Oszlopszerelem

A mai amúgy is borús napon családomtól magamrahagyottan indultam neki az autópályának, miközben továbbra is súlyosan nyomasztott a tömörfapadló kérdése. 

Azóta vagy százszor néztem meg a kapott fotókat, az összegyűjtött anyagokat, beszéltem többször az illetékesekkel, de úgy tűnt, nem lehet fájdalommentesen korrigálni a fektetési hibát, és ma kellene színt vallanom.

Elveszett lelkiállapotomban érkezéskor felvérteztem magam lelkes apósommal; a háznál épp a biztonságtechnikai szerelvényezés folyt. Leragadtunk ennél a témánál, valamint némi műkő- és térburkolat kérdéseknél, így jó idő eltelt, mire szembe találtam magam: a csodával: 

... na nem a mopsz fenekére gondolok, és nem is a gerendába fúrt
lámpára - az mi, különben is.??? - "for Christ's sake!"

ha viszont ebben nem látod a szépséget, kérlek
ne olvasd tovább, rossz blogon keresgélsz !!!....

Ha ez az oszlop szerepelt volna a hónapokon át kutatott "webirodalomban", biztosan nem is keresek tovább. A sok megálmodott de meg nem talált-, a számos kizárt- vagy nem kivitelezhető-, a túl bonyolult-, vagy túl költséges verziók után a végül fehér zománcfelület alá ötletelt alapanyag kiválasztása -teljesen véletlenül- annyira jól sikerült, hogy az építésvezető -bár remélte hasonló reakciómat-, nem merte biztosra venni: teljesen levett a lábamról a nem várt felület. Fel sem merült többé a lefestése: szerelem első látásra, és kész - épp így, ahogy van: 

Hogy az "acél-vízvezetékcső-és-beton" oszlop tette-e velem - nem tudom, de ezek után békét kötöttem a keresztberakott füstölt rusztikus tölgypadlóval is. A korábban kapott fényképek ellenében matt cognac-olajos mély-meleg felülete végül is nem kurtította le annyira a szerencsére így is nagyvonalú teret. Nem állítom, hogy soha többé nem jut eszembe: mi lett volna ha?, de békét köthetek vele, azt hiszem - ahogy Dan kapitány is tette idővel... 

Egy kisebb baki azért megint történt: a terasz korlátját az oszlopok közé kellett volna ékelni, de valamiért kívülről az oszlopok köré építette a lakatos. Bentről ez a tér megnövekedése miatt előnyös, de kintről épp az oszlopok századfordulós szofisztikáltságát vágta agyon. Kérdéses, hogy ki lehet-e venni. De az ördög ott van a részletekben: ez így nem az igazi. 

A többit képekben feliratokkal: 

Felkerültek a francia-erkély korlátok... 

... és a terasz korlátok - noha "öregkoromra" úgy tűnik tériszonyom lett

Helyére lelt az Artkraft angyal

Szintén megbékéltem a térburkolat mintájával: játékos...

...és a lehullott levelektől már-már patinás

A konyhába beállításra került a leszállított hűtő, de
még nem kapott szép keretet a "Gaudí-falburkolat"

Odavagyok a beltéri ajtókért - és a frissen
felmosott indiai mészkőért

A nyílászárók a márványkockáknak
 is jól állnak - és a GSI szaniterének.. 

Nem rossz a szőnyegpadló, de nem is olyan, mint amit három hét utánajárással kiválasztottunk - vesszenek a hollandok!

Vakuval s anélkül sem adja vissza a többitől egyedül eltérő
fuxiás-bordós lányszoba ajtószínt a fotó - de szuper lett!

A kert

Nagyon nehéz most Budapesten "üldögélni", mikor az utolsó simítások zajlanak - és amikkel azért akadnak gondok. Jó lenne elkerülni a további pót- és többletmunkákat, és rettenetesen szeretnénk végre eltölteni az első hétvégénket a házban - lehetőleg a közelgő hosszú hétvégén. Szívem szerint óránként hívnám az építésvezetőt, hogy hogy állnak, ma például tudom hogy a beltéri nyílászárókat szerelték és megesz a kiváncsiság, de tudom, hogy nagyon hajtanak, így stresszelni sem akarom. 

A blogírást utódainkon, rokonainkon és ismerőseinken kívül (utóbbi két kategória a legritkább látogató a blogon amúgy) saját magam kedvéért művelem főleg, mivel segít átgondolni egy-egy témát, ráadásul kimondottan nyugtató hatású. Így mivel egyébként is esedékes volt a kerttörténet, ráadásul épp a kertésznek beígért idevágó gyűjtőmunkát halogatom hetek óta, itt a nagy alkalom... 

A kertet még a kezdet kezdetén megterveztettük, hogy időben kialakuljanak a ház körüli teraszok, járdák, stb... Régi mániám a projekt szemléletű csapatmunka (hú, ez szép volt),  de hiába terveztem el, hogy építész és kerttervező majd afféle kreatív brainstorming keretében kihozza a legjobbat a házunkból, sajnos nem jött létre ez a fajta együttműködés, így a jelenleg rendelkezésre álló anyagok valahogy nem alkotnak még egységet. 

A fiatal tájépítész pártól korábbi megbízások során mindig precíz, átgondolt és kreatív anyagot kaptunk. Mivel legfeljebb amatőr szinten értek hozzá, ha kertről van szó, pár jelzővel tudom körülírni amit szeretnék, kedvenc növényeket megnevezni, sok fotóval spékelve. Ez esetben a vadregényes századfordulós villahangulat volt a meghatározás, némi cottage feelinggel.  Kértünk bujává növő növényzetet, természetes köveket és téglát, tuja- és sövénymentes zöld takarást a szomszédoktól, pár emelt veteményes ágyat, épített játszótér nélküli bújócskázós gyerekparadicsomot. 

A tervek elkészültek, és sok minden testet öltött bennük az elképzeléseinkből. Lett benne sok illatos-virágos cserje, fűzalagút és -kunyhó a gyerekeknek, kertbe illeszkedő veteményesek, a ház lépcsőjét elegánsan továbbnyújtó kő lépcsőfokok. És bár tudtuk, hogy véglegesedni csak a kivitelezés előtt fog sok minden, még így is maradt hiányérzetem, mert valahogy túl szabályos, parkszerű még a terv, de nem tudom megnevezni, hogy mit változtatnék rajta.  

Generálkivitelezőnk összehozott minap egy kertészvállalkozóval, aki a tervek láttán és a házat ismerve, ugyanarra jutott mint mi, és pár olyan javaslattal állt rögtön elő, amik nagyon biztatóak voltak, így a fiatalember elnyerte a bizalmat, hogy belepiszkálhasson a tervekbe, rajta a világ szeme. 

Néhány gazdaságos megoldás, amit a kertben alkalmazunk: az esővíz drain rendszeren történő levezetése a kert öntözésére, melyet kútvíz is kiegészít. Esőkert terve, ahol a kert legmélyebb pontján esős időszakban összegyűlhet a csapadék és ahol vízparti növények veszik fel a többlet mennyiséget. A magas épített falon flórakosarak helyett geotextiles beültetés. És mivel még mindig rengeteg gyönyörű téglánk maradt a kemence bontásából, azt hiszem épülhet egy újabb téglafal a szomszéd pléhgarázsok elé. 

Szóval nagyon várom a kertészek módosításait és az árajánlatot, de magam is ígértem fotók formájában inputot a fentieken túl, íme a gyűjtés: 

Tanmese: hajópadló fektetése hosszú helyiségben

Az alábbi a legnehezebben megírt bejegyzésem a kezdetek óta és az első, amiben segítséget kérek! 

A burkolóiskolában (úgy 30+ évvel ezelőtt) azt tanították: a burkolatot a nyílászárókra merőlegesen kell fektetni. És a hosszú helyiség arányait keresztben fektetett pallókkal kell "helyretenni". Ezt mondta a burkoló, és a véleményét közvetítő építésvezetőnk, mikor kiderült, a mindig is  hosszanti fektetéssel elképzelt és eszerint kommunikált tömörfa hajópadlót keresztben sikerült burkolni.

Nem tudtunk a héten jelen lenni az építkezésen, ezért a várva várt fotókat emailben kaptam. Hamar lehervadt a mosoly az arcomról, mert három komolyabb problémát szúrtam ki azonnal: 

- A szizál padlószőnyeg színe épp annyira tért el a kiválasztottétól, hogy azt nem okozhatta a vaku, vagy a monitor torzító hatása és amennyi eltérés teljesen más hatást eredményez. Íme a kiválasztott kontra kiszállított verziók: 

- A csigalépcsőre burkolt padlószőnyeget rossz irányból indították, így a fokok függőleges oldalán ferde lett a szálirány.

- Az eltökélten reális árú burkolatok között relatív kompromisszumot képező tömörfa hajópadlót a már említett merőleges irányban fektették

Utáltam az egész szituációt. Hogy a lelkes építésvezetőt is el kellett keserítenem és szembesítenem azzal, hogy ha állítólag nem is emlékezett rá, hogy kifejezetten másképp kértem, legalább felhívhattak volna egyeztetni a burkolás megkezdése előtt. Hogy a pár napja körülírt, mesteremberektől tapasztalt közönyt és felszínességet kellett megint megélni. Hogy éreztem: legalább egy kérdésben akkor is kompromisszumot kell majd hoznom, ha megrendelőként nem kellene ilyesmire kényszerülnöm. És hogy egy esetleges verdikt esetén nekem is kellemetlenül kell majd éreznem magam. 

- Felhívtam a szizál forglamazót, hogy a szőnyeg vajon miért nem olyan színű, mint amit megrendeltem. Hivatalosan lehet némi eltérés a színben, de a forgalmazó is elismerte: ezúttal a hollandok egyazon típuskód alatt jelentősen eltérő színt küldtek. Nagy kérdés, hogy tudok-e úgy reklamálni, hogy a szőnyeget már kiszabták. Ezzel a kérdéssel is még foglalkoznom kell. 

- A lépcső burkolatát visszaszedték és újra lerakták, de kiderült, hogy nem sablon alapján szabták ki, szegték le és ragasztották - ahogy a forgalmazó ajánlotta- hanem a helyszínen vágták az élekhez és nem szegték, ami a ragasztás ellenére és lábazat nélkül azt eredményezheti, hogy idővel foszlani kezd a szélekről a szőnyeg. Ismét "hivatalos" levelet kellet írnom a kivitelezőnek és kérni, hogy fenitek ismeretében legyenek kedvesek a garanciáról nyilatkozni.

- A hajópadló kapcsán annyi engedményt tettem, hogy kértem: küldjenek továbi fotókat a teljes burkolt felületről, hangsúlyozva előre azt, hogy nem valószínű, hogy engedményt tudok tenni, mert:  bár valóban általános elmélet a nyílászárókra merőlegesen burkolt felület, a keresztirányú burkolás csíkos hatásúvá teszi a felületet. Mert senki sem kérte a burkoló urat, hogy tegye helyre burkolással a helyiség arányait, hiszen az épp tagolt hosszúságában elegáns. Az alábbi szemléltető fotókat elöljáróban át is küldtem nekik, a különbség még azokon a fotókon is látszik, amelyeken csak részlete látszik a hosszú térnek: 

KERESZTBEN FEKTETETT 'CSÍKOS' FELÜLET:      

      

----------------------------------------------------------------------------------------------

HOSSZANTI, ELEGÁNS BURKOLÁS:

És akkor megkaptam a fotókat és elbizonytalanodtam. Mert nem annyira rossz, mint féltem tőle. De nem is az igazi. Mert ahogy gondoltam: csíkos és túl modern hatású, és összenyomja a teret. És a "nem rossz" elég sovány vigasz, ha az ember ennyit tervezett, ennyit várt a gyártásra és ennyit költött az adott felületre. Attól tartok, hogy itt lesz ez a hajópadló, amire nem fogok tudni jó szemmel nézni soha, és mindig benne lenne az, hogy mennyivel szebb lenne, ha... Mivel úsztatva fektetve az egész rá van ragasztva egy fóliára, gyakorlatilag nem lehetne felszedni és újrafektetni, az egész mennyiség újrarendelése nélkül. Szerencsés-e ennyire kiszúrni a kivitelezővel?  Jó így vagy csak tűrhető? Utálni fogom vagy megszokni? Hogy döntsünk ebben a helyzetben? Azért futok még egy kört a minap emlegetett korábbi építésvezető-gurunkkal.

Egy korábbi koncepciótervről is látszik a más hangulat

Tetézi a hétvégi álmatlan éjszakákat, hogy a statikus úgy döntött: a manzárd fürdőjében nem lehet átvágni a gerendát, így az ottani burkolatot is részben vissza kell szedni, emelvényt építeni, hogy a mosdókomód beférjen. 

Szépek a korlátok, elkészült a díszburkolat, és a műkő felületek is. Bár fentiek miatt sajnos nem tudok most semminek úgy örülni, mint illene.