Hollywood Regency - 2.rész: William Haines

Dorothy „vetélytársa” a stílusteremtés babérjaira William Haines volt, aki maga is (némafilmes) hollywoodi sztárként invesztálta tőkéjét és stílusérzékét a belsőépítészetbe. A kollegák között népszerű antik üzlet tulajdonosából hamar a kor keresett stylistja lett, miután „másságára” hivatkozva az akkor még kevéssé toleráns Hollywood választás elé állította. Persze maradtak barátai a szakmában, munkásságát szinte teljes egészében a sztár-klientúrára építette.

Vérbeli színészként nem adta fel végleg eredeti mesterségét, munkáit rezidenciának beillő irodájában valóságos performance keretében mutatta be a válogatott vendégeknek.

A New York-i elit európai gyökerekhez kötött, klasszikusabb ízlésével szemben a karizmatikus Billy Haines - aki 1900. január 2-ai születésűként a 20. század igaz gyermekeként aposztrofálta magát -  jóval kevésbé drámai irányzatot képviselt, így a neoklasszicista kezdeteket már nagyon korán felváltotta a modernizmus.

Bútortervezőként kedvelte a különleges felületeket, ő alkalmazta először azokat az elemeket, amelyek a Hollywood Regencyt a mai napig fémjelzik: a társasági életnek teret engedő széles szófák, a főként textileken, tapétákon megjelenő kínai-ázsiai motívumok, áttetsző akriltárgyak, lakkozott fémpikkely felületek, bambuszlábú kisbútorok, teknőspáncél díszítés, posztamens-lábú üvegasztalok, és különösen kedveltek voltak egyedi és személyreszabott világítótestei, melyeknek forradalmi vonása volt, hogy nem látszottak a vezetékek.

Az "Ice" falilámpa

Töretlen népszerűségét a stílus és praktikum, a formalitás és kényelem közötti egyensúly eredményezte, amellyel alapjaiban reformálta meg Hollywood külcsínjét. Mindazonáltal nem a sznobériának tervezett, valóban érdekelte, hogy élnek az emberek, melyek a valós szükségleteik; jellegzetesen padlószinthez húzó bútorai például az embert tették meghatározóbbá a bútoroknál.  

George Cukor 1939-ben épült Los Angeles-i otthona ...

Az 1949-ben épült Los Angeles-i Brody House ...

..., mely eredeti berendezésével 2010-ben kelt el közel 15M $-ért 

Az utolsó évekig, 73 éves koráig dolgozott, egyik utolsó munkája 1969-ben a londoni Winfield House volt, amely 1955 óta az USA angliai követsége, illetve az akkori nagykövet Walter Annenberg saját pennsylvaniai otthona 1972-ben. 

( )

A William Haines bútorok közül néhány még mostanság is rendelhető.

(( ))

Ahogy gyűjtögettem az infókat, nem tudtam nem észrevenni néhány szembetűnő hasonlóságot néhány eredeti Haines bútor és az Ikea termékei között; sose gondoltam volna... 

És lőn engedély!

Bár még várjuk a jogerőre emelkedést, így babonából lehet, hogy nem lenne szabad elkiabálnom, de megkaptuk az építési engedélyt! 

A februári beadást követően meg kellett várnunk a MÁV hozzájárulását, minthogy 6 méteren belül van a telek vége a vasút pályától, majd egyéb szervekre is sor került, ahol többnyire szabadságon vagy kiküldetésen, vagy továbbképzésen tartózkodtak az illetékesek, és hát sajna én sem voltam a helyszínen, hogy többnyire hatékony állhatatosságommal ösztönözzem fürgébb ügyintézésre az érintetteket. De a végére csak révbe értünk - talán. 

Mivel a tervekről menet közben nem írtam, van némi lemaradásom annak megosztásában, hogy végül hogy alakult a dolog. Abban maradtunk, hogy bár bizonyára nagyon sok időt fogunk ott tölteni, nem költözünk semmiképp, ezért alapvetően nyaraló / hétvégi ház funkciót fog betölteni a ház, de akár egy egész nyáron át, netán vendégekkel se legyen szűkös, illetve akkor sem, ha később mégis meggondolnánk magunkat. 

Az volt a cél, hogy minimális hozzáépítéssel jussunk élhető terekhez, és amiben csak lehet és érdemes az eredeti külső formákra alapoznánk. 

A belső 

Az alsó szinten kerül kialakításra a két gyerekszoba / vendégszoba és egy fürdő. Itt lesz még egy tároló, a gépészet, illetve az egyik szobából opcionális kijárat a kertbe. 

A középső szinten egyterű nappali - étkező - konyha, mellékhelyiség és egy gardrób. Itt helyezkedik majd el az ominózus kályha is, amire egy következő bejegyzésben még visszatérek. 

A manzárdban lesz a háló egy fürdővel. A terven még javításra szorul a fürdő, mivel itt a torony beugróját burkolt zuhanyzónak szeretnénk és a fürdő többi részét is tágasabbra képzeltük. 

A külső

A homlokzat alapvetően jó, de akad pár bizonytalanság. Egyrészt a baluszterek kapcsán félünk egy esetlegesen félresikerült formából / anyagból adódó kevéssé kifinomult végeredménytől. Az első homlokzat sem akar valahogy szép lenni, az egészből valahogy hiányzik még valami. 

Mivel a külső finom tökéletlensége mellett a belső kialakításban, a burkolatok kiválasztásában, a belmagasság optikai növelésében, az elképzelt eklektikus  berendezés stilisztikai finomításában úgy éreztem némi útmutatásra szorulok, segítséget kértem...

Szellemes

Ez itt nem a reklám helye, de van néhány mániám, amitől nehéz lenne eltántorítani a berendezés kapcsán, ilyenek a már említett Ghost székek, amelyeket - köztudomásúlag - Philippe Starck tervezett a Kartell számára.

Ahogy az előző bejegyzéshez képet kerestem, a végén nehezemre esett közülük választani, így muszáj külön postban közkinccsé tenni őket, pontosabban azokat, amelyek híven szemléltetik, hogy - térkímélő mivoltukon túl - miért mellőzhetetlen elemei az eklektikus koncepciónak.

Plakátot a plakátgalériából

Bár eredeti elhatározásom szerint már sokkal több leendő berendezési tárggyal kellene rendelkeznünk, azért idő közben eszközöltünk pár beszerzést.

Még tavaly ősszel, régi kerti kődíszek után kutatva vittek el az épületbontással foglalkozó kis céghez, ahol egy kisebb kerti gipsz vázán kívül 4 db székre sikerült szert tennem. A momentán bájosan szocreál jegyekkel bíró székekben azonnal fantáziát láttam, a felújításuktól csak az eddig kapott árajánlatok tántorítottak el, de azt hiszem majd inkább vidéken keresek szakembert kedvezőbb feltételekben reménykedve.

... és egy lehetséges karakter

...illetve még ki kell találnom, hogy passzolnak-e az eredeti terv szerint nagyméretű ipari-rusztikus asztal mellé szánt Ghost székek közé, avagy máshol kell nekik helyet találni.

Karácsonyi ajándékot keresve találtam rá a Várkonyi plakátgalériára. Minthogy amúgy is oda vagyunk a plakátokért, nem volt nehéz azonnal egy jövőbeni tematikus al-gyűjteményt látni a „Dolgozóké a Balaton” plakátban. A karácsonyi ajándékátadást követően a következő hónapokban a galéria tulajdonos Várkonyi Ádám további darabokkal örvendeztetett meg minket, így a villa leendő fala újabb díszekkel gazdagodott.

(A lelkes galériatulajdonos "sajnos" kiváló partnernek bizonyult életem párja számára, így azóta a „profi” plakátgyűjtés irányába is tett egy lépést, amennyiben már nem csak a falra, hanem saját gyűjteménye bővítésére, a ’fiókba’ is vásárolt plakátot, noha ebben közrejátszik az is, hogy én magam a 40-60’as évek mozgalmi plakátjai iránti rajongását különös perverziónak tartom. Most kialakítandó irodájába is nehezen tudtam rábeszélni, hogy két propaganda darab közé legalább oldás gyanánt bekerüljön az a rég a helyét kereső óriás méretű fotó-plakát, melyen Keith Richards a „Who the fuck is Mick Jagger?” feliratú polóban pózol. Na jó, annyira nem is kellett rábeszélni.)

Az utóbbi hetekben épp az ominózus iroda berendezése kapcsán kezdtem böngészni az aukciós oldalakat, és ott találtam a ház egyik újabb leendő berendezésére, az art deco ihletésű üvegpolcra, amelybe szintén mindketten beleszerettünk.

A szép formájú art deco asztalt a moziszékek kiegészítésének szántam az előtérbe. 

Állítólag a sebes kezű önkormányzat a februári beadást követően pénteken postára adta az építési engedélyt. Én most már csak akkor hiszem, ha látom is, de ha így van, végre felpöröghetnek az események minden tekintetben, így a berendezés-kincs-vadászat is folytatódhat.