Egy, kettő, három, torony van a házon!

Külsőségek és belsőségek - 3.rész

El sem hiszem, hogy november óta vagyok adós a harmadik szint vizuális inputjával, hát íme a szülői szekcióról született elképzelések - tavaszidézőként - csokorba szedve:

A harmincpárnégyzetméteres manzárdban egy dolgot az elejétől tűzön-vízen át eltökéltem, hogy a torony belső, negyed körcikk íve bizony az egész a zuhanyzóm lesz. Az élhető lakótér javára a "maradék" fürdő egész kicsi, így a túloldalán marad hely a könyvtárnak is. A tető alatt helyet kapó gardróbszekrények sokat könnyítenek a térrendezésen. A teraszajtó kintebb helyezésével újabb egy-két négyzetmétert kapunk és némi télikert feelinget. 

A hangulatnál itt klasszikusabb elemek keverednek újabb gegekkel. Mivel a zuhanyzó fala egyszerű fehér kőmozaikkal lesz burkolva, nem volt kihagyható a poén, a mennyezetre valamilyen módon kerüljön freskó hangulatú kép. Egyelőre nem született még döntés, hogy ez print+plexi vagy vízálló festés formájában kerül kivitelezésre, előbbi talán jobban érzékelteti, hogy nem kell túl komolyan venni...  Jó lenne ide arany vagy sárgaréz színű zuhany- és csaptelepet találni, pontosabban mindezt ésszerű áron. A padló sötétszürke vagy vöröses természetes kő lesz. 

A fürdő apró méretét burkolat helyett szintén egy faliképpel próbálnánk feldobni, hátha sikerül tágítania a teret. A mosdószekrény antik komódból alakul majd át, és ide is jól jönnek majd az arany kiegészítők. A padló fehér természetes kő.

A háló szizál padlószőnyeget és fehér falkazettát kap, a gardróbokat tapéta-ajtó hivatott takarni. A színek még nem kiforottak, de az egyik falszakasz talán valamilyen formában mintás lesz. Két nagy könyvszekrény kerül beépítésre, helyet kap egy konzol-íróasztal székkel, és valamelyik a kedvenc  foteleim közül. 

Nos, persze mindebben úgyis lesz még egy csomó változás, de ez a kiindulási alap, reméljük ennél minden csak szebb és jobb lesz. A felújítandó ágyat mindenesetre már beszereztem, bár jelenleg még kissé méltatlan helyzetben várja jobb sorsát. Korábban egy zárdában lakott, remélem ez csak jó ómen lehet a házaséletünkre nézve. Neki mindenesetre az előzőnél garantáltan mozgalmasabb élete lesz. Ha csak a három gyerek rendszeres látogatásából indulok ki, már akkor is :) 

Balaton, Balaton, te csodás

A rövid téli szünetet követően újra beindult a munka a ház körül, ezért izgalommal néztünk elébe az aktuális látogatásnak. Kivételesen az északi part felöl érkeztünk, és ahogy Akarattyánál megnyílt a horizont a Tihanyi-öbölre, a tó a napos-szeles időben a címet is ihlető valószerűtlenül kék árnyalatokban -szó szerint- ragyogott. Sajnos időre kellett mennünk, ezért nem tudtunk megállni a varászlatos vizuális élményt szemléltető fotó kedvéért, így viszont mire előkaptam a telefonomat, az idill előtt irigyen összezárt a parti nyárfasor. 

Bár helyi megfigyelőink jelentései előrevetítették a pozitív fejleményeket, mégis az egyetlen "nyomasztó" fordulat tárult először szemünk elé, az immár 'kábé' huszonnyolcadik, a ház magasságával vetekedő törmelékhegy. 

Öröm az ürömben, hogy remélhetőleg ez az utolsó kupac is egyben, mely azért gyűlt ilyen szépen össze ismét, mert befejeződött a kemence bontása. Ebből újra felhízlalták a csodás téglák mennyiségét, és legalábbis a téglakályhára már biztosan elegendő lesz. Bár a kemencét pótló, az utcafronti támasztást beteljesítő második tároló és a flórakosaras támfalrendszer kiépítése még ezután következik, korábban elképzelhetetlen nagyságú tér nyílt meg az utca és a ház között. Íme, előtte, utána:

A házban az alsó szinten befejeződött a szerelőbeton kialakítása, és egyben kezd testet ölteni a helyiségek leendő atmoszférája. Akad ugyan ok itt is némi aggodalomra az egyik szoba fényviszonyainak tekintetében, bár egyedüliként itt nem került még kialakításra a leendő nyílászáró helye, amely történetesen egy dupla üvegajtó, tehát még sokat javulhat a helyzet. 

Elkészült a leendő lépcsőház belső fal íve, nagyon szépen sikerült és azonnal meg is örültem az ideális helynek egy hangulatos lerakó, kisasztal számára, a megfelelő hangulatvilágítással, ami még jótékonyan hízlalja is a teret, optikailag. Rögtön lelomboztak azzal, hogy egy merevítő oszlop még épp oda lenne ideális, ahol a jelenlegi átmeneti támasztóoszlop is van. Erre kénytelen voltam kiadni az építésvezetőnek a nemes kihívást, hogy a statikussal fejüket összedugva lesznek kedvesek máshol támasztani, az íves beugró lehetőleg az enyém, stipistop! 

Bár még nincs rajta a tető, az emeleten megépült a leendő konyha-étkezőnek helyet adó tér. Itt is történt jó és kevéssé jó fejlemény is. A jó hír, hogy sikerült megnyerni a térnek azt a plusz fél métert, ami helyet enged majd a ház ura egyetlen konyhai vesszőparipájának, a 90 cm széles amerikai hűtőnek. Hurrá! Így és most derült ki azonban, ami a tervekről tulajdonképpen akár számomra is kiderülhetett volna - de még boldogabb lettem volna, ha erre az építész hívja fel a figyelmünket, mert lehet, hogy másképp terveztettem volna ha történetesen tudok róla-, hogy a konyha-étkező mennyezete ferde, melyet nem is szerencsés kiegyenesíteni, mivel az alacsonyabbik rész csak kb 2,10 m magas. A fő épületrész ereszétől az új   falak koszorújáig a dőlésszög kicsi, nem is látom egyelőre hogy fog ez kinézni, de egyáltalán nem örültem a váratlan fejleménynek. Egy kósza gondolat erejéig egy üvegtető villant fel lelki szemeim előtt, de ilyen eszement és költségnövelő ötleteket már nem engedek elhatalmasodni magamon, azon kívül napkollektorokat terveztünk ide, szóval hamar elűztem a télikert-ihletést.

Ha már a konyhánál tartunk, megrajzoltam a minap a konyha tervét, hogy leadhassuk az árajánlatkérést a belső asztalosmunkákhoz. Így immár a pontos méretek birtokában a konyha elhelyezkedését a valós térben próbáltuk felmérni. Az építésvezetők gyöngye ekkor lopta be magát végképp a szívembe, minthogy felajánlotta, hogy lécekből megépítik a leendő konyha 3D-s körvonalait, így legközelebbi látogatásunkkor gyakorlatilag pontosan láthatom mettől meddig ér majd a konyhám és milyen lesz a térérzet vele. Nem találok szavakat, tényleg....

Szóval haladgatunk, legközelebb nagyon várjuk a tető bontását (no ezt talán nem is annyira), de még jobban az új tető épülését, szépülését, illetve addig is tovább haladnak a belső munkákkal. 

A kert császárnője

Itt az ideje, hogy szóljak végre a kertről is, hiszen nem kis szerepet játszott az ingatlannal való szerelembe esésben. Egyrészt környékbeli viszonylatban lenyűgöző a mérete - mintegy 890 m2 - illetve a ház lakatlan voltához és a tulajdonos ritka jelenlétéhez képest már egykori állapotában is ápolt és kertszerű volt. Látszott rajta, hogy őt is szerették, gondozták.

Az egyik első kérdésünk a tulajhoz arra a különleges fára vonatkozott, amely egyébként a kert  meghatározó eleme: zöld, diószerű termése volt, és nagy, már-már egzotikus küllemű levelei. Nem tudta, hogy honnan kerülhetett oda, de azt igen, hogy nagyon gyorsan megnőtt, és tavasszal fürtös lila virágokat hoz. Nosza, az ilyen kihívások mellett nem szoktam elsétálni, az azóta már többször jól bevált online növényhatározó segítségével fény derült a fa személyazonosságára, ő a császárfa, melynek magja minden bizonnyal a Festetics-kastély parkjából kerülhetett oda a természeti erők által. Egy amúgy egész érdekes növénykultúrtörténeti szösszenetet a fanatikus érdeklődők számára mellékelek a császárfáról a bejegyzés végén, addig is a kert többi részéről....

A kert végében egy csodálatos fenyő áll, szerintem legalább 20m magas, de vállalom: nem erősségem a mérték becslés. Tréfás anekdota azóta, hogy a szomszéd szolgalmi út sajnos-klasszikus pléhgarázsainak egyik tulaja komolyan azt a megjegyzést tette a kert előzetes rendezése kapcsán, hogy "végre valaki kiírtja ezt a monstrumot". Hát ez a valaki egész biztosan nem mi leszünk, sokkal inkább örülünk az őt lakó és immár tulajdonostársakká avanzsált számos szárnyas famíliának, akik viszont évről évre számunkra sokkal szimpatikusabb öko-szemléletű építkezést folytatnak, mint bádogvárosi miliőt megidéző szomszédaik.

A kerten túl a vasút mentét, és a vasúton túl az újrahasznosításra váró régi kemping területét -egyben számunkra a horizontot- a Balatont legalábbis sugalló nyárfák népesítik be.

Az óriásfenyő egy unokatestvére a ház kert felöli sarkánál lakik, mellette pedig az északi szomszéd felé fajtájukhoz mérten szintén termetesre nőtt tuják védelmezik a házat.

Egy félig-meddig már elhalt birsalma fától meg kellett válnunk, és némi bodzát, valamint a császárfát is fojtogató futó gyomot és borostyánt is eltávolítottunk. Szintén muszáj volt megválni a kemence tetején basáskodó abszolút méreteket elért terülő tujától, és néhány mogyoró bokortól. A kertet a háztól szeparáló buxus sort ki kellett emelni, de megtartottuk földlabdásan, ha túléli a telet, új helyre kerül.

Amikor a kert császárfa uralta új képét körülbelül elképzeltük, tudtuk, hogy 'régi ismerőseinkkel' fogjuk folytatni a tervezést, akikkel már korábban is bebizonyosodott, jól tudunk együttműködni........  (folyt.köv.)

---------------------------

És még a beígért paulownia-story:

Ennek a fának tulajdonképpen annyi előnyös tulajdonsága van, hogy szinte tündérmesébe illik. Csoda hogy nem hallhatunk felőle gyakrabban, vagy hogy nem fordul elő több helyen, bár mióta nekünk is van, azóta máshol is megakadt rajta a szemünk.

A császárfa Kínában őshonos, a hagyomány szerint kislányok születésekor ültették, mert a fa olyan gyors növésű, hogy együtt érték el a kifejlett kort a gyermekkel. Amikor a lány férjhez ment, kivágták a fát is, a különösen könnyű és értékes faanyagból hozományként szolgáló használati tárgyakat, bútorokat készítettek, minthogy egyebek közt erre is kíválóan alkalmas.
Japánba is átkerülve a paulowniából készült koto hangszer megszólaltatásában való jártasság a gésák megannyi erénye közé tartozott. 

A fa magjait a 'buborékos műanyag' és polisztirol golyók elődjeként porcelánok csomagolására, a dobozok bélelésére használták, így már egész korán elterjedhetett a kereskedelmi karavánok jóvoltából. 

'Hivatalosan' a XIX. században került Európába, latin nevét (Paulownia tomentosa) Anna Pavlovna Romanova orosz cárkisasszony nevéből, némi németesítéssel kapta, a tomentosa jelző a levelek és a rügyek szőrösségére utal, utóbbiak már ősztől díszítik a fát.

Nézzünk némi statisztikát: 10-25 méteresre nő ez a fa, melyből az első pár esztendőben mindjárt évi 3-4 métert letud, később némileg lassul a növekedése. Először 4-8 éves kora körül nyílnak halvány lila virágai, 10-30 centiméteres fürtőkben. Termése 3-4 cm átmérőjű, száraz, tojás formájú kapszula, mely számos apró magot rejt.  Ezek tél végén repülnek ki a felpattanó magházakból. 

15-40 cm átmérőjű levelei szintén fiatal korában nagyobbak, míg érett korba lépve visszafogottabb paraméterekkel bírnak. Rendszeresen nyesve állandó friss hajtásain akár 60 centisek is lehetnek levelei a kertészek örömére.

Túlzott fagyra csak ifjú korában érzékeny, viszont a trópusi klímát is elviseli. Talaj és csapadék tekintetében is jól tűri a szélsőséges viszonyokat, így ez a fa gyakorlatilag bárhol megél, esetleg csak a nála is magasabb fák konstans árnyéka hozhatja zavarba. Mélyen, de nem  terebélyesen gyökeresedik, ezért jó viszonyban van akár közvetlen szomszédaival is, illetve gyökérzetéről akkor is képes újra hajtani, ha történetesen porig égne; ha szükséges, élete során akár hétszer is tökéletesen reprodukálhatja saját magát.

Hazánkban többnyire parkok, díszkertek szoliterfája, pedig hasznosításának lehetőségei is alig ismernek határokat.

A már említett ókori asztalosipari és 'csomagolástechnológiai' felhasználás folyományaként ma népszerű alapanyaga többek közt bútoroknak, vonós-húros hanszereknek, surf deszkáknak, és különfajta dobozoknak, a Japánoknál maradva ma is gyártják belőle a hagyományos magas talpú fapapucsot, a getát.

Mindezeken túl a következő csodákra képes még:

Gyors növekedése miatt több helyen, így Kínában, Ausztáliában és az  USA-ban forradalmasította  az erdőgazdálkodást, hiszen önreprodukciós képességének köszönhetően akár hétszer termelhetnek ki egy azon fát újratelepítés nélkül, amely már 4-5 év alatt eléri a megfelelő paramétereket.  

A levegő páratartalmának növelésével befolyásolni képes a mikroklímát, megköti a port és légszennyeződést.

A gyökerek magas nitrogéntartalma miatt megfelelő sűrűségben ültetve adott növénykultúrában jelentősen javítja a köztes termesztésű bab, búza, szőlő, gyapot, köles, stb.. hozamát.

Termesztik komposztnak, takarmánynak, mivel leve koncentrált ásványi, protein és szénhidrát tartalommal bír. És persze nagy mennyiségű tüzifát is ad.

Kínában szinte minden részéből gyógyszert is készítenek hörghurut ellen, a levél és gyümölcs főzete állítólag visszaadja az ősz haj eredeti színét.  Hmmm, ez alkalom adtán akár majd jól is jöhet....

Derű és ború, avagy decemberi melankólia

Az építkezés fejleményeiről nem számoltam be az utóbbi időben, főképp némi csalódottság okán, ugyanis naivitásomat ezúton már elismerve bevallom, reménykedtem benne, hogy esetleg a Karácsonyt már a dácsán tölthetjük. November eleje táján egyértelművé vált ennek teljesen reménytelen volta. A kemence manuális bontása, az alapok utólagos megépítése - hogy is mondjam találóan - pepecs melónak bizonyult. A házból - látványosan legalábbis - csak kifele jött minden, azt hiszem minden rekordot megdöntöttünk törmelék mennyiségben.

Mostanra megépült a kétszintnyi hozzáépítés, kibontásra kerültek a bontandó belső válaszfalak, beépítették a szükséges áthidalókat. Nem is tudom, fura látvány az egész. Bár eddig csak lakásokat újítottunk fel, és tudtuk, hogy ez nagyobb falat, mégis a ház jelenlegi kibelezett állapotában mintha maga is egyfajta derűváró kiszolgáltatottsággal állna egyik lábáról a másikra, hogy most mi is lesz vele.... 

Mégis, mikor a minap az építész-statikus megkérdezte nem lett-e volna kézenfekvőbb ledózerolni, hamar el is hallgatott gyilkos tekintetemet látva. Még nálam jóval materiálisabb férjem sem bánta meg egy pillanatig sem eddig, hogy vállalva a plusz költségeket mentjük a ház menteni érdemes értékeit.

Ahogy fogy a kemence, keramikus apósomat minden alkalommal könnyek kerülgetik, és fejét csóválva sajnálkozik a lebontásán. Valóban különlegesség volt a maga nemében, és szorgalmasan fotóztunk is minden fázisban, hogy legalább eképp fennmaradjon az utókornak. A bontás közben meghatottságunktól övezve előkerült az eredeti alapozáskor befalazott több üveg korabeli bor és pezsgő, sajnos már nem fenntartható állapotban. 

Bár még mindig fenntartom, hogy lehetett volna tempósabban is haladni, a kivitelező csapat különösen alapos munkát végez, és valóban csak most, az ünnepek előtt tették le a lantot, addig derekasan állták a sarat és a hideget, gettó-szerű benzines hordóknál melegedve időnként.

Az alapokat a régi iskolán edződött statikussal hadban állva erősítették meg például, mert szinte hihetetlen, de ők voltak óvatosabbak. Mi is ezt támogattuk persze, mert oké, hogy nyaraló, de nem öt-tíz évre szánjuk. Így aztán méteres szakaszokban az épület alá ásva és betonozva egyben közel 80 centit nyertünk a belmagasságnak, így teljes értékű szint lett az alsó szint is, ha kívül a talajszintet nem is lehet minden oldalon hozzáigazítani. 

A kezdetektől bábáskodó profi építésvezető szívügyeként kezelte a ház sorsát, és mindenben értette mit szeretnénk. Csak az utolsó etapban merültek fel gondok, mivel előléptetése kapcsán új építésvezetőt nyertünk egy jóval tapasztalatlanabb és eddig legalábbis érzékelhetően kevésbé agilis fiatalember személyében, ennek kapcsán úgy érzem egy-két csatám lesz még az új évben a folytatásnál. 

Így például most először kellett kikelnem magamból, amikor kiderült, hogy a nem kis időbeli- és anyagi áldozat árán bevállalt manuális kemence bontásból kinyert gyönyörű tégláimat, amelyeket a ház története és az eredeti tulajdonosok előtt is tisztelegve meghatározó látványelemekhez tervezünk felhasználni, teljesen érdemtelen helyekre is beépítették, jelentősen megcsapolva az addig jól használhatónak tűnő készleteket. 

Az új esztendőben folytatjuk hát a tetővel, amely a döntés értelmében terméspala lesz, és talán most már a ténylegesen látványos elemek következnek, amíg az előrejelzések szerint április-május környékén végül birtokba vehetjük a birodalmat...