Tető, terek, ablakok

Nem tudom létezik-e az az anyagi fedezet, olyan ideális élethelyzet, annyi előzetes tervezés, amely elegendő ahhoz, hogy egy építkezést feltétlen örömmel, keserű felhangoktól mentes jó szájízzel fejezzen be az ember, és a munkálatok végére ne váljon legalább egy kicsit ellenséggé a legjobb kivitelező sem.

Összességében azért rendületlenül elégedettek vagyunk az építő cég munkájának minőségével, és arra is újra meg újra emlékeztetjük magunkat, hogy egy generálkivitelező közreműködése nem hasonlítható össze azokkal a régi emlékekkel, amikor például jobb híján keresztrejtvényt fejtve húztuk meg magunkat a hálóban, miközben a szomszéd vendégszobából a falat mintegy véletlen átütő villanyszerelő még egy adag gipszes vizet is a lehulló vakolat után küldve a féltve őrzött kedvenc olajfestményt sodorta végveszélybe, a segédmunkásként közreműködő feleség pedig magáévá tette a Szingapúrban vásárolt hőn szeretett arany szandálomat (csodásan festhetett benne saját közegében). A sarki gyorsétterem mellékhelyiségét voltunk kénytlenek használni hosszú napokig, és a Széchenyi fürdőbe jártunk tisztálkodni. Vagy amikor következő lakásunk elhúzódó felújításakor második utódunk prognosztizált születése előtt egy héttel a burkoló, az egész lapok lerakása után a további lapok darabolásánál kellemesebb elfoglaltságot lelvén lelépett a színről és soha többé nem vette fel a telefont.

Na de visszatérve a ház jelen állására, némi fennakadást okozott a második fázisra kapott árajánlat,  nevezetesen a gépészet költségvetése, amely néhány, de hetekig elhúzódó email váltást és újrakalkulációt követően sem az áhított mértékben javult, de legalább komolyabb százalékokkal mérséklődött és így most már tovább tudunk lépni. Igaz, hogy a tartalomból nem nagyon engedtünk, mert azt gondoljuk, hogy bár kétségtelenül áldozatokkal jár, az alapokat hosszú távra kell lefektetni, és a gépészet áttételesen mégiscsak a ház lelke-motorja.

Időközben kialakultak a belső terek, amelyek viszont fantasztikusak. Bár az alaprajzokon való eligazodás sem hoz többnyire zavarba, ténylegesen meglepett minket, mennyire tágasak, élhetők, hangulatosak a terek. Ismét bebizonyosodott, hogy a bővítésre vonatkozó koncepció kidolgozására felkért kedves építész ismerős munkája ugyanazt a csodálatos hatást eredményezte, mint amelynek köszönhetően budapesti 85 m2-ünk is jóval-jóval tágasabbnak hat és bár rég kinőttük, mégsem tudunk megválni tőle.

Felkerült a terméspala fedés, és az, hogy emelett döntöttünk végül, az egyik olyan kompromisszumnak bizonyult a költségek terén, amelyet biztosan soha nem bánunk meg. Ódák helyett fotók inkább...  Beépítésre kerültek a kékes grafit színre festett fa nyílászárók, bár méltatlan környezet az egyelőre vakolatlan, szerkezetileg is hiányos homlokzat, és itt így kissé bizarr a látványuk.

Az üröm az örömben? Hát hogy ezek a munkafázisok eredetileg úgy két hónappal ezelőttre voltak betervezve, az eredetileg elképzelt ütemtervhez képest jócskán csúsznak a munkák, és persze belül rengeteg van még hátra. Összességében azért minden erőfeszítés és apróbb bosszúság megéri, mert tényleg csodálatos lesz ez a ház, és reményeink szerint az augusztusra tervezett nyaralásra sem máshol kell szállást keresnünk.

Terméspala tető

Pikkelyfedés

Keleti homlokzat az elbontott
és még nem újraépített lépcső helyével

Lányszoba ablakokkal

A lányszoba íves falszakaszára egy újabb geg kívánkozik

Fényárban úszó étkező. Két-két vízszintes álosztó
utólag kerül majd a nyílászárókra.

A konyha-étkező félkész tetejének gerendái megihlettek:
 látszóak maradnak, a mennyezet alsó felületükkel azonos síkba hozva

Nappali az étkezőből, nemsokára készül a téglakályha is.

A nappali és étkező közötti két szélső tartópillér helyére kerülő majdani
térelválasztó oszlopok anyaga, formája még mindig függőben van. 

A nappali "kazettás" téglamennyezetére többször ráfeledkezve úgy
döntöttünk, csiszolva-tisztítva-impregnálva, de így marad, ahogy van.  

Az újonnan épített alsó lépcsőnek is szép részletei bontakoztak ki.

Egy, kettő, három, torony van a házon!

Külsőségek és belsőségek - 3.rész

El sem hiszem, hogy november óta vagyok adós a harmadik szint vizuális inputjával, hát íme a szülői szekcióról született elképzelések - tavaszidézőként - csokorba szedve:

A harmincpárnégyzetméteres manzárdban egy dolgot az elejétől tűzön-vízen át eltökéltem, hogy a torony belső, negyed körcikk íve bizony az egész a zuhanyzóm lesz. Az élhető lakótér javára a "maradék" fürdő egész kicsi, így a túloldalán marad hely a könyvtárnak is. A tető alatt helyet kapó gardróbszekrények sokat könnyítenek a térrendezésen. A teraszajtó kintebb helyezésével újabb egy-két négyzetmétert kapunk és némi télikert feelinget. 

A hangulatnál itt klasszikusabb elemek keverednek újabb gegekkel. Mivel a zuhanyzó fala egyszerű fehér kőmozaikkal lesz burkolva, nem volt kihagyható a poén, a mennyezetre valamilyen módon kerüljön freskó hangulatú kép. Egyelőre nem született még döntés, hogy ez print+plexi vagy vízálló festés formájában kerül kivitelezésre, előbbi talán jobban érzékelteti, hogy nem kell túl komolyan venni...  Jó lenne ide arany vagy sárgaréz színű zuhany- és csaptelepet találni, pontosabban mindezt ésszerű áron. A padló sötétszürke vagy vöröses természetes kő lesz. 

A fürdő apró méretét burkolat helyett szintén egy faliképpel próbálnánk feldobni, hátha sikerül tágítania a teret. A mosdószekrény antik komódból alakul majd át, és ide is jól jönnek majd az arany kiegészítők. A padló fehér természetes kő.

A háló szizál padlószőnyeget és fehér falkazettát kap, a gardróbokat tapéta-ajtó hivatott takarni. A színek még nem kiforottak, de az egyik falszakasz talán valamilyen formában mintás lesz. Két nagy könyvszekrény kerül beépítésre, helyet kap egy konzol-íróasztal székkel, és valamelyik a kedvenc  foteleim közül. 

Nos, persze mindebben úgyis lesz még egy csomó változás, de ez a kiindulási alap, reméljük ennél minden csak szebb és jobb lesz. A felújítandó ágyat mindenesetre már beszereztem, bár jelenleg még kissé méltatlan helyzetben várja jobb sorsát. Korábban egy zárdában lakott, remélem ez csak jó ómen lehet a házaséletünkre nézve. Neki mindenesetre az előzőnél garantáltan mozgalmasabb élete lesz. Ha csak a három gyerek rendszeres látogatásából indulok ki, már akkor is :) 

Balaton, Balaton, te csodás

A rövid téli szünetet követően újra beindult a munka a ház körül, ezért izgalommal néztünk elébe az aktuális látogatásnak. Kivételesen az északi part felöl érkeztünk, és ahogy Akarattyánál megnyílt a horizont a Tihanyi-öbölre, a tó a napos-szeles időben a címet is ihlető valószerűtlenül kék árnyalatokban -szó szerint- ragyogott. Sajnos időre kellett mennünk, ezért nem tudtunk megállni a varászlatos vizuális élményt szemléltető fotó kedvéért, így viszont mire előkaptam a telefonomat, az idill előtt irigyen összezárt a parti nyárfasor. 

Bár helyi megfigyelőink jelentései előrevetítették a pozitív fejleményeket, mégis az egyetlen "nyomasztó" fordulat tárult először szemünk elé, az immár 'kábé' huszonnyolcadik, a ház magasságával vetekedő törmelékhegy. 

Öröm az ürömben, hogy remélhetőleg ez az utolsó kupac is egyben, mely azért gyűlt ilyen szépen össze ismét, mert befejeződött a kemence bontása. Ebből újra felhízlalták a csodás téglák mennyiségét, és legalábbis a téglakályhára már biztosan elegendő lesz. Bár a kemencét pótló, az utcafronti támasztást beteljesítő második tároló és a flórakosaras támfalrendszer kiépítése még ezután következik, korábban elképzelhetetlen nagyságú tér nyílt meg az utca és a ház között. Íme, előtte, utána:

A házban az alsó szinten befejeződött a szerelőbeton kialakítása, és egyben kezd testet ölteni a helyiségek leendő atmoszférája. Akad ugyan ok itt is némi aggodalomra az egyik szoba fényviszonyainak tekintetében, bár egyedüliként itt nem került még kialakításra a leendő nyílászáró helye, amely történetesen egy dupla üvegajtó, tehát még sokat javulhat a helyzet. 

Elkészült a leendő lépcsőház belső fal íve, nagyon szépen sikerült és azonnal meg is örültem az ideális helynek egy hangulatos lerakó, kisasztal számára, a megfelelő hangulatvilágítással, ami még jótékonyan hízlalja is a teret, optikailag. Rögtön lelomboztak azzal, hogy egy merevítő oszlop még épp oda lenne ideális, ahol a jelenlegi átmeneti támasztóoszlop is van. Erre kénytelen voltam kiadni az építésvezetőnek a nemes kihívást, hogy a statikussal fejüket összedugva lesznek kedvesek máshol támasztani, az íves beugró lehetőleg az enyém, stipistop! 

Bár még nincs rajta a tető, az emeleten megépült a leendő konyha-étkezőnek helyet adó tér. Itt is történt jó és kevéssé jó fejlemény is. A jó hír, hogy sikerült megnyerni a térnek azt a plusz fél métert, ami helyet enged majd a ház ura egyetlen konyhai vesszőparipájának, a 90 cm széles amerikai hűtőnek. Hurrá! Így és most derült ki azonban, ami a tervekről tulajdonképpen akár számomra is kiderülhetett volna - de még boldogabb lettem volna, ha erre az építész hívja fel a figyelmünket, mert lehet, hogy másképp terveztettem volna ha történetesen tudok róla-, hogy a konyha-étkező mennyezete ferde, melyet nem is szerencsés kiegyenesíteni, mivel az alacsonyabbik rész csak kb 2,10 m magas. A fő épületrész ereszétől az új   falak koszorújáig a dőlésszög kicsi, nem is látom egyelőre hogy fog ez kinézni, de egyáltalán nem örültem a váratlan fejleménynek. Egy kósza gondolat erejéig egy üvegtető villant fel lelki szemeim előtt, de ilyen eszement és költségnövelő ötleteket már nem engedek elhatalmasodni magamon, azon kívül napkollektorokat terveztünk ide, szóval hamar elűztem a télikert-ihletést.

Ha már a konyhánál tartunk, megrajzoltam a minap a konyha tervét, hogy leadhassuk az árajánlatkérést a belső asztalosmunkákhoz. Így immár a pontos méretek birtokában a konyha elhelyezkedését a valós térben próbáltuk felmérni. Az építésvezetők gyöngye ekkor lopta be magát végképp a szívembe, minthogy felajánlotta, hogy lécekből megépítik a leendő konyha 3D-s körvonalait, így legközelebbi látogatásunkkor gyakorlatilag pontosan láthatom mettől meddig ér majd a konyhám és milyen lesz a térérzet vele. Nem találok szavakat, tényleg....

Szóval haladgatunk, legközelebb nagyon várjuk a tető bontását (no ezt talán nem is annyira), de még jobban az új tető épülését, szépülését, illetve addig is tovább haladnak a belső munkákkal. 

A kert császárnője

Itt az ideje, hogy szóljak végre a kertről is, hiszen nem kis szerepet játszott az ingatlannal való szerelembe esésben. Egyrészt környékbeli viszonylatban lenyűgöző a mérete - mintegy 890 m2 - illetve a ház lakatlan voltához és a tulajdonos ritka jelenlétéhez képest már egykori állapotában is ápolt és kertszerű volt. Látszott rajta, hogy őt is szerették, gondozták.

Az egyik első kérdésünk a tulajhoz arra a különleges fára vonatkozott, amely egyébként a kert  meghatározó eleme: zöld, diószerű termése volt, és nagy, már-már egzotikus küllemű levelei. Nem tudta, hogy honnan kerülhetett oda, de azt igen, hogy nagyon gyorsan megnőtt, és tavasszal fürtös lila virágokat hoz. Nosza, az ilyen kihívások mellett nem szoktam elsétálni, az azóta már többször jól bevált online növényhatározó segítségével fény derült a fa személyazonosságára, ő a császárfa, melynek magja minden bizonnyal a Festetics-kastély parkjából kerülhetett oda a természeti erők által. Egy amúgy egész érdekes növénykultúrtörténeti szösszenetet a fanatikus érdeklődők számára mellékelek a császárfáról a bejegyzés végén, addig is a kert többi részéről....

A kert végében egy csodálatos fenyő áll, szerintem legalább 20m magas, de vállalom: nem erősségem a mérték becslés. Tréfás anekdota azóta, hogy a szomszéd szolgalmi út sajnos-klasszikus pléhgarázsainak egyik tulaja komolyan azt a megjegyzést tette a kert előzetes rendezése kapcsán, hogy "végre valaki kiírtja ezt a monstrumot". Hát ez a valaki egész biztosan nem mi leszünk, sokkal inkább örülünk az őt lakó és immár tulajdonostársakká avanzsált számos szárnyas famíliának, akik viszont évről évre számunkra sokkal szimpatikusabb öko-szemléletű építkezést folytatnak, mint bádogvárosi miliőt megidéző szomszédaik.

A kerten túl a vasút mentét, és a vasúton túl az újrahasznosításra váró régi kemping területét -egyben számunkra a horizontot- a Balatont legalábbis sugalló nyárfák népesítik be.

Az óriásfenyő egy unokatestvére a ház kert felöli sarkánál lakik, mellette pedig az északi szomszéd felé fajtájukhoz mérten szintén termetesre nőtt tuják védelmezik a házat.

Egy félig-meddig már elhalt birsalma fától meg kellett válnunk, és némi bodzát, valamint a császárfát is fojtogató futó gyomot és borostyánt is eltávolítottunk. Szintén muszáj volt megválni a kemence tetején basáskodó abszolút méreteket elért terülő tujától, és néhány mogyoró bokortól. A kertet a háztól szeparáló buxus sort ki kellett emelni, de megtartottuk földlabdásan, ha túléli a telet, új helyre kerül.

Amikor a kert császárfa uralta új képét körülbelül elképzeltük, tudtuk, hogy 'régi ismerőseinkkel' fogjuk folytatni a tervezést, akikkel már korábban is bebizonyosodott, jól tudunk együttműködni........  (folyt.köv.)

---------------------------

És még a beígért paulownia-story:

Ennek a fának tulajdonképpen annyi előnyös tulajdonsága van, hogy szinte tündérmesébe illik. Csoda hogy nem hallhatunk felőle gyakrabban, vagy hogy nem fordul elő több helyen, bár mióta nekünk is van, azóta máshol is megakadt rajta a szemünk.

A császárfa Kínában őshonos, a hagyomány szerint kislányok születésekor ültették, mert a fa olyan gyors növésű, hogy együtt érték el a kifejlett kort a gyermekkel. Amikor a lány férjhez ment, kivágták a fát is, a különösen könnyű és értékes faanyagból hozományként szolgáló használati tárgyakat, bútorokat készítettek, minthogy egyebek közt erre is kíválóan alkalmas.
Japánba is átkerülve a paulowniából készült koto hangszer megszólaltatásában való jártasság a gésák megannyi erénye közé tartozott. 

A fa magjait a 'buborékos műanyag' és polisztirol golyók elődjeként porcelánok csomagolására, a dobozok bélelésére használták, így már egész korán elterjedhetett a kereskedelmi karavánok jóvoltából. 

'Hivatalosan' a XIX. században került Európába, latin nevét (Paulownia tomentosa) Anna Pavlovna Romanova orosz cárkisasszony nevéből, némi németesítéssel kapta, a tomentosa jelző a levelek és a rügyek szőrösségére utal, utóbbiak már ősztől díszítik a fát.

Nézzünk némi statisztikát: 10-25 méteresre nő ez a fa, melyből az első pár esztendőben mindjárt évi 3-4 métert letud, később némileg lassul a növekedése. Először 4-8 éves kora körül nyílnak halvány lila virágai, 10-30 centiméteres fürtőkben. Termése 3-4 cm átmérőjű, száraz, tojás formájú kapszula, mely számos apró magot rejt.  Ezek tél végén repülnek ki a felpattanó magházakból. 

15-40 cm átmérőjű levelei szintén fiatal korában nagyobbak, míg érett korba lépve visszafogottabb paraméterekkel bírnak. Rendszeresen nyesve állandó friss hajtásain akár 60 centisek is lehetnek levelei a kertészek örömére.

Túlzott fagyra csak ifjú korában érzékeny, viszont a trópusi klímát is elviseli. Talaj és csapadék tekintetében is jól tűri a szélsőséges viszonyokat, így ez a fa gyakorlatilag bárhol megél, esetleg csak a nála is magasabb fák konstans árnyéka hozhatja zavarba. Mélyen, de nem  terebélyesen gyökeresedik, ezért jó viszonyban van akár közvetlen szomszédaival is, illetve gyökérzetéről akkor is képes újra hajtani, ha történetesen porig égne; ha szükséges, élete során akár hétszer is tökéletesen reprodukálhatja saját magát.

Hazánkban többnyire parkok, díszkertek szoliterfája, pedig hasznosításának lehetőségei is alig ismernek határokat.

A már említett ókori asztalosipari és 'csomagolástechnológiai' felhasználás folyományaként ma népszerű alapanyaga többek közt bútoroknak, vonós-húros hanszereknek, surf deszkáknak, és különfajta dobozoknak, a Japánoknál maradva ma is gyártják belőle a hagyományos magas talpú fapapucsot, a getát.

Mindezeken túl a következő csodákra képes még:

Gyors növekedése miatt több helyen, így Kínában, Ausztáliában és az  USA-ban forradalmasította  az erdőgazdálkodást, hiszen önreprodukciós képességének köszönhetően akár hétszer termelhetnek ki egy azon fát újratelepítés nélkül, amely már 4-5 év alatt eléri a megfelelő paramétereket.  

A levegő páratartalmának növelésével befolyásolni képes a mikroklímát, megköti a port és légszennyeződést.

A gyökerek magas nitrogéntartalma miatt megfelelő sűrűségben ültetve adott növénykultúrában jelentősen javítja a köztes termesztésű bab, búza, szőlő, gyapot, köles, stb.. hozamát.

Termesztik komposztnak, takarmánynak, mivel leve koncentrált ásványi, protein és szénhidrát tartalommal bír. És persze nagy mennyiségű tüzifát is ad.

Kínában szinte minden részéből gyógyszert is készítenek hörghurut ellen, a levél és gyümölcs főzete állítólag visszaadja az ősz haj eredeti színét.  Hmmm, ez alkalom adtán akár majd jól is jöhet....