Multi-kid spaces

Tudom, hogy akadnának rá szép magyar szavak is, de a címben foglalt frappáns kifejezésre le kellett csapnom miközben - elkerülendő egy kényszerű költözést szeretett otthonunkból - próbáltam kitalálni hogy fogom, legalább pár évre, három egyedre gyarapodó kis almunkat elhelyezni anélkül, hogy panel-feelinget kölcsönöznék közös szobájuknak. Illetve a vidéki lakban is megoldandó lesz ugyanez a logisztikai kihívás, ráadásul hasonló alapterületen.

Ami egyértelműen szükségesnek tűnik, az a fekhelyek és tárolóhelyek racionalizálása, és mint ilyen kénytelen voltam az emelt- és emeletes ágyak kérdéskörében keresni inspirációt. A gond ugyanis az, hogy ezek intézményét alapvetően nem annyira kedvelem, éppen a szűkösség érzete miatt, amit  klasszikus változataik óhatatlanul sugallnak. A feladat tehát adott, létezik-e olyan megoldás, ami hangulatával, praktikumával képes elolszlatni a térgyilkos benyomást. Íme az eredmény:

OTTHONRA

A galéria-ágy volt az első gondolatom, amit bár nem vetettem még el, nem tudom van-e az a magasság, amellyel az apró csemeték sincsenek a plafonra száműzve, ugyanakkor az alsó rész is elég magas ahhoz, hogy számottevően mentesítse a szoba egyéb részeit. Azért íme néhány értékelhető gondolat (persze a túl rózsaszín, vagy tematikusra mintázott sallangoktól kéretik eltekinteni): 

Meggondolandó lehet a magasított ágy alá csoportosított tároló kapacitás, vagy a felső alól kigördülő alsó ágy :

Mivel a létrát és a túl magas megoldásokat több okból kerülném, a legpraktikusabbnak és –hangulatosabbnak otthonra nekem talán ezek a tároló-lépcsős variációk bizonyultak:

A NYARALÓBA

Alábbi variációk annyira bájosan tengerparti hangulatot árasztanak, hogy a Celotti-gyerekszobába biztosan ilyesmit szeretnék majd. Előnyük, hogy a szuterén szint nem pontosan prognosztizálható, de vélhetően visszafogottabb belmagassága mellett is jól alkalmazhatók, valamint a vendéggyerek funkció.

A DESIGN VÉGETT

Alábbi variációkat bár magunkra vonatkoztatni nem tudom, ötletességük vagy esztétikai értékük miatt kötelező volt benne hagynom, ha már a témánál voltam... 

A makett átka

Amikor már úgy éreztük végképp kifutunk az időből és alig vártuk az újabb, egyben végső fejleményeket, jelentkezett Építész: több egyeztetést követően elkészült a feltehetőleg végleges tervvel.

Ünnepélyes fogadás keretében átnéztük a vázlatokat és meg is voltunk elégedve, a belső elrendezés tekintetében legalábbis, amiről egyelőre szó volt. Nem találtunk hibát, miután én kicsit ráalkudtam, férjem kicsit lealkudott a méretekből, úgy tűnt megszületett az egészséges kompromisszum, Építész korábbi munkáinak is megfelelően felesleges terek nélküli, tágas, de mégsem túl grandiózus, tökéletesen élhető és családcentrikus otthon. Hurrá!

Ám ekkor – mint kalapból a nyulat – Építész előhúzta azt, amit ő adu-ásznak szánt, egy saját készítésű 3D makettet. A puska azonban visszafele sült el, a látvány hatására mindkettőnknek kétely fészkelte magát a szívébe: én teljesen veszni láttam a hangulatot, amit megálmodtam, de vigasztaltam magam, a külső még korrigálható. Nagyobb problémát jelentett férjem dilemmája, aki valamiért papíron nem látta azt, amit így formába öntve annál jobban: ez bizony egy nagy családi ház, nem pedig nyaraló – vissza az egész.

Kert felöli homlokzat (túl sok ablakkal, túl "magyarosan mediterrán" tetővel)

Szuterén: 3 gyerekszoba, gardrob, tároló, fürdő, wc

Fsz: nappali/étkező, konyha, kamra, gardrób, wc, terasz / zöldtető

Manzárd: háló / könyvtár, fürdő, gardrób, terasz

Mindez valamikor november elején történt. A következő hetekben előbb dühös voltam, aztán szégyelltem magam a több hónapnyi időpocsékolásért, majd érdeklődésemet veszítve nem törődtem az egésszel, helyette aktuális otthonunk upgrade-elésébe fogtam, például megrendeltem a hálószobánk új tapétáját, lecseréltem a még az előző lakásból megmaradt gyarmati stílusú előszoba tükröt, beszereztem a karácsonyi dekorációt, és összeírtam mi mindent szeretnék még megvalósítani, hogy megszűnjön az átmenetiség feelingje, valamint az idő múlásával, pontosabban közeledtével, az 1 szoba - 20 m2 - 3 gyermek kérdésköre kezdett foglalkoztatni.

Ha a ház szóbakerült ez idő alatt, főleg ismerőseink kérdései kapcsán, a fő dilemma ugyanaz a maradt: nem tudjuk előre, hogy és mennyit fogjuk használni a házat, és ha valóban csak nyaraló lesz, akkor szabad-e lekötni benne annyi forrást, amennyit... Mivel a jelenlegi állapot és állagmegóvás miatt feltétlenül szükséges valamiféle beavatkozás, felmerült szerkezetkészre építés későbbi befejezéssel (brrrrrr....), tetőcsere a továbbiak későbbi átgondolásával, bontás, eladás, stb..... Persze minthogy egyébként tényleg álmaink háza, utóbbiakra azért gyorsan jöttek a válaszok.

Talán férjem érzelmeinek kevesebb ideje volt a hullámvasútazásra, mindenesetre úgy egy hete újra kezdte feszegetni a ház kérdését, és egy rövid kitérőt követően, amikor átbeszéltük, majd elvetettük apósom beköltöztetését a nagy alapterületű ingatlanra, arra jutottunk, hogy faragunk az igényekből és négyzetméterekből, elvégre egy nyaralóban elfér három gyerek egy szobában, és a tárolókapacitás egy részéről is nyugodt szívvel lemondhatunk. Tehát maradjon minden eredetiben, csak a régi télikert/garázs helyére építünk hozzá kb 20-30 m2-t az alsó és fölé a középső szinten, ami kellően kitágítja a jelenlegi relatív kicsi alapterületet, de nem befolyásolja jelentősen a külsőt, maradjon a századfordulós hangulat! Jöhet az Építész!