Szellemes

Ez itt nem a reklám helye, de van néhány mániám, amitől nehéz lenne eltántorítani a berendezés kapcsán, ilyenek a már említett Ghost székek, amelyeket - köztudomásúlag - Philippe Starck tervezett a Kartell számára.

Ahogy az előző bejegyzéshez képet kerestem, a végén nehezemre esett közülük választani, így muszáj külön postban közkinccsé tenni őket, pontosabban azokat, amelyek híven szemléltetik, hogy - térkímélő mivoltukon túl - miért mellőzhetetlen elemei az eklektikus koncepciónak.

Plakátot a plakátgalériából

Bár eredeti elhatározásom szerint már sokkal több leendő berendezési tárggyal kellene rendelkeznünk, azért idő közben eszközöltünk pár beszerzést.

Még tavaly ősszel, régi kerti kődíszek után kutatva vittek el az épületbontással foglalkozó kis céghez, ahol egy kisebb kerti gipsz vázán kívül 4 db székre sikerült szert tennem. A momentán bájosan szocreál jegyekkel bíró székekben azonnal fantáziát láttam, a felújításuktól csak az eddig kapott árajánlatok tántorítottak el, de azt hiszem majd inkább vidéken keresek szakembert kedvezőbb feltételekben reménykedve.

... és egy lehetséges karakter

...illetve még ki kell találnom, hogy passzolnak-e az eredeti terv szerint nagyméretű ipari-rusztikus asztal mellé szánt Ghost székek közé, avagy máshol kell nekik helyet találni.

Karácsonyi ajándékot keresve találtam rá a Várkonyi plakátgalériára. Minthogy amúgy is oda vagyunk a plakátokért, nem volt nehéz azonnal egy jövőbeni tematikus al-gyűjteményt látni a „Dolgozóké a Balaton” plakátban. A karácsonyi ajándékátadást követően a következő hónapokban a galéria tulajdonos Várkonyi Ádám további darabokkal örvendeztetett meg minket, így a villa leendő fala újabb díszekkel gazdagodott.

(A lelkes galériatulajdonos "sajnos" kiváló partnernek bizonyult életem párja számára, így azóta a „profi” plakátgyűjtés irányába is tett egy lépést, amennyiben már nem csak a falra, hanem saját gyűjteménye bővítésére, a ’fiókba’ is vásárolt plakátot, noha ebben közrejátszik az is, hogy én magam a 40-60’as évek mozgalmi plakátjai iránti rajongását különös perverziónak tartom. Most kialakítandó irodájába is nehezen tudtam rábeszélni, hogy két propaganda darab közé legalább oldás gyanánt bekerüljön az a rég a helyét kereső óriás méretű fotó-plakát, melyen Keith Richards a „Who the fuck is Mick Jagger?” feliratú polóban pózol. Na jó, annyira nem is kellett rábeszélni.)

Az utóbbi hetekben épp az ominózus iroda berendezése kapcsán kezdtem böngészni az aukciós oldalakat, és ott találtam a ház egyik újabb leendő berendezésére, az art deco ihletésű üvegpolcra, amelybe szintén mindketten beleszerettünk.

A szép formájú art deco asztalt a moziszékek kiegészítésének szántam az előtérbe. 

Állítólag a sebes kezű önkormányzat a februári beadást követően pénteken postára adta az építési engedélyt. Én most már csak akkor hiszem, ha látom is, de ha így van, végre felpöröghetnek az események minden tekintetben, így a berendezés-kincs-vadászat is folytatódhat. 

Multi-kid space: A végeredmény

A harmadik csemete érkezéséhez közeledve erősödő mértékben lett úrrá rajtam a fészekrakó ösztön, és elhatároztam, hogy a háromgyermekes szobát nem apránként pancsolom össze, hanem igenis komolyan tervezek és végigviszem az átgondolt koncepciót.

Kezdetnek letöltöttem egy tervezőprogramot, aminek kiismerése lekötött egy darabig, de nagyon hasznos volt, mert bátrabban vágtam bele a megvalósításba.

A színek kiválasztása nem volt könnyű, minthogy a tapéta kínálatot zömében vagy totálisan rózsaszín, vagy határozottan kisautós-tankos-dínós minták uralják. Végül sikerült rátalálnom a viszonylag ivar-független drapp tapétacsaládra, és bár többen furcsán néztek rám, kitaláltam, hogy a viszonylag semleges színt a minták vegyítésével dobom fel. Szerintem bevált.

A bútorok közül amit lehetett igyekeztem az előző berendezésből megtartani, illetve használtan beszerezni, úgyis pár évre szólnak, így viszont sikerült büdzsét nyerni néhány egyedi darabra. Ilyen lett az emeletes ágy. Valódi gyönygszemre találtam a kedvező áron fantasztikusan gyorsan és precízen dolgozó kedves asztalos személyében, ám mivel a lépcsős verzió, amit eredetileg terveztem majd’ duplájába került volna, eltávolítható ferde létrát kértem hozzá. Ez végül meghálálta önmagát, mert amikor az első vendéggyerekek érkezése kapcsán  a szívinfarktus és törött végtagok víziója kerülgetett az emeleten ugráló öt gyerek láttán, a következő hasonló eseménynél elébe mentem a dolognak, és a létrát elrejthettem a kis akrobaták elöl. Most már csak a rácsoságyba ugrálnak be és rángatják két kézzel az amúgy lenge légáramlatokra tervezett öko-forgókát a látogatóba érkező apróbb-nagyobb vadak. Sajna nem minden szülőtársunk bizonyul kellően kiritikusnak gyermekei ténykedését illetően. 

Gyermekszobánk design eleme és őrzője a Züny viziló ajtótámasz, melyet novemberben a jó ideig ismét utolsónak igérkező kettesben töltött hosszúhétvégénken szereztünk be Amsterdamban. 

Még ugyan hátravan a textilek kiválogatása, szerintem végre sikerült legalább egy helyiségben valami egységes látványt kidolgozni. Nekem mindenesetre tetszik. 

Hát, photoshop-fenomén mindenesetre nem vagyok.... 

Hollywood Regency - 1.rész: Dorothy Draper

Az inspirációk között azért is kezdtem az infógyűjtést a Hollywood Regencynél, mert szerintem - korát megelőzve - az első igazán eklektikus irányzat volt, tökéletesen nyitott a különböző korok és stílusok befogadásának terén, amelyből hihetetlen, de káosz helyett lezser, nagyvonalú elegancia született. Nem véletlenül örök visszatérő születése óta.

Vitatott, hogy az elnevezés ellenére nem épp New Yorkból indult-e, az mindenestre bizonyos, hogy a ’30-as évek Amerikájának védjegye lett. Az akkor friss és könnyed francia art deco barokkal upgrade-elt átirataként, neoklasszicista inspirációval ötvözte az ókori görög-római művészet és építészet pompáját, merített a regencyből, ázsiai anyagok és motívumok, korábban nem alkalmazott felületek tették nagyon modernné, illetve mindezt idővel egyre inkább megihletette az akkor még csak bimbózó, de máris trenddé vált Hollywood nagyvilági csillogása. 

Persze ha az „art deco”, mint megnevezés nem virágkorát követően negyven évvel került volna a köztudatba, akkor lehet, hogy a hollywood regencyt is csak amerikai art deconak nevezik. De a 30-as években még nem létezett elnevezés a Franciaországból importált irányzatra, így az ambíciózus Dorothy Draper, aki felsőosztálybeli barátnői budoárjának csinosítása helyett első nőként közelített az enteriőrtervezéshez üzleti szemlélettel, joggal kapott az alkalmon, hogy tevékenysége egyre népszerűbb produktumát saját brand névvel  illesse. A „The Draper touch” által megérintett nagyszabású terekben a túlméretes bútorok dús-mintás luxus kárpitokban pompáztak, a forradalmian vegyített élénk színek és minták között hagyományos részleteket dobott fel a fa fekete lakkozása vagy a kristályos csillogás. Keze nyomán születtek mai napig klasszikusként ismert szövetminták és bútordarabok és olyan híres szállodák igyekeznek megőrizni az általa anno megalapozott image-üket, mint a New York-i Carlyle vagy a chicagói Drake Hotel. 

"Te is fiam, Carrie..."

Folyt. köv.....

Szünet

Feltűnhetett a hosszabb szünet, amelyről csak röviden szólok, mielőtt nagy erőkkel tovább írnám a blogot. Szóval. Egyrészt menet közben megérkezett családunk harmadik leszármazottja, és az eseményt közvetlenül megelőző illetve követő időszakról talán nem is kell magyarázkodnom.

A másik ok az volt, hogy amint az előző bejegyzésekből is kiderülhetett, finoman szólva sok bizonytalanság övezte a tervezési fázist, kezdve azzal, hogy mit is akarunk tulajdonképpen. Mivel senkit nem akartam újabb zsákutca-verziókkal terhelni, inkább hallgattam amíg ki nem alakul a végleges terv. Mire az is meglett és posztolásra készen állt az anyag, kiderült, hogy néhány pontban nem biztos hogy egyetértenek majd a hatóságok, így ezután babonából maradt el a megosztás.

Elárulhatom, hogy reményeink szerint napok kérdése hogy rákerüljön a pecsét a papírra és nekieshessen a lelkes kivitelező. Amint rákerül a pecsét, ide is jöhetnek bemutatásra a tervek.

Ezen kívül visszatérek rá, hogy sikerült megoldani a 3 gyerek – 20 m2 problémakört, valamint hogy mire jutottunk kályha kérdésben. Fejtegetem, hogy milyen inspirációk ihletik majd reményeim szerint a további tervezést, és terítékre kerül a kert is.

Szóval, aki nem adott fel végleg, szeretettel várom vissza...