A harmadik csemete érkezéséhez közeledve erősödő mértékben lett úrrá rajtam a fészekrakó ösztön, és elhatároztam, hogy a háromgyermekes szobát nem apránként pancsolom össze, hanem igenis komolyan tervezek és végigviszem az átgondolt koncepciót.
Kezdetnek letöltöttem egy tervezőprogramot, aminek kiismerése lekötött egy darabig, de nagyon hasznos volt, mert bátrabban vágtam bele a megvalósításba.
A színek kiválasztása nem volt könnyű, minthogy a tapéta kínálatot zömében vagy totálisan rózsaszín, vagy határozottan kisautós-tankos-dínós minták uralják. Végül sikerült rátalálnom a viszonylag ivar-független drapp tapétacsaládra, és bár többen furcsán néztek rám, kitaláltam, hogy a viszonylag semleges színt a minták vegyítésével dobom fel. Szerintem bevált.
A bútorok közül amit lehetett igyekeztem az előző berendezésből megtartani, illetve használtan beszerezni, úgyis pár évre szólnak, így viszont sikerült büdzsét nyerni néhány egyedi darabra. Ilyen lett az emeletes ágy. Valódi gyönygszemre találtam a kedvező áron fantasztikusan gyorsan és precízen dolgozó kedves asztalos személyében, ám mivel a lépcsős verzió, amit eredetileg terveztem majd’ duplájába került volna, eltávolítható ferde létrát kértem hozzá. Ez végül meghálálta önmagát, mert amikor az első vendéggyerekek érkezése kapcsán a szívinfarktus és törött végtagok víziója kerülgetett az emeleten ugráló öt gyerek láttán, a következő hasonló eseménynél elébe mentem a dolognak, és a létrát elrejthettem a kis akrobaták elöl. Most már csak a rácsoságyba ugrálnak be és rángatják két kézzel az amúgy lenge légáramlatokra tervezett öko-forgókát a látogatóba érkező apróbb-nagyobb vadak. Sajna nem minden szülőtársunk bizonyul kellően kiritikusnak gyermekei ténykedését illetően.
Gyermekszobánk design eleme és őrzője a Züny viziló ajtótámasz, melyet novemberben a jó ideig ismét utolsónak igérkező kettesben töltött hosszúhétvégénken szereztünk be Amsterdamban.
Még ugyan hátravan a textilek kiválogatása, szerintem végre sikerült legalább egy helyiségben valami egységes látványt kidolgozni. Nekem mindenesetre tetszik.
Hát, photoshop-fenomén mindenesetre nem vagyok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése