21-én plafonig pakolt kocsival és két gyerekkel érkeztem a házhoz (a harmadik gyermek, apuka, valamint a kutya már nem fértek be, így külön érkeztek később). A gépész lerohant a hírrel, hogy az építésvezető még alkatrészekért futkos, ő nem vár tovább, így gázbekötés nem lesz.
2012. december 26., szerda
2012. december 17., hétfő
Rendhagyó házavatás
Még mindig nem érkezett meg a szerződésünk a gázra, bár már elvileg úton van, nagyon ki vagyunk centizve ezzel. Azért a kályhától már melegedő házban legalábbis sok időt töltöttünk, de ez is nagyon-nagyon jó volt végre. Első háztartási beszerzésként szert tettünk egy porszívóra és egyéb tisztítóeszközökre, amiket azon frissiben be is vetettünk, ezúttal magunk is nekiestünk a háznak.
2012. december 10., hétfő
Már majdnem...
..vagy inkább még mindig csak majdnem. Az Eon malmai lassan őrölnek, a bekötésig még mindenféle papírok, aláírások is váratnak magukra. A gépészet is ennek megfelelően csúszott kicsit, de kemény fellépésünkre elkezdték nyomás alá helyezni a rendszert, mivel hát van nekünk ugye egy kályhánk, ami képes fűteni a rendszert, akár melegvízet is előállítani. Pénteki érkezésünkkor így már hívogató fények vártak, mert a megfelelő fokozatossággal, de elkezdték a kályhát rakni.
A 20 éve fűtetlen épület persze nem adja magát könnyen, így ottalvásról még nem volt szó, a gyerekek szintjén csak 9 fok volt a hétvégén, de a rendszerben keringetett víz már 20 C-ra kúszott fel, a kályha dolgozik derekasan.
 |
| Hívogató meleg fények... |
2012. december 3., hétfő
Készen vagyunk (?)
A férjem szerint készen vagyunk. És valóban: ahhoz, hogy ott tudjuk már tölteni végre az első éjszakát csak a gáz bekötése hiányzik.
Szerintem pedig egy ház sosincs készen, bár ez nem pesszimuzmus, csak a maximalizmusom, mert hát ez van: például el kell kicsit odáznunk a díszítőfestéseket, egy-két bútor is hiányzik még, na és a kert...
2012. november 22., csütörtök
Elő-epilógus
Úgy terveztem, hogy ezt a bejegyzést a legvégére hagyom - talán csak a tavasszal esedékes kertépítés követte volna még - és bár azért most már kiszámíthatóan elkészül a házunk és hamarosan meg is osztom azt is, mégis előbb időszerűvé vált a végére szánt slusszpoén.
Egy házépítés - bocsánat: felújítás - rengeteg változással jár az ember életében. Kétségtelenül vannak dolgok, amik komoly lelki terhet rónak az egész családra, még akkor is, ha mindent megteszünk hogy ne hagyjuk őket eluralkodni: a menet közben óhatatlanul gyarapodó költségek, a hibák, a csúszások, az állandóan felmerülő újabb nehézségek.
Mégis elmondhatom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert a fentiek viharfelhőitől kísérve is erősebben, derűlátóbban, izgatottabban jöttünk ki az egészből, mint gondolatban remélhettük az elmúlt majd' másfél év után.
Mert igen, van egy csomó pozitívum: tulajdonképpen egy komoly életmódváltozásnak nézünk elébe - lesz egy olyan hely, ami úgy tűnik tökéletes menedék lesz mindentől, ami amúgy szeretett nagyvárosi létünkben a démonokat jelenti. A nyugodtabb körülmények között töltött fesztelen együttlét pedig azt gondolom megfizethetetlen egy család életében. És én, aki korábban mindig abban reménykedtem, hogy egész életemben utazhatok, nem cserélném el ezt a fészket évi két tengerentúli nyaralásért (na jó, legfeljebb ha az év felét máshol tölthetném). És persze csak mindaddig, amíg a ház fenntartása nem veszélyezteti a családi egyensúlyt, na és amíg megtehetjük, hogy nem elsősorban takarítani és karbantartani járunk oda.
A fenti nehézségek így végül mind csak tapasztalatok, amikből tanul az ember.
És attól függetlenül, hogy persze nem biztos, hogy mindenki épp így csinálta volna, azt gondolom: mégiscsak értéket teremtettünk azáltal, hogy a lebontás helyett megtartottuk ami az eredetiből szép és jó volt és újat is ezek tisztelete mellett próbáltunk hozzáadni.
Az elején arról írtam bejegyzést, hogy milyen tárgyakra kezdtem vadászni már ideje korán (már ha létezik ilyen). Annak hogy nem folytattam többek közt az volt az oka, hogy a keresgélések közepette meglehetősen sok olyan tárgy gyűlt össze, ami egyre nyilvánvalóbban nem a házba kívánkozott. Mikor megunta a férjem, hogy nem tud beállni a garázsba (jogos: a kocsijának több díszítőeleme bánta), béreltünk egy duplagarázst a közelben. A garázs idén nyárra tarthatatlanná vált: vagy eladom, vagy elajándékozom az egészet, vagy kezdek egyebet a gyűjteményemmel. Előbbi kettő azért sem volt indokolt, mert sok darabot elkezdtem felújítgat(tat)ni, megszeretni, kezdett az egésznek kialakulni valami arculata, amit már nem akartam veszni hagyni. Persze kisebb vagyon is állt már benne - azt hiszem ez a pillanat volt a "point of no return".
Helyet kezdtem keresni a gyűjtemény- és ezzel valamiféle bolt-galéria számára. Sok jó, de kompromisszumokkal teli helyiséget megnéztem, amik vagy túl drágák, vagy túl messze voltak, és volt álom-lehetőség is, ami a család javára hiusúlt meg. Bár a végül meglelt hely is sok megalkuvással indult, az az igazság hogy vélhető ideiglenességében is megszerettem.
Vesződtem névvel, arculattal, értékesítési csatornákkal, de ennek mélységeibe már csak azért sem megyek bele, hogy legyen valami, amit megtartok magamnak. Szóval végül megszületett a
, ami még sokat alakulhat, de jelenleg leginkább egy weben működő, de bemutatóteremként fizikailag is látogatható afféle "bútor concept galéria" ambícióval bír. Mindenevő létemre még sok minden letisztulásra vár, de a "concept" a dologban mindenképpen az eklektika: hogy legyünk bátrabbak a stíluskeveréssel, hogy ha kellő ihletet kaptunk a blogokból és magazinokból, használjuk is azt otthon, valamint az értékmentés: hogy a régi dolgokat megbecsüljük, használjuk modernül. Kortalan, lehetőleg egyedi formavilágú bútorokat, kiegészítőket gyűjtök, átdolgozom, felújítom őket és így szeretném ha mások is szeretnék őket.
Van egy csomó tervem és ötletem, amikkel szeretném majd többé tenni ezt, mint egy bolt, de erről majd folyamatában. Illetve hogy mindebből mi lesz, az most már a közönségen múlik elsősorban.
Készül még a weboldal, a tábla a helyiség elé és a profi fotóssal is kerülgetjük egymást, de íme addig is néhány kép, amik ha nem is profik, azért a hangulatot talán érzékeltetik.
Szóval ha mindez tetszik, addig is amíg a web felület elkészül, lehet jönni látogatóba és vásárolni is keddenként 9:30-tól 15:00-ig vagy más, megbeszélt időpontban.
Bár még csak ismerkedek az intézménnyel, lehet szeretni facebook-on itt: http://www.facebook.com/motrovintage , ahol egyébként megtalálhatóak az elérhetőségek is és igyekszem majd az újdonságokat feltenni.
Hát ez volt a reklám helye. Amúgy a motro.hu weboldalon is fogok blogolni eklektika témakörben és lesz lexikon is stílusokról, tervezőkről, stb... de ha a Villa Celottiban a felújítás nyomon követése tetszett inkább, szeretnék mindenkit megnyugtatni: ebben a témában is visszatérek, ugyanis a közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy a fővároson belül is kénytelenek leszünk költözni hamarosan, így aztán jön - jön - jön az újabb blog amit az ingatlanpiac feltárásával indítok majd: 5 tagú család bombajó stílusos tágas lakást keres a XI. - XII. - II. kerületben - talán még az V. - ki tudja?
2012. november 12., hétfő
Visszaszámlálás
Tegnap megszólt a családom, hogy "mi van, nem történik semmi a Villa Celottiban?" Szóval íme. Nem mintha nem lenne fejlemény, én azért nagyon elfoglalt vagyok, mert a belsőépítészeti asztalos munkákat koordinálom éppen, valamint zajlik legalább a legfontosabb bútorok beszerzése és felújítása, és pár lámpára is vadászok még. A házban pedig jobbára kevésbé látványos gépészeti munkák zajlottak.
Én ugyan már alig hiszem, de állítólag a hét végére kész lesz a házunk, a következő héten pedig már csak javításokat végeznek, beépített bútorokat szerelnek, takarítanak és költöztetnek.
Építésvezetőnk megkerestre a szizálforgalmazót, aki már az elején ajánlgatott burkológurut a lépcső kapcsán, Nos tegnap - vasárnap - megjelentek a mesterek és egy nap alatt saját szegőgéppel leburkolták (újra) a lépcsőket. Ugyan remélem csak az emailen kapott telefonos fotón látszik ennyire feltűnően a szegés a belső éleken, de ha nem, akkor is ezerszer kifinomultabb az egész mint annak előtte. Már csak az összekaszabolt falakat kell majd javítani.
Az elmúlt hetekben leginkább gépészeti szerelvényezés folyt, és pozitív visszaigazolásként a gépész kivitelező is teljesen el volt ájulva, hogy milyen zseniálisan lett megtervezve a fűtés háromszintű rendszere, amelyben a tömegkályha az elsődleges, a cirkó a másodlagos energiaforrás, és amennyiben a napkollektorok a használati melegvíz előállítását elvégezték, mellékesen ők is besegítenek a fűtőrendszerben keringetett víz melegítésében.
Ahova lehet bekerültek a szaniterek és szerelvények: az impregnálás előtt az indiai mészkő még kicsit fakó a szinterezett falikút mellett, amihez viszont sajnos nem passzolnak méretben a megávsárolt régi rézcsapok, ezért még azt is vadászni kell valahol. Lehet hogy így viszont valami modern minimál megoldást kap.
A háló fürdőjében végül nem zavaró az újra visszabontott és megemelt burkolat dobogója, ami a mosdószekrény behelyezése miatt a legjárhatóbb útnak bizonyult.
Kijavították az oszlop köré tekert korlátot, azért sokkal szebb így az oszlopok közé ékelve. És elkészült az előtető, amivel nekem végképp sok a homlokzaton a fekete vas, de a kerítés befuttatásával már sokkal finomabb lesz az egész.
Az asztalosüzemben majdnem mentőt kellett hívni hozzám pénteken, amikor az előzékeny üzemvezető büszkén újságolta, hogy meglepetésként "lepucolták" az étkezőasztal lábait - a gyönyörű kopott kék festékkel együtt, ami miatt úgy mellékesen megvásároltam azokat. Arcomat látva szent ígéretet tett, hogy visszacsinálják olyanra, amilyen volt, de mivel ebben én nem hiszek, lehet, hogy meghagyom ilyenre, ha már így alakult. Úgyis van már elég kék abban a térben, az étkezőszékek kárpitja is az, így viszont az oszloppal harmonizálna..
Egy bútoron gondolkozom még - a kályha és az oszlop közé média szekrénynek vásárolt szuper kis komód dió furnérja helyett gondolkozom azon, hogy natúr fa vagy esetleg egy fekete antikolt felületet kapjon-e, netalán a konyhabútorra reflektálva részben fehér legyen meghagyott dió ajtókkal vagy esetleg szürkére festessem az egészet. Várom a tippeket!
Mellé egyébként a Balaton koncepción felbuzdulva a szintén íves-hullámos formákkal bíró két részből álló (és így aktuális felhasználásnak megfelelően mozgatható) "mid century-s" kanapé kerül, aminek eredeti stílusát kicsit oldják majd a padló színére olajozott lábak, a szép kék/szürke textil szürke kéderes kárpitozással és a nagyméretű párnák. A szőnyeg és a dohányzóasztal(ok) még függőben vannak, de van még ide egy nagyon szép ritka formájú lerakó / ládám.
A lányoknak elkészültek a fotelek és a többivel is végez lassan az asztalos és a festő. Az autófényező is elvileg lefújta a fiam Ikea ágyát zöldre - nagyon kíváncsi vagyok. És közben már függönyöket varratok.
A legszebb a múlt hétben mégis az volt, hogy a szokásos rohanás helyett a bébiszitter áldásos közreműködésével kettesben sétakocsiztunk le a házhoz, átsétáltunk és megebédeltünk a tavasszal újranyitott Halászcsárdában és hazafele a Káli-medencén cruisoltunk át kényelmesen, betérve kecskesajtért, kenyérért, szörpért a helyi kedvenc termelőkhöz.
2012. október 25., csütörtök
Szizálkultúra
A hétvégén nem kimondottan azokat a fotókat készítettem, amikre vágytam. Ugyanis a legszembeötlőbb dolog a házban az volt, hogy a melegburkoló alvállalkozó csúnyán elrontotta a padlószőnyeg lerakását. A helyzet a csigalépcsőn a legkeményebb. Én őszintén szólva nem hittem a szememnek, hogy a padlószőnyeget a falnak szorítva vágták végig pengével, amelynek folyamán egyrészt össze-vissza vagdalták a lefestett falakat, másrészt a lépcsőfokok nagy részén kisebb-nagyobb rés keletkezett a burkolat és a fal között, mert hát egy merev szőnyeg és egy hajlékony "sniccer" találkozása ugye látatlanban is kétes kimenetelű. A szegetlen szőnyegnek pedig nyilvánvalóan eleve meg vannak számlálva a hónapjai. Persze ha az ember tesz rá egy jó vastag lábazatot még lehet nagyvonalú, de itt nem ez volt a feladat!
Szóval nézzük, hogy NE burkoljunk szizálszőnyeget csigalépcsőre lábazat nélkül:
És azt is, hogy hogy kellene szizál szőnyeget lábazat nélkül lépcsőre burkolni. (Így: végy egy "nem magyarul" gondolkodó burkolót, aki igényes a munkájára és nem akarja minél gyorsabban letudni a neki egyébként nem tetsző feladatot. A szőnyeget ugyanis legalább lépcsőfokonként sablonozni, kiszabni és valamely szőnyegáruhzában körbeszegetni szükséges, majd ezután a szép egyorma és nem foszló szőnyegpaneleket leragasztani a lépcsőre !) És akkor ilyen lesz az eredmény:
A hálószobában szörnyű illesztések, dirib-darabokból összeszabott sarkok fogadtak.
A hab a tortán mégis az volt, hogy bár a padlószőnyeg lerakását követően azt mondták: csak cérnakesztyűben és zokniban engednek bárkit a házba, csak én több utómunkát végző bakancsossal találkoztam a csak hevenyészetten elszórt takarásokon közlekedve, vagyis hol eltalálva azokat, hol nem - többnyire nem.
Ha a rossz irányba lerakott tömörfa padló esetében megbékéltem a nem kedvem szerint, ám kétségtelenül szépen lerakott burkolattal, most nem kegyelmezhettem - még most is vérben forognak a szemeim. Az ítélet: újraburkolás. Az elhatározásig már annyit keseregtem és rágódtam azon, hogy ez a szegény szőnyeg vajon miért nem kapja meg az őt megillető tiszteletet (mert mi lett volna ha ő történetesen egy hófehér gyapjúszőnyeg - akkor is összegányolják, széttapossák szegényt?), hogy aztán legalábbis azt hiszem rájöttem a miértekre.
Nevezetesen hogy a mi kultúránkból mennyire hiányzik ezeknek a természetes növényi rost szőnyegeknek az intézménye. Mert a nép egyszerű gyermeke ezzel a textúrával hol találkozik? Lábtörlő formájában (ez látszott nálunk). Haladók már felfedezik az Ikea-ban és egyéb áruházláncokban szegélyezett szőnyeg formájában. Ipari felhasználók irodákat burkolnak vele. De mi van az otthoni szőnyegpadlóval?
Utólag visszagondolva már réges-rég Amerikában is láttam lakásokban, de úgy igazán először cika tíz évvel ezelőtt szerettünk bele a padlószőnyeg formátumba egy barátom párizsi bérleményében. Akkor sokáig emlegettük, de keretünk nem volt rá. Utána pedig megfeledkeztünk róla, egészen addig, amíg Zita elő nem állt az ötlettel a tervezés kezdeti fázisában. Szokásomhoz híven vad inspirációvadászatba kezdtem a témában, főleg a lépcsőburkolás kapcsán. Jöhetett a szőnyeg! Egyedül a gyerekszobáknál álltam ellen még pár hónapig, de aztán megadtam magam, mert összehasonlíthatatlanul melegebb, természetesebb egy laminált padlónál. A földön játszó gyermekeknek pedig ugyanúgy rakhatunk rá puha szőnyeget.
Íme a gyűjtemény. Azt szerettem volna megmutatni, hogy ez a szőnyeg mennyire jól működik az eklektikus elképzelésekkel. Mert szinte minden stílussal passzol és azok mindennemű keveredésével azáltal, hogy összefogja a teret, tompítja a szélsőségeket, mindenhova becsempészi a természetet. Minden helyiségben szép, de elvetelmültek (vagy gyermektelenek) még konyhába is teszik, bátrabbak pedig falon, mennyezeten is kipróbálhatják egy trópusi vagy retró hangulat kedvéért. Én beleszerettem! A műszaki-praktikus tartalomba pedig most nem megyek bele, annak mindenki járjon utána maga !
-----------------------------------
Antik, színes, geometrikus szőnyeggel:
Kisebb - nagyobb gyerek szobájában:
-----------------------------------
És fekete padlóval is nagyon hatásos:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)