A kert

Nagyon nehéz most Budapesten "üldögélni", mikor az utolsó simítások zajlanak - és amikkel azért akadnak gondok. Jó lenne elkerülni a további pót- és többletmunkákat, és rettenetesen szeretnénk végre eltölteni az első hétvégénket a házban - lehetőleg a közelgő hosszú hétvégén. Szívem szerint óránként hívnám az építésvezetőt, hogy hogy állnak, ma például tudom hogy a beltéri nyílászárókat szerelték és megesz a kiváncsiság, de tudom, hogy nagyon hajtanak, így stresszelni sem akarom. 

A blogírást utódainkon, rokonainkon és ismerőseinken kívül (utóbbi két kategória a legritkább látogató a blogon amúgy) saját magam kedvéért művelem főleg, mivel segít átgondolni egy-egy témát, ráadásul kimondottan nyugtató hatású. Így mivel egyébként is esedékes volt a kerttörténet, ráadásul épp a kertésznek beígért idevágó gyűjtőmunkát halogatom hetek óta, itt a nagy alkalom... 

A kertet még a kezdet kezdetén megterveztettük, hogy időben kialakuljanak a ház körüli teraszok, járdák, stb... Régi mániám a projekt szemléletű csapatmunka (hú, ez szép volt),  de hiába terveztem el, hogy építész és kerttervező majd afféle kreatív brainstorming keretében kihozza a legjobbat a házunkból, sajnos nem jött létre ez a fajta együttműködés, így a jelenleg rendelkezésre álló anyagok valahogy nem alkotnak még egységet. 

A fiatal tájépítész pártól korábbi megbízások során mindig precíz, átgondolt és kreatív anyagot kaptunk. Mivel legfeljebb amatőr szinten értek hozzá, ha kertről van szó, pár jelzővel tudom körülírni amit szeretnék, kedvenc növényeket megnevezni, sok fotóval spékelve. Ez esetben a vadregényes századfordulós villahangulat volt a meghatározás, némi cottage feelinggel.  Kértünk bujává növő növényzetet, természetes köveket és téglát, tuja- és sövénymentes zöld takarást a szomszédoktól, pár emelt veteményes ágyat, épített játszótér nélküli bújócskázós gyerekparadicsomot. 

A tervek elkészültek, és sok minden testet öltött bennük az elképzeléseinkből. Lett benne sok illatos-virágos cserje, fűzalagút és -kunyhó a gyerekeknek, kertbe illeszkedő veteményesek, a ház lépcsőjét elegánsan továbbnyújtó kő lépcsőfokok. És bár tudtuk, hogy véglegesedni csak a kivitelezés előtt fog sok minden, még így is maradt hiányérzetem, mert valahogy túl szabályos, parkszerű még a terv, de nem tudom megnevezni, hogy mit változtatnék rajta.  

Generálkivitelezőnk összehozott minap egy kertészvállalkozóval, aki a tervek láttán és a házat ismerve, ugyanarra jutott mint mi, és pár olyan javaslattal állt rögtön elő, amik nagyon biztatóak voltak, így a fiatalember elnyerte a bizalmat, hogy belepiszkálhasson a tervekbe, rajta a világ szeme. 

Néhány gazdaságos megoldás, amit a kertben alkalmazunk: az esővíz drain rendszeren történő levezetése a kert öntözésére, melyet kútvíz is kiegészít. Esőkert terve, ahol a kert legmélyebb pontján esős időszakban összegyűlhet a csapadék és ahol vízparti növények veszik fel a többlet mennyiséget. A magas épített falon flórakosarak helyett geotextiles beültetés. És mivel még mindig rengeteg gyönyörű téglánk maradt a kemence bontásából, azt hiszem épülhet egy újabb téglafal a szomszéd pléhgarázsok elé. 

Szóval nagyon várom a kertészek módosításait és az árajánlatot, de magam is ígértem fotók formájában inputot a fentieken túl, íme a gyűjtés: 

Tanmese: hajópadló fektetése hosszú helyiségben

Az alábbi a legnehezebben megírt bejegyzésem a kezdetek óta és az első, amiben segítséget kérek! 

A burkolóiskolában (úgy 30+ évvel ezelőtt) azt tanították: a burkolatot a nyílászárókra merőlegesen kell fektetni. És a hosszú helyiség arányait keresztben fektetett pallókkal kell "helyretenni". Ezt mondta a burkoló, és a véleményét közvetítő építésvezetőnk, mikor kiderült, a mindig is  hosszanti fektetéssel elképzelt és eszerint kommunikált tömörfa hajópadlót keresztben sikerült burkolni.

Nem tudtunk a héten jelen lenni az építkezésen, ezért a várva várt fotókat emailben kaptam. Hamar lehervadt a mosoly az arcomról, mert három komolyabb problémát szúrtam ki azonnal: 

- A szizál padlószőnyeg színe épp annyira tért el a kiválasztottétól, hogy azt nem okozhatta a vaku, vagy a monitor torzító hatása és amennyi eltérés teljesen más hatást eredményez. Íme a kiválasztott kontra kiszállított verziók: 

- A csigalépcsőre burkolt padlószőnyeget rossz irányból indították, így a fokok függőleges oldalán ferde lett a szálirány.

- Az eltökélten reális árú burkolatok között relatív kompromisszumot képező tömörfa hajópadlót a már említett merőleges irányban fektették

Utáltam az egész szituációt. Hogy a lelkes építésvezetőt is el kellett keserítenem és szembesítenem azzal, hogy ha állítólag nem is emlékezett rá, hogy kifejezetten másképp kértem, legalább felhívhattak volna egyeztetni a burkolás megkezdése előtt. Hogy a pár napja körülírt, mesteremberektől tapasztalt közönyt és felszínességet kellett megint megélni. Hogy éreztem: legalább egy kérdésben akkor is kompromisszumot kell majd hoznom, ha megrendelőként nem kellene ilyesmire kényszerülnöm. És hogy egy esetleges verdikt esetén nekem is kellemetlenül kell majd éreznem magam. 

- Felhívtam a szizál forglamazót, hogy a szőnyeg vajon miért nem olyan színű, mint amit megrendeltem. Hivatalosan lehet némi eltérés a színben, de a forgalmazó is elismerte: ezúttal a hollandok egyazon típuskód alatt jelentősen eltérő színt küldtek. Nagy kérdés, hogy tudok-e úgy reklamálni, hogy a szőnyeget már kiszabták. Ezzel a kérdéssel is még foglalkoznom kell. 

- A lépcső burkolatát visszaszedték és újra lerakták, de kiderült, hogy nem sablon alapján szabták ki, szegték le és ragasztották - ahogy a forgalmazó ajánlotta- hanem a helyszínen vágták az élekhez és nem szegték, ami a ragasztás ellenére és lábazat nélkül azt eredményezheti, hogy idővel foszlani kezd a szélekről a szőnyeg. Ismét "hivatalos" levelet kellet írnom a kivitelezőnek és kérni, hogy fenitek ismeretében legyenek kedvesek a garanciáról nyilatkozni.

- A hajópadló kapcsán annyi engedményt tettem, hogy kértem: küldjenek továbi fotókat a teljes burkolt felületről, hangsúlyozva előre azt, hogy nem valószínű, hogy engedményt tudok tenni, mert:  bár valóban általános elmélet a nyílászárókra merőlegesen burkolt felület, a keresztirányú burkolás csíkos hatásúvá teszi a felületet. Mert senki sem kérte a burkoló urat, hogy tegye helyre burkolással a helyiség arányait, hiszen az épp tagolt hosszúságában elegáns. Az alábbi szemléltető fotókat elöljáróban át is küldtem nekik, a különbség még azokon a fotókon is látszik, amelyeken csak részlete látszik a hosszú térnek: 

KERESZTBEN FEKTETETT 'CSÍKOS' FELÜLET:      

      

----------------------------------------------------------------------------------------------

HOSSZANTI, ELEGÁNS BURKOLÁS:

És akkor megkaptam a fotókat és elbizonytalanodtam. Mert nem annyira rossz, mint féltem tőle. De nem is az igazi. Mert ahogy gondoltam: csíkos és túl modern hatású, és összenyomja a teret. És a "nem rossz" elég sovány vigasz, ha az ember ennyit tervezett, ennyit várt a gyártásra és ennyit költött az adott felületre. Attól tartok, hogy itt lesz ez a hajópadló, amire nem fogok tudni jó szemmel nézni soha, és mindig benne lenne az, hogy mennyivel szebb lenne, ha... Mivel úsztatva fektetve az egész rá van ragasztva egy fóliára, gyakorlatilag nem lehetne felszedni és újrafektetni, az egész mennyiség újrarendelése nélkül. Szerencsés-e ennyire kiszúrni a kivitelezővel?  Jó így vagy csak tűrhető? Utálni fogom vagy megszokni? Hogy döntsünk ebben a helyzetben? Azért futok még egy kört a minap emlegetett korábbi építésvezető-gurunkkal.

Egy korábbi koncepciótervről is látszik a más hangulat

Tetézi a hétvégi álmatlan éjszakákat, hogy a statikus úgy döntött: a manzárd fürdőjében nem lehet átvágni a gerendát, így az ottani burkolatot is részben vissza kell szedni, emelvényt építeni, hogy a mosdókomód beférjen. 

Szépek a korlátok, elkészült a díszburkolat, és a műkő felületek is. Bár fentiek miatt sajnos nem tudok most semminek úgy örülni, mint illene. 

A vontatott csoda

Néha tényleg úgy érzem, hogy sosem érünk a végére. Tulajdonképpen nem értem mi a probléma, vagy hogy van-e egyáltalán. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy bármilyen felkészült és profi  legyen egy kivitelező cég ma Magyarországon, egyszerűen nincs hozzászokva az egyenmegoldásoktól eltérő gondolatokhoz? 

Azért vagyok bajban ezzel, mert különösen határozott voltam abban, hogy bármennyire is eltérnek elképzeléseink az átlagostól, ezek nem költséges különcségek, hanem többnyire - logikusan - kimondottan egyszerű, csak épp "design" szempontból átgondoltabb megoldások, és ezt most sem győzöm hangsúlyozni. 

Rettenetesen értékelem a kivitelezőnkben egyrészt hogy az azóta - hú, talán - 'termelési igazgatóvá' avanzsált eredeti építésvezetőnk egy valódi gyöngyszem. Egyszerűen mindent tud, amit egy kivitelezőnek tudnia kell. Minden problémára megrendelőbarát, spontán, maximalista megoldásai vannak. Kicsi küzdelem azért maradt: az immár alá beosztott új építésvezetőnk (a negyedik talán...) ugyanolyan agilis, gondos és lelkes, ámde kissé old-school fiatalember: hamar belenyugszik az alvállalkozók sirámaiba. Pedig ha valamit utálok a hazai szakemberek hozzáállásában az a sablontól eltérő megoldásokra előadott prompt fogszívós fejvakargatás, ami annyit tesz: 'hát ez nagyon bonyolult lesz - és nagyon sokba fog kerülni'. Ha magam alkalmazom, az ilyeneket az első fejvakargatásnál többnyire el is zavarom, nem veszem fel a kesztyűt, mert számomra viszont ez annyit tesz: 'nem szeretem a szakmámat, csak kevés és minél könnyebb munkával szeretnék sok pénzt keresni'.  Így viszont régi istenített-előléptetett gurunkat kénytelen voltam ragaszkodásom tárgyává tenni és harcosan követelni jelenlétét és gondoskodását minden kooperáció és levelezés alkalmával, mert kíméletlenül leszereli a fejcsóválókat és a megoldást is azonnal tálalja hozzá, bármilyen szakterületről legyen is szó. Néha az az érzésem, hogy ha ez a fiatalember nem egy félisten, akkor talán jó zsaru - rossz zsaru játékot játszanak velünk - na jó, ez volt a  'konteó'. Sajnos tényleg nem túl széles az ambíciózus, minőségre és referenciára törekvő hazai szakemberek köre, ezzel tisztában vagyok. 

DE - DE - DE ! Annak ellenére, hogy néha úgy érezzük magunkat, mint az agár a műnyúllal, vagy a falusi kutya a madzagon húzott kolbásszal, a ház bizony azért egyre gyönyörűbb. A különös műgonddal kivitelezett részleteket az időfaktor rovására - és a szerződésben rögzített kötbér mellett - így tulajdonképpen egyáltalán nem bánjuk. 

Az egyik meghökkentő paraméter a beavatott szemtanúk számára az, hogy ez a ház kb. 160 m2 hasznos alapterülettel bír. Többynire legalábbis dupláját tippelik. Köszönet a Tervezőnknek! Na nem a látszatért, hanem a tágas, fényes, élhető terekért! 

A homlokzatot a színek hihetetlenül elegánssá tették - hurrá, máris sikerült kihozni a házból a dédelgetett kúria-feelinget! Ez pedig Zita érdeme.

Csodás lett az újraburkolt márványkocka. Kisebb gond éppen a másodszor festett mosdókomód elhelyezése ide, amely úgy tűnik nem fér be a szegélybe rejtett gépészeti csövektől. Statikus jön pénteken megállapítani, átvezethetjük-e őket egy tartógerendán keresztül. A mosdókomódot ugyanis nem hagyom! Főként, hogy másodszori nekifutásra elnyerte méltó színét is. A pultja majd egyszer fehér kő lesz, addig elviseljük a fehérre festett fát. 

A kék kéksége még mindig dilemma, szürkésebbnek reméltem, de nem babakék, így rendben lesz. 

A falfény épp annyira fényes, amennyire kell - épp csak jelzés értékkel. 

Függőben van még a gyerekfürdő bézs betonburkolata. Eleinte könnyűnek ígérkezett, most az egyetlen hidegburkolat ami lóg a levegőben, pedig mellette az előtérben már fektetnék a szizál padlószőnyeget. Ez kicsit aggaszt, de most nem bosszankodom többet.

És helyet kerestünk összevadászott régi lámpáimak. Sajnos kiderült, hogy még jópár hiányzik. Így továbbra sem unatkozom.