(Azért a vasárnap esti pizza és a hétfői gyros-vacsora után ma elkezdtem aggódni, hogy a többnyire legkésőbb 7-kor vacsorázó gyermekem 7:30-kor még nem tudta mi lesz vacsorára..... azért imádom őket és amúgy pasisan remekül boldogulnak nélkülem is.)
Nehezen írok új blogbejegyzést, mert még mindig nyomaszt két félig megírt fontos téma: a textileké és a kerttervé. Az a baj, hogy mióta itt vagyunk egy dolog viszont nagyon is inspirál: ágyba kerülni jó korán esténként és nagyokat aludni.
Na de hogy valami vizuálissal is szolgáljak: nagyon büszkék vagyunk rá, hogy múlt héten családilag kipiknikeztünk a ház elé és megcsináltuk - igen, mi magunk: papa, mama, gyerekek - az előkertünket. Na jó, nagypapi is segített, aki főleg társaságot és italokat biztosított, lassításra bírta a közeledő járműveket és beljebb terelte előlük a csemetéket, és hát ez is fontos! Megjegyzem: szerencsére nem volt sok - mármint jármű.
Nem ér alábecsülni, ez lesz ha nagy lesz:
Növénylista :
5-5 tő sötét és világos kecskerágó
3 tő terülő madárbirs
3 tő terülő rózsa
3 tő fehér pimpó
6 tő örökzöld puszpáng
+ 2 zsák marhatrágya az ültetőgödrökbe
+ 3 zsák mulcs
+ a mindenki ellenkezése dacára a 7 m-es létráról ereszt takarító családfő által begyűjtött több vödörnyi tuja tűlevél, szintén mint mulcs
- Arra ébredtünk, hogy kertre nyíló teraszunk lábtörlőjén egy adag fenti termék került elhelyezésre. Eléggé felszívtam magam, mivel ez egy állattól is pofátlanság, de bevallom az is felmerült bennem, hogy bár tudtommal senkit nem haragítottunk (még) magunkra - sőt minden nap újabb szomszédok üdvözölnek kedvesen - azért sose lehet tudni...
Mindenestre így felpaprikázva rátelepdtem biztonsági kameráink felvételeire és némi keresgélés után le is bukott a három házzal odébb lakó nagy termetű ronda szürke macska, aki nem átalott hajnali 2:08-kor megjelenni az ajtónk előtt és némi kapirgálást követően odapiszkítani. Most őszintén.... szerencséjére azóta nem futottunk össze.
- Ezt követően a vidám családi kertészkedés egy átszellemült pillanatában legkisebb gyermekünket értük tetten, amint derékig a trágyás zsákban homokozik - na jó, tulajdonképp ez volt a legkevésbé undorító még mind közül, mert szerintük az "különben is csak föld".
- A nap végére a kutyánk lepett meg minket, aki az utcai pikniken felbuzdulva rá nem jellemző módon elcsatangolt, majd nyilvánvalóan nem csokiba, nem is rózsaszirmokba, hanem valami másba henteregve tért meg kis kalandjából, a kertészkedésbe belefáradt családfőnek némi plusz programot kreálva. Éjszakára a lakásból való számüzetésének csak a kertajtóban véghezvitt kitartó és felháborodott ugatása vetett végett, mivel féltünk, hogy még a végén tényleg ránk haragítja a szomszédságot és kezdhetjük elölről az egészet....
Szóval a fiúk visszatértek a "bányába", mi pedig tovább intézkedünk itt. Tegnapra történetesen a kert tereprendezése volt ütemezve, és szuper élmény volt, ahogy a manzárd teraszon kávémat kortyolgatva szemléltem hogy begördül a gépeket szállító teherautó és beindul a munka. Nagyon izgalmas volt.
Persze ez csak a durva előrendezés, így látványos csodák még nem történtek, én már azért látom amit látok. És remek terep kínálkozott átadni gyermekkori petanque-élményeimet az utódoknak. Többet még nem árulok el...
És akkor ha már így halogatok más témákat, legalább íme: sort kerítek a keserű pirulára. Jobb, ha leírom, mert nem jó ha az ember bármit a szőnyeg alá söpör, bár amúgy nem tesszük, dehát blog-szinten se szépítsük. Mert hát az élet nem fenékig málnaszörp, a legszebb épületek bizony régiek, meg különben is, jó okulás lesz ez későbbre is, hogy kezel egy kivitelező utóbb felmerült problémákat.
Tulajdonképpen már december-januárban elkezdődött: a legalsó szintünk elkezdett salétromosodni. Az építésvezetőnk először azt gondolta, hogy ez a régi falaknak lehet köszönhető- már bennük volt. Nekünk nem annyira tetszett ez a magyarázat, dehát kezelték a megfelelő szerekkel, újrafestették, újra előjött, illetve egyre több helyen jelent meg, már az újépítésű szárnyon is, ez nagyjából kizárta a régi-falak teóriát. A tárolónk az adott szinten úgy 1/2 méter magasságig tiszta víz lett. Ekkor elhelyeztek egy nagy teljesítményű páraleszívót. Március végére aztán egész jól száradtak a falak, majd amikor múlt héten megérkeztünk azt láttuk, hogy a helyzet nem javult. A temperálás megszűnésével és a távollétünkben zárt ablakok mellett a szintre érve levegővételnél és a bőrünkön is érezhető volt a durva páratartalom, a falak pedig értékelhetetlen állapotban vannak. A Playmobil hercegnők kastélyát elmozdítva minden képzeletünket felülmúlták a látottak:
Emlékeztetőül: egy eredetileg tulajdonképpen száraz, de mégis szuterén adottságú szintet mélyítettünk ki, alapoztak és szigeteltek alá utólag. Jelenleg a falak alsó részén jelentkező probléma a külső terepszint alatti szigetelés vagy a drainezés hibájára utal, de még nem tudható.....
A kivitelező szakmai kompetensei a legjobbkor érkeztek anno: a belső részeket márciusban a legjobb állapotukban látták, így bár megásták a feltáró gödröket a szigetelés esetleges hibáinak feltárására nem állítom hogy kapkodtak a kivizsgálással. Ma végigjártunk a főépítésszel és láttam rajta, hogy valóban: bennük azért nem tudatosult a probléma mértéke. Nagy teszt előtt állunk: hogy mi lesz innentől, hogy fogják megválaszolni, kezelni, javítani és kompenzálni a dolgot....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése