Szobák, kerekek, gyerekek

Míg türelmesen kivártuk az egy-két hetet, hogy az utolsó adminisztrációs kocka is a helyére kerüljön, próbáltuk emésztgetni a fejleményeket. Megkaptuk az eredeti terveket, elkezdtünk közmű kérdéseket intézni. A felújítást illetően még azért nem volt teljesen egyértelmű az irány, az azért világos volt, hogy a kb 100 m2 lakótérben megoldható lesz a család pihenése, szerkezeti kérdések azért még tisztázásra várnak, például hogy lehet-e az alacsony szuterénből teljes értékű szint.

Amíg így malmoztunk, derült égből újabb fejlemény következett be kis életünkben, kiderült hogy családtervezésben túlteljesítettünk, megfogant harmadik gyermekünk. A házvásárlás gondolatával legalábbis kacérkodtunk már előtte, ez a fordulat azonban egyáltalán nem szerepelt terveink között, hiszen az utódleltárt minimális korkülönbséggel és 1:1 ivararánnyal lezártnak és véglegesnek tekintettük.

Mostani lakásunkat imádjuk, semmi pénzért nem adnánk, viszont három gyerek egy szobában a mi komfortküszöbünkön alulmutat. Szokásunkhoz híven nem végeztünk mélyelemzést, hamarabb döntöttünk, minthogy igazán mérlegeltünk volna, hiszen most vettünk egy házat, gyereknek jobb vidéken, a munka dandárja interneten-ingázással megoldható, urbánus szórakozás és egyéb opciók „csak” eltolódnak egy másfél órás autóútnyira, költözünk! Ez így kimondva is gyors, az én érzelmeim azonban immár hormonoktól is űzve még hetekig jojóztak az örömteli várakozás és a totális pánik között.

Építésszel újrakonzultáltunk a helyszínen, immáron házat bővítünk, három gyerekszobányi négyzetmétert biztosan rá kell számolni az adottságokra, azért írjuk csak össze részletesen mire van szükségünk. Ennek során nehezítő körülmény volt, hogy álmodozó alkatomat ellensúlyozandó, férjem építőipari kapcsolataitól tájékozódott a felújítás-új építés bekerülési sarokszámairól, így a legtöbb funkció kapcsán kisebb közelharc alalkult ki a szükséges négyzetméterek vonatkozásában.

Építész kérésére lelkesen begyűjtöttem többek közt a mellékelt inspirációs képeket, amiken a férjem előbb jót derült, majd arckifejezésemet látva megkérdezte, hogy inkább sírjon-e, merthogy feltűnt-e nekem esetleg, hogy ezek itt kastélyok. Hamar megnyugtattam, hogy az egész helyett elegendő a részletekre, stilisztikai finomságokra koncentrálni, egyelőre ne ijedezzen, Építész majd érti.

Ami biztosan kialakult a fejünkben: a manzárd vendég-dolgozószoba lesz kis fürdővel, az utcai megközelítésű középső szinten szeretnénk tágas konyha-étkezőt - kötelezően konyhaszigettel – nappalit, amelynek kertre néző francia ablakai váltanák ki az elvetett télikertet,  gyereksarkot, mosdó –wc-t. A kertből elérhető szuterén szintre és a hozzáépítendő részeken háló, gardróbszoba (!!!!!), 3 gyerekszoba, 2 fürdő és a gépészet helyiségei, valamint a függőben maradt garázs.

A funkciók és elrendezés ilyetén csiszolódása folytán pedig az én fejemben elkezdtek a jövendő belső terek és a kert is testet ölteni...