A generálkivitelező levonulásával úgy gondoltuk, hogy a kertterv szerinti és az általunk még áhított néhány kerti építményhez valóban luxus a generálkivitelezőt visszahívni, hiszen kétségtelen, hogy a nagy cégek ára is nagyságrendekkel magasabb, ráadásul a néhány, alapozást, zsalukő építményt és minimális bontott téglás szépészkedést magába foglaló feladatok akár "házilag" is kivitelezhetők lennének, de mindenképp elegendő egy helyi szaki vagy kisvállalkozó a mutatványhoz.
A házi kivitelezést azért mi inkább csak elméletben fogalmazzuk meg újra meg újra, egyrészt mivel a családfő csak augusztus első hete után állandósult a birtokon, másrészt hasonló projektekben a fizikai megvalósulás eddig is legalábbis egy fő hozzáértéssel bíró közreműködésének függvénye volt. (Így készült például a mindenhez értő ismerős segítségével a tárolónk polcrendszere és mi mind nagyon büszkék voltunk az egyébként nem túl kétkezi apukára ezért a teljesítményért.)
A kertet júliusban már élvezni reméltük, de nem így alakult. Egy látszólag hozzáértő helyi vállalkozó kezdte el a néhány támfal, veteményes kazetták, kerítések kivitelezését, de amikor a vállalt egy hét helyett már kettőhöz közeledtünk, ellenben nem haladt a dolog belátható ütemben, az általunk határozottan kikötött előre fixált vállalási árak viszont kezdtek -volna- felszökni, ráadásul néhány értetlenségből elkövetett alig jóvátehető hibára is fény derült, kénytelenek voltunk az illető úrnak és kis csapatának búcsút mondani. Komolyságára az is utal, hogy bár lassan 5-6 hete levonult, a betonkeverő, lapát, vödör még mindig a telkünket ékesíti.
Ha még egyszer valaki arról panaszkodik nekem, hogy az építőipar és főleg a vidéki kisvállalkozások küszködnek, én biztos kiröhögöm az illetőt. Eltökéltem, hogy pár napon belül utódot találok az eltávozott mekkmester helyére, még az apósommal is összevesztem - aki szerint mit képzelek, hiú ábrándokat kergetek, ha azt gondolom, hogy megoldom internetről-telefonon a dolgot napokon belül, "vidéken ez nem így működik" - de ki ha nem én, ez a specialitásom! Pedig sajnos igaza lett. Az egyre szélesebb körben keresett szakemberek közül vagy csak "jövő hét után" ((ez egy általános fordulatnak bizonyult, valós jelentése bizonytalan)) tudtak volna kezdeni, vagy csak 1-2 napot akartak volna kitölteni, ahhoz viszont ennyi munka túl sok volt. A kedvencem mégis az a déja-vu jelenség, amivel akkor találkoztunk amikor anno a beépített szekrényeinket gyártó budapesti asztalos egy következő megbízást azzal utasított el, hogy "nem dolgozok fával" ... ööööö.... és hasonló reakciót váltott ki a bontott téglafal építése néhány helyi "mesterből" is. Mit mondhatnék?
Íme hát az építőipari vállalkozások rövid elemzése:
1. A nagy(obb)vállalkozók szívességet tennének kisebb munkákkal, ímmel-ámmal és azt is drágán, de ha fontos a kiszámítható minőség, várjuk ki, spóroljuk össze, főleg ha komplett házat akarunk építeni, ráadásul a távolból, mert feltétlen előnye a valós hozzáértés és a minőségi-határidős számonkérhetőség. Persze nem árt egy jó szerződés, de azért ezeknek a cégeknek fontos a referencia, megfelelő vezetés esetén szakmailag-morálisan sem férnek bele túl nagy hibák. Létező és működő fogalmak a kötbér, a garancia és hasonlók. Vigyázat! Az együttműködés az embert veszélyes illúziókba kergeti: hinni kezd abban, hogy egy kézbe adott terv alapján még a ki nem dolgozott műszaki tartalmak tekintetében is szakértő megoldások születnek, nem pedig magyarázkodós mellébeszélés. Na jó, azért minden kisebb-nagyobb hibát vasaljunk be időben, ők sem jótékonysági alapon működnek!
2. A jelek szerint lassan ábránddá váló szóló mesterember vagy hatékony-hozzáértő kis brigádok valószínűleg vagy külföldön lehetnek a szezonban vagy el vannak úszva, ezt még talán meg is érteném. Lehet, hogy szezonon kívül, vagy valahol rejtegetve léteznek, én mindenesetre nem találkoztam ilyennel a környéken. Ha valaki tud ennek a kihalófélben lévő fajnak az utolsó fellelhető egyedeiről, kérem haladéktalanul jelezze! Oké, oké, eldramatizáltam, valós kategóriáról beszélünk, de felejtsünk el mindenféle sürgősségi vagy határidős tényezőt!
3. A veszélyes réteg a wannabe-nagyvállalkozó kisvállalkozó, ebből van a legtöbb. Ők próbálnak a nagyobb szervezetekre hajazni, de többnyire sajnos csak külsőségek tekintetében. Bár az ember igyekszik hinni bennük kétségbeesésében, tulajdonképpen első találkozáskor átlátszóak a trükkjeik: komplexusaikat vad méregetéssel, orra tolt szemüvegben az előzők teljesítményén fejüket csóválva, esetleg a telekre parkolt autóból felügyelve a 1,5 db szegény dolgozó droidot. Tulajdonképpen lehet hogy láttak már építési területet, de ha elég fejlett az emberismeretünk, akkor biztosan megszólal a vészcsengő. Ezt a típust is választhatjuk tulajdonképpen, de csak akkor tegyük, ha tudjuk, akarjuk minden nap szorosan felügyelni a teljesítményt és legalább minimálisan képben vagyunk azzal, hogy műszakilag mit kell számonkérnünk.
Na jó, muszáj elpoénkodni az egészet, mert az a helyzet, hogy a júliusra áhított oázis jelenleg a legrosszabb rémálomra emlékeztet. Be nem fejezett betonbunker-szerű létesítmények, az ilyen-olyan "mesterek" által hátrahagyott szemét- és törmelékkupacok, ugyanakkor a már ideszállított 120 m3 termőföld hegyei a legrosszabb rémálmokat idézik. Nem említem a koszt, a port, a gyermekeket folytonosan csak a leghajmeresztőbb kalandozásokra sarkalló terepet. Így elméletben majdnem, amúgy koránt sem vagyunk nyaraló üzemmódban, a főváros és a munka stressze pedig kiskutya füle a jelenlegi szituhoz képest. Ha válófélbe nem is sodródtunk, azért a család lelki egyensúlyát a nyár folyamán időnként kikezdte a hadiállapot, de főleg a bizonytalanság, hogy mikor lesz már vége és ki fogja megcsinálni.
A múlt héten kezdett végre egy kivitelező, aki a fenti második kategóriába sorolható, így ugyan kicsit húzódik a dolog és ennek túlzott mértékét elkerülendő a családfő is inkább az egész napot munkás-építésvezetőként tengeti az önfeledt pancsolás helyett, de legalább nincsenek elvonási tünetei ami az irányítómunkát illeti, és a gyerekeket is elszórakoztatja a szokatlan jelenség. Magam magamat is meghökkentve a kedves brigádvezető által hozott nagymennyiségű "bio almából" rétest sütögetek (nem akármilyet, recept nemsokára), így lelkesítve a dolgozó férfinépet. Egyszóval kicsit időutazunk és boldog szoc-reál ízű kalákában igyekszünk még a szezonban lezárni egyszer s mindenkorra az utolsó építőmunkákat.
És talán a kertépítő is hozzáfér a kerthez még augusztusban, jó lenne nem éppen az ültetés fázisáról lemaradni, mert akkor elsírom magam.
A nyár és a vidéki élet jó dolgairól pedig majd egy következő bejegyzésben, mert nehogy már....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése