A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kastély. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kastély. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. október 25., csütörtök

Szizálkultúra

A hétvégén nem kimondottan azokat a fotókat készítettem, amikre vágytam.  Ugyanis a legszembeötlőbb dolog a házban az volt, hogy a melegburkoló alvállalkozó csúnyán elrontotta a padlószőnyeg lerakását. A helyzet a csigalépcsőn a legkeményebb. Én őszintén szólva nem hittem a szememnek, hogy a padlószőnyeget a falnak szorítva vágták végig pengével, amelynek folyamán egyrészt össze-vissza vagdalták a lefestett falakat, másrészt a lépcsőfokok nagy részén kisebb-nagyobb rés keletkezett a burkolat és a fal között, mert hát egy merev szőnyeg és egy hajlékony "sniccer" találkozása ugye látatlanban is kétes kimenetelű. A szegetlen szőnyegnek pedig nyilvánvalóan eleve meg vannak számlálva a hónapjai. Persze ha az ember tesz rá egy jó vastag lábazatot még lehet nagyvonalú, de itt nem ez volt a feladat! 

Szóval nézzük, hogy NE burkoljunk szizálszőnyeget csigalépcsőre lábazat nélkül: 



És azt is, hogy hogy kellene szizál szőnyeget lábazat nélkül lépcsőre burkolni. (Így: végy egy "nem magyarul" gondolkodó burkolót, aki igényes a munkájára és nem akarja minél gyorsabban letudni a neki egyébként nem tetsző feladatot. A szőnyeget ugyanis legalább lépcsőfokonként sablonozni, kiszabni és valamely szőnyegáruhzában körbeszegetni szükséges, majd ezután a szép egyorma és nem foszló szőnyegpaneleket leragasztani a lépcsőre !) És akkor ilyen lesz az eredmény: 




A hálószobában szörnyű illesztések, dirib-darabokból összeszabott sarkok fogadtak. 



A hab a tortán mégis az volt, hogy bár a padlószőnyeg lerakását követően azt mondták: csak cérnakesztyűben és zokniban engednek bárkit a házba, csak én több utómunkát végző bakancsossal találkoztam a csak hevenyészetten elszórt takarásokon közlekedve, vagyis hol eltalálva azokat, hol nem - többnyire nem.  
Ha a rossz irányba lerakott tömörfa padló esetében megbékéltem a nem kedvem szerint, ám kétségtelenül szépen lerakott burkolattal, most nem kegyelmezhettem - még most is vérben forognak a szemeim. Az ítélet: újraburkolás. Az elhatározásig már annyit keseregtem és rágódtam azon, hogy ez a szegény szőnyeg vajon miért nem kapja meg az őt megillető tiszteletet (mert mi lett volna ha ő  történetesen egy hófehér gyapjúszőnyeg - akkor is összegányolják, széttapossák szegényt?), hogy aztán legalábbis azt hiszem rájöttem a miértekre. 

Nevezetesen hogy a mi kultúránkból mennyire hiányzik ezeknek a természetes növényi rost szőnyegeknek az intézménye. Mert a nép egyszerű gyermeke ezzel a textúrával hol találkozik?  Lábtörlő formájában (ez látszott nálunk). Haladók már felfedezik az Ikea-ban és egyéb áruházláncokban szegélyezett szőnyeg formájában. Ipari felhasználók irodákat burkolnak vele. De mi van az otthoni szőnyegpadlóval? 

Utólag visszagondolva már réges-rég Amerikában is láttam lakásokban, de úgy igazán először cika tíz évvel ezelőtt szerettünk bele a padlószőnyeg formátumba egy barátom párizsi bérleményében. Akkor sokáig emlegettük, de keretünk nem volt rá. Utána pedig megfeledkeztünk róla, egészen addig, amíg Zita elő nem állt az ötlettel a tervezés kezdeti fázisában. Szokásomhoz híven vad inspirációvadászatba kezdtem a témában, főleg a lépcsőburkolás kapcsán. Jöhetett a szőnyeg! Egyedül a gyerekszobáknál álltam ellen még pár hónapig, de aztán megadtam magam, mert összehasonlíthatatlanul melegebb, természetesebb egy laminált padlónál. A földön játszó gyermekeknek pedig ugyanúgy rakhatunk rá puha szőnyeget. 

Íme a gyűjtemény. Azt szerettem volna megmutatni, hogy ez a szőnyeg mennyire jól működik az eklektikus elképzelésekkel. Mert szinte minden stílussal passzol és azok mindennemű keveredésével azáltal, hogy összefogja a teret, tompítja a szélsőségeket, mindenhova becsempészi a természetet. Minden helyiségben szép, de elvetelmültek (vagy gyermektelenek) még konyhába is teszik, bátrabbak pedig falon, mennyezeten is kipróbálhatják egy trópusi vagy retró hangulat kedvéért.  Én beleszerettem! A műszaki-praktikus tartalomba pedig most nem megyek bele, annak mindenki járjon utána maga !











-----------------------------------

Antik, színes, geometrikus szőnyeggel:




-----------------------------------

Kisebb - nagyobb gyerek szobájában: 







-----------------------------------

És fekete padlóval is nagyon hatásos: 





2012. október 10., szerda

A kert

Nagyon nehéz most Budapesten "üldögélni", mikor az utolsó simítások zajlanak - és amikkel azért akadnak gondok. Jó lenne elkerülni a további pót- és többletmunkákat, és rettenetesen szeretnénk végre eltölteni az első hétvégénket a házban - lehetőleg a közelgő hosszú hétvégén. Szívem szerint óránként hívnám az építésvezetőt, hogy hogy állnak, ma például tudom hogy a beltéri nyílászárókat szerelték és megesz a kiváncsiság, de tudom, hogy nagyon hajtanak, így stresszelni sem akarom. 

A blogírást utódainkon, rokonainkon és ismerőseinken kívül (utóbbi két kategória a legritkább látogató a blogon amúgy) saját magam kedvéért művelem főleg, mivel segít átgondolni egy-egy témát, ráadásul kimondottan nyugtató hatású. Így mivel egyébként is esedékes volt a kerttörténet, ráadásul épp a kertésznek beígért idevágó gyűjtőmunkát halogatom hetek óta, itt a nagy alkalom... 

A kertet még a kezdet kezdetén megterveztettük, hogy időben kialakuljanak a ház körüli teraszok, járdák, stb... Régi mániám a projekt szemléletű csapatmunka (hú, ez szép volt),  de hiába terveztem el, hogy építész és kerttervező majd afféle kreatív brainstorming keretében kihozza a legjobbat a házunkból, sajnos nem jött létre ez a fajta együttműködés, így a jelenleg rendelkezésre álló anyagok valahogy nem alkotnak még egységet. 

A fiatal tájépítész pártól korábbi megbízások során mindig precíz, átgondolt és kreatív anyagot kaptunk. Mivel legfeljebb amatőr szinten értek hozzá, ha kertről van szó, pár jelzővel tudom körülírni amit szeretnék, kedvenc növényeket megnevezni, sok fotóval spékelve. Ez esetben a vadregényes századfordulós villahangulat volt a meghatározás, némi cottage feelinggel.  Kértünk bujává növő növényzetet, természetes köveket és téglát, tuja- és sövénymentes zöld takarást a szomszédoktól, pár emelt veteményes ágyat, épített játszótér nélküli bújócskázós gyerekparadicsomot. 






A tervek elkészültek, és sok minden testet öltött bennük az elképzeléseinkből. Lett benne sok illatos-virágos cserje, fűzalagút és -kunyhó a gyerekeknek, kertbe illeszkedő veteményesek, a ház lépcsőjét elegánsan továbbnyújtó kő lépcsőfokok. És bár tudtuk, hogy véglegesedni csak a kivitelezés előtt fog sok minden, még így is maradt hiányérzetem, mert valahogy túl szabályos, parkszerű még a terv, de nem tudom megnevezni, hogy mit változtatnék rajta.  




Generálkivitelezőnk összehozott minap egy kertészvállalkozóval, aki a tervek láttán és a házat ismerve, ugyanarra jutott mint mi, és pár olyan javaslattal állt rögtön elő, amik nagyon biztatóak voltak, így a fiatalember elnyerte a bizalmat, hogy belepiszkálhasson a tervekbe, rajta a világ szeme. 

Néhány gazdaságos megoldás, amit a kertben alkalmazunk: az esővíz drain rendszeren történő levezetése a kert öntözésére, melyet kútvíz is kiegészít. Esőkert terve, ahol a kert legmélyebb pontján esős időszakban összegyűlhet a csapadék és ahol vízparti növények veszik fel a többlet mennyiséget. A magas épített falon flórakosarak helyett geotextiles beültetés. És mivel még mindig rengeteg gyönyörű téglánk maradt a kemence bontásából, azt hiszem épülhet egy újabb téglafal a szomszéd pléhgarázsok elé. 

Szóval nagyon várom a kertészek módosításait és az árajánlatot, de magam is ígértem fotók formájában inputot a fentieken túl, íme a gyűjtés: