Az ideiglenes elhidegülés fő oka, a „nagycsalád” feeling befogadási kísérletein túl persze a ház tervezési fázisának elhúzódása volt, hiszen tényleg reméltük, hogy még ősszel bele tudunk fogni egyrészt a munkálatokba, másrészt a beszerzésekbe, hogy ne kelljen majdan a sürgős rendelkezésre állás oltárán feláldozni az alapos kiválasztást. Hármas számú gyermekünk is március végére, az építkezés főműsoridejére programozta magát, és hát eddigi tapasztalatok szerint az első 1-2 hónap nem a végtelen szabadidő és energiák ideje, így szerettem volna a források kiválasztását és a rendeléseket még nyugalmi állapotban letudni.
Időközben így inkább ráerősítettem az egészséges életmódra és az indiánokat és vénasszonyokat is éltetendő, praktikus szempontok miatt a Normafáról a Gellért-hegy lankáira helyeztem át a reggeli futás színhelyét. Na jó, az eltérő terepviszonyok és születendő lányunk fokozatos térnyerése miatt itt már a futás gyakran szelídül gyaloglássá, így viszont passziómmá vált fentről ráfeledkezni a reggeli párába burkolózott dugó látványára, ami az intenzív testmozgással együtt kétségtelenül lélekemelő időtöltésnek bizonyul.
Türelmetlenségem csillapításának másik terepévé a kulináris gyakorlatok váltak, azon belül gyermekkorunk többnyire elhanyagolt tradicionális fogásainak előállításával örvendeztettem a családot. De beismerem, hogy a berendezési tárgyak helyett is a módosuló paraméterekre adoptált ruhatár beszerzése nyert nagyobb teret az elmúlt hetekben.
Persze elhatároztuk, hogy jó értelemben vett művészi allűrökkel megáldott Építészt a lehetőségekhez mérten nem zaklatjuk, hiszen azért kényszer helyzetben nem vagyunk, alkosson csak saját vérmérséklete szerint, inkább jót mint gyorsan. Azért így a hónap vége felé egy-egy emailt és telefont kezdeményeztem, így aztán tegnap estére tanulmánytervekhez jutottunk, melyeket a megfelelő feldolgozttságot követően nyilvánosítok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése