A bociház

Így nevezték el a gyerekek a szigetelés felrakásának fázisában leledző épületet. A foltok okán elhumorizált kinézet azonban nagyon is látni engedteti házunk végső körvonalait. A belső terek alakulásával, a villanyszerelési munkák megkezdésével talán lassan elhisszük, hogy előbb-utóbb birtokba vehetjük a csodálatosnak ígérkező épületet. 

Az elmúlt hetek természetesen lázas tervezéssel teltek. Számolatlan idegörlő órát töltöttem el például a csaptelepek és szaniterek kiválasztásával, hogy az esztétikum és megfelelő stílus mellett ésszerű árakon szerezzük be a házbavalókat. Az első rémület akkor ért, amikor a gyerekfürdőbe szánt egymedencés duplamosdóról kiderült, hogy ezek ára valamiért nem duplája, hanem sokszorosa a normál mosdóknak. Mivel nem szoktam könnyen feladni, tovább kutattam, és az öntött márvány szanitereket forgalmazó Marmite-nál az előzőeknél amúgy is jóval kedvezőbb áru darabot ráadásul akciós áron találtam, így az ijedtséget előidéző áraknak úgy az ötödéért sikerült hozzájutnom. Ez volt az egyik nagy beszerzési sikerélményem. A többi tétel esetében is valóságos kis piacelemzések következtek,  a hatalmas kínálatban nehéz nem elveszni. A kompromisszumok jegyében elvetésre kerültek a manzárdba elképzelt arany színű szerelvények, de az egyébként nagyon hangulatos falba süllyesztett mosdó csaptelepeket is az árat alattomosan megduplázó fal mögötti tartozék miatt vetettem el.  

A  nappali szint wc-jébe a fekete palaburkolathoz feketére szinterezendő antik falikutat vásároltam.

Marmite Nicole 1200 mm matt mosdó

Ramon Soler Gaudi csaptelep

Ilyesmi mosdópult készül a fentiekhez

Kicsi falikút az Ódon-fon Kft-től 

A burkolatok terén majdnem végleges volt a lista, de a manzárd zuhanyzóba kinézett kőmozaiktól féltem, hogy a lyukacsos szerkezetű travertin impregnálással sem állja majd a sarat, és a padló burkolata is függőben volt. Szemeztünk egy zöld palával, de a forgalmazó maga ajánlott másik kőkereskedőt, mert a szállítás annyira megdrágította volna a kis alapterületre szánt anyagot. 

Az ajánlott kőkereskedésben aztán rendre bele is szerettem a kevés rózsaszínnel is átszőtt fehér márvány kockákba és -téglákba, ráadásul a bejárati szint fekete palája helyett ugyanitt találtam egy fekete indiai mészkövet, amely a bazaltnál is keményebb anyagot takar, így kevésbé sérülékeny a felülete, ráadásul a korábban talált palánál kedvezőbb az ára. 

Az építésvezetővel közösen jártunk a tömörfa padló gyártójánál, ahol a technikai paraméterek tisztázása mellett megerősítést nyert a nappali-étkező-konyhába választott felület. Ugyan a padlófűtéssel nem tűnt kompatibilisnek a szélesebb, 18-20 cm-es lap, fejet hajtottam a 16 centis pallóknak. Nagyon büszke voltam gyermekeim apjára, aki bár a részletekkel korábban csak mértékkel foglalkozott, az elénktárt 50-60 felületből szokásos határozottságával odasétált és egyből rámutatott az általam is választott változatra. 

Kiválasztottam a szizál padlószőnyeget, amelyről úgy döntöttünk, hogy a kertkapcsolat ellenére a gyerekek szintjére tervezett laminált padlót is váltsa ki, annyival szebb, hangulatosabb és természetesebb. Persze a forgalmazónál többször is megfordultam és kipakoltattam a fél kollekciót az udvarra a sötét raktárból, mire hozzáigazítottam az árnyalatot mindhárom szint tervezett matériáihoz. 

Aktualitását megelőzve a berendezéssel sem tudtam nem foglalkozni, így komoly energiákat emészt fel egy-egy megfelelő darab levadászása. Mióta elkötelezett rajongója lettem a vatera/apróhirdetések - vidéki lomipiacok - kreatív antikosok intézményeinek, nehezen tudom elképzelni, hogy egy-egy bútorra öt számjegyen felül fizessek, sőt sportot űzök abból is, hogy bizonyos darabok szigorúan négy számjegybe férjenek bele, hiszen a szállítás, szükséges felújítás, átalakítás a mégoly filléres beszerzési árat úgyis megtöbbszörözheti. Így viszont garantáltan egyedi darabok keletkeznek, és mindhez személyes élmény kapcsolódik. 

A manzárd hálószobájába van már egy ágyunk, és a hozzá választott aranysárga szövet. Keresem még az éjjeliszekrényeket, és a keskeny konzol-fésülködő-dolgozóasztalt a karakteres székkel - talán ide veszek egy Ghost széket végre. 

A nappali-étkező a legnehezebb dió. DE! Rátaláltam az oszlopokra! Bár miután kiörvendeztem magam hogy a csodás, bontott, eredetileg sváb tornác-tartó oszlopok hossza eléri a belmagasság 280 cm-ét, a házban tudatosult bennem, hogy épp ott egy áthidaló gerenda áll keresztben, így tulajdonképp csak 210 cm-t kell felhasználnom belőlük. A férjem ekkor le akarta fújni a beruházást, mondván, hogy eredeti állapotukban szépek és csak eltorzítanánk az arányaikat, de a kivitelező cég feje megynugtatta, az arányok jók maradnak némi kozmetikázást követően. 

A fehér deszka konyhabútornak szeretném nekitolni a multifunkciósnak szánt gigantikusra tervezett egyedi étkezőasztalt, amely az antik kereskedésben fellelt gyönyörű kékeszöld színben pompázó öntöttvas lábakat kapja. Hozzá még tavaly találtam a kárpitos-nádtámlás székeket. 

Zita - aki változatlanul ihletet adó gondolatokkal mentorálja a projektet ha jajveszékelek - találta a szuper kék-drapp bútorszövetet a kedvenc textil-outletben a leendő modernebb hangvételű kanapénak, bár maga az alany még nincs meg, kihagyhatatlan vétel volt. 

Miután felújíttattam a lányoknak vásárolt parasztágyakat, rájöttem, hogy még egy beavatkozás szükséges: fehérre kell festeni őket. Van egy félig felújított szép láda (melynek új lábai jó eséllyel valami élénk színt kapnak majd) és két fotel is ide, amelyekre a kárpitos most teszi fel az esetleg függönyként is megjelenő lenes-virágos szövetet. Az antiklerakatban kicsit drágán, de tűréshatáron belül egy szép sarokvitrint is találtam nekik. Bár vettem ide két nagyon szép formájú szekrényt, még a felújításuk előtt rájöttem, hogy nem zárnám el a fényt, magas szekrény helyett inkább több komódot keresek majd ide. Így van két eladó szekrényem. 

A fiúszoba modernebb vonulatot vett. Mivel kicsit sötétebb a többinél, hófehérek maradnak a falak, csak a beépített szekrény kap tapétaajtót, illetve a folytatólagos falszakasszal együtt egészfalas felnagyított fekete-fehér régi fociplakát kerül ide. Ennek érdekében Puskás és Albert Flórián antikvár könyveket vásároltam, de a gyerekem is az ötödik fotóra mutat rá, hogy ez a tutira méltó a nagyításra, így ez még alakul. Engedtem a Fradi-szívnek, így a gombtalanított Ikea ágy zöldre fényezésére már megtaláltuk a lelkes szakembert. Még feldobom majd valamivel a kord retro fotelt, és egy régi-új polcos szekrény is a trófeák között van. Parasztasztalból lesz majd íróasztal kevés átalakítással - fekete-fehér csíkos láb talán, az eltérő stílust kompenzálandó.  

Az egyszerűbb de érdekes régi lámpákat is gyűjtögetem, a helyük körülbelül tervezett, de azért van ami majd menet közben alakul ki, és mennyi kell még, atyaég!

Tető, terek, ablakok

Nem tudom létezik-e az az anyagi fedezet, olyan ideális élethelyzet, annyi előzetes tervezés, amely elegendő ahhoz, hogy egy építkezést feltétlen örömmel, keserű felhangoktól mentes jó szájízzel fejezzen be az ember, és a munkálatok végére ne váljon legalább egy kicsit ellenséggé a legjobb kivitelező sem.

Összességében azért rendületlenül elégedettek vagyunk az építő cég munkájának minőségével, és arra is újra meg újra emlékeztetjük magunkat, hogy egy generálkivitelező közreműködése nem hasonlítható össze azokkal a régi emlékekkel, amikor például jobb híján keresztrejtvényt fejtve húztuk meg magunkat a hálóban, miközben a szomszéd vendégszobából a falat mintegy véletlen átütő villanyszerelő még egy adag gipszes vizet is a lehulló vakolat után küldve a féltve őrzött kedvenc olajfestményt sodorta végveszélybe, a segédmunkásként közreműködő feleség pedig magáévá tette a Szingapúrban vásárolt hőn szeretett arany szandálomat (csodásan festhetett benne saját közegében). A sarki gyorsétterem mellékhelyiségét voltunk kénytlenek használni hosszú napokig, és a Széchenyi fürdőbe jártunk tisztálkodni. Vagy amikor következő lakásunk elhúzódó felújításakor második utódunk prognosztizált születése előtt egy héttel a burkoló, az egész lapok lerakása után a további lapok darabolásánál kellemesebb elfoglaltságot lelvén lelépett a színről és soha többé nem vette fel a telefont.

Na de visszatérve a ház jelen állására, némi fennakadást okozott a második fázisra kapott árajánlat,  nevezetesen a gépészet költségvetése, amely néhány, de hetekig elhúzódó email váltást és újrakalkulációt követően sem az áhított mértékben javult, de legalább komolyabb százalékokkal mérséklődött és így most már tovább tudunk lépni. Igaz, hogy a tartalomból nem nagyon engedtünk, mert azt gondoljuk, hogy bár kétségtelenül áldozatokkal jár, az alapokat hosszú távra kell lefektetni, és a gépészet áttételesen mégiscsak a ház lelke-motorja.

Időközben kialakultak a belső terek, amelyek viszont fantasztikusak. Bár az alaprajzokon való eligazodás sem hoz többnyire zavarba, ténylegesen meglepett minket, mennyire tágasak, élhetők, hangulatosak a terek. Ismét bebizonyosodott, hogy a bővítésre vonatkozó koncepció kidolgozására felkért kedves építész ismerős munkája ugyanazt a csodálatos hatást eredményezte, mint amelynek köszönhetően budapesti 85 m2-ünk is jóval-jóval tágasabbnak hat és bár rég kinőttük, mégsem tudunk megválni tőle.

Felkerült a terméspala fedés, és az, hogy emelett döntöttünk végül, az egyik olyan kompromisszumnak bizonyult a költségek terén, amelyet biztosan soha nem bánunk meg. Ódák helyett fotók inkább...  Beépítésre kerültek a kékes grafit színre festett fa nyílászárók, bár méltatlan környezet az egyelőre vakolatlan, szerkezetileg is hiányos homlokzat, és itt így kissé bizarr a látványuk.

Az üröm az örömben? Hát hogy ezek a munkafázisok eredetileg úgy két hónappal ezelőttre voltak betervezve, az eredetileg elképzelt ütemtervhez képest jócskán csúsznak a munkák, és persze belül rengeteg van még hátra. Összességében azért minden erőfeszítés és apróbb bosszúság megéri, mert tényleg csodálatos lesz ez a ház, és reményeink szerint az augusztusra tervezett nyaralásra sem máshol kell szállást keresnünk.

Terméspala tető

Pikkelyfedés

Keleti homlokzat az elbontott
és még nem újraépített lépcső helyével

Lányszoba ablakokkal

A lányszoba íves falszakaszára egy újabb geg kívánkozik

Fényárban úszó étkező. Két-két vízszintes álosztó
utólag kerül majd a nyílászárókra.

A konyha-étkező félkész tetejének gerendái megihlettek:
 látszóak maradnak, a mennyezet alsó felületükkel azonos síkba hozva

Nappali az étkezőből, nemsokára készül a téglakályha is.

A nappali és étkező közötti két szélső tartópillér helyére kerülő majdani
térelválasztó oszlopok anyaga, formája még mindig függőben van. 

A nappali "kazettás" téglamennyezetére többször ráfeledkezve úgy
döntöttünk, csiszolva-tisztítva-impregnálva, de így marad, ahogy van.  

Az újonnan épített alsó lépcsőnek is szép részletei bontakoztak ki.