Múlt hét vége felé két és fél napot gyermekek nélkül tobzódtunk a birtokon. Na nem mintha pihentünk volna - voltunk vadászaton, nyolc fős - öt fogásos vacsorát adtunk, így épp a tervezett sok alvás, a hévízi lubickolás, meg ilyenek maradtak el. De nem baj! Mert mostantól ezt akár havonta megtehetjük.
Igen, ahogy az utolsó délelőttön a csodás napsütésben az immár majdnem elkészült kertünkben gyönyörködtünk a lépcsőn ülve (végtelen boldogságunkban szemet hunyva a teraszon még zajló garanciális műkő javítás fölött), aznap épp 12 éve kedvenc férjem így szólt: " Te, tulajdonképpen nekünk van egy ötcsillagos szállodánk. "
És ezzel az egy kis mondattal végre értelmet nyert az egész. Mert egy rakás ismerősünk célozgatott rá, hogy esetleg nem vagyunk teljesen normálisak: a ház árából mennyit utazhatnánk. Azért megjegyzem egyiknek sincs három gyermeke. És hány nyaralás és hosszú hétvége maradt el amiatt, hogy csak tervek voltak, de mindig akadt valami fontosabb és aktuálisabb. Így pedig beülünk az autóba és röpke másfél óra alatt a saját paradicsomunkba csöppentünk. Még csomagot sem kell vinni! Igen, én bizony oda is felszerelkeztem mindennel.
És bár nincs cukorhomok és trópusi tengerpart, sem metropolisztikus kultúrélmények, ott van nyáron a Balaton, télen Hévíz, gyógy-perverzeknek még akár Zalakaros is, a kirándulások, a biciklizés, és még nagyon sok gyerek- és felnőtt program amit többször sem un meg az ember. A környék egyetlen komoly hendikepje a gasztrosilányság. Az éttermek fájdalmasan provinciálisak, de még húst is Budapestről exportálunk ha tehetjük.
Így építő és népszerűsítő jelleggel tavaszig biztosan megszülöm a régóta tervezett 'Keszthelyéskörnyéke-blogot'. Kreatív elmék cím javaslatait addig is szívesen veszem!
De vissza a jelenbe: szóval majdnem kész a kertünk és ZÖLD! Máris kinőtt a fű és minden csodás, csak egy növénybe kötöttem bele. És elvetettem a téli salátákat a veteményesbe! Még hátravan a mulcsozás és az előkert véglegesítése. De az előkert úgyis egy külön bejegyzés. Jöjjenek a fotók:
Fura, hogy mennyivel kisebbnek tűnik így a kert.
Itt még kicsit ritka a zöldfűszer-szekció és a szomszéd
építészeti csodák is láthatók, de reméljük nem sokáig!
Imádjuk a téglafalat! És szerencsére a négyféle
burkolt felület is jól sült el végül.
A sajnálatosan gerberára hajazó retro-piros kasvirágváltozat
volt az, amivel nem sikerült megbarátkoznom.
A fillérekért vásárolt bontott kerítés feketére festve szuper-elegáns!
Az esős napokon állítólag többször megtelt az esőkert alias wadi,
mi csak a gyanúsan megemelkedett szitakötő-populációval
szembesültünk.
A saláták még nem látszanak, de
nemsokára a veteményes is kizöldül
-----------------------------------
És megtörtént az anyagpróba is: a konyhába, a fürdőbe és a hálóba is szerencsére minden passzol. Persze a blackout anyaggal majd nem lesz ilyen átlátszó a kedvenc textil-freskóm és szerintem a szürke ikatos marokkói cucc is jól néz ki vele. De mi lesz a fallal? Fessék vagy ne fessék? Találtam egy nagyon szuper tapétát is, kár hogy már sok lenne a minta. Bááár, a színek viszont annyira passzolnak. Hajjaj!
Június 15-én hivatalosan, lelkesen, de fenntartásokkal kezdtük meg a nyári rezidenciára való leköltözést.
Az előzmények: az alsó szintünk falainak kitartó nedvesedése, az egyik alsó szinti mennyezeti lámpából esőzéskor azzal azonos mértékben folyó víz és némi presszió tettre sarkallta kivitelezőnket, aki a kríziskor - le a kalappal - gyorsan és profin regált. Az első lendületet követően elkezdődött a feltárás, amely a díszburkolat felszedésével és a ház körül egy méretes árok ásásával járt. Azóta a június 15-ére előirányzott türelmi idő már június végére módosult, azonban az első héten tapasztaltak nem töltenek el féktelen derűlátással ami az ütemezést illeti.
Eddig csak az ügyvezető szóbeli infóira alapozva azt sikerült kihámozni, hogy nem számítottak arra, hogy egy ennyire lejtős telken megmaradhat a talajvíz, a szigetelés nem feltétlenül talajvíznek ellenállónak lett kialakítva, és a drainezés mélyebbre süllyesztésével remélik még megoldani a házat körülvevő vízréteg elvezetését. Ezt kicsit nem értjük. Nem azért, mert értetlenek lennénk, de az alábbi tények cikáznak a gondolatainkban:
1. A talaj agyagossága, az agyagos talaj víztartó "szivacsos" tulajdonsága nem lehetett titok senki előtt, legyen akár a tervező vagy a kivitelező felületes a kezdetekkor vagy a munkák során.
2. Az eredeti, 60+ éves háznak nem voltak vízesek a falai. A talajvíz tehát feltehetően el tudott szivárogni a ház alatt. Ergo az utólagos alap, ha így elzárta a víz útját, esetleg rosszabbat tett, mint amennyit hivatott volt javítani a helyzeten? (Azóta az újabb teória szerint az alap anno váratlan vízérbe ütközött - de akkor nem látszott ez?)
3. A környéken mindenhol van talajvíz 1.5 m mélyen, ha a ház alapja az utcafront és a környező földréteg alatt 3-4 méterrel van, miért is ne lenne nagy mennyiségű talajvíz jelen?
Szombat éjszaka vihar érkezett. Éjjel 11 óra előtt arra lettünk figyelmesek, hogy a már megoldottnak vélt probléma ellenére alvó lányaink szobájában újfent folyik a víz a mennyezetből, immár nem csak a lámpatestből, ahogy azelőtt, hanem a mennyezet felületéből, inkább zuhanyszerűen, mint diszkrét, vödörrel gyűjthető módon. A lányokat kimenekítettük a szobából, az esőben az árok szélén lavírozva vízgyűjtő alkalmatosságok keresésére indultunk a tárolókban, végül úgy 30-40l vízet borítottunk ki a két gyűjtőedényből, melyek mellett a padlószőnyeg, a falak és lábazatok is tetemes mennyiséget voltak kénytelenek felvenni. Ezt követően levelet írtam. Nem túl baráti hangvételben.
Erre a hétre visszahelyeztem tartózkodásunk helyszínét a fővárosba. Na nem mintha megfutamodtam volna, de az előrejelzett időjárás, a vidéki bébiszitter hiánya és a bútorbolt azóta szintén prolongálódott költöztetése adott (volna) tennivalót. Így csak medencében pótolom a Balatonban 3 gyerekkel sportszerűen nem űzhető úszást és egyéb sportokat, csütörtök délután várom a bútorok iránt érdeklődőket még a régi üzletben és hajkurászom a mestereimet, ellátogatunk az ismerőseink által új életre keltett Gellért kismedencékbe - alias Pagony, moziba, és a gyermekek is bandázhatnak kicsit, mielőtt új ismerősökre tennének szert az úszó-, vitorlás- és régésztáborok alkalmával a Balatonnál.
Már rég elhatároztuk: nem idegesítsjük magunkat semmin. Ellenben megérett az elhatározás: minden korábbi jó viszony ellenére műszaki ellenőrt akasztunk kivitelezőnk nyakába, aki majd helyettünk faggatja-hajtja őket, illetve segít megvilágosítani, hogy pontosan mi zajlik a helyszínen. Meglátjuk hogyan tovább....
Azért pozitív fordulatok is akadnak. Mivel öt strand van séta- és bicikliközelben, egyelőre nem tervezünk kardunkba dőlni a kert hiánya miatt, a múlt heti kitartó strandolás következtében viszont egész jó alapszínünk lett.
Mikor blogírás kapcsán vasárnap délután kettőkor még pizsamában ültem a teraszon egy pohár rosé-t szürcsölve, konkrétan olyasmire gondoltam, hogy vízesárok ide vagy oda, az élet mégiscsak szép!
A közelmúlt Balaton-felvidéki túrái, illetve kecskesajt- és pisztrángbeszerzés alkalmával szerettünk bele az antiklerakat szokatlan darabjába: ebbe a valószínűleg a 60-as évek körül készült óriási üveg-fém lámpára, mely a búraválasztását tekintve mindenképp meghökkentő, de utóbbi áthúzásra kerül és így majd végképp beilleszkedik új környezetébe nálunk. A lerakóasztal is viszont cserére szorul azt hiszem.... én már ki is néztem, remélem meg lesz még!
Megszületett egy gyűjtemény: az első retró fa változat spontán beszerzését követően szintén véletlenül akadtam a fém és fa art deco vízimadár párra. Jól néznek ki négyen együtt és nem lepne meg, ha ráállna a szemem hasonló darabokra a jövőben, persze azért mértékkel...
És haladunk a zenefelszerelés összegyűjtésével. A már beszerzett és jelenleg furnérpótláson áteső 1972-es tervezésű Bang & Olufsen Beomaster 901 erősítőhöz már megtaláltuk a lemezjátszót és a hangfalakat, amint megérkeznek hamarosan költözhet az LP gyűjtemény is és végre nem csak a gyerekektől és a szivattyúktól lesz hangos a ház...
Múlt keddi érkezésünket követően úgy döntöttem, hogy ezen a héten is Keszthelyen maradok a két lánnyal, mivel mindenféle események és találkozók kerültek kilátásba, meg különben is... Illetve az én elképesztően nagyvonalú férjem rávilágított: örüljek már neki hogy minden szempontból lehetek annyira laza, hogy nem rohanok vissza Budapestre, elég ha a család férfi tagjai: ő és az immár iskolás rangidős gyermek teszik szolgaian a kötelességüket. Hát nem édesek?
(Azért a vasárnap esti pizza és a hétfői gyros-vacsora után ma elkezdtem aggódni, hogy a többnyire legkésőbb 7-kor vacsorázó gyermekem 7:30-kor még nem tudta mi lesz vacsorára..... azért imádom őket és amúgy pasisan remekül boldogulnak nélkülem is.)
Nehezen írok új blogbejegyzést, mert még mindig nyomaszt két félig megírt fontos téma: a textileké és a kerttervé. Az a baj, hogy mióta itt vagyunk egy dolog viszont nagyon is inspirál: ágyba kerülni jó korán esténként és nagyokat aludni.
Na de hogy valami vizuálissal is szolgáljak: nagyon büszkék vagyunk rá, hogy múlt héten családilag kipiknikeztünk a ház elé és megcsináltuk - igen, mi magunk: papa, mama, gyerekek - az előkertünket. Na jó, nagypapi is segített, aki főleg társaságot és italokat biztosított, lassításra bírta a közeledő járműveket és beljebb terelte előlük a csemetéket, és hát ez is fontos! Megjegyzem: szerencsére nem volt sok - mármint jármű.
Nem ér alábecsülni, ez lesz ha nagy lesz:
Növénylista :
5-5 tő sötét és világos kecskerágó
3 tő terülő madárbirs
3 tő terülő rózsa
3 tő fehér pimpó
6 tő örökzöld puszpáng
+ 2 zsák marhatrágya az ültetőgödrökbe
+ 3 zsák mulcs
+ a mindenki ellenkezése dacára a 7 m-es létráról ereszt takarító családfő által begyűjtött több vödörnyi tuja tűlevél, szintén mint mulcs
Adott napot amúgy csak kaki-napnak kereszteltük, az alábbi események miatt (ezeket inkább nem fotókommentálom):
- Arra ébredtünk, hogy kertre nyíló teraszunk lábtörlőjén egy adag fenti termék került elhelyezésre. Eléggé felszívtam magam, mivel ez egy állattól is pofátlanság, de bevallom az is felmerült bennem, hogy bár tudtommal senkit nem haragítottunk (még) magunkra - sőt minden nap újabb szomszédok üdvözölnek kedvesen - azért sose lehet tudni...
Mindenestre így felpaprikázva rátelepdtem biztonsági kameráink felvételeire és némi keresgélés után le is bukott a három házzal odébb lakó nagy termetű ronda szürke macska, aki nem átalott hajnali 2:08-kor megjelenni az ajtónk előtt és némi kapirgálást követően odapiszkítani. Most őszintén.... szerencséjére azóta nem futottunk össze.
- Ezt követően a vidám családi kertészkedés egy átszellemült pillanatában legkisebb gyermekünket értük tetten, amint derékig a trágyás zsákban homokozik - na jó, tulajdonképp ez volt a legkevésbé undorító még mind közül, mert szerintük az "különben is csak föld".
- A nap végére a kutyánk lepett meg minket, aki az utcai pikniken felbuzdulva rá nem jellemző módon elcsatangolt, majd nyilvánvalóan nem csokiba, nem is rózsaszirmokba, hanem valami másba henteregve tért meg kis kalandjából, a kertészkedésbe belefáradt családfőnek némi plusz programot kreálva. Éjszakára a lakásból való számüzetésének csak a kertajtóban véghezvitt kitartó és felháborodott ugatása vetett végett, mivel féltünk, hogy még a végén tényleg ránk haragítja a szomszédságot és kezdhetjük elölről az egészet....
Szóval a fiúk visszatértek a "bányába", mi pedig tovább intézkedünk itt. Tegnapra történetesen a kert tereprendezése volt ütemezve, és szuper élmény volt, ahogy a manzárd teraszon kávémat kortyolgatva szemléltem hogy begördül a gépeket szállító teherautó és beindul a munka. Nagyon izgalmas volt.
Persze ez csak a durva előrendezés, így látványos csodák még nem történtek, én már azért látom amit látok. És remek terep kínálkozott átadni gyermekkori petanque-élményeimet az utódoknak. Többet még nem árulok el...
És akkor ha már így halogatok más témákat, legalább íme: sort kerítek a keserű pirulára. Jobb, ha leírom, mert nem jó ha az ember bármit a szőnyeg alá söpör, bár amúgy nem tesszük, dehát blog-szinten se szépítsük. Mert hát az élet nem fenékig málnaszörp, a legszebb épületek bizony régiek, meg különben is, jó okulás lesz ez későbbre is, hogy kezel egy kivitelező utóbb felmerült problémákat.
Tulajdonképpen már december-januárban elkezdődött: a legalsó szintünk elkezdett salétromosodni. Az építésvezetőnk először azt gondolta, hogy ez a régi falaknak lehet köszönhető- már bennük volt. Nekünk nem annyira tetszett ez a magyarázat, dehát kezelték a megfelelő szerekkel, újrafestették, újra előjött, illetve egyre több helyen jelent meg, már az újépítésű szárnyon is, ez nagyjából kizárta a régi-falak teóriát. A tárolónk az adott szinten úgy 1/2 méter magasságig tiszta víz lett. Ekkor elhelyeztek egy nagy teljesítményű páraleszívót. Március végére aztán egész jól száradtak a falak, majd amikor múlt héten megérkeztünk azt láttuk, hogy a helyzet nem javult. A temperálás megszűnésével és a távollétünkben zárt ablakok mellett a szintre érve levegővételnél és a bőrünkön is érezhető volt a durva páratartalom, a falak pedig értékelhetetlen állapotban vannak. A Playmobil hercegnők kastélyát elmozdítva minden képzeletünket felülmúlták a látottak:
Emlékeztetőül: egy eredetileg tulajdonképpen száraz, de mégis szuterén adottságú szintet mélyítettünk ki, alapoztak és szigeteltek alá utólag. Jelenleg a falak alsó részén jelentkező probléma a külső terepszint alatti szigetelés vagy a drainezés hibájára utal, de még nem tudható.....
A kivitelező szakmai kompetensei a legjobbkor érkeztek anno: a belső részeket márciusban a legjobb állapotukban látták, így bár megásták a feltáró gödröket a szigetelés esetleges hibáinak feltárására nem állítom hogy kapkodtak a kivizsgálással. Ma végigjártunk a főépítésszel és láttam rajta, hogy valóban: bennük azért nem tudatosult a probléma mértéke. Nagy teszt előtt állunk: hogy mi lesz innentől, hogy fogják megválaszolni, kezelni, javítani és kompenzálni a dolgot....
Most, hogy elkészült a ház, sajnos azt hiszem utolért a tervezés-felújítás elmúlt 3 évének stressze és szolíd kimerültséggel küzdök. Ez főképp abban nyilvánul meg, hogy nem érem utol magam, több nagyobb feladatot görgetek magam előtt és nem vagyok képes velük magam által elvárt hatékonysággal foglalkozni.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az immáron 3 db, 3/4 részig megírt blogbejegyzés, ami március eleje óta sem jutott el a közzétételig. Mit tegyek, nekem ehhez ráhangoltság szükséges! És IDŐ persze!
Viszont megadva magam a járulékos veszteségeknek, a korábbiakkal ellentétben a mentális kiegyensúlyozottságomat is figyelembe véve szabok prioritásokat. Már csak a családom érdekében is.
És azért történnek is dolgok, csak hogy egy "gyors" helyzetjelentéssel éljek:
Arra gondoltunk, hogy - a fűtési szezonban legalábbis mindenképpen - úgy igyekszünk időzíteni, hogy inkább hosszabban, mint gyakran tudjunk 'lent maradni'. Ennek a költségracionalizálás az oka persze, mivel a házat érkezés előtt két nappal el kell kezdeni felfűteni. Nem folytatom.... Így jó értelembe vett elvonási tűnetek is kialakulhatnak - ezzel vigasztaljuk magunkat.
És nagyon büszkék vagyunk rá: annyira fenntarthatóan szerveződünk, hogy például annak mentén ésszerűsítettük a budapesti média-csomagokat, hogy kitermeljük a lenti internetet. (A legnagyobb hazai szolgáltató viszont a március elején vállalt két héthez képest a mai napig sem kötötte be az internetet!)
A kert is szuperül alakul (mármint a terve) és talán lesz is belőle valami nyárra, még ha nem is rögtön a júniusban induló hosszú nyaralás kezdetére. Nagyon várom, hogy leírhassam, de a témában sok a mesélnivalóm és időbe telik a gondolataimat egy emészthető formában blogra vetni. Idővel pedig most épp nem állok túl jól, vagy említettem már?
Kert-ízelítő
A bútorboltot is kényszerűen elhanyagoltam, ezért terápiás jelleggel a heti programok végére kedvem támadt most szombaton pop-up jelleggel nyitva tartani, amíg a család többi tagja az aktuális Bozsik-torna összecsapásain szurkol majd a legnagyobb sarjnak. Szóval mindenkit szeretettel várok akinek kedve támad erre kanyarodni 27-én délelőtt 9 és 12 között egy jó beszélgetésre. Aki még nem volt, a motro®itt található.
Sajnos MÉG nem így néz ki, de majd egyszer.... azért ha
valaki lát hasonlón KIADÓ táblát, sikítson, költöznék!
És közben majdnem teljesen elkészült a weboldalam is végre. Már csak a motro.hu domainnek az egyébként külföldön 'host-olt' weboldalamra való átirányítását próbálom elintézni a nagy nyilvánossá tétel előtt. Jellemző módon a magyar tárhelyszolgáltatónál ez napokig tart, míg a külföldi oldalon három gombnyomással magam megoldottam. Na de nem bírom tovább, annyit dolgoztam már rajta: íme a Villa Celotti blogolvasókkal idő előtt azért is megosztom abszolút set-up és bevallottan botladozó fázisban. Íme: http://motro.co/ (Hamarosan a motro.hu-n is elérhető lesz és csomó más dolog is tökéletesedni fog)
Sorry, de ha már itt vagyunk muszáj kicsit elmélkednem az üzletépítés kérdésköréről - hátha tud valaki profitálni belőle aki hasonló dilemmákkal bír.
Sokat gondolkoztam a nyelven, mert szerettem volna angolul, de két nyelven vezetni is túl nagy energia és egy csomó extra költség, amit nem szeretnék továbbra sem a bútorokra hárítani. Végül úgy döntöttem, hogy angolul vezetem az oldalt, illetve installálok egy fordító plug-int (bocsánat, magyarul: beépülő modult). Így biztos magyartalan lesz majd a magyar oldal helyenként, de lesz, még tesztelem hogy boldogul...
Sokan a Facebook-ot ajánlották anno, mint a legjobb marketing eszközt. És persze vitathatatlanok a lehetőségei. Számomra a legszimpatikusabb az, hogy a műfajra jellemző agresszív kicsengés nélkül lehet direkt üzeneteket küldeni az érdeklődőknek. Ha Like-ol valaki: kap hírt aktualitásokról, ha nem: nem. Mint egy blog, csak frappánsabb. És jobb, hogy látom az arcokat a másik oldalon. De felületesebb is. Egy szó mint száz, én arányaiban mégis több kedves konkrét érdeklődővel találkoztam akik innen a blogról értesültek a 'boltról'. Akik viszont nem feltétlenül Facebook felhasználók.
Így jutva saját kismintás piaci felmérésemhez, azt a következtetést vontam le, hogy minden szempontból egy blog-jellegű felület illik inkább hozzám, vállalom: nem megy nekem könnyen ez a frappáns stílus (ki gondolta volna?!). Ezért lett végül Wordpress alapú az oldal. Így, ahogy a Villa Celotti is, a leendő motro.hu is blogként követhető, ami sokak visszajelzése szerint hmmm.... intellektuálisabb, mint a Facebook. És itt is tudok ténylegesen blogolni, és fogok is, ha-ha!
A facebook, a weboldal és az összes egyéb marketing-törekvés viszont rengeteg energiát igényel, jobbára elviszi a lényegre fordítható időt is. Lehet, hogy kellene nekem is egy Louise. Valaki? :)
Hát, ez bizony lassan örömtelien vintage! Nem vagyok sorozat-mániás, de bizony jó lenne Keszthelyen heverészve nyugalomban végignézni vagy 5 nap alatt a teljes sorozatot. Gyermektelen múltunkban követtünk el ilyet: bekuckóztunk egy rakás szuper ellátmánnyal és véginéztük péntektől vasárnapig az Elit-alakulatot. Most 4 éve tervezem megnézni a 24-et. Na majd 20 év múlva!
Szóval vissza a házhoz.
Nincs is TV-nk !
Nem akarok fennálló garanciális problémákról értekezni, mert épp igyekszem visszanyerni a rám általában jellemző derűlátó életérzést, görcsölő nyakcsigolyák és túl gyakran zsibbadó ujjpercek nélkül.
Arról számolok be inkább, hogy 1/1 találattal leltünk egy hiper-szimpi hölgyet helyben, aki a házat rendbe teszi két ottlétünk között. Bár előszeretettel hangoztattuk egymásnak egy darabig, hogy erre igenis mi is képesek vagyunk, azért tudtuk mind a ketten hogy előbb-utóbb alábbhagy a lelkesedésünk és sort kell erre keríteni a családi béke és a tényleges pihenés érdekében. Részemről nagyon boldoggá tesz, hogy nem húztuk ezt tovább, mint indokolt volt. És persze így is lesz mindig mit tenni, nem szálloda-feelingről beszélünk azért a jövőben sem, ezt tudtuk.
Azért egy svédasztalos reggelit Mimosa koktéllal ébredéskor mire lelebegek 11 körül a hálóból neglizsében - nem bánnék. Nos, erre kb annyi eséllyel áhítozok, mint amilyen nyugodt lelkiismerettel emlegethették széles körben anno a híressé vált sort (a kiemeltre gondolok):
Dialogue
Prison Psychiatrist: And men?
Woof: What do you mean...?
Prison Psychiatrist: You have any sexual attraction towards men?
Woof: You mean if I'm a homosexual or something like that?
Prison Psychiatrist: Yeah.
Woof: Well, I wouldn't kick Mick Jagger out of my bed, but uh, I'm not a homosexual, no.
(Ha valaki nem ismert volna rá: egy Hair jelentről beszélünk)
Nos, addig is amíg Mick visszanyer vagy 35 évet a korából és legközelebb Keszthelyen jár, vagy míg meg nem lep valami kedves mesebeli-gasztro-bébiszitter-group a svédasztal-Mimosa-'11-ig-alvás' élményével, nos addig is a gyerekeim hatkor ébresztenek és a reggeli előkészítés-elpakolás oroszlánrésze is rám hárul, a péksüteményt és házi tejet 'azon frissiben' becsülettel beszerző apuka mellett.
Fura dolog ez a blogírás, mert mindenfélét kiadok magamból, amit egyébként nem tennék. Dehát eredetileg ez a családnak indult, és mégsem írhatok két blogot. Különben pedig nekem őszintén szólva felér egy pszichológusi konzutlációval (tessék: hosszú idő után íme befejezek egy bejegyzést).
Továbbá, mivel csupa kedves emberrel és pozitív visszajelzéssel találkoztam a blognak köszönhetően (hacsak a besurranónk nem innen került ki), összességében tényleg megéri az egész. Szóval ha el is tértem ma a tárgytól, jól esett mindezt leírnom, hiszen a házhoz immár amúgy is mindennek köze van.
Talán csak a beavatottak és aki volt elég lelkes végigkövetni a blogot az elejétől kérheti számon, hogy mi is lett azzal a valaha volt gondolatunkkal, hogy esetleg vidékre költözünk.
Mivel elképesztően sok idő telt el a házvásárlás óta, nekünk is vissza kellett idézni az eseményeket amikor szóba került 'a történelem' az első, házban tölöttt két hét alatt.
21-én plafonig pakolt kocsival és két gyerekkel érkeztem a házhoz (a harmadik gyermek, apuka, valamint a kutya már nem fértek be, így külön érkeztek később). A gépész lerohant a hírrel, hogy az építésvezető még alkatrészekért futkos, ő nem vár tovább, így gázbekötés nem lesz.
Még mindig nem érkezett meg a szerződésünk a gázra, bár már elvileg úton van, nagyon ki vagyunk centizve ezzel. Azért a kályhától már melegedő házban legalábbis sok időt töltöttünk, de ez is nagyon-nagyon jó volt végre. Első háztartási beszerzésként szert tettünk egy porszívóra és egyéb tisztítóeszközökre, amiket azon frissiben be is vetettünk, ezúttal magunk is nekiestünk a háznak.
Úgy terveztem, hogy ezt a bejegyzést a legvégére hagyom - talán csak a tavasszal esedékes kertépítés követte volna még - és bár azért most már kiszámíthatóan elkészül a házunk és hamarosan meg is osztom azt is, mégis előbb időszerűvé vált a végére szánt slusszpoén.
Egy házépítés - bocsánat: felújítás - rengeteg változással jár az ember életében. Kétségtelenül vannak dolgok, amik komoly lelki terhet rónak az egész családra, még akkor is, ha mindent megteszünk hogy ne hagyjuk őket eluralkodni: a menet közben óhatatlanul gyarapodó költségek, a hibák, a csúszások, az állandóan felmerülő újabb nehézségek.
Mégis elmondhatom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert a fentiek viharfelhőitől kísérve is erősebben, derűlátóbban, izgatottabban jöttünk ki az egészből, mint gondolatban remélhettük az elmúlt majd' másfél év után.
Mert igen, van egy csomó pozitívum: tulajdonképpen egy komoly életmódváltozásnak nézünk elébe - lesz egy olyan hely, ami úgy tűnik tökéletes menedék lesz mindentől, ami amúgy szeretett nagyvárosi létünkben a démonokat jelenti. A nyugodtabb körülmények között töltött fesztelen együttlét pedig azt gondolom megfizethetetlen egy család életében. És én, aki korábban mindig abban reménykedtem, hogy egész életemben utazhatok, nem cserélném el ezt a fészket évi két tengerentúli nyaralásért (na jó, legfeljebb ha az év felét máshol tölthetném). És persze csak mindaddig, amíg a ház fenntartása nem veszélyezteti a családi egyensúlyt, na és amíg megtehetjük, hogy nem elsősorban takarítani és karbantartani járunk oda.
A fenti nehézségek így végül mind csak tapasztalatok, amikből tanul az ember.
És attól függetlenül, hogy persze nem biztos, hogy mindenki épp így csinálta volna, azt gondolom: mégiscsak értéket teremtettünk azáltal, hogy a lebontás helyett megtartottuk ami az eredetiből szép és jó volt és újat is ezek tisztelete mellett próbáltunk hozzáadni.
Az elején arról írtam bejegyzést, hogy milyen tárgyakra kezdtem vadászni már ideje korán (már ha létezik ilyen). Annak hogy nem folytattam többek közt az volt az oka, hogy a keresgélések közepette meglehetősen sok olyan tárgy gyűlt össze, ami egyre nyilvánvalóbban nem a házba kívánkozott. Mikor megunta a férjem, hogy nem tud beállni a garázsba (jogos: a kocsijának több díszítőeleme bánta), béreltünk egy duplagarázst a közelben. A garázs idén nyárra tarthatatlanná vált: vagy eladom, vagy elajándékozom az egészet, vagy kezdek egyebet a gyűjteményemmel. Előbbi kettő azért sem volt indokolt, mert sok darabot elkezdtem felújítgat(tat)ni, megszeretni, kezdett az egésznek kialakulni valami arculata, amit már nem akartam veszni hagyni. Persze kisebb vagyon is állt már benne - azt hiszem ez a pillanat volt a "point of no return".
Helyet kezdtem keresni a gyűjtemény- és ezzel valamiféle bolt-galéria számára. Sok jó, de kompromisszumokkal teli helyiséget megnéztem, amik vagy túl drágák, vagy túl messze voltak, és volt álom-lehetőség is, ami a család javára hiusúlt meg. Bár a végül meglelt hely is sok megalkuvással indult, az az igazság hogy vélhető ideiglenességében is megszerettem.
Vesződtem névvel, arculattal, értékesítési csatornákkal, de ennek mélységeibe már csak azért sem megyek bele, hogy legyen valami, amit megtartok magamnak. Szóval végül megszületett a
, ami még sokat alakulhat, de jelenleg leginkább egy weben működő, de bemutatóteremként fizikailag is látogatható afféle "bútor concept galéria" ambícióval bír. Mindenevő létemre még sok minden letisztulásra vár, de a "concept" a dologban mindenképpen az eklektika: hogy legyünk bátrabbak a stíluskeveréssel, hogy ha kellő ihletet kaptunk a blogokból és magazinokból, használjuk is azt otthon, valamint az értékmentés: hogy a régi dolgokat megbecsüljük, használjuk modernül. Kortalan, lehetőleg egyedi formavilágú bútorokat, kiegészítőket gyűjtök, átdolgozom, felújítom őket és így szeretném ha mások is szeretnék őket.
Van egy csomó tervem és ötletem, amikkel szeretném majd többé tenni ezt, mint egy bolt, de erről majd folyamatában. Illetve hogy mindebből mi lesz, az most már a közönségen múlik elsősorban.
Készül még a weboldal, a tábla a helyiség elé és a profi fotóssal is kerülgetjük egymást, de íme addig is néhány kép, amik ha nem is profik, azért a hangulatot talán érzékeltetik.
Szóval ha mindez tetszik, addig is amíg a web felület elkészül, lehet jönni látogatóba és vásárolni is keddenként 9:30-tól 15:00-ig vagy más, megbeszélt időpontban.
Bár még csak ismerkedek az intézménnyel, lehet szeretni facebook-on itt: http://www.facebook.com/motrovintage , ahol egyébként megtalálhatóak az elérhetőségek is és igyekszem majd az újdonságokat feltenni.
Hát ez volt a reklám helye. Amúgy a motro.hu weboldalon is fogok blogolni eklektika témakörben és lesz lexikon is stílusokról, tervezőkről, stb... de ha a Villa Celottiban a felújítás nyomon követése tetszett inkább, szeretnék mindenkit megnyugtatni: ebben a témában is visszatérek, ugyanis a közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy a fővároson belül is kénytelenek leszünk költözni hamarosan, így aztán jön - jön - jön az újabb blog amit az ingatlanpiac feltárásával indítok majd: 5 tagú család bombajó stílusos tágas lakást keres a XI. - XII. - II. kerületben - talán még az V. - ki tudja?
_2.jpeg)
