2012. november 12., hétfő

Visszaszámlálás

Tegnap megszólt a családom, hogy "mi van, nem történik semmi a Villa Celottiban?" Szóval íme. Nem mintha nem lenne fejlemény, én azért nagyon elfoglalt vagyok, mert a belsőépítészeti asztalos munkákat koordinálom éppen, valamint zajlik legalább a legfontosabb bútorok beszerzése és felújítása, és pár lámpára is vadászok még. A házban pedig jobbára kevésbé látványos gépészeti munkák zajlottak. 

Én ugyan már alig hiszem, de állítólag a hét végére kész lesz a házunk, a következő héten pedig már csak javításokat végeznek, beépített bútorokat szerelnek, takarítanak és költöztetnek. 

Építésvezetőnk megkerestre a szizálforgalmazót, aki már az elején ajánlgatott burkológurut a lépcső kapcsán, Nos tegnap - vasárnap - megjelentek a mesterek és egy nap alatt saját szegőgéppel leburkolták (újra) a lépcsőket. Ugyan remélem csak az emailen kapott telefonos fotón látszik ennyire feltűnően a szegés a belső éleken, de ha nem, akkor is ezerszer kifinomultabb az egész mint annak előtte. Már csak az összekaszabolt falakat kell majd javítani. 


Az elmúlt hetekben leginkább gépészeti szerelvényezés folyt, és pozitív visszaigazolásként a gépész kivitelező is teljesen el volt ájulva, hogy milyen zseniálisan lett megtervezve a fűtés háromszintű rendszere, amelyben a tömegkályha az elsődleges, a cirkó a másodlagos energiaforrás, és amennyiben a napkollektorok a használati melegvíz előállítását elvégezték, mellékesen ők is besegítenek a fűtőrendszerben keringetett víz melegítésében. 


Ahova lehet bekerültek a szaniterek és szerelvények: az impregnálás előtt az indiai mészkő még kicsit fakó a szinterezett falikút mellett, amihez viszont sajnos nem passzolnak méretben a megávsárolt régi rézcsapok, ezért még azt is vadászni kell valahol. Lehet hogy így viszont valami modern minimál megoldást kap. 



A háló fürdőjében végül nem zavaró az újra visszabontott és megemelt burkolat dobogója, ami a mosdószekrény behelyezése miatt a legjárhatóbb útnak bizonyult.


Kijavították az oszlop köré tekert korlátot, azért sokkal szebb így az oszlopok közé ékelve. És elkészült az előtető, amivel nekem végképp sok a homlokzaton a fekete vas, de a kerítés befuttatásával már sokkal finomabb lesz az egész. 




Az asztalosüzemben majdnem mentőt kellett hívni hozzám pénteken, amikor az előzékeny üzemvezető büszkén újságolta, hogy meglepetésként "lepucolták" az étkezőasztal lábait - a gyönyörű kopott kék festékkel együtt, ami miatt úgy mellékesen megvásároltam azokat. Arcomat látva szent ígéretet tett, hogy visszacsinálják olyanra, amilyen volt, de mivel ebben én nem hiszek, lehet, hogy meghagyom ilyenre, ha már így alakult. Úgyis van már elég kék abban a térben, az étkezőszékek kárpitja is az, így viszont az oszloppal harmonizálna.. 


Egy bútoron gondolkozom még - a kályha és az oszlop közé média szekrénynek vásárolt szuper kis komód dió furnérja helyett gondolkozom azon, hogy natúr fa vagy esetleg egy fekete antikolt felületet kapjon-e, netalán a konyhabútorra reflektálva részben fehér legyen meghagyott dió ajtókkal vagy esetleg szürkére festessem az egészet. Várom a tippeket! 



Mellé egyébként a Balaton koncepción felbuzdulva a szintén íves-hullámos formákkal bíró két részből álló (és így aktuális felhasználásnak megfelelően mozgatható) "mid century-s" kanapé kerül, aminek eredeti stílusát kicsit oldják majd a padló színére olajozott lábak, a szép kék/szürke textil szürke kéderes kárpitozással és a nagyméretű párnák. A szőnyeg és a dohányzóasztal(ok) még függőben vannak, de van még ide egy nagyon szép ritka formájú lerakó / ládám. 



A nappali tulsó beugrójába tervezett fehér festett könyvszekrény mellé is rátaláltam az antik fekvőfotelre - alias recamier - amely a körkanapé szürke kéderével azonos kárpitozást kap. Mellé kerülnek a kőpolcok és a még beszerzendő álló- vagy asztalilámpa, konzolasztal, stb...


A lányoknak elkészültek a fotelek és a többivel is végez lassan az asztalos és a festő. Az autófényező is elvileg lefújta a fiam Ikea ágyát zöldre - nagyon kíváncsi vagyok. És közben már függönyöket varratok. 


A legszebb a múlt hétben mégis az volt, hogy a szokásos rohanás helyett a bébiszitter áldásos közreműködésével kettesben sétakocsiztunk le a házhoz, átsétáltunk és megebédeltünk a tavasszal újranyitott Halászcsárdában és hazafele a Káli-medencén cruisoltunk át kényelmesen, betérve  kecskesajtért, kenyérért, szörpért a helyi kedvenc termelőkhöz.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése