Megküzdök a mumussal

A szép nagy terek vesztese a gyerekfürdő a lakásban. Valamit valamiért, de az adottságok így alakultak, komolyabb - és tulajdonképpen indokolatlan - átalakítás nélkül, de még így is egy jelenlegi mosdó-zuhany kisebb bővítésével sajna a gyermekpancsolásra csak 2,71 m2 jut.  A jó hír, hogy a mellékhelyiséget nem ide kell beszuszakolni. A rossz, hogy azon kívül hogy kicsi, még cső is. És nincs ablaka.

Nagyon boldoggá tesz, hogy a gyerekeim partnerek a tervezésben. Véleményeznek, bírálnak és a legfontosabb, hogy meglepő határozottsággal tolmácsolják az elképzeléseiket. A szobáikról majd később, de az ott is megmutatkozott három eltérő 'designszemlélet', valamint a tágabb élettér körvonalazódó stílusjegyeivel való összehangolás tovább bonyolította a kérdést.

Úgy döntöttem, hogy miközben összeáll a többi tér és már a források, konkrét beszerzendők után is kajtatok, bátran szembeszállok a legnagyobb kihívásnak ígérkező minifürdő szellemével.

Amíg még az egész nem realizálódott és csak álmodoztam, az első gondolataim fekete-zöld-fehér egzotikus-pálmafás hangulat körül forogtak, ilyesmi (nahát, Leo meg mit summog ott?) :

 

  

Miután fiúgyermekem érzékeltette: hozzá semmi shabby-vintage, inkább afféle techno-kubista vonulatban gondolkozna, minthogy közös területük, inkább lemondtam a pálmákról.

De én sem eresztem könnyen a koncomat, úgy határoztam, hogy az eredeti pálmás-trópusi vonalból megtartom a színeket vezérmotívumnak, de modern formavilágba öntöm őket. A minitérre előirányzott óvatoskodó lakberendezési szabályoknak némileg fittyet hányva inkább a figyelemelterelés: egy-egy látványos fal koncepciójában gondolkoztam. A már boncolgatott geometrikus gondolatok közül az összeforgatott háromszögek mintavilágával szemezek egyelőre és az ominózus art decos színkombináció kibővítésével, kaleidoszkópos szórásban. A  színeket még finomítom, egyelőre egy fellelt fotót használtam az egyszerűség kedvéért. Az élénk mázas kerámia mozaik (van háromszög formában is) és a fehér nyers felületű fal nekem még mindig sugall trópusokat és art decot-t is, legfeljebb modernebb kivitelben. A padlóburkolat szintén geometrikus, de egyszínű grafit a játék kedvéért.

A vitás pont már csak az elrendezés, hogy a két lehetőség közül hova rakjam a mosdót, egyelőre nagyjából mindenki másra szavaz a családban, azt hiszem megkérdezem a gépészeket is miután megkapirgáltuk a falakat, bár a nagyja még a válaszfalaknak is 35-45 cm, nem vicceltek a századelőn.

   

A látványképek fapadosak, de mivel csak magamat és a családot kell velük meggyőznöm, nem kecsegtetek senkit órákon át generálódó fotó realisztikusabb stylingolt csodák kreálásával. Bocsi, meg kell várni a kész-fotókat. A 'kisfürdő' megvilágításról is csak egy minta-fotó, a természetes fény indirekt bevilágítását valahogy így fogom imitálni:

A folytatásban: jó, jó, jön már a konyha; púder-Versailles; és Könyvtárgalériák, ....többek között.

Burkolatok I. Geometrikus padló

A burkolatok kapcsán van két kérdőjeles tényező, amit igyekszünk az újévben mihamarabb felmérni.

Az egyik a már említett kvíz kérdés: Mi van a laminált alatt? Amíg az előző tulajdonosok felhasználásában áll a lakás, nyilván nem tárunk fel padlót, egyelőre az eladó korábbi felújítások során észlelt tapasztalásaira hagyatkozhatunk, de ezek a rétegrendre vonatkozóan nem teljesen biztosak.

Az Arts & Crafts kert

Bár már nekiültem ennek a bejegyzésnek jópárszor, csak nem akart megszületni, mert mindig akadt valami, ami prolongálta a kert kivitelezését és elvette a kedvem a részletekben való publikus elmerüléstől.

Pedig a ház megvásárlásának, felújításának első perctől ihletője volt a telek lankás fekvésébe látott leendő kert. Nem csak ezért történt, hogy már akkor készíttettünk egy kerttervet, amikor még a ház terve is csak készülőben volt. Úgy adódott, hogy a sok bába közt elveszett a gyerek: az építészek közül valahogy nem akadt gazdája a házat közvetlenül körülvevő építészeti elemeknek, mint pl. a támfal az utca felé, autóbeálló, teraszok. Ezeken felül a kertet tervezni persze korai volt, nem is tudtuk még pontosan mit akarunk, így semmiképp nem hibáztatom az egyébként nagyon tehetséges tájépítész párt azért, hogy végül nem az eredeti tervek alapján készül maj el a kert, főleg mert az építményekkel nagyon sokat segítettek és a növények nagy része is teljesen passzol.

Forrás: reillydesigns.com

Képek persze gyűltek a fejemben és a fotórepertoárban, de ezeket úgy tűnik kevés sikerrel mutogattam. Ezért ahogy egyre inkább fenntartásaim voltak a túl kiszámítható eredeti tervvel kapcsolatban, már néha görcsösen kerestem a világhálón és a szakirodalomban, hogy valami nevén nevezhető irányzatot tudjak megjelölni magamnak és a leendő kivitelezőnek.

Aztán a kitartó keresés meghozta az eredményt: amit kerestem, ahhoz fogható kerteket az amerikai Arts & Crafts mozgalom keretében műveltek.

_______________________________

Bradfor-on-Avon, Anglia:
Iford Manor's Peto Garden

Az Arts and Crafts mozgalom Angliában a korábbi viktoriánus merevség és szabályosság, az ipari tömeggyártás ellentételezéseként alakult ki a XIX. sz közepe táján, és visszanyúlt a középkor és a reneszánsz nosztalgikus ideáljaihoz. Az Angliában jellemző vidékies "cottage" köré épülő természetes kert gyökereit csak jó 50 évvel követő amerikai irányzat - amely egyébként American Craftsmen néven önállóan is létezett - az "újvilághoz" méltón kevesebb romantikus túlkapással, de annál több eleganciával operál és sokkal-sokkal letisztultabb a szigetországban megnyilvánuló olasz és japán hatások és a kerti műtárgyak tekintetében. Építészetileg forradalmi megjelenésű 'bungalow'-k köré épült kertekről van szó, illetve városi parkokról, melyek az adott korban valódi élménylétesítmények voltak.

New Jersey, USA: Greenwood Gardens / Forrás: Elle Decor

Bradfor-on-Avon, Anglia: Iford Manor's Peto Garden

A Gamble házat 1908-ban tervezték a Greene-fivérek

Ha valakinek a bungaló szó hallatán holmi négerkunyhó lebegne a szeme előtt, ki kell ábrándítsam. Az eredeti Bungalow a XX. század hajnalán az amerikai Art decot megelőző Craftsmen korszakban nyaraló funkcióval született ugyan, de tükrözi a korszakra jellemző gazdasági megerősödést, a "kalyibák" tehát egyáltalán nem nélkülözték a nagyvonalúságot és a mainál mindenképpen természetközelibb életmódot sugalltak: a kertekben éltek, nem csak dísznek használták.

Ezek a bungalow-k főként Californiában, Pasadena környékén terjedtek el, legalábbis  történelmileg is jelentős formában, a Greene fivéreknek köszönhetően.

Írország, Garinish Island Gardens

A ház a kertbe integrálódik, a növények körbeölelik, de nem takarják el az épületet és a bejáratot, ahogy maga a kert is az eredeti tájképbe olvad. Asszimetria, többteraszos kialakítás jellemzi.

Mohák, páfrányok és örökzöldek, valamint művészien elrendezett kövek adják a keleties hangulatot. 

Természetes, informális ösvények kötik össze a növénycsoportokat és funkciókat.

Kerítések helyett szárazan rakott kő- és téglafalak keltenek természetes hatást.

A pihenőrészeket vízes elemek, gyakran elnagyolt benyomást keltő árnyat adó pergolák és lugasok övezik-fedik, melyeket clematisok, rózsák, holdvirág, vagy egyéb futó növények borítanak.

Az évelők közül kasvirág, méhbalzsam és díszfűvek tarkítják, főleg keleti származású gyümölcs- és díszfákat ültettek, az alakzatok változatosságát pedig formára nyírt örökzöldek erősítik. (Még több arts&crafts növény itt. )

Hihetetlen lehet, de a fenti burjánzáson túl is van még ami inspirálja leendő kertünk tervezését, a folytatásban ezek következnek és hogy persze mit lehet mindezen finomítani, szóval lesz mit követni még, ahogy végre elindulhat a kert rendezése.....

Elő-epilógus

Úgy terveztem, hogy ezt a bejegyzést a legvégére hagyom - talán csak a tavasszal esedékes kertépítés követte volna még - és bár azért most már kiszámíthatóan elkészül a házunk és hamarosan meg is osztom azt is, mégis előbb időszerűvé vált a végére szánt slusszpoén. 

Egy házépítés - bocsánat: felújítás - rengeteg változással jár az ember életében. Kétségtelenül vannak dolgok, amik komoly lelki terhet rónak az egész családra, még akkor is, ha mindent megteszünk hogy ne hagyjuk őket eluralkodni: a menet közben óhatatlanul gyarapodó költségek,  a hibák, a csúszások, az állandóan felmerülő újabb nehézségek.

Mégis elmondhatom, hogy nagyon szerencsések vagyunk, mert a fentiek viharfelhőitől kísérve is erősebben, derűlátóbban, izgatottabban jöttünk ki az egészből, mint gondolatban remélhettük az elmúlt majd' másfél év után. 

Mert igen, van egy csomó pozitívum: tulajdonképpen egy komoly életmódváltozásnak nézünk elébe - lesz egy olyan hely, ami úgy tűnik tökéletes menedék lesz mindentől, ami amúgy szeretett nagyvárosi létünkben a démonokat jelenti. A nyugodtabb körülmények között töltött fesztelen együttlét pedig azt gondolom megfizethetetlen egy család életében. És én, aki korábban mindig abban reménykedtem, hogy egész életemben utazhatok, nem cserélném el ezt a fészket évi két tengerentúli nyaralásért (na jó, legfeljebb ha az év felét máshol tölthetném). És persze csak mindaddig, amíg a ház fenntartása nem veszélyezteti a családi egyensúlyt, na és amíg megtehetjük, hogy nem elsősorban takarítani és karbantartani járunk oda.

A fenti nehézségek így végül mind csak tapasztalatok, amikből tanul az ember. 

És attól függetlenül, hogy persze nem biztos, hogy mindenki épp így csinálta volna, azt gondolom: mégiscsak értéket teremtettünk azáltal, hogy a lebontás helyett megtartottuk ami az eredetiből szép és jó volt és újat is ezek tisztelete mellett próbáltunk hozzáadni.

Az elején arról írtam bejegyzést, hogy milyen tárgyakra kezdtem vadászni már ideje korán (már ha létezik ilyen). Annak hogy nem folytattam többek közt az volt az oka, hogy a keresgélések közepette meglehetősen sok olyan tárgy gyűlt össze, ami egyre nyilvánvalóbban nem a házba kívánkozott. Mikor megunta a férjem, hogy nem tud beállni a garázsba (jogos: a kocsijának több díszítőeleme bánta), béreltünk egy duplagarázst a közelben. A garázs idén nyárra tarthatatlanná vált: vagy eladom, vagy elajándékozom az egészet, vagy kezdek egyebet a gyűjteményemmel. Előbbi kettő azért sem volt indokolt, mert sok darabot elkezdtem felújítgat(tat)ni, megszeretni, kezdett az egésznek kialakulni valami arculata, amit már nem akartam veszni hagyni. Persze kisebb vagyon is állt már benne - azt hiszem ez a pillanat volt a "point of no return". 

Helyet kezdtem keresni a gyűjtemény- és ezzel valamiféle bolt-galéria számára. Sok jó, de kompromisszumokkal teli helyiséget megnéztem, amik vagy túl drágák, vagy túl messze voltak, és volt álom-lehetőség is, ami a család javára hiusúlt meg. Bár a végül meglelt hely is sok megalkuvással indult, az az igazság hogy vélhető ideiglenességében is megszerettem. 

Vesződtem névvel, arculattal, értékesítési csatornákkal, de ennek mélységeibe már csak azért sem megyek bele, hogy legyen valami, amit megtartok magamnak. Szóval végül megszületett a 

, ami még sokat alakulhat, de jelenleg leginkább egy weben működő, de bemutatóteremként fizikailag is látogatható afféle "bútor concept galéria" ambícióval bír. Mindenevő létemre még sok minden letisztulásra vár, de a "concept" a dologban mindenképpen az eklektika: hogy legyünk bátrabbak a stíluskeveréssel, hogy ha kellő ihletet kaptunk a blogokból és magazinokból, használjuk is azt otthon, valamint az értékmentés: hogy a régi dolgokat megbecsüljük, használjuk modernül. Kortalan, lehetőleg egyedi formavilágú bútorokat, kiegészítőket gyűjtök, átdolgozom, felújítom őket és így szeretném ha mások is szeretnék őket. 

Van egy csomó tervem és ötletem, amikkel szeretném majd többé tenni ezt, mint egy bolt, de erről majd folyamatában. Illetve hogy mindebből mi lesz, az most már a közönségen múlik elsősorban. 

Készül még a weboldal, a tábla a helyiség elé és a profi fotóssal is kerülgetjük egymást, de íme addig is néhány kép, amik ha nem is profik, azért a hangulatot talán érzékeltetik. 

Szóval ha mindez tetszik, addig is amíg a web felület elkészül, lehet jönni látogatóba és vásárolni is keddenként 9:30-tól 15:00-ig vagy más, megbeszélt időpontban. 

Bár még csak ismerkedek az intézménnyel, lehet szeretni facebook-on itt: http://www.facebook.com/motrovintage , ahol egyébként megtalálhatóak az elérhetőségek is és igyekszem majd az újdonságokat feltenni. 

Hát ez volt a reklám helye. Amúgy a motro.hu weboldalon is fogok blogolni eklektika témakörben és lesz lexikon is stílusokról, tervezőkről, stb...  de ha a Villa Celottiban a felújítás nyomon követése tetszett inkább, szeretnék mindenkit megnyugtatni: ebben a témában is visszatérek, ugyanis a közelmúltban nyilvánvalóvá vált, hogy a fővároson belül is kénytelenek leszünk költözni hamarosan, így aztán jön - jön - jön  az újabb blog amit az ingatlanpiac feltárásával indítok majd: 5 tagú család bombajó stílusos tágas lakást keres a XI. - XII. - II. kerületben - talán még az V. - ki tudja? 

Fotógyűjtemény: Fekete nyílászárók

Mivel a héten sajnos még mindig nem a kimondottan látványos munkák zajlottak, úgy döntöttem: elkezdem megosztani terjedelmes fotóarchívumomat, mely a tervezés során keletkezett, hátha másnak is jól jöhet egyszer.

Amikor felmerült a sötét ablakkeret ötlete, előbb utána kellett néznem, hogy valóban ezt szeretném-e ide.
Az eredményt a megvalósulás is igazolja: bevált. Féltem, hogy komorítja, de szerintem inkább felélénkíti a teret. Vagány és elegáns egyszerre. Azért gondolom, hogy inkább nagy ablakfelületen beérkező sok fény esetén szerencsés.

Vörösfenyő ablakkereteink matt, sötét acélos grafitszürke színt kaptak (RAL 9011), mely összhatásában feketének tűnik, de a pala színét erősíti. A bejárati ajtó felülete lakkozott koromfekete (RAL 9005).

Íme az archívum legbeszédesebb fotói: