Tető, terek, ablakok

Nem tudom létezik-e az az anyagi fedezet, olyan ideális élethelyzet, annyi előzetes tervezés, amely elegendő ahhoz, hogy egy építkezést feltétlen örömmel, keserű felhangoktól mentes jó szájízzel fejezzen be az ember, és a munkálatok végére ne váljon legalább egy kicsit ellenséggé a legjobb kivitelező sem.

Összességében azért rendületlenül elégedettek vagyunk az építő cég munkájának minőségével, és arra is újra meg újra emlékeztetjük magunkat, hogy egy generálkivitelező közreműködése nem hasonlítható össze azokkal a régi emlékekkel, amikor például jobb híján keresztrejtvényt fejtve húztuk meg magunkat a hálóban, miközben a szomszéd vendégszobából a falat mintegy véletlen átütő villanyszerelő még egy adag gipszes vizet is a lehulló vakolat után küldve a féltve őrzött kedvenc olajfestményt sodorta végveszélybe, a segédmunkásként közreműködő feleség pedig magáévá tette a Szingapúrban vásárolt hőn szeretett arany szandálomat (csodásan festhetett benne saját közegében). A sarki gyorsétterem mellékhelyiségét voltunk kénytlenek használni hosszú napokig, és a Széchenyi fürdőbe jártunk tisztálkodni. Vagy amikor következő lakásunk elhúzódó felújításakor második utódunk prognosztizált születése előtt egy héttel a burkoló, az egész lapok lerakása után a további lapok darabolásánál kellemesebb elfoglaltságot lelvén lelépett a színről és soha többé nem vette fel a telefont.

Na de visszatérve a ház jelen állására, némi fennakadást okozott a második fázisra kapott árajánlat,  nevezetesen a gépészet költségvetése, amely néhány, de hetekig elhúzódó email váltást és újrakalkulációt követően sem az áhított mértékben javult, de legalább komolyabb százalékokkal mérséklődött és így most már tovább tudunk lépni. Igaz, hogy a tartalomból nem nagyon engedtünk, mert azt gondoljuk, hogy bár kétségtelenül áldozatokkal jár, az alapokat hosszú távra kell lefektetni, és a gépészet áttételesen mégiscsak a ház lelke-motorja.

Időközben kialakultak a belső terek, amelyek viszont fantasztikusak. Bár az alaprajzokon való eligazodás sem hoz többnyire zavarba, ténylegesen meglepett minket, mennyire tágasak, élhetők, hangulatosak a terek. Ismét bebizonyosodott, hogy a bővítésre vonatkozó koncepció kidolgozására felkért kedves építész ismerős munkája ugyanazt a csodálatos hatást eredményezte, mint amelynek köszönhetően budapesti 85 m2-ünk is jóval-jóval tágasabbnak hat és bár rég kinőttük, mégsem tudunk megválni tőle.

Felkerült a terméspala fedés, és az, hogy emelett döntöttünk végül, az egyik olyan kompromisszumnak bizonyult a költségek terén, amelyet biztosan soha nem bánunk meg. Ódák helyett fotók inkább...  Beépítésre kerültek a kékes grafit színre festett fa nyílászárók, bár méltatlan környezet az egyelőre vakolatlan, szerkezetileg is hiányos homlokzat, és itt így kissé bizarr a látványuk.

Az üröm az örömben? Hát hogy ezek a munkafázisok eredetileg úgy két hónappal ezelőttre voltak betervezve, az eredetileg elképzelt ütemtervhez képest jócskán csúsznak a munkák, és persze belül rengeteg van még hátra. Összességében azért minden erőfeszítés és apróbb bosszúság megéri, mert tényleg csodálatos lesz ez a ház, és reményeink szerint az augusztusra tervezett nyaralásra sem máshol kell szállást keresnünk.

Terméspala tető

Pikkelyfedés

Keleti homlokzat az elbontott
és még nem újraépített lépcső helyével

Lányszoba ablakokkal

A lányszoba íves falszakaszára egy újabb geg kívánkozik

Fényárban úszó étkező. Két-két vízszintes álosztó
utólag kerül majd a nyílászárókra.

A konyha-étkező félkész tetejének gerendái megihlettek:
 látszóak maradnak, a mennyezet alsó felületükkel azonos síkba hozva

Nappali az étkezőből, nemsokára készül a téglakályha is.

A nappali és étkező közötti két szélső tartópillér helyére kerülő majdani
térelválasztó oszlopok anyaga, formája még mindig függőben van. 

A nappali "kazettás" téglamennyezetére többször ráfeledkezve úgy
döntöttünk, csiszolva-tisztítva-impregnálva, de így marad, ahogy van.  

Az újonnan épített alsó lépcsőnek is szép részletei bontakoztak ki.