábbis felnyársaltam, kizsigereltem és lenyeltem keresztben, mosolyogva javasoltam neki, tanulmányozná át újra a megadott szerelvénylistát, melyben kifejezetten ablak alá szerelhető, lecsatlakoztatható csaptelep szerepel adott helyre.  Amúgy pedig közel sem úgy haladtak, ahogy elvárható, a múlt hét végére tervezett aljzat kiöntés még csak ezután kezdődhet majd el. 

Amikor hazafelé jövet még felhívott az építésvezető, hogy a gépész közölte: nem lehet az íves zuhanyfalra csaptelepet szerelni, már igazán dühös lettem, majd miután tisztáztuk, hogy az amúgy 10 x 10 cm-s kockákkal burkolandó falon a két darab érintett burkolatelemet a csaptelephez egyenesítjük, elhatároztam: újabb ejnye-bejnye levélben leszek kénytelen elégedetlenségemet írásba önteni a generálkivitelező számára, felhívva figyelmüket - ha elfelejtették volna - az átadás határidejére és a kötbérre, melyet nyugodtan varrhatnak aztán a kekec gépész nyakába.... 

A belső tekintetében fájó szívvel lemondtam a fellelt gyönyörű faoszlopokról, mert a fölé belógó vaskos áthidaló alatt féltem hogy inkább lenne szánalmas, mint szép. Így a kinti oszlop egyszerű vonalaira hajazva betonból készítjük ide a két megfelelő darabot, mely fényes fehér zománcfestéket kap majd. Az étkezőbe próbálgattam a bontott épületdíszeket, melyek polcként is funkcionálhatnak majd. Tovább hajkurászom a lámpákat és elvittem az autófényezőhöz a fiúszoba ékének szánt Ikea ágyat, bár a fradizöldnél valamivel melegebb árnyalatot választottam hozzá. 

Bújom az antiklerakatokat...

Bár a ma spontán útba ejtett antikkereskedésnek csak a külső kapuját találtam nyitva, ennek kivételesen kimondottam örültem.  Most ugyanis célzottan a lámpabeszerzésekre koncentrálok - rájöttem, hogy nagyon sok kell még belőlük. Az ilyen kincsestárakban viszont az ember kiszámíthatóan ellenállhatatlan apróságok garmadájába botlik, melyek beszerzését jobb esetben nem bánja meg, legfeljebb a rájuk költött összegnek tudna utólag jobb helyet.

Szóval kész felüdülés volt, hogy a birtoklási törekvéseken felülkerekedhetett valamiféle skanzen-élmény. Az ember nagyságú Gulliver-szék tetszett legjobban.

Azért nagyon kíváncsi lettem mi lehet belül, ott, ahol ez van kívül. És egy-két ma látott darab árának   is mindenesetre utánanézek a lerakat honlapján...

Elkészült a tömegkályha

A kályha a háznak talán az az eleme, amely a legtöbb utánajárást igénylte. Ráadásul a kivitelezés többször is meghiúsult a legkülönfélébb okokból, de hétfőn végre megérkezett a kivitelező, mára pedig el is készült a kályha.
A fennakadást többek közt az is okozta, hogy feltétlenül ragaszkodtunk hozzá: a kályhába kerülő hőcserélő patkó segítségével a kályha biztosítsa elsődlegesen a központi fűtést is. Bár ezt a kályhaépítő szakember nem támogatta szívéből, szakmai kifogás nem merült fel, a gépészetünk már eszerint került megtervezésre, és két hete végre a megfelelő patkót is megtaláltuk, amely ha jól értettem az egyetlen hazai gyártású típus, amely megfelel az EU-s előírásoknak. Utóbbi nélkül pedig történetesen törvényellenes ilyet beszerelni.

Szóval hétfőre minden összeállt és miután kijelöltük a kályha alapját és átbeszéltünk mindent, magára kellett hagynom a szakembert egész hétre. Saját szemünkkel így nem is láttuk a készülő kályhát, de az építésvezető fotózta nekem a fejleményeket.

Azt sajnálom, hogy nem láthattuk a kályha belsejének kialakítását, szerettem volna én is ilyen módon jobban megérteni, átlátni a működését, de talán kapunk még dokumentációt, mert a kályhaépítőnek tanítványa is részt vett az építésben, aki elméletileg fotódokumentálta a lentieknél részletesebben is az építményt.
És a meglévő fotókról az sem látszik jól, hogy alakította át a kályha a térérzetet.

Tetszik a szép régi téglafelület a minimál formákkal. Egyelőre meglátjuk hogy mutat majd a tégla a környezetében, de most nem elképzelhetetlen, hogy festettre változik majd egyszer a felülete.

HÉTFŐ

SZERDA

PÉNTEK

ÉS EGY HÁZ FOTÓ HÉTFŐN:

A bociház

Így nevezték el a gyerekek a szigetelés felrakásának fázisában leledző épületet. A foltok okán elhumorizált kinézet azonban nagyon is látni engedteti házunk végső körvonalait. A belső terek alakulásával, a villanyszerelési munkák megkezdésével talán lassan elhisszük, hogy előbb-utóbb birtokba vehetjük a csodálatosnak ígérkező épületet. 

Az elmúlt hetek természetesen lázas tervezéssel teltek. Számolatlan idegörlő órát töltöttem el például a csaptelepek és szaniterek kiválasztásával, hogy az esztétikum és megfelelő stílus mellett ésszerű árakon szerezzük be a házbavalókat. Az első rémület akkor ért, amikor a gyerekfürdőbe szánt egymedencés duplamosdóról kiderült, hogy ezek ára valamiért nem duplája, hanem sokszorosa a normál mosdóknak. Mivel nem szoktam könnyen feladni, tovább kutattam, és az öntött márvány szanitereket forgalmazó Marmite-nál az előzőeknél amúgy is jóval kedvezőbb áru darabot ráadásul akciós áron találtam, így az ijedtséget előidéző áraknak úgy az ötödéért sikerült hozzájutnom. Ez volt az egyik nagy beszerzési sikerélményem. A többi tétel esetében is valóságos kis piacelemzések következtek,  a hatalmas kínálatban nehéz nem elveszni. A kompromisszumok jegyében elvetésre kerültek a manzárdba elképzelt arany színű szerelvények, de az egyébként nagyon hangulatos falba süllyesztett mosdó csaptelepeket is az árat alattomosan megduplázó fal mögötti tartozék miatt vetettem el.  

A  nappali szint wc-jébe a fekete palaburkolathoz feketére szinterezendő antik falikutat vásároltam.

Marmite Nicole 1200 mm matt mosdó

Ramon Soler Gaudi csaptelep

Ilyesmi mosdópult készül a fentiekhez

Kicsi falikút az Ódon-fon Kft-től 

A burkolatok terén majdnem végleges volt a lista, de a manzárd zuhanyzóba kinézett kőmozaiktól féltem, hogy a lyukacsos szerkezetű travertin impregnálással sem állja majd a sarat, és a padló burkolata is függőben volt. Szemeztünk egy zöld palával, de a forgalmazó maga ajánlott másik kőkereskedőt, mert a szállítás annyira megdrágította volna a kis alapterületre szánt anyagot. 

Az ajánlott kőkereskedésben aztán rendre bele is szerettem a kevés rózsaszínnel is átszőtt fehér márvány kockákba és -téglákba, ráadásul a bejárati szint fekete palája helyett ugyanitt találtam egy fekete indiai mészkövet, amely a bazaltnál is keményebb anyagot takar, így kevésbé sérülékeny a felülete, ráadásul a korábban talált palánál kedvezőbb az ára. 

Az építésvezetővel közösen jártunk a tömörfa padló gyártójánál, ahol a technikai paraméterek tisztázása mellett megerősítést nyert a nappali-étkező-konyhába választott felület. Ugyan a padlófűtéssel nem tűnt kompatibilisnek a szélesebb, 18-20 cm-es lap, fejet hajtottam a 16 centis pallóknak. Nagyon büszke voltam gyermekeim apjára, aki bár a részletekkel korábban csak mértékkel foglalkozott, az elénktárt 50-60 felületből szokásos határozottságával odasétált és egyből rámutatott az általam is választott változatra. 

Kiválasztottam a szizál padlószőnyeget, amelyről úgy döntöttünk, hogy a kertkapcsolat ellenére a gyerekek szintjére tervezett laminált padlót is váltsa ki, annyival szebb, hangulatosabb és természetesebb. Persze a forgalmazónál többször is megfordultam és kipakoltattam a fél kollekciót az udvarra a sötét raktárból, mire hozzáigazítottam az árnyalatot mindhárom szint tervezett matériáihoz. 

Aktualitását megelőzve a berendezéssel sem tudtam nem foglalkozni, így komoly energiákat emészt fel egy-egy megfelelő darab levadászása. Mióta elkötelezett rajongója lettem a vatera/apróhirdetések - vidéki lomipiacok - kreatív antikosok intézményeinek, nehezen tudom elképzelni, hogy egy-egy bútorra öt számjegyen felül fizessek, sőt sportot űzök abból is, hogy bizonyos darabok szigorúan négy számjegybe férjenek bele, hiszen a szállítás, szükséges felújítás, átalakítás a mégoly filléres beszerzési árat úgyis megtöbbszörözheti. Így viszont garantáltan egyedi darabok keletkeznek, és mindhez személyes élmény kapcsolódik. 

A manzárd hálószobájába van már egy ágyunk, és a hozzá választott aranysárga szövet. Keresem még az éjjeliszekrényeket, és a keskeny konzol-fésülködő-dolgozóasztalt a karakteres székkel - talán ide veszek egy Ghost széket végre. 

A nappali-étkező a legnehezebb dió. DE! Rátaláltam az oszlopokra! Bár miután kiörvendeztem magam hogy a csodás, bontott, eredetileg sváb tornác-tartó oszlopok hossza eléri a belmagasság 280 cm-ét, a házban tudatosult bennem, hogy épp ott egy áthidaló gerenda áll keresztben, így tulajdonképp csak 210 cm-t kell felhasználnom belőlük. A férjem ekkor le akarta fújni a beruházást, mondván, hogy eredeti állapotukban szépek és csak eltorzítanánk az arányaikat, de a kivitelező cég feje megynugtatta, az arányok jók maradnak némi kozmetikázást követően. 

A fehér deszka konyhabútornak szeretném nekitolni a multifunkciósnak szánt gigantikusra tervezett egyedi étkezőasztalt, amely az antik kereskedésben fellelt gyönyörű kékeszöld színben pompázó öntöttvas lábakat kapja. Hozzá még tavaly találtam a kárpitos-nádtámlás székeket. 

Zita - aki változatlanul ihletet adó gondolatokkal mentorálja a projektet ha jajveszékelek - találta a szuper kék-drapp bútorszövetet a kedvenc textil-outletben a leendő modernebb hangvételű kanapénak, bár maga az alany még nincs meg, kihagyhatatlan vétel volt. 

Miután felújíttattam a lányoknak vásárolt parasztágyakat, rájöttem, hogy még egy beavatkozás szükséges: fehérre kell festeni őket. Van egy félig felújított szép láda (melynek új lábai jó eséllyel valami élénk színt kapnak majd) és két fotel is ide, amelyekre a kárpitos most teszi fel az esetleg függönyként is megjelenő lenes-virágos szövetet. Az antiklerakatban kicsit drágán, de tűréshatáron belül egy szép sarokvitrint is találtam nekik. Bár vettem ide két nagyon szép formájú szekrényt, még a felújításuk előtt rájöttem, hogy nem zárnám el a fényt, magas szekrény helyett inkább több komódot keresek majd ide. Így van két eladó szekrényem. 

A fiúszoba modernebb vonulatot vett. Mivel kicsit sötétebb a többinél, hófehérek maradnak a falak, csak a beépített szekrény kap tapétaajtót, illetve a folytatólagos falszakasszal együtt egészfalas felnagyított fekete-fehér régi fociplakát kerül ide. Ennek érdekében Puskás és Albert Flórián antikvár könyveket vásároltam, de a gyerekem is az ötödik fotóra mutat rá, hogy ez a tutira méltó a nagyításra, így ez még alakul. Engedtem a Fradi-szívnek, így a gombtalanított Ikea ágy zöldre fényezésére már megtaláltuk a lelkes szakembert. Még feldobom majd valamivel a kord retro fotelt, és egy régi-új polcos szekrény is a trófeák között van. Parasztasztalból lesz majd íróasztal kevés átalakítással - fekete-fehér csíkos láb talán, az eltérő stílust kompenzálandó.  

Az egyszerűbb de érdekes régi lámpákat is gyűjtögetem, a helyük körülbelül tervezett, de azért van ami majd menet közben alakul ki, és mennyi kell még, atyaég!