Mivel elképesztően sok idő telt el a házvásárlás óta, nekünk is vissza kellett idézni az eseményeket amikor szóba került 'a történelem' az első, házban tölöttt két hét alatt.
Történt szóval, hogy nagyjából a házvásárlással egyidőben felmerült egy olyan KEOP pályázat kiaknázásának lehetősége, amely - röviden - egy helyi termelői áruk forgalmazására létesülő üzlethez többek között közel 100%-os finanszírozással kecsegtetett az e célból vásárolt ingatlanra, járműre, webfejlesztésre, stb... Éppen előtte vásároltuk meg a házat, és bár egyikünk sem foglalkozott ilyesmivel korábban, azt gondoltuk, hogy régóta a vidéki élettel kacérkodva, felvértezve jó adag kulináris kísérletezőkedvvel, (és Hugh Fearnley-Whittinsgstall elkötelezett rajongóiként), ez talán valami jel lehet és nagyon is lenne kedvünk és talán némi kompetenciánk is ahhoz, hogy ilyesmit sikerrel működtessünk.
A még nem ténylegesen kiforott elhatározás, egy finoman dilettáns pályázatkezelő cég, a harmadik terhességemmel járó emocionális hullámzások és egy sor más racionális döntés - úgyismint a családfő hivatása vagy a gyerekek vélhetőleg magasabb színvonalú iskoláztatása - tartottak minket végül Budapesten.
Nem véletlenül kerültek elő újra ezek az emlékek, hiszen a családtagok közül mindenki nagyon nehezen kezdett készülődni a két hetet követően, hogy visszatérjünk a korábbi napi rutinba és a fővárosba. Egyelőre azzal vigasztalódunk, hogy így mindig sokkal izgalmasabb lesz lemenni, mintha állandóan ott tartózkodnánk. Azért mégis kimondatlanul is állandóan lóg a levegőben annak a lehetősége, hogy egyszer csak 180 fokos fordulattal leköltözünk - kedvünk, ötletünk, ihletünk még bőven maradt akár a helyi élelmiszerek vonatkozásában is. Ezért gondoltam például, hogy addig is talán lokalizálom és ide csoportosítom elindított de sajnálatosan elhanyagolt gasztroblogom tervezett témáit.
Ami a kulináriát illeti, történetesen nem lehet véletlen, hogy ez a funkció indult be a házban a legdöcögősebben. A félig kész konyhában, a gépészet által lekötött energiáktól hátráltatva és a megszokotthoz képest egyelőre erősen korlátozott és színvonaltalan beszerzési forrásoktól sújtva bizony nem vittünk véghez csodákat. Helyi hentes híján például, a viszont megszámlálhatatlan multi közül legbeszámíthatóbbnak vélt I...-ban is a hentespultnál hangosan hahotáztak a férjemen, aki borjúhúst áhított a bécsiszelethez. Lévén ahhoz szokva, hogy Józsi 'naprakészen' követi a család húsigényét és konstruktívan részt vesz a menü tervezésében, azóta már dacból is vágyik a helyi viszonyok reformjára.
Amit viszont sikerült felfedeznünk:
...vesztünkre a helyi albán pékség, ahol szinte 24 órában friss meleg kifli van. Olyan, ami puha, tartalmas, pont annyira szolídan édeskés amennyire az egy kiflitől elvárható és még 1 nappal később is szinte teljes az élvezeti értéke - a nagy mennyiség sajna meglátszik a vonalainkon - persze nem a gyerekekén- de így legalább könnyebb volt visszatalálni a 40 C-os jógaterembe.
... a Tulipán helyi termékek boltja, ami éppen azzal a pályázattal jött létre, amelyikkel mi is kacérkodtunk, épp olyan szép és leromlott régi belvárosi épületben, mint amilyenekkel a projekt kapcsán mi is kacérkodtunk, és ahol egyelőre kísérletezően visszafogott, de immár ígéretes választék található a lekvár-savanyúságnál már azért most is jóval izgalmasabb termékekből. Nem irígykedtünk, bevásároltunk. Jó volt látni, hogy megvalósult ez a bolt és drukkolunk, hogy legyen elég nagy a kereslet ahhoz, hogy minél több friss áruért is be lehessen ide térni.
... sikerült végre eljutnunk a kastélyhoz kapcsolódó és sok év után újranyitott pálmaházba. Szokatlanul örömteli volt, ahogy az ott talált kedves úr azonnal lekötötte a gyerekeket tartalmas előadásával. Lelkesedése és tetten érhető szakértelme kimondatlanul azonos gondolatot szült bennünk - és úgy tűnik végre partnert találtunk a kertünk terveinek tökéletesítésére a pálmaház kedves szakmai vezetőjének személyében.
A házat annyira élveztük, hogy én alig akartam kimozdulni, de kötelező napi sétáink alatt megszületett bennem az ihlet, hogy körképet adjak Keszthely legszebb házairól - lehetőleg majd belülről is - szóval ilyen irányba is várható a blog témáinak bővülése - stay tuned - addig is íme az egyik első kiszemelt "áldozat":
Ami a mi házunkat illeti, ünnepek után kicserélték a megrepedt betonpultot, haladtak az asztalos munkákkal, beüzemelték a ház motorját, a Siemens Albatros szabályozót, ezzel kiteljesedett végre a gépészet. Szóval összességében még szépészkedés, kiegészítővadászat és a kert van hátra, amik azért még mind bőven adnak munkát, például igazi kihívásnak ígérkezik a nappali szőnyege, amire szintén nem szeretnék hatszámjegynyi összeget elkölteni, viszont a Balaton-anno-koncepcióba illő, azt hiszem kerek, vagy valami szabálytalan, ívekkel bíró darabra lesz szükség - talán Balaton formájúra ?...(ez csak vicc volt); és a következő bejegyzésekben jön a díszítőfestés dilemmája is...
Egyelőre még hálószobai függöny
hiányában pedig erre 'voltunk
kénytelenek' ébredni reggelente és
a fák között mégiscsak felfedeztük
a Balaton víztükrét:
Annyira tetszik az írói stílusod, hogy még képek nélkül (a házatokra értendő) is nagyon élveztem a bejegyzésed.
VálaszTörlésEgyébként a kilátás a hálószobátokból rémes, én biztos nem tudnám elviselni, hogy reggelente nem a szemközti panelház lepattogzó festéke kacsint rám. ;)
De édes vagy..! Művészi graffitit arra a panelfalra!
Törlés