Kerti ihletések 2.rész: Esőkert és veteményes

Tudtuk, hogy nem akarunk sem medencét, sem tavat, patakot, vízesést vagy hasonlókat, de a Balaton látványának hiányában mégis szerettünk volna valamit a kertbe, ami a vízes hangulatot közvetíti. A designtényezőn túl a kert talajának első perctől nyílvánvaló agyagos-víztartó adottságait figyelembe véve megfogott minket amikor menet közben először hallottunk az esőkert fogalmáról.

Az esőkert a kert legmélyebb pontján kialakított meder, ami kevésbé puccos néven nevezhető akár szikkasztónak is, vagy - a kertépítő által találóan átkeresztelve - vádinak, ahova eleterelhetjük az elszivárogni egyébként nem tudó csapadékvizet. Tulajdonképp egy kisebb tómeder, amely ökológiailag megtelve és szárazon is életképes. A természetben is megtalálható jelenség a kialakításon túl nem épít mesterséges folyamatokra, ezért hosszabb távon is hihetően  életképes és nagyon kevés gondozást igényel.

Nem is gondolnánk milyen sok növény
szereti ezt a környezetet

A közelmúltban szerencsétlenül előkerült újabb rétegvíz csak megerősítette a vádink létjogosultságát, így az újragondolt drainezést és az esővíz kivezetését már úgy alkíttattuk ki, hogy a kert aljában egyébként is állandóan nedvesebb területhez még ők is közvetlenül hozzájáruljanak.

Aki nem a föld alatt vezeti oda, művi patakmederben
is terelgetheti az esővízet az esőkertbe. 

Az esőkertet akár láthatatlanná is tehetjük, ha beültetjük nedves talajt kedvelő növényekkel, ezek felszívják, illetve gyökérzetükkel megszűrik az esővízünket. De kő-, kavicsmederrel kialakítható egy tóra hajazó képződmény is, amely körül így is-úgy is burjánzó élővilág alakul ki: a hálás növényeken túl pedig pillangók, gyíkok, békák, rovarok fogják élvezni a vízparti burjánzást. Állítólag a szúnyogok viszont nem jobban mint egyébként, mivel a gyors beszívódás okán nem keletkezik vízfelüket, bár sajnos írtás hiányában így is jelen vannak. A víz pedig nélküle megállna, legfeljebb nem ott és nem úgy, ahol mi akarjuk.

Ovisok is elkezdhetik....

_______________________

A veteményes iránti igényünk szintén egy korai stádiumban megfogalmazódott, és a praktikumon túl a stílusosság jegyében már régóta gyűlnek a képek az emelt ágyásokról, amit kiszemeltem. Az ágyások anyagán nem kellett sokáig gondolkoznunk, mert a téglaégető kemence bontásából bőven van még téglánk, így ebből készülnek, azért íme néhány alternatív változat, ha már összegyűltek, hátha másnak is jól jön majd.

A mi veteményesünk leginkább erre hasonlít majd,
de körbevesszük egy fallal és a környező terepszint alá
süllyesztjük

Az egyik legszebb példát a keszthelyi rendház mellett találtuk

A miénk pedig jelenleg ebben a fázisban van, épp az alapjait öntik, de a tervekről majd a következőben...:

Az Arts & Crafts kert

Bár már nekiültem ennek a bejegyzésnek jópárszor, csak nem akart megszületni, mert mindig akadt valami, ami prolongálta a kert kivitelezését és elvette a kedvem a részletekben való publikus elmerüléstől.

Pedig a ház megvásárlásának, felújításának első perctől ihletője volt a telek lankás fekvésébe látott leendő kert. Nem csak ezért történt, hogy már akkor készíttettünk egy kerttervet, amikor még a ház terve is csak készülőben volt. Úgy adódott, hogy a sok bába közt elveszett a gyerek: az építészek közül valahogy nem akadt gazdája a házat közvetlenül körülvevő építészeti elemeknek, mint pl. a támfal az utca felé, autóbeálló, teraszok. Ezeken felül a kertet tervezni persze korai volt, nem is tudtuk még pontosan mit akarunk, így semmiképp nem hibáztatom az egyébként nagyon tehetséges tájépítész párt azért, hogy végül nem az eredeti tervek alapján készül maj el a kert, főleg mert az építményekkel nagyon sokat segítettek és a növények nagy része is teljesen passzol.

Forrás: reillydesigns.com

Képek persze gyűltek a fejemben és a fotórepertoárban, de ezeket úgy tűnik kevés sikerrel mutogattam. Ezért ahogy egyre inkább fenntartásaim voltak a túl kiszámítható eredeti tervvel kapcsolatban, már néha görcsösen kerestem a világhálón és a szakirodalomban, hogy valami nevén nevezhető irányzatot tudjak megjelölni magamnak és a leendő kivitelezőnek.

Aztán a kitartó keresés meghozta az eredményt: amit kerestem, ahhoz fogható kerteket az amerikai Arts & Crafts mozgalom keretében műveltek.

_______________________________

Bradfor-on-Avon, Anglia:
Iford Manor's Peto Garden

Az Arts and Crafts mozgalom Angliában a korábbi viktoriánus merevség és szabályosság, az ipari tömeggyártás ellentételezéseként alakult ki a XIX. sz közepe táján, és visszanyúlt a középkor és a reneszánsz nosztalgikus ideáljaihoz. Az Angliában jellemző vidékies "cottage" köré épülő természetes kert gyökereit csak jó 50 évvel követő amerikai irányzat - amely egyébként American Craftsmen néven önállóan is létezett - az "újvilághoz" méltón kevesebb romantikus túlkapással, de annál több eleganciával operál és sokkal-sokkal letisztultabb a szigetországban megnyilvánuló olasz és japán hatások és a kerti műtárgyak tekintetében. Építészetileg forradalmi megjelenésű 'bungalow'-k köré épült kertekről van szó, illetve városi parkokról, melyek az adott korban valódi élménylétesítmények voltak.

New Jersey, USA: Greenwood Gardens / Forrás: Elle Decor

Bradfor-on-Avon, Anglia: Iford Manor's Peto Garden

A Gamble házat 1908-ban tervezték a Greene-fivérek

Ha valakinek a bungaló szó hallatán holmi négerkunyhó lebegne a szeme előtt, ki kell ábrándítsam. Az eredeti Bungalow a XX. század hajnalán az amerikai Art decot megelőző Craftsmen korszakban nyaraló funkcióval született ugyan, de tükrözi a korszakra jellemző gazdasági megerősödést, a "kalyibák" tehát egyáltalán nem nélkülözték a nagyvonalúságot és a mainál mindenképpen természetközelibb életmódot sugalltak: a kertekben éltek, nem csak dísznek használták.

Ezek a bungalow-k főként Californiában, Pasadena környékén terjedtek el, legalábbis  történelmileg is jelentős formában, a Greene fivéreknek köszönhetően.

Írország, Garinish Island Gardens

A ház a kertbe integrálódik, a növények körbeölelik, de nem takarják el az épületet és a bejáratot, ahogy maga a kert is az eredeti tájképbe olvad. Asszimetria, többteraszos kialakítás jellemzi.

Mohák, páfrányok és örökzöldek, valamint művészien elrendezett kövek adják a keleties hangulatot. 

Természetes, informális ösvények kötik össze a növénycsoportokat és funkciókat.

Kerítések helyett szárazan rakott kő- és téglafalak keltenek természetes hatást.

A pihenőrészeket vízes elemek, gyakran elnagyolt benyomást keltő árnyat adó pergolák és lugasok övezik-fedik, melyeket clematisok, rózsák, holdvirág, vagy egyéb futó növények borítanak.

Az évelők közül kasvirág, méhbalzsam és díszfűvek tarkítják, főleg keleti származású gyümölcs- és díszfákat ültettek, az alakzatok változatosságát pedig formára nyírt örökzöldek erősítik. (Még több arts&crafts növény itt. )

Hihetetlen lehet, de a fenti burjánzáson túl is van még ami inspirálja leendő kertünk tervezését, a folytatásban ezek következnek és hogy persze mit lehet mindezen finomítani, szóval lesz mit követni még, ahogy végre elindulhat a kert rendezése.....

A várárok

Június 15-én hivatalosan, lelkesen, de fenntartásokkal kezdtük meg a nyári rezidenciára való leköltözést.

Az előzmények: az alsó szintünk falainak kitartó nedvesedése, az egyik alsó szinti mennyezeti lámpából esőzéskor azzal azonos mértékben folyó víz és némi presszió tettre sarkallta kivitelezőnket, aki a kríziskor - le a kalappal - gyorsan és profin regált. Az első lendületet követően elkezdődött a feltárás, amely a díszburkolat felszedésével és a ház körül egy méretes árok ásásával járt. Azóta a június 15-ére előirányzott türelmi idő már június végére módosult, azonban az első héten tapasztaltak nem töltenek el féktelen derűlátással ami az ütemezést illeti.

Eddig csak az ügyvezető szóbeli infóira alapozva azt sikerült kihámozni, hogy nem számítottak arra, hogy egy ennyire lejtős telken megmaradhat a talajvíz, a szigetelés nem feltétlenül talajvíznek ellenállónak lett kialakítva, és a drainezés mélyebbre süllyesztésével remélik még megoldani a házat körülvevő vízréteg elvezetését. Ezt kicsit nem értjük. Nem azért, mert értetlenek lennénk, de az alábbi tények cikáznak a gondolatainkban: 

1. A talaj agyagossága, az agyagos talaj víztartó "szivacsos" tulajdonsága nem lehetett titok senki előtt, legyen akár a tervező vagy a kivitelező felületes a kezdetekkor vagy a munkák során. 

2. Az eredeti, 60+ éves háznak nem voltak vízesek a falai. A talajvíz tehát feltehetően el tudott szivárogni a ház alatt. Ergo az utólagos alap, ha így elzárta a víz útját, esetleg rosszabbat tett, mint amennyit hivatott volt javítani a helyzeten?  (Azóta az újabb teória szerint az alap anno váratlan vízérbe ütközött - de akkor nem látszott ez?)

3. A környéken mindenhol van talajvíz 1.5 m mélyen, ha a ház alapja az utcafront és a környező földréteg alatt 3-4 méterrel van, miért is ne lenne nagy mennyiségű talajvíz jelen?  

Szombat éjszaka vihar érkezett. Éjjel 11 óra előtt arra lettünk figyelmesek, hogy a már megoldottnak vélt probléma ellenére alvó lányaink szobájában újfent folyik a víz a mennyezetből, immár nem csak a lámpatestből, ahogy azelőtt, hanem a mennyezet felületéből, inkább zuhanyszerűen, mint diszkrét, vödörrel gyűjthető módon. A lányokat kimenekítettük a szobából, az esőben az árok szélén lavírozva vízgyűjtő alkalmatosságok keresésére indultunk a tárolókban, végül úgy 30-40l vízet borítottunk ki a két gyűjtőedényből, melyek mellett a padlószőnyeg, a falak és lábazatok is tetemes mennyiséget voltak kénytelenek felvenni. Ezt követően levelet írtam. Nem túl baráti hangvételben.
Erre a hétre visszahelyeztem tartózkodásunk helyszínét a fővárosba. Na nem mintha megfutamodtam volna, de az előrejelzett időjárás, a vidéki bébiszitter hiánya és a bútorbolt azóta szintén prolongálódott költöztetése adott (volna) tennivalót. Így csak medencében pótolom a Balatonban 3 gyerekkel sportszerűen nem űzhető úszást és egyéb sportokat, csütörtök délután várom a bútorok iránt érdeklődőket még a régi üzletben és hajkurászom a mestereimet, ellátogatunk az ismerőseink által új életre keltett Gellért kismedencékbe - alias Pagony, moziba, és a gyermekek is bandázhatnak kicsit, mielőtt új ismerősökre tennének szert az úszó-, vitorlás- és régésztáborok alkalmával a Balatonnál.

Már rég elhatároztuk: nem idegesítsjük magunkat semmin. Ellenben megérett az elhatározás: minden korábbi jó viszony ellenére műszaki ellenőrt akasztunk kivitelezőnk nyakába, aki majd helyettünk faggatja-hajtja őket, illetve segít megvilágosítani, hogy pontosan mi zajlik a helyszínen. Meglátjuk hogyan tovább....

Azért pozitív fordulatok is akadnak. Mivel öt strand van séta- és bicikliközelben, egyelőre nem tervezünk kardunkba dőlni a kert hiánya miatt, a múlt heti kitartó strandolás következtében viszont egész jó alapszínünk lett.
Mikor blogírás kapcsán vasárnap délután kettőkor még pizsamában ültem a teraszon egy pohár rosé-t szürcsölve, konkrétan olyasmire gondoltam, hogy vízesárok ide vagy oda, az élet mégiscsak szép!

A közelmúlt Balaton-felvidéki túrái, illetve kecskesajt- és pisztrángbeszerzés alkalmával szerettünk bele az antiklerakat szokatlan darabjába: ebbe a valószínűleg a 60-as évek körül készült óriási üveg-fém lámpára, mely a búraválasztását tekintve mindenképp meghökkentő, de utóbbi áthúzásra kerül és így majd végképp beilleszkedik új környezetébe nálunk. A lerakóasztal is viszont cserére szorul azt hiszem.... én már ki is néztem, remélem meg lesz még!

Megszületett egy gyűjtemény: az első retró fa változat spontán beszerzését követően szintén véletlenül akadtam a fém és fa art deco vízimadár párra. Jól néznek ki négyen együtt és nem lepne meg, ha ráállna a szemem hasonló darabokra a jövőben, persze azért mértékkel...

És haladunk a zenefelszerelés összegyűjtésével. A már beszerzett és jelenleg furnérpótláson áteső 1972-es tervezésű Bang & Olufsen Beomaster 901 erősítőhöz már megtaláltuk a lemezjátszót és a hangfalakat, amint megérkeznek hamarosan költözhet az LP gyűjtemény is és végre nem csak a gyerekektől és a szivattyúktól lesz hangos a ház...