Változatos mennyezeteink

Az a helyzet, hogy fáradok. Mondjuk jól bevált bébiszitterünk saját gyermekvállalásából adódó lelépése épp az iskola-óvodakezdést megelőzően egyáltalán nem kedvezett többek között a házfelújítás szemmeltartásának sem.  Főként, hogy most jött el az idő, amikor szívem szerint lehetőleg minden nap a helyszínen tartózkodnék. És kellene is! Mindjárt mondom...

Csak hadd panaszkodjam kicsit! .....mert az sem segít, hogy amikor hetente egyszer le is jutunk, azt garantáltan három gyermekkel tesszük, ami - hát hogy is mondjam - erősen korlátozza az ember koncentrációs készségét. Még akkor is, ha adott esetben az ezért hőssé avanzsált, ám gyerekfelügyeletben nem túl rutinos helyi illetékességű Nagypapa felügyelete alatt állnak a kritikus időben. Dehát a legjobb esetben is arra térünk meg, hogy az elmúlt két órát a gyerekek a TV, azon belül az itthon szolídan démonizált mesecsatornák egyikének hipnotizálásával töltötték és bekebeleztek úgy 5 tábla csokit 3 csomag Haribo-val, mindezt némi cukros-szénsavas üdítővel leöblítve. Az addig vizuálisan leszedált gyerekekbe bevitt indokolatlan mennyiségű energiát a vibráló doboz hazaérkező szülők általi kiiktatása robbantja be, kitör az anarchia, és a tökéletesen kontrollálhatatlan miliőben mindenki mindenkivel összeugrik legalább egyszer. Nagypapa, aki persze elfáradt a gyerekek kreatív lefoglalásában, a haddelhadd kirobbanásakor menekülőre fogja és pihenni tér, mi pedig aznapra már enyhén kimerülten csak a három tündéri, de immár megvadult törpevadember alvásidejét várjuk nagyon. A hétvége fennmaradó része a gyerekek és Nagypapa lelkivilágának helyreállításával telik, azt valahogy senki sem akarja tolerálni, hogy mi is szusszannánk egyet, na de majd pihenünk a házban, ha egyszer elkészül. 

Mert a múlt pénteki 'bejáráson' azért már sok fejleményt láttunk. A bejárati szintet leburkolták a fekete indiai mészkő lapokkal. Sajna a festők mindent hermetikusan letakartak, és amikor az embernek sietnie kell a megbeszéléssel, nem szedeti fel igenis! a fóliát teljesen, így fotózás céljára ezt a kis részletet sikerült csak elcsípnem.

Nagyon várom már az Edelholz hajópadlót. Addig is az mdf lábazatmintákból próbáltam választani. Végül megtagadtam a választást amíg nincsenek színre fújva, mert a szín és a fény ugye még bármit tehet velük.

A falszínekkel két hete küzdünk. A sok falfelület és a józan ész nem engedte végül, hogy akár egy Farrow & Ball, akár egy Oikos festéket használjunk, és még a "mezei" festékek között is, hát szerencsére kiderült végül, hogy az amúgy egyik legkedvezőbb árú festék: a Jupol Gold adja egyben legszebben azt a köves-púderes-F&B-os felületet,  amit szeretnék, de a Tikkurila színeit kellene használnunk hozzá. Az első színpróbánál a minták vagy három árnyalattal világosabbak, mint a színkártyán. Még szerencse, hogy nem hagytam magam: kiderült, hogy nem a megfelelő gépet használták a keverésre. A JUB területi képviselője arról faggat, ki követte el ezt a vétkes cselekedetet. Szerencsére én sem tudom. Az újabb minták már jobban hasonlítanak a kiszemeltekre, de még bizonytalankodom. Ezért nem annyira szeretnek, na de győzködöm magam: "ha fizetsz - ne kérj elnézést", ugye? ugye?

Ez a H161 nem az a H161

Alakul - de merjem-e a mélyebb színt választani?

Mire a vakolat színeihez érünk, a festő kivitelező már megadóbb...

A gyerekfürdőben elkészült a lakatosszerkezetű zuhanyfülke. Az itteni téglakazettás mennyezet megtartása és lefestése a 'koncepció része' volt, de a ház ura nagy erőkkel tiltakozik. Szerintem csak kevés rétegben festették le - egy újabb olyan tétel, amelyiken elmorfondíroztam volna még szívesen, mielőtt gipszkartonoztatok.

És ha már mennyezeteknél tartunk, van egy valóban félresikerült darab. Rusztikusság ide vagy oda, ez inkább olyan, mintha Gaudínak rossz napja lett volna vagy valaki koppintani akarná... Sajna amíg szürke volt a mennyezet nem tűnt fel ez a hullám, így viszont nem tudom mit fognak tudni csinálni vele, de valamit muszáj lesz.

A nappali kazettásra hagyott mennyezete nálunk változatlanul befutó viszont, és a konyha fehérre festett gerendái is szépek.

Ha már a konyhánál tartunk: elkészült a burkolat kerete, de nekem túl vaskos, és a réz színt sem találták még el hozzá. Ezen is dolgozni kell még kicsit.

A beton és corian pult közül végül a betonra esett a választás. Bár még tartok tőle kicsit és kértem mintafelületet, a helyi műköves bácsi az IVANKA (sajnos nagyon magas) árának úgy egytizedéért vállalta a pultot. Annyival csak nem lehet rosszabb! A corian ára a kettő között félúton van valahol.

Végül kültérre kanyarodva - egyeztettünk a kertkivitelezővel, és elkezdték kialakítani a ház körüli térburkolat alapjait, péntekre elvileg már kész teraszunk lesz. Kiváncsi vagyok hogy teljesül a kihívás, hogy az öreg óriás fenyő gyökereire úgy építsék rá a térburkolatot, mintha utóbbi lett volna ott előbb! És képzeljétek, engem még így is szeretnek a kivitelezők, esküszöm! 

Remélem túléli a gyökerek szükséges megnyírbálását

A hátsó homlokzatra még felkerül a díszítőpárkány